Főoldal » Fórumok » Szépség & Egészség fórumok » Férfiaktól jön meg az önbizalom? fórum

Férfiaktól jön meg az önbizalom? (beszélgetős fórum)


❮❮ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯
363. Channa* (válaszként erre: 352. - Mezei Virág)
2016. febr. 7. 13:53

Igen, ha a gyereket nem megfelelően készítik fel az életre, akkor bizony az van amit te írsz, de elhiheted, hogy nem mindenki csinálja azt, amit te.

Az én fiam pl. tud főzni, takarítani, vásárolni, intézkedni, stb. Nem kell kiszolgálni, még az apját sem szoktam:D

Én nem a háztartási alkalmazott szerepét töltöm be itthon.


És lehet, hogy a magyar fiatalok egy része önállótlan, de azoknak a szülei is azok, hiszen azt a mintát vitte tovább.


Az én fiam semmiben nincs korlátozva, szabad, azt csinál amit akar és amihez kedve van. És szerintem sokan csinálják így.


Az albérlet nincstelenség, akkor is ha ki tudja fizetni az albérlet díját.


Tudod hány fiatalról tudom, hogy albérletben él, közben meg hazahordja a szennyes, otthonról hordja a kaját? Az, hogy valaki egy albérletben és és meg tudja enni az anyja által készített kaját és még haza is tudja szállítani a szennyesét nálam nem önállóságot jelent:D És valljuk be, a legtöbb albérletben lakó egyedülálló fiatal ezt csinálja:DDDD

362. Mezei Virág (válaszként erre: 359. - 67d75b6c5b)
2016. febr. 7. 13:48

:)

Valóban, nem éppen róluk beszéltem, de aki albérletbe megy, egészen biztosan jó úton halad az önállóvá váláshoz.

361. Channa* (válaszként erre: 359. - 67d75b6c5b)
2016. febr. 7. 13:44
Tényleg nem erre gondoltam. A kollégium az más, vagy az, hogy azért él albérletben mert egy másik városban tanul.
360. Channa* (válaszként erre: 355. - Gribedli***)
2016. febr. 7. 13:43

Szerintem meg ugyan az.

Ha a házaspárok csak akkor tudnának szexelni, amikor a gyereket leadták valakihez, akkor nekik tényleg hiányuk lenne:D


Nagy eséllyel biztos ugyan akkor vannak otthon, de vannak esetek, amikor nem. Nálunk van olyan, hogy a gyerekkel napokig nem találkozunk, mert ő jellemzően éjjel dolgozik, mi meg nappal.


A szexet te hoztad fel elsődleges példának, majd a következő hozzászólásodban említetted, hogy nem csak ez a fontos, de ez már magyarázkodás volt:D

359. 67d75b6c5b (válaszként erre: 357. - Gribedli***)
2016. febr. 7. 12:46
Sztem nem az ilyen esetekre gondolt. Nekem nem ez a kategória ugrott be :)
358. Mezei Virág (válaszként erre: 357. - Gribedli***)
2016. febr. 7. 12:26

Igen, pl. :)

Persze mindenkinek más a jó.

De látom, itt a környéken, hogy a közel 40! éves "gyerekeket" anyu-apu szolgálja ki... :(

Nem szimpatikus.

357. gribedli*** (válaszként erre: 353. - Mezei Virág)
2016. febr. 7. 12:23
Meg az összes diák, aki más városban tanul és ezért ott albiban van, persze, mind nincstelenek:))))
356. Mezei Virág (válaszként erre: 354. - 67d75b6c5b)
2016. febr. 7. 12:22

Egészen másról írtam, mint te!

Félreértetted szerintem.

355. gribedli*** (válaszként erre: 346. - Channa*)
2016. febr. 7. 12:22
A kettő nem ugyanaz, mert egy házaspár keríthet időt egynásra, amíg a gyerekek máshol vannak vagy amikor alszanak. De felnőtteknél ha a felnőtt gyerek is dolgozik, akkor nagy eséllyel ugyanakkor van otthon mint a szülei és mégse küldheti el őket valahova, hogy ő együtt lehessen a párjával. Ha meg mindenki otthon van, csak egymást kerülgetik. De nem hiszem, hogy csak a szex miatt önállósodik valaki, csak ez is benne van a pakliban.
354. 67d75b6c5b (válaszként erre: 353. - Mezei Virág)
2016. febr. 7. 12:19

Sztem Magyarország meg a jómódú országok, ahol mindenki albiban él, az más kategória.

Amerikában pl bevett szokás, hogy egyik államból a másikba helyezik át őket dolgozni. És akkor megy az egész család. De itthon ez nem jellemző, hogy Szegedről áthelyezzenek Győrbe.

353. Mezei Virág (válaszként erre: 350. - Channa*)
2016. febr. 7. 12:12

"Én utálom az albérletet, szerintem gáz, ha valaki albérletben lakik. Számomra ez a nincstelenséget jelenti."


Még a jómódú országokban is többen laknak bérlakásban, mint sajátban.

Van, aki szereti az albérletet és meg is tudja fizetni. Akkor miért lenne nincstelen?

Nem mindenki akar fiatalon meg pláne, saját lakást. Ez röghöz köt.

352. Mezei Virág (válaszként erre: 350. - Channa*)
2016. febr. 7. 12:07

:D

Eddig is értettem!

Egy fiatal otthon nem nő fel igazán. Mert az anyu bizony kiszolgálja.(én is megtettem)

A magyar fiatalok egy része teljesen önállótlan.

Nekem is van fiam, aki már huszonévesen a saját háztartását vezette. Albérletben, hol egyedül, hol társsal.

A jó család szerintem az, ahol a gyerek önálló és szabad lehet - már ha megengedheti magának, mert ugye az anyagiak nem feltétlen rózsásak :(

351. 962bc03775 (válaszként erre: 350. - Channa*)
2016. febr. 7. 11:58
Na ebben minden benne van! :D
350. Channa* (válaszként erre: 348. - Mezei Virág)
2016. febr. 7. 11:54

Nem értem mit nem lehet érteni azon, amit írok....

Attól, hogy egy lakásban élünk valakivel nem jelenti az, hogy nem keres mindenki, azaz van fizetése és külön élete. Az együtt élés nem azt jelenti, hogy eltartanak valakit valakik, együtt csinálnak mindent, egymástól függenek és nincs külön program, munka, tevékenység, stb.


Persze, sokan ezt nem értik, mert náluk ilyen nincs. Elképzelhetetlen sokak számára, hogy az együtt élés másról is szólhat mint anya és pici fia, stb.


Már megint az én családomról fogok írni:D

A fiam dolgozik és tanul, van rengeteg barátja, van barátnője, vannak egyéb programjai, pl. sport, szórakozás, stb. Ezeket sem velünk csinálja, sőt! szinte semmit. Hiszen nem együtt dolgozunk, nem együtt sportolunk, nem együtt szórakozunk. Az otthonunk és a családunk ugyan az, de nem függünk egymástól.

Nekem is van még a férjemtől is külön programom, ahogy neki is, sőt! mi sem dolgozunk együtt:D

És igen, vannak közös programok is, egy-egy családi esemény vagy esetleg otthoni program, de nem minden és nem semmi. Ha akarnánk, akkor bármelyikünk élhetne külön is, hiszen mindenkinek van elég pénze és elég önálló is mindenki annyira, hogy külön is boldoguljon.

Érthető?

Tehát, a gyerekünk nem azért lakik itthon, hogy eltartsuk, kiszolgáljuk, támogassuk, mindent megcsináljunk helyette, és persze sem én sem a férjem nem azért élünk együtt, mert egymás nélkül képtelenek lennénk megélni, élni. Hanem azért élünk együtt, mert ez a család. Ha a gyerekünknek lesz olyan barátnője, akivel úgy érzi, hogy vele akar élni, akkor majd eldöntjük, hogy ki költözik. mert ugye az is lehet, hogy mi a férjemmel:D


Én utálom az albérletet, szerintem gáz, ha valaki albérletben lakik. Számomra ez a nincstelenséget jelenti. Nincs otthona, nincs annyi pénze, hogy vegyen egy lakást, inkább valakitől kölcsönkér egyet.

