Félrelépésem története (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Félrelépésem története
Ha megteszünk vmit, azért vállaljuk a következményeket.
Nemde?
És nem biztos, hogy azért nem teszünk meg dolgokat, mert elítéljük őket...
Én nem is értem a negatív hozzászólásokat...ugye senki nem annyira naív, hogy elhiszi, lehet életünk végéig CSAKIS kizárólag egyetlen embert szeretni annyira, hogy soha senki mást ne kívánjunk meg?
Lehet, hogy ez a vágy csak 1 napig vagy 1 hónapig tart, de akkor is ott van...az okos és megfontolt nő nem az, aki a hűség példaképe, hanem az, aki ha már érzi, hogy nem bírja, megcsalja ugyan a férjét, de úgy teszi, hogy ne égessen föl hidakat maga mögött.
Szerintem a cikk írója is ennyit tett.
Ez olyan kibaszottul emberi dolog.
Nem is értem, mióta lett ekkora erkölcs-csősz ez a fórumoldal.
Az emberek legrosszabb tulajdonsága az irígység:-)
Hosszú, hosszú évek alatt amit Egyetlen ember mellett töltünk el, bizony eszünkbe jut egy-két fura dolog, amit "jó lenne kipróbálni".
Van aki csak agyban, van aki fizikálisan is megteszi.
Mindenkinek szíve-joga azt tenni, ami számára a legjobb. Ezért senkinek sincs joga elítélni a másikat.
10-20-30- évnyi házasság alatt aki azt mondja, sosem vágyott vmi másra, az vagy beteg, vagy hazudik.
Erről ez a véleményem.
Én nem léptem egyszer sem félre, mégsem állítom pellengérre azt, aki igen.
Hisz' sose mondd, hogy soha:-)
Elítélni az emberek nem feltétlenül az egész embert szokták. Lehet egy adott tettet, egy adott megnyilvánulást, bármit. Én a hűtlenség minden formáját elítélem. És ez meg az én "bajom".
Ettől függetlenül a cikkíró lehet, hogy az élet más területein rendkívül pozitív személyiség. De ebben a kérdésben akkor is megvan a véleményem. És pont. Én megtartom ezt magamnak, nem pedzegetem, más is fogadja el, hogy hogy én így gondolkozom.
Még nagyon fiatal vagy!
23 évesen még én is csúnyán kommentáltam volna az ilyen sztorit. Sőt még 33 évesen is!
Amúgy nincs itt ismerősöm!
Szerintem is ez a legjobb, amit tehetsz!
És sosem érezted úgy, hogy kikívánkozik belőled? Én nem bírnék valószínűleg a lelkiismeretemmel...
Én nem fogok ítélkezni, mert az vesse Rád az első követ, aki bűn nélküli :)
Minden kapcsolat eljut egyszer erre a pontra. Mikor kevésnek érezzük azt, amink van, és vágyunk valami másra, izgalmasabbra, jobbra. A legfontosabb kérdés, hogy valóban megéri? Tényleg nyújt annyit egy kaland, hogy kockáztassuk a biztos, szeretetteljes, stabil házasságot/kapcsolatot? Legtöbbször bizony nem, és erre rendszerint akkor jön rá az ember, ha már megtette, félrelépett.
Van olyan házasság, ami kibír egy ilyet, számtalan példát láthatunk rá. Egyszer valahol azt olvastam, és ezzel mérhetetlenül egyet értek, hogy az iratlan szabályok betartása a lényeg, annak a szövetségnek a tiszteleben tartása, amit két ember köt. Ha ebbe belefér egy kaland, nem csorbul a kapocs, nem törik meg a bizalom. De ha csak az egyik fél gondolja úgy, hogy megteheti, a másikban viszont egy világ törik össze, visszafordíthatatlan a folyamat.
Carmena, ez titok továbbra is? A férjed nem szerzett tudomást róla?
Szerintem is sokan vagyunk így ezzel. Bár én eléggé "kiéltem" fiatalkori vágyaimat, ennek ellenére, ahogy betöltöttem a 35-öt, mintha búgató port kaptam volna. Nagyon szexéhes lettem, és teljesen megértem a vágyaidat, és hogy léptél.
Nekem szerencsére a férjem sok mindenben partner, amiben nem, azt chaten megoldom. Annyi elég.
De az biztos, hogy a lelkiismereteddel kell leginkább megküzdened. Nehéz harc lesz. Kitartás!
Tudom, hogy sok bírálatot fogok kapni. A cikket azért tettem fel, gondolom nem én vagyok az egyetlen nő, aki hosszú ideje él kapcsolatban és esetleg hasonlóan érzi magát, mint ahogy én éreztem.
És igen gondoltam sokat a férjemre, de mivel az egész életemben szinte mindent úgy csináltam, hogy a férjemnek jó legyen, egyszer végre önző voltam.
huh... hát végigolvasva a cikked nem értem miért írtad ezt meg ide. Én nem ítélkezem feletted, te is ember vagy mint más, aki keresi a jót, azt az örömöt amit egy ideje nem élhet át. Na de az a kérdés itt, hogy te gondoltál a férjedre is ilyenkor? vagy csak a saját örömöd kerested?
Na bocsánat. Készülj fel sokan lesznek akik majd beszólnak, elítélnek, de ez a te életed, te tudod hogy mi a jó és mi nem neked, mit engedhetsz meg és mit nem.