Férfiaktól jön meg az önbizalom? (beszélgetés)

És még az is eszembe jutott, hogy sok ember nem önálló, mert társa van? Ezzel az elképzeléssel általánosságban az is igaz lehet, hogy a legtöbb párkapcsolatban élő önállótlan, mert nem egyedül él egy lakásban.

Az önállóság nem azon múlik, hogy hányan laknak egy lakásban:D

Kicsit átfogalmazom neked, hogy jobban megértsd.

Az által, hogy mondjuk egy ember önállóan él vagy sem, az nekem nem határozza meg az értékét. Nekem az úgy mond nem jelent semmi. Se az, hogy milyen a ruhája, mekkorák a mellei, hány kiló, vagy milyen kocsija van. Ezek külső dolgok. Engemet az érdekel milyen belül.

Egy pipa az ember ruháján semmit sem mond a személyiségről. Ha csak nem azt, hogy megengedheti. És ha valakinek ez által értékes egy ember, hogy miket tud a világban felmutogatni maga körül, milyen tárgyakat birtokol az is elmond valamit és még az is kevés ahhoz, hogy megítéljem érte. Mert nem tudhatom, hogy neki ez miért ennyire fontos.

Ezért nem szabad általánosítani.

És szerintem észre sem veszed de bélyegzed őket és ebből ered a konfliktus körülötted.

Miért hiszed úgy, hogy aki a szüleivel él nem ad haza annyit, amennyiből akár el is tarthatná magát?

Ha szereti a szüleit, jól megvannak kellően nagy a ház, hogy kényelmesen elférjenek miért zárja ki ez önmaga keresését?

Lényegében úgy érzem, hogy te egy sablont akarsz rávetíteni az emberekre, hogy aki nem ilyen az már pedig olyan. És nem veszed észre, hogy többféle dolog közül lehet választani és nem biztos, hogy mindenkinek az a jó ami neked.

Más az ízlésünk ruhák, illatok színek, minden terén. Ezen a téren is számtalan a variáns.

Mint korábban is írtam: általánosságban.

Nem konkrétan a Te fiadról van szó - aki gondolom nem is áll a befolyásod alatt.:)

Ezzel nem értek egyet.

Attól, hogy pl. egy 20-as, 30-as ember a szüleivel él nem feltétlenül rekedt meg a fejlődésben.

A fiam 26 éves, együtt élünk még, mert minek fizessen egy külön lakást? ettől még felnőtt és önálló ember, csak nem külön lakásban lakik.

"A kérdés az, hogy az önállóságával valóban a sorsát éli -e, valóban megoldja -e azt, vagy elrontja? Mit teremt az önállóságával? "

Ezzel eljutottál ahhoz a kérdéshez, hogy mi végre vagyunk a világon.:)

Erre meg ugye még senki sem kapott választ.

De addig is míg keresi élhet(ne) olyan életet, ami boldoggá teszi, és dönthet(ne) dolgokban a saját életével kapcsolatban.

Az önállóság annyi, mint rádöbbenteni a személyiséget a saját "sorsmegoldó", teremtő hatalmára.

A kérdés az, hogy az önállóságával valóban a sorsát éli -e, valóban megoldja -e azt, vagy elrontja? Mit teremt az önállóságával?

Na, ez már kardinális kérdés...

Viszont lehetsz te önálló (ez ugye földi értelemben a szabadság) ha közben lélekben nem vagy szabad. Ilyenkor tökmindegy hol vagy, kivel élsz, mert a függőségeid, félelmeid rabja vagy.

Ilyen esetben mit ér az önállóság?

Ismerek én nagyon önálló embert, aki rettentően szenved a függőségeitől, majd belebetegszik.

Ez így van.

- Valakinek nem feltétlenül szükséges hogy családot alapítson, így otthon marad.

- Valaki családot alapított, mégis a szülőkkel él.