Ha majd úgy alakul, hogy a gyerekem külön akar élni, akkor veszek egy lakást magunknak vagy ő magának. És azért nem most, mert majd kiderül akkor, hogy milyenre lesz szükség és hol.

Mert pl. ha már nyugdíjas leszek, akkor nem Budapesten veszek magunknak lakást.



Remélem érthető:D

349. Mezei Virág (válaszként erre: 348. - Mezei Virág)
2016. febr. 7. 11:24
Tudom, nálunk mások a lehetőségek, de a mamahotel nekem nem szimpatikus hosszú távon.
348. Mezei Virág (válaszként erre: 326. - Channa*)
2016. febr. 7. 11:08

Tanulságos cikk.

Vele értek egyet. Egy felnőttet miért is kell állandóan támogatni? Nekünk szülőknek NEM ez a dolgunk - szerintem.(Vannak gyerekeim és unokáim is.Szeretem őket.Külön laknak)

Nem csak nyugdíjasoknak érdekes cikk.


[link]

347. 962bc03775 (válaszként erre: 346. - Channa*)
2016. febr. 7. 11:06

Ők azok akik kapcsolatból kapcsolatba lépnek. Nincs sosem egy állandó partner. Alkalmi szex és betegesen kapaszkodnak a szerelembe. Fogalmuk sincs, hogy milyen az ideál. Mindig az aki iránt kialakul az érzés és még ha tudják is, hogy rossz az út mert legbelül érzik egy beteges ragaszkodás van jelen. Félnek elveszíteni mert rettegnek a jövőtől, hogy mi lesz, ha egyedül marad, nem lesz gyerek stb.

Lényegében megalkuvókká válnak.

Én legalább is így tapasztalom.

346. Channa*
2016. febr. 7. 10:48

Na igen...

A felszínes gondolkodás csak a szexig jut el:D


És ha már csak ekörül forog egy jól működő család, akkor a gyerekeket már megszületésük után külön kellene költöztetni, hiszen milyen dolog már, hogy a szülök épp próbálgatják egymást, közben meg a gyerek ott gügyög a kiságyában, ne adj isten még sír is, meg esetleg van más szükséglete. Vagy egyszerűen csak besétál a szülői hálószobába mert eszébe jutott valami.....


Igen, egy jól működő családban ezek nem problémák. Egy megfelelő IQ-val rendelkező szülő vagy "gyerek" jól kezeli az együtt élést.

Arról pedig a jól működő családok nem tehetnek, ha máshol bármiből hiány van.

Sajnálom azokat, akik családja ezekre nem képes és ezért már 18 évesen külön kell élnie valakinek, és még jobban a gyerekeiket, mert azok ezt a mintát viszik tovább....


És az, hogy ki mikortól gondoskodik magáról nem attól függ, hogy külön él e.


És valóban egy jól működő család megalapozza egy ember jövőjét, mert megtanulják azt, hogyan kell együtt élni kiegyensúlyozottan, boldogan és nem azon fog csámcsogni és problémázni, hogy hogyan tudna megfelelni másoknak:D Mert ugye ez nagyon fontos a párkapcsolatban is.

Lesz önbizalma, mert tudja, hogyan kell élni, együtt élni és megélni, gyakorolja a toleranciát, stb.


Igazán kíváncsi lennék azok családi hátterére, akik önbizalma a béka feneke alatt van....

