Fiam napokon belül elhagyja az országot. Egyrészt... (beszélgetős fórum)

A jókívánságot nagyon köszönjük!

Talán az lesz a jó, ha beteszem ide a face oldalát.

[link]

Itt jobban látható a drón kép és forgatható is. Ha célba ér, biztos hogy sok információt közöl majd. Néhány embert komolyan érdekel az útja, mert ismerősei is készülnek kiutazni a Kanári szigetekre. Van aki csak a telet ott tölteni, van aki kiköltözne. Ő meg olyan, hogy nem fukarkodik a segítségnyújtással semmiben.😀

Utoljára ezt kaptam, így elég kicsi, de hátha látható:

[link] Ebben az utcában szállt most meg.

Ezt meg drónnal készítette, de itt ez is kicsi és nem lehet forgatni a képet:

[link]

Nem tudom sajnos máshogy megmutatni.

Ha történik valami majd jövök és megírom. Most kevesebbet fórumozok, elég sok lett a dolgom. Most hogy elment fiam, be kell segítenem a vállalkozásába, és a házánál is kapálgatok,vágom a füvet, nálam pedig nincs segítség mert elment. Ezért sok lett a dolog.

Kedves Judit!

Köszönjük az infót. Én személy szerint kiváncsian várom a folytatást és sok sikert kivánok a fiadnak:)

Valóban szép helyeken megy keresztül. Hogy sokan nem akarnak hazajönni? Elhiszem. Ha teheted képekkel is tűzdeld meg a beszámolód:)

Azt mondja fiam minél inkább halad nyugat felé, annál nyugodtabbak, derűsek az emberek. Képeket mutatott, csodálatos helyen jár. Gyönyörű, egészséges, dús növényzet az utcán, hatalmas parkok, pálmafák.

Ahová tart, szerintem nincs ennyire szép a táj. Nagyon köves, de neki és sok-sok magyarnak tetszik. Persze az óceán strandjai nagyon szépek. A kint élőkkel akikkel nyaralásai során a szigeten beszélt, senki se jönne haza semmi pénzért. A nyaralók közül is mindenki azt mondta akivel beszélt, hogy semmi kedve hazamenni Magyarországra. de sokaknak muszáj. Nagyon kíváncsi vagyok, fiamnak hogy válik be a sziget. Ha nem, hát szeretettel várom vissza. Bárhogy alakul, most buli van.😀

Tegnap este elérte fiam Marbellát.

[link]

Itt tölt 6 napot. Itt az a magyar iroda, ahol a letelepedéshez szükséges ügyeket intézik.

Eztén jön Huelva, és kompra szállás.

Én a hetvenes évek végétől élek újra Németo.-ban.

Nekem Magyaro.az külföld.

Nekem az a természetes ami itt van, és az a furcsa sok esetben, ami nálatok van.

Minden országnak van és létezik árnyoldala, de itt nálunk egy előre kiszámítható életet élhetsz, ami nálatok ugye nem így van.

De tényleg ne bonyolódjunk bele, hogy hol mi jobb vagy rosszabb, mert az csak áldatlan vitát szülne.

Visszatérek hozzád egy gondolat erejéig:

"Gondolj bele, itthon kilépsz az utcára és ismerősökkel találkozol. Szomszédok, barátok. Megkérdezik hogy vagy , mi újság."

Itt ritkán találkozni bárkivel is. Ilyen korú ember nem is él itt mint én vagyok. Akiknek épült az utca, azok 80 éven felül vannak, a még idősebbek meghaltak. Az ő házukat még a fiamnál is fiatalabbak vették, veszik meg, akik dolgozni járnak, gyerekkel és egymással foglalkoznak, nem keresik az idősebbek társaságát.

Tőlem nem azt szokták kérdezni hogy hogy vagyok, hanem hogy mikor érik a füge. Csak akkor nyitnak ajtót rám, ha érik valami a kertben. Egyébként csak köszönünk mindenkivel, a barátkozást hárítják. Mondjuk én se erőltetem, egyedül jobban szeretek lenni mint társaságban, de azért próbáltam már néha beszélgetni. Köszönni meg a szigeten is tudnék, annyit csak beszélek spanyolúl.😀

Ahány ember, annyi elképzelés.

Fiam beszélgetett egy kint élő nővel. Fodrászatban hajat mos. Azt mondta itt is csóró vagyok, de legalább jó az idő, és nincsen feszkó. Egyetlen szórakozása az óceánparti séta, futás, mert az ingyen van. Esze ágában sincs haza jönni. Ő élvezi hogy télen-nyáron úszhat, kristálytiszta a levegő, mikor kiment, hetek alatt elmúltak a légúti panaszai.

Vannak akik nem akarnak nagy dolgokat véghez vinni egy szigeten, csak nyugodtan élni, szépet látni.

Jobban élnek, ez tény és való. Sokkal többet megengedhetnek maguknak, vásárlás, pihenés, utazás, nálunk luxusnak számító dolgok. De kettőre azért nem jutnak, mert nem olyan típusúak. Tőlünk Ausztriába járnak dolgozni. Akinek volt hitele, még most is van, aki itthon bérlő volt, ugyanott lakik. Eü. ellátást itthon vesznek igénybe, bár itthon a béka hátsójánál lejjebbi a színvonal. Még senki nem magyarázta el, hogy mi ennek az oka...mármint ott a jó osztrák eü, még közelebb is van.

Mindegy, nem akarnék belebonyolódni, csak arra szerettem volna reflektálni, hogy az egyről kettőre és a carpe diem ritkán halad együtt.

Ha más országban élsz, az elsősorban a gondolkodásodat fejleszti.

Kitágul a világlátásod – itt valójában arra gondolok, hogy kilépsz egy egysíkú, egyoldalú gondolkodásmódból, és hagyod, hogy számodra teljesen új gondolatok, vélemények, hitek és meggyőződések hassanak rád.

Ez nem mérhető pénzben, hiszen annál sokkal több.

Biztonság és kiszámíthatóság.

Minden viszonyítás kérdése.

Az a színvonal, ami nyugaton teljesen átlagos, az az átlag magyaroknál már jómódnak számít.

Ennek következtében a magyar épp hogy megél és ez nem takar rózsás életet.

El lehet vegetálni, de mindenkinek jobb a kedve, ha nem csak a munkára és a számlák fizetésére korlátozódnak a lehetőségei.

Természetesen jobb, mintha éhezne, vagy fázna, de akkor is pocsék érzés ha nem tud egyről a kettőre jutni.

Remélem, csak jó híreket fogsz majd mesélni.-))

Teszem hozzá, szerintem a szülöknek nehezebb az elválás

Én csak két hetet motoroztam Jugóban, de hazaérkezésemkor anyám sirva borult a nyakamba, hogy mennyire izgult és féltett ez idő alatt

Elhiszem hogy nehéz orszáot kultúrát váltani, de bármikor hazajöhet akinek nem sikerül bárhol az élata

Unokaöcsém a 70-es években disszidált Olaszországba ahol sok ideig lágerben volt.Barátnője utánament, esküvő Norvégiában, ma Kanada vállalkozó.

Jóbarát KeletNémetben dolgozott kiküldetésben

Hazajött és invitált hogy gyere kiviszlek, kell a villanyszerelő

Nem, nekem szükségem volt a törzsgárda tagságra/lehet lehülyézni/

Következő szabadság alkalmával Olaszországba disszidált és menedékjogot kért Ny.Németországba. Tökéletesen beilleszkedett, hisz a németet nagyon jól beszélte, elvett egy többgyerekes nőt és mint plazmahegesztő dolgozott. Sok évvel ezelött hazajött kb 1000€ nyugdijjal. Nyugodjon békében

A család többi "gyermekei" már hivatalosan a világban szétszórva

Van Svédben, a másik usa állampolgár, valamiféle önkormányzatnál vezető beosztásban, egy fiu Japánban angolt tanit, korea-japán-angol nyelvvizsgával

Egy csaj Dél-Koreában magyar kirendeltségen, férjhez ment egy arabhoz, aki gyesen van most a kisgyerekkel

Bármelyik hazatelepülhetne, Gondolom a kezdés mindegyiknek nehéz volt, de megoldották

Jaj te drága, tudom én hogy teljesen igazad van. Azt hiszed én nem gondolok ezekre? Még másakra is! De ha minden gondolatomat leírnám, el se férne a fórumban.😀

Persze hogy vannak kétségeim is. Az meg hogy időben tájékozódunk mindenről csak utána lépünk, az akkor is olyan mint a házasság. Azt hiszi az ember jól ismeri a másikat, hozzá megy, aztán jön az hogy "anyám én nem ilyen lovat akartam!" Mindig vannak meglepetések.

Fiam is hiába tájékozódott az út előtt, már itthon is tudta hogy a lényeges dolgokat nem viszik be a kint élők se a face csoportokba, és tapasztalta is nyaralások során hogy nagyon máshogy működik kint az élet mint ahogy blogokban olvasni lehet. pedig sokat olvas a kinti életről.

Talán az egyetlen biztos információs forrás a barátja aki kiment a lányához Costa Calmára. Viszont az ő életük is más mint amit fiam tervez magának, és az öreg nem is tud túl sokat csak ami őt érinti. Dolgozik a lányának reggeltől estig, az ócska kocsijaikat javítja amiket agyon hajt a sivatagi terepeken az odalátogatókat fuvarozva.

Ezért van az hogy fél évet nyaral fiam, gyakorlatban megtudja milyen lehet az élete ha marad, aztán dönt. Én még a képben se vagyok, csak kósza gondolat formájában, hogy jó lenne...

Az nagyon jó, ha időben mindenről tájékozódtok.

Az nem elég, hogy mi mennyibe kerül, ez a "legkevesebb"

Gondolj bele, itthon kilépsz az utcára és ismerősökkel találkozol. Szomszédok, barátok. Megkérdezik hogy vagy , mi újság. Ott senki nem ismer, senki nem áll veled szóba, mert még a nyelvet sem beszéled. Nem tudsz egyedül sehová menni, semmit intézni. Teljesen kiszolgáltatott vagy, csak a fiadra számíthatsz.(...és mi van, ha nem. Valami közbejön) Te egy ügyes, agilis asszony vagy, de ott mégsem fogsz úgy boldogulni, mert minden más.

A sziget alapvetően kicsi. Én bezártnak érezném magam.

Amit én tennék, hogy itthon maradok életvitelszerűen és amennyit lehet kint élnék a gyerekkel, de nem elkötelezve, felszámolva magam mögött mindent.

Szégyen, vagy nem, de 8 év alatt mindössze 1x voltam a fiaméknál. Majd beleőrültem abba a 8 napba, még ott voltam. Ott élni, az ő életüket élni, úgy éreztem magam ,mint egy ketrecbe zárt vad. Nagyon haza vágytam és itthon alig tudtam megnyugodni. A világért sem tudnám elhagyni a megszokottat. Tudod öreg fát nehéz átültetni. Mondom ezt úgy, hogy imádok utazni, de tudom, hogy mindég HAZA térek.

Nagyjából körvonalazódik bennem, milyen feltételeknek kellene teljesülni ahhoz hogy én is menjek.

Első hogy valahol gyökeret verjen fiam. A második, lássam hogy viszonyulnak a letelepedőkhöz a helyiek. A harmadik hogy lássam, milyen életük van ott az idős kiszolgáltatott embereknek és mennyibe kerül az adott szolgáltatás amit nyújtanak.

Annyit már tudok hogy ott a minimál nyugdíj magyar pénzben 260 ezer ft. Erre az összegre felemelik annak a nyugdíját, aki kevesebbel érkezik az országba.

Az étkezés kb ugyanannyi mint itthon. Fűteni nem kell.

A víz, villany, szemétszállítás bőven duplája az itthoninak. A buszok rendszertelenül járnak a szigeten, a sofőrök kénye kedve szerint és nem mindig menetrend szerint. A viteldíjért a nyugdíjas is fizet, 10km-enkét kb. 1.000ft.

És még nagyon sok minden van amit nem tudok, és fiamat is érhetik még meglepetések.

A szerelem gyakran váratlanul és hirtelen jön. Mire észbe kap, már nyakig benne van. Aztán csak azt veszed észre, hogy körülötted futkároznak az unokák:)

Kivánom, hogy igy legyen!:)

A családalapításról: A tervek között nem szerepel ilyen. De ha csoda történne, akkor is csak magyar nővel ismerkedne. Az okokat nem sorolom. Magyarok is vannak sokan, sőt úgy tudom heti rendszerességgel szingli csoportok is érkeznek a szigetre. Tehát csak akarat kéne. 😀 Találkozni is fog sokakkal, mert tervezi megmutatni magyaroknak a sziget látnivalóit, strandjait, stb.

Ma pihenő nap van, holnap vezet, Marbella a célállomás. Ott tölt 6 napot ügyintézni, majd Huelván fog kompra szállni.

Gyönyörű helyszínek! Már csak ezért is megéri, felfogja egy hosszabb nyaralásnak, ha neadjisten végül nem jön valami össze.

Ismerősömék Costa Ricára akartak kiköltözni, de végül nem jött össze, két hónap nyaralás lett belőle, de egy percet se bántak meg.