Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » GYES-szindróma...avagy a négy fal, a gyermek és az anyuka fórum

GYES-szindróma...avagy a négy fal, a gyermek és az anyuka (beszélgetős fórum)


1 2 3
2014. máj. 2. 19:14

Szia skinny! :)

De jo, h irtal. En itt sajnalom magam, pedig neked 3 gyereked van, es a ferjed is kesobb er haza...ilyen szinten en mar meg se merek szolalni :), nekem ez az egy gyerek is sok, nem birnek el 3-mal az biztos. Valoszinuleg ez a termeszetembol fakad, h sokkal onzobb vagyok nalad. Nagyon hianyzik a felnott tarsasag. Ma mar jobban vagyok, de szerdan volt az igazi melypontom. Rabiztam a ferjemre a gyereket es kiultem a Dunaparta vegre egyedul es csak bogtem es bogtem, nem birtam abbahagyni. 3 nagyon kozeli baratnom van, akinek ezt meg merem vallani, hogy teli a hocipo, 2-nek nincs gyereke, a harmadike fel eves, o rajta meg nem jott ki a "szindroma", messze is lakik tolem a masik ketto meg nem volt eppen a varosban, szoval nem volt kinek kibeszelnem magam, igy hat csak ott bogtem aztan haza masztam mint egy kivert kutya. Elnek a nagyszulok, anyuhoz jarunk havonta 1x egy hetre mert szinten messze lakunk, de bevallom a het vege fele mar az anyu is megy az agyamra, olyankor jo ujra haza jonni. Anyos pajtas nem gyerekcentrikus, a kislanyom is mindig ordit ha meglatja, viszont anyumat imadja.

89. skinny 82 (válaszként erre: 88. - Irisz888)
2014. máj. 1. 19:53

Szia Irisz!

Nézegettem itt a babás fórumokat és ez az a téma ami nálam is aktuális.3.gyermekemmel vagyok itthon.Van két lassan 9 éves lányom akik sulisok de rengeteg a dolog velük is.A kisfiam 2és fél hónapos.Apa ha dolgozik sokszor éjfél mire hazaér.Ha itthon van sokat segít,de örül ha kipiheni magát.Néha jó lenne csak egyedül hátradőlni,v lelépni kicsit mászkálni,de nincs szivem ráhagyni a gyerekeket hisz annyit melózik értünk.Pedig időnként rámférne,h aztán újult erővel ugorjak a kakis pelusoknak meg a nagyokkal a tanulásnak.nagyszülők nincsenek h segítsenek néha?

2014. ápr. 29. 15:14

Sziasztok,


Latom nem igazan el ez forum, de remelem, eletre lehet kelteni, mert tuti nem vagyok egyedul, masreszt ki kell magambol irjam mert megorulok.

2 eves kislanyom van, 2 es fel eve vagyok othon, munkahelyen felmondtam, amint kiderult, h terhes vagyok, eleg stresszes munkam volt, vezetoallas,

plusz mar 4 eve huztam, es bizony ki is egtem, a gyerekem egeszsege fontosabb volt.

Lenyeg, h ezert vagyok othon ennyi ideje.

Komolyan mondom begolyozok, ferjem este 7-8 mire haza er, szoval egesz nap a konyha, mosogatas, pakolas a gyerek utan, jatszoter.

Annyire gyulolom, h sirhatnekom van. Nem akarok ideges lenni, mert azt a kislanyom is megerzi, de mar egyre nehezebben turtoztetem magam.

Mialatt a "kellemes" hazimunkat vegzem, Mano a youtubon nezi a meseket, ha csak meghallom a mesefigurak hangjukat, mar falra maszok,

sohse szerettem enekelni,

de kedveert megteszem, gyulolom, az egyebkent kedves kis "tavaszi szel" dalocskat, en napjaban, nem viccelek legalabb 40x elenekelem.

Legszivesebben beadnam bolcsibe, mert nagyon ugyes kislany, folyekonyan beszel, rengeteg mondokat, dalocskat tud, 10ig szamol,

ismeri az allatokat, geometriai alakokat, szineket es meg sorolhatnam.