345. gribedli*** (válaszként erre: 342. - Csikil4ny)
2016. febr. 7. 10:07
Meg nemcsak a szex miatt, de más dolgok miatt is, pl hogy lehet úgy beszélgetni, vagy barátokat hívni, ha mindig otthon van a szülő is, stb. Szerintem ezekre az évekre szüksége van a fiataloknak, ha lehet, önállóan, mert megalapozzák, hogy a jövőben hogy fog hozzáállni egy csomó dologhoz.
344. gribedli*** (válaszként erre: 342. - Csikil4ny)
2016. febr. 7. 10:04

Egyetértek, én is 18 éves korom óta gondoskodtam magamról. Volt kis segítség apum részéről. Ahol van több is, pl a szülők tudnak lakást venni a gyereknek vagy segíteni, ha bérel, szerintem is jobb, mert azért a közel 30 éves fiú ne lakjon már otthon, ha ad a párkapcsolatára. Milyen gáz már, hogy míg ők a szobában próbálgatják a Káma Szutra összes variációját, addig anyuci a szomszéd szobában kereszt rejtvényt fejt, vagy netán rájuk kopog, hogy kérnek-e kávét...:D


Akinek nincs rendszeres szexuális élete, azt ez biztos nem érdekli, vagy pedig az illető barátnőjének van lakása, és akkor megint ott tartunk, hogy azért valakinek csak önállónak kell lennie ahhoz, hogy anyuci pici fia még otthon maradjon, de a párkapcsolat se szenvedjen hiányt.

2016. febr. 7. 08:49
nem,az onbizalom magadtol kell,hogy jojjon.
342. csikil4ny (válaszként erre: 335. - Channa*)
2016. febr. 7. 07:24

Kicsit vonatkoztassunk el a te esetedtől és az enyémtől is (én a másik oldal vagyok: 18 éves korom óta nem lakok a szüleimmel, de apám még mindig úgy próbál kezelni, mintha 14 éves lennék, a határokat nekem kell betartassam, s még mindig nyűg, mert folyton átlépi, olyan szinten, hogy megmondaná mikor keljek, mikor feküdjek és közben mit csináljak, mit gondoljak.) Tehát én érzékenyebb vagyok azokra akik hozzám hasonlóan ami természetes lenne, azt ki kell(ett) harcolják.


Van olyan helyzet, amikor épp, hogy jót tesz az egyedüllét. Pl. két kapcsolat között jó megállni és ne beleugrani egy újabba, ugyanazokat a hibákat elkövetve. De napi szinten indulnak az olyan fórumok, hogy elhagyott a férjem, jaj most mit csináljak, egy csekket sem tudok egyedül befizetni. Na ezért tesz jót az egyedül eltöltött egy-két év.


Én elfogadom, hogy egy jól működő családod van, de attól nem mindenkié hasonló és fenntartom, hogy egy bizonyos kor felett (legyen a határ mondjuk 30 év) a fiúgyerek ne lakjon az anyukájával, mert az egészen biztos nem tesz jót a párkapcsolatának. A leválás a szülőkről roppant fontos. S ez alól a te családod sem kivétel. Az évszázadok során gazdasági okokból kialakult, hogy több generáció lakott együtt, de ott ki volt a családfő?


Nagyon kevés kiegyensúlyozott szülőt látok, akik meg tudják állni, hogy ne akarják irányítani vagy legalább kéretlen tanácsot adni a felnőtt gyereküknek, még akkor is ha nem élnek együtt....

341. 962bc03775 (válaszként erre: 334. - 74eb6f8385)
2016. febr. 6. 18:36

De addig is míg keresi élhet(ne) olyan életet, ami boldoggá teszi, és dönthet(ne) dolgokban a saját életével kapcsolatban.


Én erre válaszoltam. Ezek nem zárják ki önmagunk keresését. :)

340. 74eb6f8385 (válaszként erre: 338. - Channa*)
2016. febr. 6. 18:25

Ok, elfogadom, hogy sokaknál az anyagiak közbeszólhatnak abba, hogy nem tudnak leválni a szülőkről. Azzal viszont nem, hogy ilyen kényszerhelyzetekben megmaradnak önállónak. Hiszen már ezzel a döntéssel is egy alkuba mentek bele.

