Fáncsika FanClub - avagy nem bolond itt senki! (beszélgetés)

József Attila

Tavaszi ének

Éneklem a tavaszt, a fényt,

Bimbózó ifjú zöld reményt,

Szerelmes szívem sóhaját

S csitítgatom szegényt,

Nekem nyilik minden berek

- A vérem játékos gyerek -

S a Nap elém hajol

És rám kacag, milyen ravasz

- Ó pompa, szín, ó dús Tavasz! -

Csak Márta nincs sehol.

Havas telekre zsenge fű,

A szellő nádi hegedű,

Rügyeznek ifjú lányszivek,

Az arcokon derű!

Csikó nyerít szerelmi vészt

S a torkom fölkiáltni készt:

- Vén Földünk hogy forog!

S a kék ég is milyen magas,

- Ó pompa, szín, ó dús Tavasz!

- Reá ha gondolok.

Itt ékes, hímes szőnyegek,

Ott északon a bús hegyek,

Hol nem gondolnék rá soha -

De arra nem megyek...

- Rikolts, dalolj szegény torok:

- Ihaj, a Földünk hogy forog!

Ihaj szerelmi láz!

Mig jő a Tél, ki béhavaz

- Ó, pompa, szín, ó dús Tavasz! -

S a halál citeráz.

Soós Gábor

Tavaszi vers

Szívesen tartanék zsiráfot, de nincsen hova tennem.

Ha pizsamában aludnék, reggel le kellene vennem.

De jó lenne, ha itt folyna városomban a Volga!

Mindenki partján lézengne, akinek nincs jobb dolga.

Ott összefutnék Veled, lehet naponta többször.

Mellkasom szőrösebb lenne, ha nőne rajta több szőr.

Néznénk mind e partról, a másik partja felé;

a téren srácok fociznának: Maradona, Pelé.

A Nap szemembe tűzne egy cetlit, rajta jegyzet:

"Fiam, Ön fiatal önmagamra emlékeztet."

Aláírás: Isten. Ennénk egy dupla csoki fagyit,

s füledbe súgnám,a lövöldénél, míg lőnél valami gagyit:

Jó, hogy nekem vagy itt!

Rólunk

Valami történik, nem értem még

Bukott angyalok sírnak

Hangjuk távoli, követem a Fényt

Hol vagy, Szerelmem?

Minden háborog, minden vad és sötét

Lelkem nyughatatlan, egyre távolodik

Egyedül vagyok, az Idő megszűnik

Idegen a táj, kavarog a Lét.

Emlékek, színek, illatok

Segíts! Nem tudom, hol vagyok…

Világok összeomlanak

Csend van, mégsem nyughatok.

Hiányzol! Évezredek, csillagok

Csendben halnak meg a nappalok.

Hol vagyok? Utánad kutatok.

Valami visszaránt, megint itt vagyok.

Ezer év, vagy csak egy pillanat?

Visszatértem, a Hold ragyog,

Kereslek, de hol vagy?

Megint elvesztettelek…

Érzem, távol vagy

Elmentél, magányos szívem zokog

A hajnal békésen simogat

De fájdalmam örök.

Megint megtaláltalak,

Újból a Tied vagyok

Meddig? Nem tudom…

A Fény szemedben ragyog.

Szeretlek! Te vagy az, kit kerestem

Nyári szellő simogat, minden ragyog.

Veled vagyok, lelkünk eggyé válik

A Teremtő Ránk mosolyog.

Aludj csak, szép szerelmem

Én őrzöm álmodat,

Ezer év, vagy csak egy pillanat?

Visszatértem, a Hold ragyog…

Eső

Szitál, hull alá a magas égből

Zöld mezőre, magányos fenyőre

S az erdő pihen ködbe veszve,

Álmok halnak meg reményt vesztve.

Magányos léptek a sáros úton

Színtelen ruhában szürkén vándorol

Egy ember, kit örök hite hajt előre

Lelke fáj, vágyik örök Szerelmére.

Vágya végtelen, álma időtlen

Érti azt, mi érthetetlen

Szeme sejtelmesen ragyog

Benne égnek távoli csillagok.

Hirtelen megtorpan,

az eső egykedvűen kopog

Felnéz az égre

S a sötétben valami felragyog

Csend lesz hirtelen

Minden mozdulatlan

Részvét van az élő világban

S ő figyel befele, magába

- Ne keress tovább, hisz itt vagyok!

Szeretett hang ez, mit rég nem hallhatott…

- Veled voltam mindig,

S veled is maradok!

Csukás István

Tavaszi vers

Az ablakhoz nyomul az orgona,

az ablaküvegen át rám nevet,

amit nem tudok megunni soha,

a kékszemű tavaszi üzenet.

Gyerek leszek egy percre újra én,

örökzöld időmből kipislogok,

a létezés halhatatlan ívén

a teremtésig visszacsusszanok.

Boldog részecske, együtt lüktetek,

s kinyílok mohón, mint tavaszi ág,

ledobjuk, unt kabátot, a telet,

s szívemmel ver a születő világ.

Mert jó élni, e gyermeki hittel

így fordulok én is a fény felé,

s tudom, hogy majd a többi szelíddel

lelkem földi jutalmát meglelé!

Ez szép nagyon. És igaz is nagyon.

Mégis milyen nehezen tudok mosolyogni....:((((

Ha meg valaki rám mosolyog, azt gondolom, nem rám, hanem rajtam mosolyog. :(

Na erre tessék gombot varrni!

Jó éjszakát minden itteni barátomnak...

Fáncsika

Mennyit ér egy év? Kérdezd a diákot, aki épp megbukott.

Mennyit ér egy hónap? Kérdezd az anyát, aki koraszülöttnek adott életet.

Mennyit ér egy hét? Kérdezd egy hetilap szerkesztőjét.

Mennyit ér egy óra? Kérdezd a szeretőket, akik találkára várnak.

Mennyit ér egy perc? Kérdezd az embert, aki épp lekéste a vonatot, buszt vagy repülőt.

Mennyit ér egy másodperc? Kérdezd az embert, aki épp megúszott egy balesetet.

Mennyit ér egy századmásodperc? Kérdezd az embert, aki ezüstöt nyert az Olimpián.

Az idő nem vár senkire. Becsülj meg minden pillanatot. Akkor becsülöd az időt igazán, ha valami különlegessel töltöd.

A mosoly értéke

Semmibe sem kerül, mégis sokat ad.

Gazdagabbá teszi azokat, akik kapják, és mégsem juttatja koldusbotra azokat, akik adják.

Senki sem olyan igénytelen, hogy meglenne nélküle, senki sem olyan gazdag, hogy ne lenne gazdagabb tőle.

Egy pillanatig él csak, de emléke örökké megmarad.

Boldogabbá teszi az otthont, táplálja a jóakaratot és a barátság biztos jele.

Nyugalom a megfáradtnak, napfény a csüggedőnek, világosság a szomorkodónak és a természet legjobb orvossága a bajok ellen.

Nem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy eldobni, nem áru – csak önként lehet adni.

És ha már a munkában elgyötört ember túl fáradt ahhoz, hogy mosolyogni tudjon: kérjük szépen, legalább Ön mosolyogjon rá.

Mert senkinek sincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki már nem tud mosolyogni!

rém restellem, de nekem mégis kommentálni kéne, mentségemre legyen szólva, én csak egy bolond vagyok ugyebár.... :)))))

Mire fel írod ezt Ancika??????? Lemaradtunk valamiről????????

Tóth Árpád: Lélektől lélekig

Állok az ablak mellett éjszaka,

S a mérhetetlen messzeségen át

Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd

Távol csillag remegő sugarát.

Billió mérföldekről jött e fény,

Jött a jeges, fekete és kopár

Terek sötétjén lankadatlanul,

S ki tudja, mennyi ezredéve már.

Egy égi üzenet, mely végre most

Hozzám talált, s szememben célhoz ért,

S boldogan hal meg, amíg rácsukom

Fáradt pillám koporsófödelét.

Tanultam én, hogy általszűrve a

Tudósok finom kristályműszerén,

Bús földünkkel s bús testemmel rokon

Elemekről ád hírt az égi fény.

Magamba zárom, véremmé iszom,

És csöndben és tűnődve figyelem,

Mily ős bút zokog a vérnek a fény,

Földnek az ég, elemnek az elem?

Tán fáj a csillagoknak a magány,

A térbe szétszórt milljom árvaság?

S hogy össze nem találunk már soha

A jégen, éjjen s messziségen át?

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,

Mint egymástól itt a földi szívek!

A Szíriusz van tőlem távolabb

Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó jaj barátság, és jaj szerelem!

Ó jaj az út lélektől lélekig!

Küldözzük a szem csüggedt sugarát,

S köztünk a roppant jeges űr lakik.

Sík Sándor: Légy csendességben!

Légy csendességben: Isten hogyha hív,

Halkan szólít, mint pásztorhangú síp.

Kelj fel, és indulj engedelmesen,

Kutyuska-vígan, bárány-csendesen.

Ha futni verne vesszős szenvedély,

Ne gondolj vele: menj és mendegélj.

Ha futva hágy el bárki, meg se nézd:

Csak el ne vétsed a csilingelést.

Ne nézz se jobb felé, se bal felé:

Csak az egyenes út az Istené

Hátad mögött ha mennydörög, se bánd,

Te csak sürögj a hívó síp iránt.

Ha éjbe vész is előtted az út,

Megsimogasd a síró kisfiút,

Ha sívó örvény örvénynek kiált,

Te kikerüld a szepegő csigát.

A hangos ember érőt nem teremt;

Az erőszaknál erősebb a csend.

Ha szeges-öv, ha véres máglyaláng:

Te mosolyogj, és mondd, hogy Miatyánk.

S ha tán a hang a véres Hegyre vitt,

Hol elveszik a világ bűneit,

Szelíden lépj a szegezők elé:

A nyíró béres is a Pásztoré.

Áprily Lajos: Imádkozom, legyek vidám

Én Istenem, legyek vidám,

házamat vidítni tudjam.

Mosolyogjak, ha bántanak

és senkire se haragudjam.

Arcom ne lássa senki sem

bánkódni gondon és hiányon.

Legyen szelíd vasárnapom,

ha mosolyog a kisleányom.

Én Istenem, legyek vidám,

ma minden gondot tűzre vessek.

Nyújtsam ki kincstelen kezem

s szegényen is nagyon szeressek.

Tudom, sokat bűvölt a gyász,

a hollós téli bút daloltam.

A bátrakkal hadd mondom el:

panaszkodtam, mert balga voltam.

Én Istenem, legyek vidám,

ujjongjon újra puszta lelkem,

mint rég, mikor falum felett

az első forrásvízre leltem.

Ködökbe csillanó sugár,

víg fecskeszó bolond viharban,

tudatlan gyermekhang legyek

a jajgató világzavarban.

Az igazság mindig hat!!!!!!

... ugye nem kell kommentálnom!!!

Lanyok!

Sajnos nem vesz vissza az msn, igy nem tudtam toletek elbucsuzni. Nyugodalmas jo ejszakat kivanok mindcenkinek!

Hidd el, ha egyszer meghalunk,

föl a felhőbe suhanunk.

Vének leszünk és ráncosak,

de a szívünkben virágosak.

Nagy felhő-hintánk csupa láng,

alattunk sürög a világ,

gurul a labda, sül a fánk,

mosolyog hetven unokánk.

Weöres Sándor : A nő

Sziasztok, találtam egy szép versrészletet,....és most medosztom veletek:

Három egész napon át

bújtam erdő vadonát,

gomba-mezőt, szikla-tetőt bejártam.

Három egész napon át,

faragtam egy furuját,

Vadrózsából tündérsípot csináltam.

Weöres Sándor : Magyar etüdök (részletek)