- Valakit frusztrálnak a szülők, elköltözik, önálló, magányos életet él.

- Valaki önálló életet él és családot alapít.

- Valaki kivonul a társadalomból, és egy természetközeli helyre költözik.

- stb...

Számtalan megoldás/forma létezik. Kérdés hogy kinek mi a megfelelő? Ezt csak mi dönthetjük el.

Ha nem illesz bele egy sablonba, akkor az elvárások miatt könnyen megbélyegezhetővé válsz.

De ki mondja meg, hogy mit és hogyan?

Kinek áll ez jogában, hogy bárki életvezetése felett ítéletet hirdessen?

Az rendben van hogy látom, hogy valami nem stimmel valakinél, de nincs jogom beleszólni az életébe. Maximum véleménnyel lehetek róla, de ez is kényes dolog, mert a legtöbb vélemény szubjektív (saját szemüvegen keresztül történik).

Nem beszéltem semmilyen elvárásról.:)

De ezek a 30-asok megrekedtek a fejlődésükben, és egy 20 éves szintjén vannak. Nem képesek önálló életre.

Persze, minden képen. Ezért mondtam, hogy kinek mi válik be.

Mert mondjuk nincs pénz saját lakásra, nem talált még olyan társat akivel ez kivitelezhető lenne, vagy mert anyagilag jobban megéri mint albérletet fizetni és ezáltal a pénz a családban marad és az életkörülmények is jelentősen jobbak?

Ezekre sem tudhatod a választ. Ezért mondtam azt, hogy csak részben van igazságod, mert nagyon egy perspektívából nézed a dolgokat.

Persze van aki a félelmei miatt csinálja ezt de én emiatt nem általánosítok, vagyis igyekszem nem általánosítani, addig amíg nem ismerem az illetőt.

Azért mielőtt mindenfelé segítséget keres jó ha megpróbálja saját erőből!

Nem fog minid ott állni valaki mögötte, hogy felsegítse egy lépcsőn.

Utalva egy korábbi bejegyzésemre... A gyermekeket is támogatni, bátorítani kell minden olyan esetben, ahol um. kipróbálják magukat,erősíteni az önbizalmukat. Az önálló életre nevelni őket.

Pl. miért nem akar sok 30-as éveiben járó ember elszakadni a szüleitől?

Most ugye általánosságban írom ezt, nem egy emberre vonatkoztatva.

Mert van akinek nem saját erejéből sikerül ez a dolog, hanem valaki, vagy valami által.

Például az elefánt csont parton mondhatod ezt és lehet le is lőnek érte. :)

De ha tegyük fel egyet megsajnálsz és a felé kinyújtod a karodat. Az hisz és bízik benned, és ki emeled onnét akkor valaki által történt a szabadítás.

De ha mondjuk ima közben kapsz erőt vagy valamit magadba behívsz és az a dolog motivál és irányít abban bízol, nem a saját magadban, ebben az esetben miről beszélünk?

Mondjuk kapsz egy megérzést, hogy ugorj a vízbe vigyázok rád, nem lesz semmi bajod. Ezzel megellenkezik az egod, mert az életed ellen szól. És valamiért valahonnan erővel ruház rá fel, megteszed és basszus 6 kilométer után arra jár egy hajó és felvesz és tök másképpen alakul az élet, Ebben az esetben nem beszélhetünk Arról amiről írsz. Mert valami által ment végbe, a szabadulás, nem magadnak köszönhetően.

Viszont addig amíg az ember csak is a gondot látja és nem próbálja meg se az egyik se a másik irányt, akkor marad ahol van.

Ezért írtam, hogy csak részben van igazad, mert ez így egyoldalú és nem mindenkinél működik.

Bocs, én ebben a hozzászólásomban egy lehetőséget említek. Azt, hogy nem nyavalyog, sajnáltatja magát, hanem felkel és megoldja.

És miért hasonultam volna meg?