Fáncsika FanClub - avagy nem bolond itt senki! (beszélgetés)

Nagyon nyönyörű vers!!!!!!

puszi érte

Sziasztok! Már megint én. Hoztam egy szép

verset!

SZABÓ LŐRINC:

A MEGHITT PERC

Édes emléked, mintha szigetek

rajzanának, úgy vibrál: alig érzem,

már megszületik valahol a térben

a kép, megszületsz. A húnyt szemeket,

talán nem is azokat szereted,

inkább a látó csöndet. Szenvedély? Nem,

nem az hoz vissza (vagy az is, de mégsem

legtöbbször); a nyugalom rejteget

legárulóbban, legjátékosabban,

mint most is, a meghitt perc, óh, hisz abban

volt részünk legkevésbé! Száz alakban

jössz ilyenkor, 'új' tündérem, te, régi:

fényköd leng, s tudom, mögűle te lépsz ki...

(Csak nem szabad egészen odanézni!)

Remélem Nektek is tetszik?

Isten éltesse drága Sanyánkat!!!

Sok-sok névnapi puszi neki!

Sziasztok! Napsugaras, kellemes vasárnapot!

A Sándoroknak boldog névnapot!

Tóth Árpád

DERŰT DALOLNÉK...

Derűt dalolnék, édesem, tenéked,

Mely, mint az alkony enyhe fénye, reszket,

És édes lánggal, mely gyújt s mégsem éget,

A fák közt még kis, zöld napokat rezget,

Derűt, mely úgy lebeg le könnyű szárnyon,

Szép, tarkarajzú szárnyon, mint a lepke,

Opál szinekkel lengve még az árnyon,

Amely a lankadt lombokat belepte...

Istenke éltesse Sanyámat sokáig!!!!!!!!!!!!!!!!!!!4

Puszika puszika

ISTENKE ÉLTESSE SANYÁNKAT NEVENAPJA ALKALMÁBÓL!!!!!!

Remélem nem dolgozol, hanem szeretteid körében tudod tölteni e szép napot.

( Én most rohanok dolizni, igaz nekem nincs is névnapom...hehe...:)))))

MERT ENGEM SZERETSZ

Áldott csodáknak

Tükre a szemed,

Mert engem nézett.

Te vagy a bölcse,

Mesterasszonya

Az ölelésnek.

Áldott ezerszer

Az asszonyságod,

Mert engem nézett,

Mert engem látott.

S mert nagyon szeretsz:

Nagyon szeretlek

S mert engem szeretsz:

Te vagy az Asszony,

Te vagy a legszebb.

A zebra egy farmra kerül, ahol ismerkedni kezd a háziállatokkal. Megkérdezi a lótól, hogy ő mit csinál:

- Én húzom a szekeret.

Továbbmegy, meglátja a tehenet és tőle is megkérdezi, hogy mit csinál:

- Én adom a tejet.

A zebra odamegy a bikához is és megkérdi, hogy mit csinál:

- Vedd le a pizsamádat és megtudod!

Stratégiai menedzsment. Elmennek az egerek a bagolyhoz:

- Figyusz, Uhu, gáz van! Mindenki bánt minket, védekezni nem tudunk, és a tökünk tele van már ezzel a helyzettel. Mit csináljunk? Erre a bagoly:

- Hát, váljatok sündisznókká! Azokat senki sem bántja!

- Ööö... izé... És hogyan váljunk sündisznókká?

- Leszarom. Én stratégiai kérdésekkel foglalkozom.

A baromfiudvarban a kakas ahányszor elmegy az egyik tyúk mellett, mindíg kitép a hátából egy tollat. A tyúk már majdnem kopasz, mikor nem bírja tovább idegekkel, és megszólal:

- Mondd csak te kakas, a többi tyúkot miért nem bántod?

- Mert téged meztelenül akarlak! - válaszolja a kakas.

Természetbarát locsolóknak:

Zöld a moha, zöld a páfrány,

Meglocsollak, házisárkány.

Sivatagban él a teve.

Locsolkodni jöttem. Hehe!

Árok partján döglött ló.

Én vagyok a locsoló.

Én kis kertész legény vagyok,

Magam után szagot hagyok.

Zöld erdőben jártam,

Zöld levelet láttam.

Elszívtam! Bejött!

Ganédombunk oldalában megjelent egy bögöly,

meglocsollak, azé' hogy meg ne dögölj!

Szomjas locsolóknak:

Zöld erdőbe vótam,

Adj egy sört, oszt jó van.

Én verset nem tudok,

azt mondjanak a kicsik.

Én csak azért jöttem,

hogy igyak egy kicsit.

Zöld erdőben jártam,

unikumot láttam.

Ha nem kapok belőle,

nem locsolok jövőre.

Sört innék, bort innék.

Szabad-e locsolni?

Szomjas vagyok!

Locsolhatok?

Zöld erdőben jártam.

Berúgtam, oszt' hánytam.

Egyéb locsolóversek:

Van nálam egy kis pacsuli,

Leloccsintom magát.

Ha egy kicsi mázlija van,

Szereti a szagát.

Verset kéne mondani mostan,

persze rögtön, itt, és nyomban.

Legyen benne nyúl és tojás,

kölnivíz meg egyebek,

Hogy a versem hallgatói boldogok legyenek.

De ha már ezt felsoroltam,

A szót tovább minek is nyújtsam,

Felteszem inkább a kérdést,

Szabad-e locsolni?

Egy tök - két tök -

három tök - négy tök,

Nem tökölök - Öntök.

Zöld erdőben jártam,

Elszállott egy sirály,

Locsolkodni jöttem,

Hö, király!

Zöld erdőben nem jártam,

kék ibolyát nem láttam,

Nem akart hervadni,

nem-e szabad-e locsolni?

Férfias locsolóknak:

Van nekem egy kis locsolóm,

Kölni nincsen benne,

Ha én azt most elővenném,

Nagy röhögés lenne.

Piros tojás, fehér nyuszi,

Locsolásért jár két puszi!

Galagonya túróval,

Itt állok a fúróval.

Szabad-e locsolni?

Piros tojás, kék tojás,

Nekem is van két tojás,

Föl a szoknyát, le a bugyit,

Hadd locsoljam meg a nyuszit.

Van nekem egy locsolóm,

nincsen dugó benne.

Akit azzal meglocsolok,

elmehet majd GYES-re.

Szeged felől jön a gőzös,

Oda öntök, ahol szőrös.

Piros tojás, fehér nyuszi,

ez itt mind csak maszlag

Gyere kislány meglocsollak,

...oszt utána meglátjuk.

Anyagias locsolóknak:

Tavasz van, tavasz van!

Mosolyog az ég is,

Adjanak egy ezrest,

Mosolygok majd én is!

Zöld erdőben jártam,

Barna medvét láttam,

Szereti a mézet,

Add ide a pénzed!

Ajtó mellett állok,

piros tojást várok.

Ha nem adtok piros tojást,

idepipiskálok

Politikus locsolóknak:

Zúg a traktor, szánt az eke,

Elvtársnő, permetezhetek-e?

Nem vagyok én liberális,

ezért vagyok ideális.

Szabad-e locsolni?

Kossuth téren jártam,

Nagy tömeget láttam.

Nem akart oszolni,

Szabad-e locsolni?

Fövárosban jártam,

balesetet láttam.

Én voltam a hibás,

rögtön odébb álltam.

Szabad-e locsolni?

Igaz, hogy én mókás vagyok,

A vágyaim mégis nagyok:

Meglocsollak és cserébe

Tojást tegyél e tenyérbe!

Csak tojással be nem érem,

Az ÁFÁ-val együtt kérem.

Zöld erdőben jártam,

Atombombát láttam.

Fel akart robbanni,

Szabad-e locsolni?

Zöld erdőben jártam,

unikumot láttam.

Ha nem kapok belőle,

nem locsolok jövőre.

Én kis kertész legény vagyok,

Magam után szagot hagyok.

Sivatagban él a teve.

Locsolkodni jöttem. Hehe!

nem volt vészes, festegettem, árultama boltba, család vásárolni ment, api aludt!!!!

Csendesen voltunk!!!!!

Nálatok mindnen rendben??

jajj, nagyon jóóó!!!

Mielőbb pótold a "hiányt" :))))

Márai Sándor

A hallgatásról és a hallgatókról

De hallgatni sincs mindig jogod; különösen, ha a fecsegõ megszólal, elõbb-utóbb felelned kell. Természetesen mi sem lenne vonzóbb, sem kényelmesebb, mint mindig és minden alkalommal hallgatni az emberek között, s csak mûveden át szólani a világhoz mûveden át, ami lehet egy könyv vagy egy pár tisztességesen varrott cipõ, vagy éppen csak a türelmes és kiegyensúlyozott létezés ténye. Ez lenne a legszebb; de az élet nem adja ilyen olcsón a megoldást. Hallgatnod kell, de nem úgy, mint aki kényelembõl vagy gõgbõl, megvetésbõl hallgat; ehhez nincs jogod, mert ember vagy, s embertársaidnak joguk van kérdéseikre tõled is választ kérni. Nem, úgy kell hallgatnod, mint aki õriz valamit. S csakugyan, aki felelõsséggel hallgat, mindig megõriz valamit: egy titkot, egy rangot, az emberi mûveltség öntudatát. De néha beszélned is kell, le kell dobnod a hallgatás sötét palástját, meztelen testtel kell a porondra lépned, kezedben az emberi párharc méltányos fegyverével, az igazsággal. Ha az igazságot tagadja valaki, nincs jogod hallgatni.

Márai Sándor

A fecsegõkrõl

A fecsegés kényszere a legtöbb ember számára egyértelmû az élet törvényével; fecsegnek, amíg élnek; addig fecsegnek, amíg élnek; nem gondolkoznak, hanem fecsegnek, tehát úgy érzik, vannak. De a valóságban nincsenek, abban az értelemben, mint ahogy van az, aki gondolkozik; csak fecsegnek; s aki fecseg, nem gondolkozik. Gondolkozó ember, amikor csak lehet, hallgat; s mikor már nem lehet hallgatnia többé, akkor beszél, vagy ír. De ezt csak végsõ szükségben cselekszi. Nem, a fecsegõ számára a szapora beszéd, mellyel világgá kelepeli mindazt a zagyva értesülést, lúgos vágyat, otromba megfigyelést, felületes észlelést, melyet érzékelõ szervei közvetítenek tudata számára, életszükséglet. Talán megrepedne, ha nem fecsegne. A világ anyagát nem emészti meg; rögtön kiköpi és kihányja, azon nyersen, ahogyan befogadta. Nincs az a parancs, fenyegetés, mely lakatot tud tenni nyelvére. Õ fecsegi tele a világot, mely aztán elviselhetetlen lesz: a fogalmak eltûnnek, mikor a fecsegõ megszólal, s a világ megtelik szavakkal.

Márai Sándor

A balesetekrõl

Balesetekrõl pedig, amelyek nincsenek mint a boszorkányokról -, szó ne essék többé. Nem hiszek a balesetekben. Csak figyelmetlenség van. Elüt a villamos, ellopják útközben poggyászodat, megzsarol egy ripõk és meghurcolja neved, étellel, itallal megrontod gyomrod és aztán? Miért nem vigyáztál jobban? A világ veszélyes, a baleset lehetõsége lappang az élet minden helyzetében és cselekedetében, ez a veszély és esély egyértelmû az emberi élettel. Igen, talán ez az esély ad mélyebb tartást és feszültséget az embernek. Gondold csak el, milyen is lenne egy emberélet és a világ a baleset esélye nélkül? Milyen pökhendien magabiztos lenne, milyen szemérmetlenül gõgös és fennhéjázó! Nem, a baleset lehetõsége ott lappang minden pillanatodban, a tárgyak, a helyzetek, az emberek, a vegyi anyagok, a statikus és fizikai képletek: mindez ellened is van. Tehát vigyázz. Ne aggályosan vigyázz, hanem emberi rangodhoz illõen, komolyan és tárgyilagosan, nagyon figyelmesen. S mindig tudjad, hogy nem a világ ármánya tört önkényesen ellened, mikor a baleset bekövetkezik, hanem te voltál gyönge, lusta és kicsinyes. Nincs "villamosbaleset". Csak te vagy, s a villamos és a világrend.

Márai Sándor

A jellem mûveltségérõl

Önelégülten és büszkén gondolsz arra, hogy elolvastál és megértettél néhány könyvet, gyarapítottad ismereteid, megtudtál valamit a természetrõl vagy az emberi szellem tûnõdéseirõl? Úgy érzed, "mûvelt" vagy, különb, mint a tudatlanok? Gondolj csak arra, milyen végtelen tömegû ismeretet zár magába a könyvek összessége, s egyetlen könyv teljes megértéséhez mit is kellene ismerni és olvasni még? Gondolj a British Museum könyvtárának körbefutó vasállványaira, milyen hosszan kellene élned, hogy valamit is megismerj a gondolkozás anyagából, melyet az ott felhalmozott könyvek magukba zárnak! De maradj csak könyves szobádban, s valld meg, mily sokféle könyvet nem olvastál azok közül, melyek könyvespolcaidon sorakoznak, s még az olvasottak között is hány akad olyan, melyet teljesen megértettél, s minden figyelemmel követtél. Nem, a "mûveltség", mikor farkasszemet néz az emberi szellem világegyetemével, meddõ és hiú magatartás csak. Inkább gondolj arra, hogy egyetlen ismeretet megérteni, felfogni, átérezni már az élet erõfeszítéseinek teljességét követeli. És gondolj arra is, mennyi mindent írtak, gondoltak elõtted, a gondolatoknak micsoda óceánjai pihennek a múltban, s miféle zuhanással árad minden új korban az emberi gondolatok bõsége a jelenségek és tünemények összegébõl. Erre gondolj, s elszégyelled magad. Agyad mûveltsége véges és gyermekes. De jellemed és szíved mûveltsége lehet teljes és emberhez méltó, akkor is, ha szellemi ismereteid korlátozottak.

Márai Sándor

Arról, hogy az értelem kevés a megértéshez

Az értelem nem elég ahhoz, hogy megértsük önmagunkat vagy a világ tüneményeit: a lényeges, a csalhatatlan megértéséhez és érzékeléséhez valami más is kell, több, mint az értelem. Kell hozzá kegyelem is, alázat is, testünknek és ösztöneinknek valamilyen különösen szerencsés mûködése, vizsgálatunk tárgyának egyfajta elõnyös elhelyezése, s talán a csillagképek megfelelõ alakulása is szükséges hozzá, hogy megértsünk e földön valamit. Gondolj erre, mikor büszke vagy, mert azt hiszed, érted ezt vagy azt.