Arról meg ne is próbálj meggyőzni, hogy egy fiatalnak jót tesz az az "érési folyamatában", ha 20-as éveiben még az anyai védőszárnyak ott vannak körülötte.:)

339. Channa* (válaszként erre: 337. - 74eb6f8385)
2016. febr. 6. 18:21

Majd ha megnősül, de addig felesleges.


Szerintem aki egyedül él az magányos. Még nem találkoztam olyan emberrel az egyedül élők közül, akik nem mondták volna ezt, de ha nem is szó szerint mondják, akkor utalnak rá.

Nekem nincs miért haza sietnem, nem vár senki....

Mindent nekem kell intéznem, mert én egyedül vagyok....

Nincs honvágyam külföldön, mert engem nem vár otthon senki....


Stb.

338. Channa* (válaszként erre: 334. - 74eb6f8385)
2016. febr. 6. 18:18

Miért ne lehetne. Az előző hozzászólásomban leírtam a miérteket, és valahol az ésszerű anyagiak is benne vannak. Miért kellene költenie arra valakinek, hogy lakjon egy albérletben, amikor van hol laknia úgy, hogy semmiben sincs korlátozva?

Én sem költöztem el otthonról, amíg nem mentem férjhez és a férjem is otthon lakott, amíg nem házasodtunk össze, sőt! a házasságunk elején hol az én szüleimnél, hol az ő szüleinél laktunk:D

Majd amikor a gyerekünk 1 éves lett vettünk egy lakást, de addig nem éreztük szükségesnek, hogy fizessünk egy külön lakást, mivel mindkettőnk szüleinél simán elfértünk és még maradhattunk volna bármelyiknél jó sokáig, hiszen még a gyereknek is lehetett volna külön szobája.


Igen, nem rólam és nem is az én gyerekemről van szó, de azt gondolom, hogy mindenki érzi mikor jött el az idő a külön éléshez és ez nem az önállótlanság és megrekedés miatt van így a legtöbb esetben.

337. 74eb6f8385 (válaszként erre: 335. - Channa*)
2016. febr. 6. 18:17

Miért lenne magányos az, aki egyedül él?

"Az ember társaslény" - ezt így nem állítanám.:) A fennmaradásunkhoz van szükségünk arra, hogy társadalomban éljünk.


Ha már mindenre saját példádat hozod fel, hagy kérdezzem meg: a fiad soha nem akart külön élni?

336. 74eb6f8385 (válaszként erre: 332. - Channa*)
2016. febr. 6. 18:11
A párkapcsolat már egy másik tészta, az már egy keresési, tanulási folyamat és annak eredménye.Jó esetben az egyed saját döntése.
335. Channa* (válaszként erre: 333. - Csikil4ny)
2016. febr. 6. 18:10

Szerintem meg nem biztos.

Miért kellene egyedül élni egy lakásban?

Kihez menne haza az ember? Kivel beszélgetne?

Nem lenne értelme sietni haza. Otthon egyedül ülni a TV előtt, egyedül enni és csinálni mindent.

Az ember társaslény, így a magány nem tesz jót neki.


Az én egóm elég hatalmas, de még 1-2 napig sem szeretem a magányt, nemhogy évekig.


És attól, hogy nem szeretek egyedül élni, nem jelenti azt, hogy másokra támaszkodok. Van önálló keresetem, szabadságom, senki nem korlátoz semmiben, ahogy a társammal és a gyerekemmel sem teszem én sem. Nem azért élünk együtt, hogy legyen aki helyettünk dönt, támogat, lefoglal...

Az egy más kérdés, hogy nem zavar, ha nekem döntenem és támogatnom bármelyiket vagy fordítva.

334. 74eb6f8385 (válaszként erre: 329. - 962bc03775)
2016. febr. 6. 18:09

A kérdést Te magad tetted fel.:) Szóval akkor miért is van még mindig a szüleivel?


Az, hogy szereti őket nem magyarázat erre. Talán, mert nem tudna mit kezdeni az életével?


Nem az anyagiakban kell keresni a válaszokat.


Azt hiszem rosszul mutattam be, rosszul magyarázom.

❮❮ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook