Gyerekek a halálról (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Gyerekek a halálról
Nálunk sajnos nagy rá az esély, hogy alkalmaznom kell hamarosan valami ilyesmi "technikát". :(
Mert bár nincs valószínűsíthető sorrend a halál terén, nálunk sajnos több családtag is van, akinek bármikor súlyosabbá válhat a betegsége.
Az én lányaim esetében működött az "egy jün, egy megy" mondás is. :( És unokatestvérem nemrég szült. Remélem, ők megtörik ezt.
Nekem megvan. Egyszer elkezdtem, de nem fejeztem be. Lehet, elő kéne vennem, nagyobbikom (3,5 éves) élénken érdeklődik a halál iránt.
Én azt szoktam neki mondani, hogy mikor meghalunk, akkor a testünk a temetőbe kerül, de a lelkünk, a gondolataink, az érzéseink, a szeretetünk angyalkává változik, felmegy az égbe, és onnan néz le a földre, és vigyáz azokra, akik itt maradtak. És ugyanezt szoktam mondani, mikor arról beszélünk, mi volt, mierlőtt megszületett: mielőtt a pocakomban volt, fent ült egy felhőn, és azt várta, mikor költözhet bele a pocakomba.
Ma halt meg az apukád? Részvétem! :o(
Mit mondtál a lányodnak, és hogy fogadta? Szerintem beszélgess vele, ha kérdez, akár arról, hogy mi történt apukáddal, akár arról, hogy Te miért sírsz vagy miért vagy szomorú ....
Sztem nem jó ötlet azt mondani, ha meghalt alszik. Aztán az alvással lehetnek problémái, mert agyal rajta.
Meghalt, megpihen a teste mert elfáradt, de azt mondani meghalt.
ja, most olvasom, féltél az alvástól.
Apém ma halt meg, 5 éves lányommal közöltem, beszéltünk eddig is a halálról, halotak napján temetőbe mentünk. Most nem tudom, hogy lesz.
Hú, köszi!
Imádom Polcz Alaine-t, de még nekem sem sikerült egy könyvét sem megvennem/elolvasnom. Majd megszerzem. (A Nők Lapjában olvastam róla/tőle sokat.)
Egyébként furcsa ez a dolog, mert hiszek Istenben és a mennyországban, az egész mégis olyan félelmetes és ijesztő és idegen. Na, mindegy, majd kinövöm... :)
Egyébként ez áll legközelebb a szívemhez, hogy a halottak a mennyben vannak, a felhők között, Istennel, ezt szoktam a legtöbbször mondani a gyereknek, de valahogy annyira nem vagyok ebben a témában gyereknyelven otthon, valahogy nehéz nekem "leegyszerűsíteni" vagy a nyelvére lefordítani, pedig közben meg tök értelmes, okos kis kölyök... :)
Hát, igen ..... először magunkban kell rendet raknunk, és csak utána tudjuk továbbadni a gyerekeinknek ..... pontosabban csak azt tudjuk átadni, ami bennünk van ..... ha rend, akkor azt, ha káosz, akkor azt .....
Volt egy film ..... elég régi ..... egy sokgyerekes családról szólt, ahol az egyik kisfiú haldoklott ..... Linda Hamilton játszotta az anyát - és ő készítette fel a halálra ..... nem emlékszem a részletekre pontosan, csak a hangulatára ..... tetszett az fajta mentalitás .....
Azt mondjátok nekik, hogy akik meghaltak, alszanak?
Én gyerekkoromból emlékszem, nekem is mondtak ilyet - nem az anyuék - de én utána sokáig féltem aludni ....
A szüleim sírja épp a gyerektemető mellett van. Nagyon rossz elmenni mellettük, borzasztó érzés... :( Azt vettem észre, hogy kevés a "normális sír", és több a véglet: a vagy a totál elhanyagolt sír, kis száradt virág, ezer éve ott hagyott gyertya, és a márvány cirádás, maximilliós luxussír... Gondolom, az utóbbit is épp a hatalmas szeretet/szenvedés hozza ki, hogy így, még halottan is MINDENT megadni a gyerekemnek, ami emberileg lehetséges... Hát, nem tudom, és bele sem tudok gondolni, hála Istennek.
Őszintén sajnálom azokat, akiknek a gyerekük halott. Én el sem vagyok képes képzelni azt a fájdalmat... :(