A gond az, h nem Magyarorszagon elunk, es nincs szivem masnyelvu, szamara idegen kozegbe belokni.

A babysitter, megint egy olyan dolog, h idoigenyes mig a gyerekkel osszeszoknak...

Megegyeztunk a ferjemmel, h hetente 1x lesz 1 nap, amikor par orara vegre kiszakadhatok a konyha, gyerek, jatszoter gyilkos buvkorebol,

h majd korabban haza jon.

Ennek mar 3 hete, meg nem sikerult 1x sem, nos en leptem egy nagyot, beiratkoztam tancra,

es igy nem lesz kifogas, anyu bizony lelep masfel orara, holnap megyek eloszor, remelem jobb lesz a kozerzetem.

2013. jún. 17. 23:01
Sziasztok! Én negyedik emeleten, egy 3 és egy másfél éves gyerkőccel gyakorlatilag egyedül vagyok. Apa Auzstriában, anyukám másik városban, anyósomra nem lehet számítani. 5 éve költöztem ebbe a városba, van pár ismerős, de nem sok. De én soha nem éreztem úgy, hogy magányos vagyok, hogy nincs időm magamra. Ayukám hetente egyszer eljön, olyankor elintézem azokat a dolgokat, amiket egyszerűbb gyerek nélkül. Ha a párom két hetente hazajön, azt a két napot igyekszünk maximálisan kihasználni. Együtt vagyunk, de próbálunk társasági életet is élni. A kicsiket mindenhová visszük magunkkal, mert apának csak ezek a két napok jutnak. Mondjuk ebben a hozzáállásomban az is benne van, hogy 21 hetesen elvesztettem az első babámat. És ha úgy érzem néha, hogy sok ez nekem, mindig eszembe jut, hogy bár hárman lennének, megbirkóznék inkább 5X ennyi problémával is.
86. Ede71
2013. jún. 17. 22:24

sziasztok,

én városban lakom a nagyobbik fiam 2,5 éves, amikor kicsi volt minden héten mentünk baba-mama klubba, annyira nem éreztem jól egyedül itthon magam, pedig a párom normál időben dolgozik. már szülés előtt elhatároztam hogy ha a fiam 1 éves lesz visszamegyek dolgozni, így is lett, 14 hónaposan beadtam a bölcsibe és elkezdtem dolgozni. közben persze a munkahelyemmel is egyeztetve elkezdtünk a második babán dolgozni,szerencsére hamar összejött, idén januárban már meg is született, most a nagyobbik még mindig bölcsis, a kicsivel vagyok itthon, egyenlőre elvagyok ( a babamama klubb közben megszünt), a téltől azért félek, persze legkésőbb jövő ősszel megyek vissza dolgozni, lehet hogy csak 6 órában. én szeretem a munkám, a fiaimat is, mindegyönknek így lesz a legjobb. segítségem nagyszülői szintem nincs, anyósóm idős egyedül él, apám nem tudja egyedül elvállani őket és még dolgozik. ha ki akarok kapcsolodni a páromat kérem meg hogy vigyázzon a kicsikre én meg elmegyek vásárolni, vagy nézelődni. nagyon ritkán a tesóm tud segíteni a vigyázásban.

85. Alexa77 (válaszként erre: 83. - Spinneli)
2013. jún. 17. 10:35

Igen, valóban fontos, hogy legyenek emberek körülöttünk, de hát ez ugye senki máson, csakis rajtunk múlik. :-)

Kisbabával, kisgyerekkel könnyű ismerkedni, hiszen a játszótéren, a védőnőnél, a dokinál, a ringatón, a játszóházban stb. csak úgy hemzsegnek a kismamák. Beszédtéma pedig adva van. :-)

84. Alexa77 (válaszként erre: 82. - Noarashi)
2013. jún. 17. 10:32
Biztosan. :-)
83. spinneli (válaszként erre: 80. - Alexa77)
2013. jún. 17. 10:25

Szerintem itt a kulcs az, hogy legyen felnőtt társaság-nem kell begubózni a gyerekkel-én már előre néztem pár baba-mama klubot, ahol majd ismerkedni lehet, megvan a kimozdulás ürügye-a baba se csak az anyukával van egész nap...

