Félek az öregedéstől, az öregségtől is. (beszélgetős fórum)
Nem tartanak össze errefelé az emberek, legtöbben elvannak a kütyükkel, tévé, teló.
Tornázni lehetne, el is kezdtem többször, de mindig abbahagytam. Púpos a hátam is, fáj, sokszor szégyellek emberek közé is menni. Azt mondják az orvosok, ez csak csúnyább lesz, kell a torna, de nem fog javulni. Nő létemre ilyennek lenni, hát elkeserítő:(
Én reménykedek benne, hogy hosszú életem lesz és a botommal fogok hadonászni a fiatalságra. Olyan, aki megmondja a tutit. "bezzeg az én időben" és a "majd megtudod te is ,ha annyi idős leszel, mint én".
Addig is csinálok még pár hülyeséget, hogy legyen mit mesélnem a dédunokáknak. :P
Pedig tudom, de olyan sokszor elfelejtem , megélni a napot, sokkal szebb lenne az élet, boldogabb.
Hobbimhoz is több egészség kellene, viszont van olyan amit lehet, olvasás, rejtvényfejtés. Jó is, hogy említed, mostanában elő sem vettem a rejtvényeket:)
Én attól félek inkább, hogy nem jutok el odáig.
Nem tudom, hogy milyen betegségeid vannak, de kezdésnek tornázz otthon!
Ha a test izmai rendben vannak, akkor sokkal kevésbe fáj bármid, jobban tudsz mozogni, minőségibb az életed és máris nem lesz olyan félelmetes az öregedés.
Tudnál munkát is vállalni.
Fiatal vagy még ahhoz, hogy leírd magad!
Ezt ne így fogd fel. Emlékszem, amikor pici volt a gyerekem, arra gondoltam, hogy jaj, mit fogok csinálni én egy három évessel, nem is tudom! Aztán három éves lett, tizenhárom, huszonhárom :) Folyamatosan csúszol bele, észre sem veszed. Az a legfontosabb, hogy éld meg a NAPOT. Azt a napot tedd színessé, amelyik éppen van. Tegnap elmúlt, a holnapot nem élheted ma.
Nyugdíjas klubbal kirándulás vagy ismerőssel, rokonnal? Miért csak a ferjeddel lehetne menni?
Olvasás, rejtvényfejtés, valami otthoni hobbi, unokázás. Szomszédokkal egy kis tere-fere..
Teljesen igazad van, a jelent is tönkreteszi a félelem.
Igazad van, próbálom is, de mikor mindenem fáj, akkor nehéz:)
Az egészséggel már vannak gondok, 50 plusszosan elég sok is. Ezért félek, mi lesz később. A kertben még mozgolódok, de a férjem nem hajlandó kimozdulni, kicsit szétnézni olyan helyeken ami nem drága a mi zsebünkhöz, pedig feltöltene egy kis kirándulás, úgy érzem. Így csak depizek itthon, munkahelyem már nincs, az egészségem miatt.
Sajnálom. Éld az életet, ne ezen gondolkodj.
Néha engem is meglegyint a ,,mi lesz majd.
Aztán el is hussan a gondolat,,nem éri meg negatívan morfondírozni.
Nem változtat a jövőn ,,viszont tönkrevágja a jelent.
Ne féljetek, hanem éljetek!
Használjátok ki azokat az éveket, amikor még gond nélkül tudtok mozogni, amikor még vannak barátok, társak, akikkel rengeteg szép emlékeket tudtok gyűjteni. Kirándulni, szórakozni, egyáltalán együtt lenni!!
Persze, a munkában töltött utolsó években már egyre nehezebb megfelelni a munkahelyi elvárásoknak, az embernek kezd "a hócipője is tele lenni".
És (nekem) eltelt néhány nyugdíjas év is, mire sikerült az új, nyugisabb életritmust kialakítani.
De ebbe is bele lehet szokni, ebben is meg lehet látni a szépséget.
A nyugdíjas öregkor nem az aktív élet vége, hanem valami másfajta élet kezdete! Olyan lesz, amilyet kialakítasz magadnak. Rajtad múlik. Ne félj, belevágni! :)
További ajánlott fórumok: