Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Nagyon félek a haláltól! fórum

Nagyon félek a haláltól! (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5 6 7
191. Guruljka (válaszként erre: 190. - Amaunet)
jún. 30. 16:10

Értem, mert rajtakaptam magam.

Hajlandó vagyok lehetőleg elfogulatlanul nézni magamat.

190. Amaunet (válaszként erre: 185. - Guruljka)
jún. 30. 16:00
Köszi, hogy érted!:)
189. VersEmber (válaszként erre: 187. - Guruljka)
jún. 30. 14:03

"De persze az önsorsrontás is emberi tulajdonság-"

Igen.

Addig, míg az ember rá nem jön, hogy legtöbbször "önmaga ellensége".

De ha rájön, akkor kezelhetőbbé válik.

188. VersEmber (válaszként erre: 184. - Amaunet)
jún. 30. 14:01

"A mondat lényege az volt, hogy az emberek soha nem az elhunytra gondolnak, hanem magukra. "Jajj, most mi lesz velem. Itt hagyott árván,egyedül a világban."" - írod.

Éppen erre vonatkozott a hozzászólásom.


"Nem csak olvasni, értelmezni is kéne. Mintha nem is magyarul írnék." - ezt is te írtad.

És egyetértek.

jún. 30. 13:57

A halál biológiai szempontból ugyanolyan normális folyamat, mint az emésztés. Életjelenség.

A félelmet magunkban gerjeszteni nem éri meg, mert semmi értelme nincs félelemben élni, és nem átélni azt a sok örömöt és pozitív érzést, ami enélkül simán adódna.


De persze az önsorsrontás is emberi tulajdonság-

186. Amaunet
jún. 30. 13:54
Nem csak olvasni, értelmezni is kéne. Mintha nem is magyarul írnék.😅
185. Guruljka (válaszként erre: 184. - Amaunet)
jún. 30. 13:53
Igen, ez a fajta önzés-jellegű félelem teszi ki a gyász nagy részét.
184. Amaunet (válaszként erre: 181. - VersEmber)
jún. 30. 13:51

Köszi, de azt hiszem nem értetted a mondandómat. Nekem nincs semmi bajom, sem kérdéseim a gyász feldolgozásával vagy a saját halálommal kapcsolatban.


A mondat lényege az volt, hogy az emberek soha nem az elhunytra gondolnak, hanem magukra. "Jajj, most mi lesz velem. Itt hagyott árván,egyedül a világban."

183. VersEmber (válaszként erre: 182. - Guruljka)
jún. 30. 13:33

Mert ami nekünk csoda itt, az neki a valóság ott.


Ezért tudjuk nehezen kezelni ezt a témát.

182. Guruljka (válaszként erre: 181. - VersEmber)
jún. 30. 13:25
Aki átment a másik oldalra, annak az itteni csodák nem hiányoznak.
181. VersEmber (válaszként erre: 180. - Amaunet)
jún. 30. 13:23

"Szerettem halála után nekem is hasonlóan mindenről ő jutott eszembe (nem magam), hogy ő már nem látja ezeket a csodákat - pedig mennyire szerette."

Ezért.

180. Amaunet (válaszként erre: 174. - VersEmber)
jún. 30. 06:43
És ezt miért nekem címezted?
179. VersEmber (válaszként erre: 177. - Guruljka)
jún. 30. 01:51
Az önbizalom fórumon címeztem neked egy hosszabb hsz-t.:)
178. VersEmber (válaszként erre: 177. - Guruljka)
jún. 30. 01:48
Ez jó.
177. Guruljka (válaszként erre: 174. - VersEmber)
jún. 30. 01:22

Nem nehéz. Érzem őket, ha nem is látom.

A gyász, a sírás a kedves elhunyta után - csak dac. Ellenkezés.

176. VersEmber (válaszként erre: 175. - VersEmber)
jún. 30. 00:56

Javítás:

Miként elfogadod a születést, akként fogadd el a halált!

(Ez egy felszólító mondat és én az előző hsz-ben pontot tettem a végére.)

175. VersEmber (válaszként erre: 174. - VersEmber)
jún. 30. 00:50

Százszor átgondoltam, hogy feltegyem-e a 174-es hozzászólásomat.

Úgy döntöttem, hogy felteszem, mert a pro és kontra összevetésben a pro győzött.

--------

A halál az életünk természetes velejárója.

De az, hogy a halál az itt maradókat tönkre tegye - az nem természetes.

Miként elfogadod a születést, akként fogadd el a halált.

Semmi különbség nincs a kettő között.

Létforma változás.

174. VersEmber (válaszként erre: 170. - Amaunet)
jún. 30. 00:41

Ezt megosztom veletek.

Arról szól, hogy hogy tekints a halálra.

-------------

2008, sedonai channelling. Regisztrált interdimenzionális információ.

"Van itt 17 olyan ember ebben a teremben, aki az elmúlt három évben elvesztette egy Embertársát, akit szeretett és aki közel állt hozzá. Tizenheten közületek. Társak, mamák, papák, gyermekek. Bennetek, tizenheten, van valami közös. Nektek, tizenheten, van egy seb a szíveteken. Hozzátok szeretnék néhány szót szólni. Nem fog sokáig tartani.

Áldott az Emberi Lény, aki olyan tervvel jön erre a bolygóra, amelyben egyetért azzal, hogy ilyen módon távozzon, mert ő hozta létre a jóváhagyást erre az elmúlásra és az energiában még nagyobbá vált, mint amekkora lehetett volna, ha marad. És ti is jóváhagytátok, hogy ezt tegye.

Azt akarom most nektek mondani, hogy ez a fájdalom a szívetekben egy olyan teher, amit ti helyeztetek magatokra. Kemény dolog ezt így kimondani, mert ha fáj a szív, akkor az fáj!

Nem vizsgálgatjátok. Csak fáj. És azt kérdezitek: „Nos, hogy tudnék megszabadulni a fájdalomtól?”

Kaptok tőlem egy képet és ezt nehéz dolog lesz elhinni.

Azért nehéz, mert azt várja el az Embertől, hogy gondolataiban váljon interdimenzionálissá.

Azok, akiket elvesztettél, ott fognak állni melletted az életed hátralevő részében, az utolsó leheletedig. Levetik a testüket, hogy nagyobbak lehessenek az ottani sémában, mint ahogy élve lehetnének. Gyakran, az egyezség az, hogy így többet segíthetnek, mintha életben lennének! Erre nem is gondoltatok, ugye?

Kedveseim, még mindig foghatjátok a kezüket, az életetek végéig! Nem kell, hogy szenvedjetek. Ó, lehet, hogy nem ugyanaz, mert ők nem fizikai formában vannak itt, de ha majd kezdesz interdimenzionális lenni, tudni fogod, hogy itt vannak. Érezni fogod a jelenlétüket és a nevükön tudod majd szólítani őket.

Menjetek ki ma este és nézzetek fel a csillagokra és legyetek vele tisztában, hogy ott vannak közvetlenül mellettetek. Legyen egy felismerésetek ma este. Ez a különbség egy lineáris Emberi Lény és egy olyan között, aki hajlandó körbe hajlítani a zsinórt.

Ők nem mentek el! Hogy honnan tudom? Mert látom őket. Létezik egy szerződés közted és közöttük. Még nincs vége. Csak most kezdődött. Nehéz, ugye...?"

jún. 29. 11:16
Nem félek ,csak a hozzátartozóimat féltem .
172. Guruljka (válaszként erre: 169. - Captain Tomi)
jún. 17. 23:12
Mindenképp érdekes a téma, de Paulinyi Tamást nem tudom komolyan venni.
171. Amaunet
jún. 17. 15:03

Kisiskolás korom óta sokféle halállal találkoztam, láttam.

Nem a haláltól félek, hanem a hozzá vezető úttól.

170. Amaunet (válaszként erre: 24. - Cickány64)
jún. 17. 14:52
Szerettem halála után nekem is hasonlóan mindenről ő jutott eszembe (nem magam), hogy ő már nem látja ezeket a csodákat - pedig mennyire szerette.
jún. 17. 13:07

[link]


Mi történik a halál pillanatában? És mi jön azután?

máj. 31. 11:51

NEKEM IS VAN TÖBB FÉLE BETEGSÉGEM, DE EZEKKEL EGYÜTT KELL ÉLNI.

ÉN NEM FÉLEK A HALÁLTÓL, ÉDESAPÁM SEM FÉLT.

167. Guruljka (válaszként erre: 166. - 31bc25d879)
máj. 27. 18:47

Igen, féltjük.


De meg nem őrizhetjük őket. Ha a szívünk is szakad meg belé.

máj. 27. 18:32
Amíg élünk és a kezünk lábunk emelni tudjuk féltjük a gyerekeinket.
165. Guruljka (válaszként erre: 163. - Tumbo)
máj. 27. 18:29

Pest nagyon nagy.

Amikor a lányomék még a Széna tértől nem messze laktak, és tudtam, hogy nap mint nap arra jártak, akkor felhívtam őket, amikor hallottam arról a lövöldözésről. (Nem nagyon sokkal,de elkerülték a zűrzavart.)


De nem rettegek értük nap mint nap.

Egyszer a fiam úgy menekült meg a biztos haláltól, hogy még a kezét is fogtam, azóta tudom, hogy mindegy, akár félek, akár nem.

164. csikil4ny (válaszként erre: 161. - Cickány64)
máj. 27. 17:46
Persze, hogy lehet! És komolyan is kell venni, viszont nem lehet egy életet végig szenvedni emiatt. Azaz lehet, csak egyszerűen nem éri meg. Külső ember nem tud neked ezen segíteni.
163. tumbo (válaszként erre: 161. - Cickány64)
máj. 27. 08:04
hülyeség,de amikor pesti balesetről hallok,mindig félek.
máj. 27. 00:40

Ha vered a tamtamot és félsz, ugyanúgy meghalsz majd annak idején, mint ha nem vered a tamtamot és nem félsz.


Aki folyton ezen rágódik, saját magának árt vele. A stressz akkor is károsít, megbetegít, ha saját magunknak okozzuk.

Tehát a folyamatos rettegés, ha úgy vesszük, akár meg is rövidítheti az életet.


Nagyanyáink előszeretettel mondták ilyenkor: fene a jódógát, menjen el kapálni három nap, majd nem azon járna az esze, hogy--- (tetszőleges...)


Tudom, nem ennyire egyszerű, de talán van benne valami. Ez így önsorsrontás.

1 2 3 4 5 6 7

Minden jog fenntartva © 2005-2018, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Sitemap | Facebook