Fiam napokon belül elhagyja az országot. Egyrészt... (beszélgetős fórum)

Így legalább olyan, mintha ott lennél vele.

Amikor közelről nézel egy térképet, akkor a jobb alsó sarokban van egy kis emberke. Kattints rá.Ekkor a térképen kék utat látsz. Az emberkét húzd oda és az utcát úgy mutatja, mintha ott lennél.

A keresőbe beírhatsz bármilyen helyet a világon, odarepít a térkép...

Igen, őt is megragadta már mikor először ott járt se volt kedve hazajönni.

Nem tudom Spanyolország melyik városában száll majd kompra. Értesít minden napjáról, majd erről is. Persze mondta régebben mikor megtervezte az utat, de annyi helyiségnevet említett, hogy ki tudja azt észben tartani? Ott eltölt néhány napot, mert a letelepedéshez szükséges iratokat intézik neki. Van ott egy magyar, erre specializálódott iroda.

Gondolom ismered a Google Earth alkalmazást. Itt találtam meg, hová utazik a fiad. Nagyon szép hely.

[link]

Nem lesz semmi baj. Sok szépet lát útközben is.

A Te lelkednek erősnek kell lenni, mert ez az elválás nem fog egyhamar "gyógyulni"

Nekünk már csak az jut, hogy örülni annak, hogy Ő/Ők jól vannak, biztonságban vannak és egészségesek.

Még nem alapít ott családot, addig biztosan sokat haza látogat. Később meg...na de az még messze van.

Hol fog hajóra szállni ?

Örülök hogy sima az útja.

Most jobb is erre koncentrálni.

Az úticél Fuerteventura, Costa Calma.

Fiam tegnap Genovában töltött 1 napot mert ott éjszakázott előző éjjel. Ez első nap 1.000km volt. 1 nap vezetés, 1 nap pihenés a terv. nagy szerencséje volt, mert a szállodában 19 óráig van recepció, és fél órával előtte ért oda.

Ő jól van, én nem annyira. Esik az eső is, a kertbe se tudok kimenni kikapcsolódni, relaxálni. Pedig valamelyest a kerti szöszmötölés gyógyír a lelkemnek. Mert sokszor kapom azon magamat hogy kint nem gondolok semmire.

Néha jövök helyzet jelenteni. Köszönöm hogy sokan vagytok velem.

Köszönöm, igyekszem.

Elnézést kérek azoktól akiknek most nem válaszolok a magán érdeklődére, percekre kapcsoltam be a gépet, és megyek tovább.

Lentebb leírtam az aktuális dolgokat. Hirtelen rengeteg feladatom lett, sajnos ritkábban tudok most fórumozni. De ettől még gondolok rátok nagy szeretettel és puszi mindenkinek! Legyen szép napotok!🙂

Köszönöm az érdeklődést, nagyon aranyosak vagytok.

Hajnalban elindult fiam, Olaszországban éjszakázik, aztán ott tölt 1 napot. Pihen, nézelődik. Ma 1.000km-t vezet. Nagyjából minden nap ennyit fog, ahol megszál este, a köv. napot mindig ott tölti. Ő jól van, és boldogan adta az első hírt magáról.

Én nem vagyok jól. Üresség van bennem. Nem olyan mint meditáció közben az a béke, nyugalom és derű a lelkedben, hanem mint mikor kitépik a szíved. Leírhatatlan az is amennyire féltem őt, és az is hogy ennyire egyedül maradni mennyire kegyetlen.

Azért nem jelentkeztem eddig mert millió volt a dolgom, szerencsére nem értem rá magammal foglalkozni. Reggel kisállatkereskedésbe vittem aranyhalakat, aztán fiam házát is mutatni kellett, aztán amíg el nem hagyott az erőm a kertben tevékenykedtem. majdnem elfelejtettem még enni is pedig azt nagyon szeretek. Na ez a sikeres fogyás titka. Hát ezek vannak.

Jól esik hogy gondoltatok rám. Legyen szép estétek!🙂

Kedves Judit!

Adj hírt magatokról.

Ma biztos pocsék napja van szegénynek,,kell idő mire összeszedi magát.

Csak drukkolni tudok neki-nekik.

Emlékszem amikor az enyém ment ,,csak koliba,nem messze ,abba is belegebedtem.

Mi újság Judit?

Jól vagy?

Adott már hírt magáról a fiad?

Köszönjük szépen! Számomra embert próbáló lesz az első hét amíg oda nem ér.

Most fel van háborodva mert mi az hogy a sonkás tekercset nem eheti csak 2 nap az úton.😀

Szerinted lehet tovább is a kelt tésztát ha hús van benne?

Ilyen: [link]

Csak az enyémben házi főtt, füstölt van.

Olaszország fele megy, nagy távolságokon át látni fog tengert. Már gyerek korában is rajongott a tengerért.

7 éves volt mikor elvittem Bulgáriába tengerpartra. Azt a boldogságot mikor először meglátta a tengert! Nem volt sírós picinek se, de mikor indultunk vissza, annyira zokogott, hogy szinte pánikba estem, vajon mi baja lehet? Faggattam kisfiam mi baj? Fáj valamid? Mi történt? Mire nagy sokára ki tudta mondani sírás közben: Anyuci! A tenger! A tenger! Meg is sajnáltam, és meg is könnyebbültem mert komolyan kétségbe voltam esve.

Hát most majd nézheti az óceánt eleget. 😀

Legyen szerencsés, jó, szép utazása a fiadnak:)))

Kitartás:)❤️

Ha minden rendben, én akkor is aggódok. De majd szűnik ez biztosan. Köszönöm a jó kívánságodat!

Hát, ha megveszi a repülőjegyet, miért ne látogatnám meg? 😀

Az hogy utána megyek csak egy kósza terv. Sok körülményen múlik ez. Ott sincs kolbászból a kerítés, persze e mellett sok a pozitívum is. Erről még nem tudok beszélni, sok mindent kell mérlegelni.

Ne legyél tele feszültséggel, hisz mindent elrendezett maga körül. Szerencsés utat kívánok neki és minden jót, azon a gyönyörű helyen.....:)

Régebben tervezted, hogy te is utána mész vagy meglátogatod. Ez változott?

Köszönöm, nagyon aranyos vagy. Most rendkívül jól esik minden jó szó mert tele vagyok feszültséggel.

Hajnalban indul fiam. Most sütöm az útravalót.🙂

Így legyen !

Szerencsés jó utat kívánok Neki, Neked meg sok erőt és kitartást, mert nem lesz könnyű...

Szurkolunk, várjuk a beszámolóidat és a jó híreket!

Meglátod, minden jól fog alakulni..

Mához egy évre már mosolyogva fogsz róla itt mesélni..-))

Egy kicsit én is belehalok fiam távozásába, de majd kisimul a lelkem, hisz jó és szép helyre megy, csak mint anya, nagyon féltem mindentől. Még attól a hosszú idegen úttól is ami előtte áll.

nem kell se albérletet, se munkát keresnie ha kint lesz. Albérlete megvan, az óceánhoz közel egy kis összkomfortos bungi. A munka is megvan amit csinálni fog, amikor már kipihente magát és csavargott egy kicsit. Ezért nem repülővel hanem kocsival megy, mert itthon vette meg a munka kellékeit és a kocsi is az lesz. A néhány hónapra amit csak pihenéssel akar tölteni arra megy az itthoni vállalkozásából a passzív jövedelem rendszeresen és természetesen utána is. Addig kell albérletre költenie amíg el nem kél a háza. Látod, azért ő is gondolkozott az út előtt. Csak máshogy mint fiadék. Más az életcél, más a munka és a családi állapot.

Már csak ma láthatom őt. Azzal vígasztal, néhány havonta úgyis hazajön.🙂

Fiam 8 éve döntött, hogy elmennek. Egyik barátja beszélte rá és segítette. Egyedül ment, munkahelye már fix volt. A barátnál lakott és közben albérletet keresett. 1 hónap múlva ment a felesége és a 2 és 4 éves kiscsik az albérletbe. A gyerekek 1 hét múlva már óvodába jártak.

1 évig voltak albérlők, addig itthon eladták a házukat és ott vettek egy szép családi házat. Minden jól alakult, de ő elintézett biztos munkahelyre ment, ahol azóta is van.

Én, mint egy gyászt úgy dolgoztam fel a távozásukat. A fájdalom csak most enyhül, mióta látom, most tán jobb ott, mint itthon.

Kívánom legyen így is sikeres, de addig talán nem kellene a házat eladni, még nincs biztos munkája.