Fáncsika FanClub - avagy nem bolond itt senki! (beszélgetés)

Zárj a szívedbe

Mond, mond el, miért bánt, aki szeret

A fájdalmat, már elviselni nem lehet.

Mond, lehet az, hogy senki nem szeret?

Mond, van egyáltalán boldog ember,

Vagy csak mindenki kényszerbõl nevet?

Mond a szívedben miért nem, adsz helyet?

Sziasztok Lanyok!

A szokasos versolvasas utan feltoltodve, jol indul a napom, koszonet erte. Ma ugyan nem kell dolgoznom, de az emberem is itthon van, igy csak korlatozottan tudok a gep ele ulni.

Ti tudtok mar valami jo hirt, mert en csak figyelek, de semmi.

Futrinka nyugodtan porszivozz csak ossze, az is egyfajta torna es utana meg belest is ehetsz, nem fogsz elhizni.

Juuuj, kérek bélest!!!

Szeretem! :))))

Még ebédem sincs...

Amikor te csipegettél, mi már a tornateremben vetköldődztünk... :) elfáradtam, pedig dübörögve rohan a lakás mögöttem :( rend, meg fegyelem meg fel is kéne porszippantani :(

További szép napot, majd este még bekukkantok! :P

Kamarás Klára

Titok

Gyengék vagyunk és sérülékenyek,

de hogy ne lássa rajtunk senki,

öklünket rázzuk a világnak,

büszkén viseljük sebeinket,

hisszük, hogy nem tartozunk másnak,

csak önmagunknak.

Éjszaka...

vagy ha álmatlan hajnal éber

forgolódás közben talál,

megrebbenve, mint gyertya fénye

kimondjuk súgva, szinte félve

mindenkinek a titkok-titkát,

mit eltemetni végleg nem lehet:

gyengék vagyunk... és sérülékenyek...

:)))

Most reggelizem, vagyis inkább csipegetek. Túrósbéles a menü.

Ugyhogy ha gondolod mellém ülhetsz. :)

Üdv.

Szia! Én a héten délután dolgozom. Igy most küldök egy verset. Lehet, hogy este már fáradt leszek. :P

SZABÓ LŐRINC

BÍZTATÓ A TAVASZBAN

Töröld könnyed, gyűrd le fájdalmadat,

te nem azért vagy, hogy odaragadj

ügyhöz, multhoz, amely nem a tiéd,

és dac poshasszon és keserüség.

Kaptál ütleget, kaptál eleget

(légy keresztyén s mondd: érdemelteket,

s könnyűlsz tőle!)... Most ne vélt igazad

emlegesd, s ne a hibát, a zavart

(az benned is volt!): nézd a rétet, a

nagy fényt, a Feltámadást!... Tavasza

jött újra a földednek: nézd, a nép

dolgozik, szépűl város és vidék:

nem árt, hogy eltűnt sok gőg, régi copf,

s jobb lesz a jó, ha te is akarod,

ha igazán: ...másét és magadét,

úgy gyógyítod ama ezer sebét,

ha az csordítja megnyugvó szived,

ami sosem elég, a Szeretet!

Sziasztok! Napsugaras vidám hetet kívánok!!! :P

Szabó Ila

Ajándék

vágyléptű gondolat

csönd-szőnyegét

terítem halkan és

félve eléd

perc-gyöngyöm szétpereg

ősz íze vár

tétován száll feléd

két szemmadár

tavasz-fény nyár-dallam

álom-varázs

elindul hozzád egy

simogatás

Fánikám neked max.1 Tibi csokit adok!!!!

Asszonyok a mai versek is nagyon szépek.Ennyit pihentem,amig olvastam őket.Köszönöm szépen mindenkinek.

Jó éjt,szép álmokat!

Nyugodalmas jó éjszakát, és szép álmokat kívánok MINDENKINEK!!!

Baranyi Ferenc: Az ébrenlét a bátorság

Éjfélkor a sötét belémlát,

ilyenkor vallanak a némák,

és a süketek dobhártyája

beleremeg az éjszakába.

Nem könnyű a magunkba-nézés,

ítélőszékhez önidézés,

jaj, gyáva vagy, megfutsz magadtól,

ha ilyen éjszakán elalszol!

Az ébrenlét a bátorság itt:

lehurrogni lelked, ha ámít,

rágondolni, amire nem mersz,

akármilyen nehéz, keserves,

büntetni magad röstellt könnyel,

társ-nélküli, szegetlen csönddel,

nézni, midőn a képre fény száll,

amit az éj tükre elédtár.

Ó én tudom: a gyöngeségem

legláthatóbb a tükör-éjben,

s én látom legjobban, hisz éjjel

magam vagyok rossz számizével.

Nincs kínzóbb a felismerésnél:

hazugnak látni, mit beszéltél,

mondandónak, mit elhallgattál,

adandónak, amit nem adtál.

Magam vagyok magam fegyence,

bíráim legkegyetlenebbje,

s még az lehet csak, akin látszik,

hogy éjszakákat áttusázik,

aki velem éber az éjben:

legyen bírám s ha kell, pribékem,

de megítélni hogy merészel,

aki nyugodtan alszik éjjel?!

Legyen a bírám talpig ember,

magát-vizsgáló becsülettel,

s ítéljen el, egyazon szinten,

mint embert ember, istent isten,

mint ön-legyőző ön-legyőzőt,

miként legyőzöttet legyőzött,

de sárga törpék tű-sisakban

ne mocorogjanak alattam.

Ha számonkérő éjben alszol:

jaj, gyáva vagy, megfutsz magadtól!

Bár nehéz a magunkba-nézés,

ítélőszékhez önidézés,

de áldozzunk ennyit magunknak,

kiéjszakázott igazunknak,

s azoknak, akik tisztelettel

úgy neveznek minket, hogy ember.

Fánika! Valahogy olyan érzéem támadt a vers olvasása közben, hogy ezt Neked kell küldeni!!! :P

Itt egy másik, talán ez is tetszeni fog!

Reményik Sándor

A szépség próbája

Egy könnycsepp szállt fel valaki szemébe,

Mint aranyfelleg alkonyati égre.

Mert dal szállt fel egy másik szív tövéből,

Örvényes, néma, feneketlen mélyről.

A dal kérdezett: igaz dal vagyok?!

A könnycsepp igazolt és ragyogott.

Úgy ragyogott, mint egy gyémánt-pecsét,

Átragyogta a költő kételyét.

A költeményen és a könnyön át

A Szépség találta meg önmagát.

Szia castellina!

Boldog vagyok, hogy ismét verskedvelőt üdvözölhetünk ! Remélem Te is megörvendeztetsz bennünket sok szép verssel. :P

Dés László - A zene

Lehet egy dal, vagy ritmus vagy zaj,

Egy árva hang, egy jel.

A zene az kell, hogy ne vesszünk el,

Hogy mégse adjuk fel.

Mert a jó, a rossz csak szó.

Olyan, ami sokszor változó,

De egy ismerős hang az megmarad,

Máris érzed, hogy védve vagy,

A dal egy biztos hely.

A zene az kell, mert körülölel,

És nem veszünk majd el.

Ha van elég szív, az sokat segít,

Bár úgysem adjuk fel.

Köztünk minden ember más,

Különös és sokfajta szokás,

De hogy éjjel mindenki álmodik,

Nagy bajt nem csinál hajnalig,

Ebben egyformák.

Míg van, aki csak néz, és van, aki beszél,

És van, aki segít, hogyha kimerültél,

Mert mindenki erős, és életrevaló,

De van, aki csak árva és sose volt jó.

Ami fontos az, hogy úgy legyen,

Az, hogy mindenki másmilyen.

A zene is csak ettől igaz,

S a dal csak így lesz szép.

Itt mindenki tudós, mert mindenki figyel,

És van, aki majd játszik, és sose nő fel,

De van, aki majd ír, és lesz, aki zenél,

És van, aki majd bátran és okosan él.

Ami fontos az, hogy úgy legyen,

Az, hogy mindenki másmilyen.

A zene is csak ettől igaz,

S a dal csak így lesz szép.

Így lesz szép.

A zene az kell, nem adjuk fel,

Hogy ritmus vagy jel, csak ne vesszük most el!

Zene az kell, mert körülölel,

Ha van elég szív, a dal az csak így lesz szép.

Kidobott az msn megint, drusszim?

sebaj, jók ezek a villámlátogatásaid is.

A szoptatási dolgot majd elmondom legközelebb, nőgyógyászatban és szülészetben igen otthon vagyok, fordulj hozzám bizalommal e témában.

Dr Fáni hivatásos bolond amatőr nunológus-tanácsadó szolgálata szívesen áll rendelkezésedre....

jajjjj de barom vagyok.....

Jóccakát nektek mindeteknek.

Nixe, köszönöm Neked, ez a kezdő versem a gyűjteményemben, nagyon eltaláltad az ízlésemet( mint mindig).

Rohangya, rengeteget írtál Te is, ezt is köszönjük szépen.

Az új látogatót,Castellinát szeretettel üdvözlöm nálunk, jőjjön máskor is.

Katikám, csinálj már valamit az msn-nel ez nem állapot hogy mindig nélkülöznünk kell kedves társaságodat.

Druszika, naplódat olvasom szorgalmasan, megyek megnézni mit írtál nekem...és köszi előre is. :)

Akkor ma este megismerhetjük Tibit is??????

Okés, én benne vagyok...:))))))))))))))))))

Ide nekem a Tibit!

Sziasztok!Ne haragudjatok,ma igazoltan vagyok távol.Tibi ír majd igazolást.(rossz,aki rosszra gondol):DDDDDD

Olyan jó lenne csevegni,sietek hozzátok.

HÍR NINCS!!!!

kedves nayloon,dee,bvdt,fánika ,küldök nektek egy levelet holnap feladom a postán

puszi nektek

dejo hogy itt vagy dee tejesen fel dobotam s szerintem vagyis ugy látom a lányok is .

Tavaszodik I.

(N. Tessitori Nórának)

Sáncban a hóviz

könnyű hajót visz,

füstöl a fényben a barna tető.

Messze határba

indul az árva,

lenge madárka: billegető.

Titkon a Bükkben

moccan a rügyben

- mint csibe héjban - kandin a lomb,

s mintha a róna

kedve dalolna,

úgy muzsikál, muzsikál a kolomp.

Indulok. Értem.

Jól tudom: értem,

értem üzenget a zsenge határ:

"Szíved, a bomlott,

ócska kolompot

hozd ide, hozd ide, hozd ide már!"

Sírni volna kedvem

Sírni volna kedvem!

Sírni és zokogni,

a bánatot kitombolni,

törni, zúzni az emléket,

a szívemből kiirtani.

Sírni volna kedvem!

Sírni s ordítani,

fájdalmam elzavarni,

kikergetni a világból,

s örökre elfeledni.

Sírni volna kedvem!

Sírni, de nevetve,

sikoltva s észt veszve,

kiröhögni a bánatot

mely lelkemet elvette.

Barátság

Mi a barátság

Kérdezem én

Kinek barátja

Boldogan él.

A barátság egy szó mely többet és az életnél.

A barátság egy érzés, mely örökké él.

A barátságot nem lehet leírni se elképzelni.

Egy érzés mely leírhatatlan s mefoghatatlan is.

Ha barátod van

Rászámíthatsz

Segít neked,

S te s segíthetsz.

A barátság egy fogalom melyet

Megfogalmazni nem lehet.

Mely örökké él,

És végig kísér.

Amikor a kezed nyújtod felém

Amikor a kezed nyújtod felém,

Én ölelő karomat tárom eléd.

Amikor Te szíved adod nekem,

Én életemet adom kincsem.

Mikor Te megpihensz mellettem,

Én kitárom Neked lelkem,

S én Neked adom a holdat,

Mely beragyogja az eget,

S a csillagokat hozom le Tenéked,

Hogy szíved ezzel teljen meg.

Mikor Te mellettem vagy,

A szívem mindig megpihen.

S mikor távol vagy,

Figyelő szemem Rád tekint,

S hosszú utadon kísér aggódva,

S ölelő karom örökké Téged segít.

Kiment a kertbe. Lába alatt

füvek kacarásztak; a vén diófa

meg-meghajolva

gordonkahúrként bongott.

S mint az árnyékok alkonyatkor,

úgy kóvályogtak feje fölött

a gondok.

A paprikák illedelmesen

utat nyitottak néki,

s apró paradicsomtövek

megannyi mosolygó bokra

úgy totyogott utána,

miként hajdani emlékei,

s miként majdani unokái:

némán, szoknyájába fogódzva.

Surrogtak a lehulló napsugarak,

a sötétedő ég aszott-kedvűen hallgatott.

Arcán mosoly suhant át: és mosolya nyomán

halkan fényesedni kezdtek a csillagok.

Csönd volt, hatalmas csönd. - Virágok szirmain

a hűvös harmat ájultan hevert.

A növekedő estben

napos holnapokat dédelgetett anyám -

s mintha ringatta volna, lassan elaludt a kert.

Ma este az Ördög a Városban járt

Ez a Város tényleg Isten háta mögött van- gondolta az Ördög, ahogy a tetszetõs földgömböt pörgette és kajánul elmosolyodott.

-Bukarest vagy Budapest -játszott a szavakkal- szinte teljesen mindegy.

Koszos porfészkek, New York vagy Párizs csillogó forgatagához képest.

-Szodoma és Gomorra óta viszont a világ eme szelete komoly fejtörést okoz az Öregnek- gondolta megállítva a glóbuszt, miközben jólesõ elégedettség töltötte el. Az alacsonyabb rangú démonok is csak Bujapestnek hívták a Várost, és néha maguk is meglepõdtek az innen érkezõ emberek romlottságán.

Többen közülük még a Zuhanás közben is rokonaikat, vagy az õket sikertelenül kezelõ orvost szidalmazták.

Az Ördög ma unatkozott.

Unalmasnak találta a részlegvezetõk jelentéseit, a hosszú számoszlopokat, kimutatásokat. Szokás szerint kialvatlan volt, amin senki sem lepõdött meg, hiszen tudvalevõ, hogy az Ördög nem alszik. A háborúk, járványok, terrortámadások, kicsinyes bûncselekmények már a könyökén jöttek ki.

-Nem igaz, hogy nem lehet már komoly klasszikus munkával borsot törni az Öreg orra alá - szomorodott el, miközben némi nosztalgiával egyik utolsó nagy játszmájukra, Jób megkísértésére gondolt.

Pattintott egyet és egy pillanat múlva már a mennyei csarnokában állt.

-Lucifer- húzta össze a szemét a Teremtõ.

-Mit keresel itt, már megint hívás nélkül?- kérdezte gyanakodva.

Lucifer kényszeredetten meghajolt. Sunyin körülnézett és mivel nem látta sem Mihályt, sem Gábrielt, akik hamar kitették volna a szûrét színpadiasan beszélni kezdett:

-Át meg átjártam a földet és úgy látom, erõsen vesztésre állsz.

A statisztikák szerint még mindig több albérlõm van, mint ahányan a mennyben laknak...

-No persze ez a szabad akarat dolog nem úgy mûködik, ahogy elképzelted? -folytatta szemtelenül. A Teremtõ egy szempillantással belefojtotta a szót a Kísértõbe.

-Láttad Évát?- kérdezte ellentmondást nem tûrõ hangon.

-Aki megette azt a bizonyos almát?- gúnyolódott Lucifer.

-Nem, ez az Éva Budapesten él és TUDOM, hogy azt gondoltad, hogy nincs már ott egy igaz ember sem.- húzta össze a szemöldökét.

-De nézd meg Õt! - zoomolta a mennyei plazma monitort egy kávézóban ülõ fiatal lányra:

- 23 éves, orvosi egyetemre jár, gyönyörû teremtmény, óvja a szüzességét, segíti a szegényeket, tiszteli a szüleit, nem káromkodik, nem lop, nem hazudik és nem megvásárolható - dõlt hátra elégedetten a Teremtõ az Igazság Trónusán.

-Bízd csak rám! Ha megengeded, próbára teszem és bebizonyítom, hogy Õ sem különb, mint a többi - ajánlkozott a Fényhordozó.

-Hát legyen. A szerzõdési feltételek-mint legutóbb - intett a Teremtõ és Lucifer azonnal az Andrássy úton találta magát, egy fekete Mercedes SLK volánja mögött az esti csúcsforgalomban.

Gyorsan leparkolta az autót és besétált a kávézóba, ahol a lány ült.

Az ajtó üvegébõl egy harmincöt év körüli, sármos férfi nézett vissza rá. Elégedett volt a mai arcával, amit Al Pacinó is megirigyelt volna.

-Elnézést, szabad ez a hely?- kérdezte kellemesen búgó hangon és a lány asztalához lépett.

-Foglaljon helyet - mondta csodálkozva a lány, aki tényleg tüneményesen szép volt.

-Meghívhatom egy koktélra? - kérdezte az Ördög és ápolt, gyûrûs kezeivel intett a pincérnek.

-Egy narancslevet elfogadok- mosolyodott el a lány bájosan, és beszélgetni kezdtek.

Az Ördög szinte mindent tudott a lányról így könnyen a bizalmába férkõzött. Elmesélte, hogy osztályvezetõ fõorvos, akinek fontos ismeretségei vannak a szakmában, hogy Évának milyen nagyszerû külföldi állásokat tudna szerezni.

Ígért pénzt, hírnevet, csillogást, szakmai elõmenetelt, kapcsolatokat.

Felajánlott neki ingyen repülõjegyet, világ körüli útra de nem sokra ment. Udvarolt neki elbûvölõen, sok ezer év tapasztalatát és intelligenciáját felhasználva csábosan nézve a zöld szemekbe, de a lány csak a fejét rázta és sorra visszautasított minden kísértést. Végül fenyegetni próbálta és egyre inkább lefoszlott arcáról a kedvesség álarca de Éva így sem engedett. A Kísértõ felugrott, egy marék pénzt dobott az asztalra és szitkozódva kirohant a kávézóból. Dühe tovább fokozódott, amikor az autójához lépve meglátta a szakszerûen felhelyezett kerék bilincseket. Pár méterre, néhány suhanc röhögött rajta kárörvendõen. Pattintott a kezével és egy villanás múlva már kényelmes pokolbeli irodájában ült. A szolgálati forródróton felhívta a Teremtõt és csak ennyit mondott:

-Egyenlõre nyertél - morogta, és dühösen lecsapta a telefont.

Eközben Budapesten nyolcat ütött a közeli templom ódon harangja.

Az Andrássy úti elegáns kávézóba Éva szerelme lépett be, akit várt. Forrón megölelték egymást aztán kéz a kézben, kiléptek a kávézóból a meleg nyári éjszakába. Beültek egy lebilincselt fekete Mercedes SLK elõtt parkoló tûzpiros Z3-as BMW-be és a két lány szenvedélyesen csókolózni kezdett.

a reggel az utcán

Ma reggel az utcán mással láttalak,

Eltiporta mosolyod rügyezõ vágyamat

Láttam mindent, nem volt tévedés

Huncut szemedben csillogott a fény

A kezed fogta, ó és derekad!

Az ördög átkarolta gömbölyû válladat

Te hagytad, hogy szeressen, csábítva súgjon

Hagytad, hogy a remény vak homályba hulljon

Fürtjeid hátradobva álltál a fák alatt

Nem tudtad, hogy látlak, de tudtad -vártalak

Tegnap s azelõtt még velem jártál erre

Édes volt a jövõnk minden õrült terve

Mára, mint pókháló könnyen elszakadt

Így szövi a Sors a furcsa szálakat

Most elmegyek hagylak, hogy szeress

- mást ugyan

De csökken a kín tán, ha látlak boldogan

Majd megtanulok újra hazudni és sírni

Álnokul nevetve színdarabot írni

Legyen ez drámánkban az utolsó felvonás

Meghalt a szerelem, nincs több folytatás…

z Érzés

Hiányod, hullámot kelt

bár fejemben minden rendben.

Az Érzés mitõl félsz,

már itt vibrál a csendben.

S ha gondolatod kegyetlen vadásza

csapdát állít e vadnak

a Remény hûs erdeje, még zöld rejteket adhat.

Ne öld meg!

Hisz oly törékeny, s gyenge

rejtsd inkább karodba, kristályszín lelkedbe.

Ha mások vadásznak Rá, verd fel az erdõ csendjét,

vagy csak engedd, hogy csendben lepihenjen melléd

A Pillangó

Az éj színes pillangója az illanó szerelem

A hideg kõre szállva, lám lustán megpihent

Kényesen áttetszõ rezgõ szárnyakkal

Csábító násztáncba kezd

Lehet az utolsó hajnala ez

Mit a vágy puha karjába vesz

Hagyd hát!

Csak gyönyörködj benne

Ne csapj semmi neszt!

Törékeny szárnyáról ne verd le

A vad virágok ízét s a nyár buja illatát

Csendben nézd, ne érintsd, csak távolról csodáld

Mily rövid az élete!

S Õ mégis boldog.

Nem ismer bánatot, sem szívszorító gondot

Számára minden csók, a szél, s a nap heve

A vágy cseppekbe zárt bódító ereje

De nézd, elrepül! Nem tudom hova

A hideg kõrõl elveszik nedves kis lábnyoma

Elviszi magával a kibomló színeket

Minden kusza formát

Hó fedi be mögötte a hegyek szürke ormát

Apró zöld ágat, tengermély vágyat, Õ bíz, nem kímél

Szivárvány szárnya elmúlt éjek, vad harcáról mesél

De kitárt karom útvesztõje most végleg elbocsát

Repülj Kicsi Pille, hisz nincs sok vissza már

>>