Ha nincsenek barátnők a közelben, akkor egy idő után tényleg egyre magányosabbnak érzi magát az anyuka.

82. Noarashi (válaszként erre: 80. - Alexa77)
2013. jún. 17. 10:15
Ezt jó volt olvasni! Nekem még nincs gyerekem, de remélem hasonlóan élem majd meg.
2013. jún. 17. 09:42

Az én lányom 11 hónapos.

Októberben költöztünk vissza a szülővárosomba, előtte anyósnál éltünk. Na ott szó szerint a 4 fal között éltem. Július 9-én szültem, 12-én már haza is engedtek minket. Onnantól kezdve csak a páromra számíthattam és anyukámra egy hétig, ami persze párom családjának nem igen tetszett. Első babám, nekem is tanulni kellett az új helyzetet. Anyukám egy hetet maradt, utána ugye jött haza. Párom 2 hétig velem volt, utána ment ő is vissza dolgozni viszont rengeteget segített és segít a mai napig is.

Úgy gondolom sok múlik azon,h milyen környezetben élsz. Ma már nem anyósnál lakunk, hanem saját kis birodalomban. Tényleg kis birodalom, de én úgy vagyok vele,h inkább kicsi legyen de otthonos és meghitt. Hétvégén a lány anyuéknál alszik, így a párommal van időnk egymásra. Van mikor sétálunk egyet de mi már annak is örülünk ha ilyenkor tudunk aludni reggel 9-ig mert a Kisasszony ált. 6-7 óra között kel reggel :)) szóval segítség nélkül nehéz. De szerintem ha a párja az embernek kicsit segít már az sokat segíthet a napokon. Én szerencsés vagyok mert a párom amellett,h sokat dolgozik, rengeteget van a lányával. Nagy a szerelem :)) ha napközben én vagyok a kicsivel, mert ő estig dolgozik és éjszaka kel, akkor engem hagy pihenni. Ha szabin van - mint most volt - akkor pedig nekem nem sok dolgom van. Mennek csavarogni, pancsolni nekem meg ilyenkor van időm sütni, főzni és takarítani.

2013. jún. 16. 06:48

Csajok, bocsi a beleszólásért, inkább csak olvasgatni szoktam jönni ide a hoxára néha, most ismét bekukkantottam.

Tudom, nem leszek ezzel népszerű, de vállalom: 5 éve vagyok itthon, zsinórban a harmadik manómmal (ő holnap lesz egy éves) illetve ha beleszámolom, hogy az első baba fogantatásától itthon vagyok, mert olyan munkám volt (lovas edző)amit nem lehetett pocakkal végezni, akkor tulajdonképpen hat éve, de gőzöm nincs, miről beszéltek. Gyesbetegség??? Mitől? Mert ennyi időm sose volt magamra, mint most? Mert folyton megyünk a gyerekekkel mindenfelé, mert a barátnőim szintén kisgyerekes-kisbabás anyukák és gyakrabban találkozunk, mint a gyerekek előtt bármikor?

Attól, hogy valaki anya lett, miért kéne bezárkóznia? És nem, nem azért mondom ezt, mert vidéken élek és közel van az anyukám, mert ugyan vidéken élek és közel van, de rengeteget dolgozik, anyósom meg több száz kilométerre, de mondjuk akkor se bíznám rá a kölköket, ha a szomszédban lakna, mindegy, ez nem tartozik ide. Szóval igen, legtöbbször egyedül vagyok a gyerekekkel, és még örülhetek, hogy a férjem munkahelyet váltott pár hónapja, így már csak reggeltől estig nincs itthon, nem napokig, mint eddig.

Szerintem ott a nagyon nagy baj, hogy nyakon vannak öntve az anyukák ezzel a bezártság baromsággal és szinte kötelezőnek érzik, hogy depizzenek, mert ez az elvárás.

Nekem ne mondja senki, hogy a gyerekekkel való foglalkozás mellett olyan nagy teher a házimunka, azt ugyanis eddig is megcsináltuk, meló mellett, este, hétvégén, most meg sokkal inkább be lehet osztani emberi időben, hiszen magunk osztjuk az időnket.

Nekem az egyetlen nehézség, hogy kire hagyhatom a gyerekeket, ha ki akarok menni lovagolni, de általában ezt is megoldom. Ideális összefogni más kisgyerekes anyukával, aki vigyáz a gyerekedre, amíg te sportolsz és te meg vigyázol az övére, amíg ő teszi ugyanezt. Mindenre van megoldás akkor is, ha nincs nagyszülő a közelben!

Amúgy pedig a gyerekekkel tök buli az élet. Én simán kimegyek a strandra is velük, imádnak pancsizni. Megyünk csavarogni mindenfelé, még múzeumok is beleférnek, csak olyat kell választani, ahol egy kicsi is talál érdekességet. Legutóbb a közlekedési múzeumban voltunk, alig bírtam hazarángatni őket. :-) Rendszeresen járunk könyvtárba, vásárolgatunk, vagy sétálunk egy nagyot a városban, a szigeten, akárhol, kávézunk a barátnőkkel (lehet olyan helyet választani, ahol a gyerekek is jól elvannak, de ha minden kötél szakad, viszek nekik elfoglaltságot, mondjuk színes ceruzát, kifestőt) szóval minden csak szervezés kérdése.

Soha olyan szabad nem voltam, mint amióta gyerekeim vannak!

2013. jún. 12. 09:11

Óriási tévedés azt hinni, hogy a GYES szindróma szülést követően köszönt be! Hiszen a nevében is benne van, GYES, nem GYED. Minimum 3 év otthon,s az igazi veszélyeztetettek azok, aki a 3. évben megszülik második gyermeküket. Mert amikor már nyílna a kapu, hogy visszalépnek a régi mederbe, amikor már elengedhetik a nagy, 2-3 éves elsőszülött ,akkor jön egy picuri baba,és visszalépnek a pólya mellé. A nehéz most ebben az, hogy a nagyobb épp elkezdeni a dackorszakát- jogosan. És akkor összefog ellenünk a világ: dacos nagytestvér, szorosan kötődő apróság, évekig tartó újabb bezártság a világ körforgásából.


A másik tévhit, hogy ez a hormonok műve. Nem, ez nem a hormonok hatása, ez az elszigeteltség, a bezártság, a monotonitás hatása, az állandó gyerekproblémák hada, és a férjnek való megfelelés együtt!

Lélekölő!

A gyes-szindrómás nem tudja magát féken tartani. A magány,a csend, az elmélyülés iránti vágya olyan erős, hogy pillanatok alatt dühbe jön, és nem büszke arra, amit ilyenkor mond és tesz. AZ ilyen anyuka örök lelkiismeret furdalással küzd, hogy mit tett saját csemetéjével, és kétségbeesve kapálóznak, hogy visszaszerezze férjét, de a menekülés gyakran felelősséghárítással jár, így a férj több negatívumot él meg párja mellett, mint eddig életében összesen. A szerelem elillan,a harc megkezdődik, az apa elfordul, s az anya még jobban kétségbe esik - ráadásul az egyszer segítsége is hátrébb lép, s így nő az anya magárahagyatottság-érzése!


A védőnők kielmelt fontossággal kezelik az ilyen, hosszú ideje otthon lévő anyukákat. A protokoll szerint pszichológushoz kell irányítani az anyát, ha az bántalmazza gyermekét……………...

Hát ez a gyesszindróma!

5 éve itthon vagyok, 2 gyerekkel, lakótelepközepén, szinte egyedül! Én tudom!!!!!!!!!!!!!!!!

És aki egy gyerekkel azt mondja, hogy ez nem létezik, annak kívánom, hogy a második születését követően is ezt állítsa majd!


(Ez a betegség nem jön elő a vidéken, anyai nagymamák mellett éldegélő anyukáknál! Tehát: ne költözz el otthonról, csak ha nagyok a gyerekek! )

78. zsanca81 (válaszként erre: 77. - Anikko)
2010. szept. 23. 21:27

Sziasztok!

Én már 7 év vagyok szinte a 4 fal között a 3 gyerkőcömmel. Semmi kikapcsolódás, szórakozás. Nincs babysitter. Jelenleg kínomban elkezdtem egy főiskolát, most vagyok másod éves. Ez most a kikapcsolódásom. Jó mi?

77. anikko
2010. júl. 4. 22:00

jaj de jó, van így más is? ill. nem jó, de én azt hittem csak én zizzenek meg itthon! Zinnia! hasonló cipőben járok

Remélem még él ez a fórum

76. Alexa77 (válaszként erre: 75. - Zinnia)
2009. szept. 11. 19:45
Nekünk van egy jó kis csapatunk, de vidéki vagyok, ez neked nem segítség. De biztos van felétek is pár anyuka. Mi ma délelőtt az állatkertben voltunk, délután játszótéren, de mindig megyünk mindenfelé. Soha ilyen szabad nem voltam, mint most, élvezem nagyon. Kifejezetten öröm a gyerekkel itthon lenni. :-)
75. zinnia
2009. szept. 11. 13:57

szia csajok..

én is egyedül vagyopk itthon, akicsi 8 hónapos a nagy 10 éves.. nekem is mindig az okozott gondot, hogy kire bízzam, sosem lehetett senkire.. ember estekésőn jár haza.. tehát mindent egyedül..

sokszor gondolkodtam azon, hogy gyerekcseréket kéne csinálni. összeállni páran, és amíg az egyik suliba. kondizni- vásártolni- ügyetintézni, vagy akár csak egy kávét meginni menne, takrítana egyebek, addig a a másik vigyáz a kölkökre és fordítva.. én ilyenben szívesen benne vagyok..

ha valakit érdekel a 11. kerületben lakunk. lehet sok közös programot is csinálni, mert itthon mindig egyedül az kész depi...

2009. máj. 21. 18:30
Szerencsére nem szembesültem ezzel a problémával, persze aláírom, 2-3 gyerekkel nehezebb lehet. Hál'Istennek van segítségem, és nyugodt szívvel bízom a lányom a nagyszülőkre, rokonokra akár hetente többször is, szinte versenyeznek érte:) Ő pedig élvezi.Az én férjem is sokat dolgozik, de ha mondjuk elmegy ide-oda, sokszor magával viszi a kicsit, én ilyenkor találkozok a barátnőimmel, intézem a dolgaim. Bevallom őszintén, nem bírnám, ha csak a gyerekkel lennék egész nap.
73. Alexa77 (válaszként erre: 72. - Alexa77)
2009. máj. 21. 15:38
A családi ház is sokat segít, Rékám is szívesebben van a szabadban, mint idebenn. Eddig pokrócot terítettem a diófa alá, ott játszott, akkor is, ha nekem a konyhában volt dolgom. Az ablakból pont odalátok és oda nyílik a hátsó kijárat is. Most már, ha egyedül kell hagynom, beteszem a járókájába, mert mindent megkóstol, és hát ugye fulladás, mérgező növények... Szerencsére jól eljátszik abban is, na meg tényleg ritka, hogy pár percre egyedül kell hagyjam.
72. Alexa77 (válaszként erre: 71. - Drnéni)
2009. máj. 21. 15:25
Én is ezt tapasztalom. :-) Rékával rengeteget kendőztem, nyitott, érdeklődő, kedves gyerek, aki bárkivel kommunikál. A sok tévhittel ellentétben a mozgásfejlődése sem lett lassúbb, sőt, 3 hónaposan simán forgott, 5 hónaposan stabilan egyedül ült, 8 hónaposan megtette anyukám kezébe kapaszkodva az első lépéseit, másnap megtanult mászni.:-))) Érdekesen csinálta, most meg már annyira mobil, hogy győzzek utána szaladni... Egyedül zene közben van nyugton. Karácsonykor egyik szereposztásban Máriát játszottam a rockoperában, másikban Erzsébetet. Réka volt a Jézuska... Akkor se volt gond vele, amikor még "nem született meg", tehát még nem volt jelenése, a babahordozójában ücsörgött a színpad mellett. Amikor kellett, behoztuk. :-)) De azt se furcsállta különösebben, ha én Erzsébet voltam és a színpadon másik anyát kapott.
71. drnéni (válaszként erre: 70. - Alexa77)
2009. máj. 21. 15:11

Ez nagyon szerencsés konstelláció (bár a politikusokkal való csevegésért nem irigyellek!). Mi most azon dolgozunk ezerrel, hogy családi házba költözhessünk (ott nőttünk fel mind a ketten), azt hiszem, mindannyian jobban éreznénk magunkat. A nagylányom imád a szabadban lenni, teljesen más, amikor egész nap kint lehet (pl. Balcsin).

A kendő szuper dolog, mi is kendőztünk, amíg túl virgonc nem lett hozzá a csajszim. Nagy segítség lesz a pici érkezése után is. Pedig sokan azt hiszik, hogy a kendős gyerek túl anyás lesz, holott az ellenkezője igaz! Amikor eljön az ideje, éppenhogy magabiztosabban fedezi fel a világot (szerintem).

70. Alexa77 (válaszként erre: 68. - Drnéni)
2009. máj. 21. 15:04

Először is gratulálok a "nagyhoz" és az új kis jövevényhez is! :-)

Másodszor én biztos a szerencsések közé tartozom, de nekem megmaradt a felnőtt társaság is. Egyrészt két barátnőmmel majdnem egyszerre szültünk. Másrészt énekesként bizony eleget vagyok ahhoz színpadon, hogy jól érezzem magamat, na meg a próbák alatt is ott a zenészbarátaim társasága. Természetesen ilyenkor Réka is ott van velem, mint mindig, imádja a zenét, még a babakocsiban is hajlandó ücsörögni ennek kedvéért, pedig amúgy nem egy leülős fajta. Iszonyú gyorsan tud mászni, egyelőre kapaszkodva, de járni is és minden bútorra megpróbál felmászni, ördög és pakol, de imádnivaló. A fellépések után gyakran vannak fogadások, politikusokkal, színészekkel, egyéb érdekes emberekkel beszélgetek...

Gyakran kendőzünk is, hátamra kötöm a picurt és úgy csinálom a házimunkát, Réka élvezi, én haladok és izmosodom. Szóval hála Istennek én nagyon messze vagyok attól, hogy "négy fal" szindrómám legyen.:-)

69. Alexa77 (válaszként erre: 67. - H.Ancsi)
2009. máj. 21. 14:52
:-) Hogy erre miért mertem volna mérget inni?:-DD
68. drnéni (válaszként erre: 66. - Alexa77)
2009. máj. 21. 14:27

Remélem, 1-2 év múlva is így érzed majd. Amikor egy éves volt a kislányom, és is úgy éreztem, akármeddig el tudnék itthon lenni (igaz, és heti egyszer dolgoztam egy hónappal ezelőttig, ez nagyon sokat segített); de bizony két év után már hiányzott a társaság, a munka, a szellemi erőfeszítés. Készültem vissza. De közbejött a második baba, aki jelenleg 11 hetes méhen belül. Természetesen nagyon boldog vagyok, hogy jön, de be kell valljam, egyre nehezebb így, hogy nem tudok se tornára, se dolgozni járni. Egy lakásban nem olyan könnyű ám kikapcsolódást találni (gondolom, erre utal a "négy fal" a fórum címében), legalábbis engem hosszú távon a házimunka és a napi kétszer több órás játszótéri akció nem elégít ki szellemileg (persze a kislányomat annál inkább). Lovunk sajna nincs, nem engedi a társasázi szabályzat.


A másik dolog, amit most még biztos nem hiszel el (én se hittem annak idején), hogy egy 2 éves kb. egy nagyságrenddel több energiát igényel, mint egy egyéves. Lehet, hogy vanank nyugisabb gyerkőcök is, de az én kisleányom speciel egyetlen perc kihagyást sem enged a részemről, annyira okos, akaratos és csillapíthatatlan a felfedezőkedve (ez persze jó, a viágért se venném el a kedvét). Belejátszik persze a koraterhességi állandó fáradtság is, de most este 9-re teljesen hulla vagyok minden nap.

2009. máj. 21. 14:13

Én jelentem olvasom. Egyebekben csatlakozom hozzád ebben -is-.

Nekem már kicsit nagyobbacskák a gyerekek, pontosan két év különbség van közöttük.

Én nem voltam ilyen ügyes mint Alexa, először még kicsit sokat aggódtam, de szerencsére hamar belejöttem. Amikor a kislányom is megszületett, akkor aggódtam csak igazán,hogy most mi lesz?

Azt már előtte tudtam, hogy a féltékenységet családon belül könnyen megoldjuk, egyszerűen részévé teszük a "nagyot" is a kicsi életének, együtt pelusozás, szopinál neki mindig mese és még sok ilyen apróság. A gond az érkező látogatókkal lehetett volna, de én elébe mentem. Nem engedtem be senkit a kicshez, amig a naggyal nem foglalkozott egy ideig. Ő mutatta be mindenkinek, olyan volt mint egy kis okostojás.

Nekem ez volt életem legszebb, legnyugodtabb időszaka, pedig semmi segítségem nem volt. Egyedül Apa aki késő du. hazaérve, mindig elvitte őket egy körre sétálni, hogy kicsit utolérjem magam, vagy csak pihenjek egy kicsit.

A mai barátaim legtöbbje, azokból a családokból való, akikkel ezidőben jöttünk össze, sétáltatás, baba-club alkalmával.

2009. máj. 21. 13:46

Hűha, jó régen nem írt már ide senki. Lehet nem is olvassátok a soraimat, ettől függetlenül leírom a gondolataimat én is.

Biztosan meg fogtok kövezni, elolvasgatván a fórumot teljesen elképedtem. Ti valóban ennyire nehezen élitek meg az otthonlétet, gyereknevelést? Ahol több gyerek van, ott még nagyjából értem is, főleg, ha korban közel vannak, egyik kicsi, másik pici, netán harmadik... ott tényleg nem lehet túl egyszerű. De ahol csak egy gyerkőc van, vagy kettő, de a nagyobbik már iskolás, ott nem értem, mi oka a panasznak. Nekem - egyelőre még - csak egy lányom van. Életemben nem voltam ilyen nyugodt, boldog, kiegyensúlyozott, mint most. Nekem minden házimunka gond nélkül befér a gyerek mellé, (9 és fél hós, még mindig szopis, éjjel is legalább 3-szor szopizik), a ház, a kert rendben, naponta van legalább egyszer főtt étel, de sokszor vacsorára is főzök, hetente többször sütök süteményt, a kenyeret is itthon sütöm most már, emellett rendszeresen lovagolok, biciklizek, strandra járok, mindezt természetesen a lányommal együtt. A párom estig dolgozik, nagyon gyakran napokig nincs itthon, most is 3 napig csapatépítő tréningen van a Hortobágyon. Nem tud segíteni, de nem is várom el. Szüleim még dolgoznak, rájuk sem bízhatom a kicsit, legfeljebb hétvégén tehetném, ha akarnám, de nem is akarom. Nekem az a jó, hogy együtt vagyunk mindenütt.

Gyakran összejárunk a barátnőimmel, ők is anyukák, egyikünknél-másikunknál összejövünk, vagy elmegyünk együtt sétálni, fagyizni... Szabad vagyok, a munkámat magam osztom be ahogy nekem tetszik, van egy csodálatos kislányom, rengeteg jó program, ugyan mire vágynék még?

65. bezike
2008. dec. 9. 18:51
Én is most találtam rá erre a fórumra, látom nem valami aktív. A panaszáradatot elolvastam és csak azért nem írom le a sajátomat, mert nem tudok újjal szolgálni. :))) Én is egyedül vagyok, elég rossz, de talán ha már nagyobb lesz a baba, akkor jobban ki lehet vele mozdulni. Nekem még csak 3 hós a babám. Azelőtt én is pörögtem, most ez a lelassult élet fura nekem, nem szeretem. A párom nekem sem érti, hogy miről beszélek, azt hiszi, hogy milyen jó nekem itthon. Nem érti, hogy miért nem készül el néha a vacsora, miért nem mosogattam el...
2008. dec. 9. 18:45

Nem egyszerű helyzet az biztos.

Az első fiam születésekor volt segítségem több is. Ha szükséges volt rá, akkor autó is volt a családban.

Mikor a második gyerekem megszületett, a nagyinak más munkája volt, éjjel-nappal dolgozott-hétvégén is, így már csökkent az aktív kisegítők száma.

Ráadásul a férjemnek külföldön kellett dolgoznia. Teljesen egyedül maradtam a két gyerekkel. 1 hónapos volt a kicsi, már úgy hordtuk oviba a nagytesót, mert nem volt más választásunk.

Most pedig abszolút senki segítségem nincs. Ausztriába költöztünk, bár a férjem csak 9 órát van távol-8 óra munka plusz fél-fél óra amíg beér dolgozni, vagy haza, és már itton is van. Ő nagyon segítőkész, bárhova elmehetnék-csak hát nincs hova, nincs kihez.

Belekezdtem egy németnyelvtanfolyamba mivel világéletembe angolt tanultam, és persze hogy németnyelvterületre sodor a szél :S

A lényeg,hogy a férjem kollégája vigyázott a gyerekekre, amíg én suliba voltam 6 alkalommal, ő nekem ki is számolta, hogy 18 órát vigyázott a gyerekekre, és kért érte 160 eurót-kb. 40.000 Ft-ot ( az én lakásomban, evett-ivott-internetezett-tévézett- így !!! az a pláne, hogy 160 eurót fizettem a 40 órás nyelvtanfolyamra is /ennyit a segítőkészségről vagy minek is nevezzem/. Ennyi pénzért simán vehettem volna magánórát is, ja és még be is jártam, oda-vissza 40 km. Bocsi, elkanyarodtam, csak azt akartam ebből kihozni, így jár, ha valaki ki van szolgáltatva...

2008. nov. 5. 01:13
Nekem nem volt, sQt élveztem,Csak Vele lenni.
2008. jún. 2. 10:11

Nekünk még mindig szerencsém van! Most ha minden jól alakul leköltözünk anyósomékhoz egy ideig amíg gyűjtünk össze egy kis pénzt saját házra! Legalábbis önerőt! Mert 4 hónapja elköltöztünk és messze vagyunk a családtól! És mivel nem jöttek össze itt a dolgok ezért megyünk le anyósomékhoz!

Nagyon szeretünk anyósoméknál lenni mert nem szól bele semmibe és rengeteget segít mindenbe! Ki tudunk kapcsolódni férjemmel, stb.

Egyébként akinek nem érti meg ezt a férje, üzenem, hogy: beszélj a pároddal és értse meg, hogy igenis nehéz! Páromnak is nehéz mert nap mint nap a sok buta emberrel kell foglalkoznia, reggel 8-15:40-ig szerdán 8-18:30-ig dolgozik. Amikor hazaér, első dolga az, hogy a kisfiúnkkal van...fürdeti, közösen etetjük, altatja! Nagyon sokat segít! Még ha aznap nem is főztem kaját mert nem tudtam a gykerőctől, hazajön férjem és megfőz! Pedig ő is nagyon fáradt és megtehetné azt, hogy hazajön, eszik és lefekszik...de tudja, hogy nekem is nagyon nehéz hiába itthon vagyok! Egyszóval szerencsés vagyok nagyon! Kitartást minden anyukának! Még ha én könnnyebben beszélek is...

2008. máj. 6. 14:43

Azért örülök,hogy nem vagyok egyedül azzal,hogy a párom nem érti meg a helyzetet...

Nehéz időszak,az biztos,át kell vészelni,mert utána jönnek a még nehezebb időszakok is....kezdem érezni!

1 2 3

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook