GYES-szindróma...avagy a négy fal, a gyermek és az anyuka (beszélgetés)
Ez a Gyes szindróma nagyon nehéz, és aki nincs benne (lásd apák), nem is igen értik meg. Tisztelet a kivételnek!
Még soha nem töltöttem el egyetlen éjszakát sem a gyerekeim nélkül. Illetve kislányomat hagytam úgymond magára, 2,5 évesen, mikor szülni mentem be a kórházba. Hát mit ne mondjak nagyon megviselt mindkettőnket.
Szóval néha elmélázom mi lenne, ha egy hétvégét együtt tölthetnék a párommal csak úgy romantikázva... aztán eszembe jutnak a gyerekek...
:)))
Nehéz....:(
Hát igen ismerős ez a téma, nekem 9 hónapos a lányom, de soha nem tudom senkire bízni, mondjuk 1 napot, mert hát anyósom nem él, sajna, anyám meg éli az életét....már nem tudom,hogy hány hónapja nem voltam fodrásznál, és stb sorolhatnám, egy kicsit néha kezdek bekattani...kéne egy kis pihenés, és Isten boccsássa meg, de gyerek nélkül, pedig nagyon szeretem, csak néha sok...és a párom sem érti meg...ez benne a szép. Sokat is romlott a kapcsolatunk...Hozzáteszem a kislányom születése előtt aktívan dolgoztam, barátnőztem, eljártam ide-oda, mert hát van 1 nagyfiam, de ő már azért más...persze,ha leszaladok a közértbe, akkor vigyázz rá, de az mégsem ugyanaz. Na, mindegy, ez van...
én meg eljutottam volt kollegámmal moziba:-)
Moni látod minden rosszban van valami jó:-)Ö
Ma eljutottunk a párommal kettesben, egy pizzát megenni :)
.....na,de mindez nem jöhetett volna létre,ha nem mondanak fel nekik...:(
sziasztok
Mvalcsi nagyon sajnálom, én is csak a férjemre tudom hagyni a gyereket, de nemrég bevezettük hogy 1-2 hetente egy délután legalább 1-2 órát ő van a kislánnyal, így el tudok menni fodrászhoz, kozmetikushoz, sőt úgy néz ki ma moziba is eljutok.
nekem már az is felüdülés ha séta közben találkozok egy két anyukával beszélgetni, mertt még játszótér sincs:-(
Mióta itthon vagyok a második babámmal gyeden,teljesen magam alatt vagyok.Alig tudom valakire hagyni a kicsit,mivel nagyon anyás.Pedig ugyanúgy nevelem,mint a nagyobbikat,mégis teljesen más.Hát itt igazán igaz az,hogy a két kisfiam olyan,mint a tűz és a víz.Úgy érzem teljesen elveszek.Egyedüli segítségem a férjem,már ha éppen nem dolgozik.A nagyira nem lehet bízni,s az én szüleim 300km-re laknak,ráadásul még dolgoznak.Mit csinálhatnék?
Lehet a szülő szigorú,ha a külső környezet-nagymama-bármit megenged a gyereknek.A gyerek szeretetét nem csokiban vagy édességben lehet elérni,hanem odafigyeléssel azzal,hogy foglalkozol vele.Nálunk az a hiba, akárhogy próbálom fegyelmezni a 4éves fiam,a nagyi mindent megenged,még az sem baj ha az a haját húzza,esetleg odaüt neki.Még nevet is rajta.Velem ezt nem meri megcsinálni,sőt az édesapjával sem.Sokszor mikor hazajön tőlük, alig lehet leállítani,mire végre lenyugszik.
A lányommal már időnként nagyon nehezen birok,pedig mégcsak 11,5 éves!Nem szabad hagyni,hogy a fejünkre nőjjenek,de már most nagyon nehéz,már szenvedek ez miatt is egy kicsit...
Most hogy apánknak felmondtak,kihasználjuk az időt és együtt vagyunk,még a jövő hét,aztán utána már lesz újra munka,és én újra egyedül a gyerekekkel...addig meg töltődöm :))
Azt hiszem én vagyok túl engedékeny, a gyerekek így extra rosszak.Már most fütyülnek rá, hogy mit dumálok nekik, vagy ami még rosszabb totál az ellenkezőjét csinálják!!!Mi lesz ha kamaszodnak?:)
na,már megint egyedül a gyerekekkel?
Ma már megint úgy éreztem, hogy teljes csődött mondtam a nevelés terén.
Jogsim az lenne,de nincs mit vezetnem...a páromnál van az autó mindig.De az biztos,hogy többször ki lehetne mozdulni.A tavaszi szünetben rászántuk magunkat,én és a 3 gyerek átbuszoztuk a várost és meglátogattuk szintén 3 gyermekes barátnőméket.Már ez is kikapcsolódás volt,még a hat gyerekkel is!
Csak így sajnos elég húzós anyagilag,így városon belül elköltöttem csak buszjegyre majdnem 2000 Ft-ot...Autóval biztos olcsóbban megúsznánk,és többször tudnánk pletyizni is...
Nekem van jogsim, de félek vezetni, főleg gyerekekkel.Ha lenne egy kis szakadt saját kocsim, amit nem kell félteni, biztos bátrabb lennék.
Nekem se jogsim se külön kocsim. De az a röhej, hogy jogsit szerezni se tudnék elmenni,mivel a 2 gyereket nem tudom kire hagyni húzamosabb ideig. Anyós is mindig húzza a szája szélét, anyám meg lehetetlen. De bizti jó lenne egy jogsi, csak bepakolnám a kölyköket, aztán uzsgyi :)
Mosogatáskor beveszem magam elé, dupla idő igaz, de élvezi és én haéadok.:)
nekem is van jogsim, nem is tudom mi lenne nélküle:-)
Az első kettővel én is szenvedtem ,de már a harmadik babámnál volt autóm jogsim így most nem szenvedek!
ajaj, de még mennyire. Én már lassan 5 éve vagyok gyesen, és csak néha tudok kikapcsolódni. Nagy néha bál nagy néha Pestre megyek. Haveri köröm nincs, és a gyereket egyenlőre anyámra tudom csak bízni.
...hmmm,én havonta egy szombat estével is kibékülnék...vagy kéthavonta...
Sziasztok!
Azt hiszem, ez az állapot majdnem minden anyukára igaz.
Az én kisfiam 16 hós, a családom 150 km-re, a párom egyetemen van vagy dolgozik, anyós sose ér rá, így reggel 7-től este 7-8-ig egyedül vagyok a gyerekkel...
Nagyon fárasztó, mindenhova csak kettecskén megyünk, már alig várom a február-márciust, akkor végez a párom, és elméletileg elköltözünk majd... Ez éltet...
Sziasztok! Hát igen én is ebben a helyzetben voltam! Kisfiam március 18-án volt 1 éves! Amikor még anyukámnál laktunk akkor minden hétvégén lementünk anyósomékhoz, és a hétvégeken a pici anyósomékkal aludt! Ehez volt szoktatva, addig mi pihentünk férjemmel. Na de mára ez megszűnt mivel elköltöztünk messze a családtól! Így megbeszéltük, hogy havonta 1-szer levisszük a kisfiúnkat 1 hétre anyósomékhoz, mi pedig férjemmel kikapcsolódunk! És így jó, persze azért nagyon hiányzik a kicsi! De ennyi kell, ennyi jár! Kitartást!
Szia!Ez így igaz!Tényleg minden percet ki kell élvezni!Olyan hamar megnőnek,akkor meg majd visszasírjuk ezt az időszakot.Én amúgy nagyon élvezem,csak ici-pici kikapcsolódás is kell(ene) néha :))
sziasztok!Hát ezzel sztem ninden GYES-en lévő anya igy van,köztük én is.Az én fiam még pici-6 hós,24 órás figyelmet követel,ráadásúl keveset alszik...Úgy gondolok egy nyugodt kávézgatásra a barátnőmmel,int más egy luxus utazásra...de A kisfiam a mindenem,és hamar repűl az idő.Akkor meg ez fog hiányozni,a babusgatás,fincsi baba illat,stb.Ki kell élvezni! :)
Én is így szoktam,ha már nagyon elegem van,elmegyek nézelődni,kikapcsolódásképpen, és ilyenkor vagyok képes megvenni a legszükségtelenebb dolgokat... :))
Akkor neked sem egyszerű anyósoddal,nem irigyellek :) De még jó,hogy anyukád tud segíteni! :))
Tudom, tudom, próbálok változtatni!!!
A gyereknek is jobb, ha nem egy idegbeteg anya veszi körül.
Szia!Nekem leginkább az első gyereknél volt lelkiismeretfurdalásom,de csak pár alkalommal.Az a lényeg,hogy olyanra hagyd a bébit,akiben maximálisan megbízol,és akkor sokkal nyugodtabb vagy te is!
Ne legyen lelkiismeretfurdalásod,ennyi neked is jár,meg a mamák-papák is hadd csak unokázzanak egy kicsit :))
Mi anyósékhoz lakunk közelebb,de tőle kiráz a hideg,anyuék kicsit messzebb vannak,hetente 2-szer találkozunk.Akkor általában a gyerekere vigyáznak amíg intézem a dolgom.Nekem már az is kikapcsolódás ha egyedül elmegyek vásárolni,vagy szétnézni.Anyós most aton szenved,hogy miért nem viszem oda hozzá a gyerekeket.Ha itt van valami program8pl szülői)akkor ő vigyáz a gyerekekre.De ez nekem azért nem tetszik,mert akkor úgyis az lenne,hogy én itthon ülök,neki meg ezer dolga van ,és a nyakára viszem a gyerekeket..:(
Szia. Én is szoktam így érezni, van hogy napokig, aztán jobb, aztán megint alatt vagyok. A férjem reggeltől estig dolgozik, még sokszor hétvégén is, egyedül vagyok a gyerkőccel, igaz van a házban ismerős akivel tudok beszélgetni, de a gyerek akkor is ott van.
Igen néha nekem is gyerek mentes idő hiányzik, amikor csak magammal lehetek, ez pedig akkor van, ha alszik, de akkor meg végzem a dolgom. Vasalás, főzés, takarítás.
Ha meg anyósomék eljönnek vigyázni rá, amikor pl. elmegyünk bevásárolni, akkor meg lelkiismeret furdalásom van, mert nem én vagyok vele. Ki érti ezt???
További ajánlott fórumok: