Expocakos Anyukák (beszélgetős fórum)

Nálunk a közúti binyózás nem igen jön szóba egyelőre.

Ok, akkor ne fogyózzon a család, de nálad a köreteket jól kell megválasztani, főleg este. Anélkül nem fogsz egyről a kettőre jutni. 70-80% múlik az evésen és csak a maradék a mozgáson (hacsak nem bányában dolgozik valaki). Mondják ezt a testépítők, akiknél kevesen foglalkoznak többet a testükkel, meg az evéssel és a mozgással.

Nekem az a tapasztalatom, hogy a mozgás két dologra jó, vagyis inkább háromra. Az egyik, hogy ha többet mozogsz, akkor többet ehetsz és nem kell sanyargató, alacsony energiabevitelen tengődnöd, a másik, hogy formálhtatja az ember a testét, a harmadik meg az élettani hatása, hogy egy jó edzés nagyon megdobja az hangulatot, erősíti a testet, az immunrendszert, javítja a keringést, az anyagcserét.

Sajnos a férjem nap közben nem igazán eszik normálisan, így estére úgy kiéhezik, hogy nem fog diétázni a kedvemért :)

Inkább a mozgásra próbálok koncentrálni, csak most nagyon nem tudom mi lesz ezzel a biciklisülés dologgal.

Csajok kinek van itt biciklis gyerekülése?

És milyen? Úgy értem, hogy hátra vagy előre (a vázra) tehetős-e.

Van egy 25-ös farmerom, 25-26 éves koromban hordtam. Megtartottam emlékbe. Aztán úgy volt, ahogy mondod, kúszott felfelé a méret egészen a hatalmasig. Onnan elindultam visszafelé, most a 33-as feljön már rám. Kicsinek nem mondható, de ez már sok számmal kisebb, mint tavaly ősszel.

36D??? Nekem akkoriban 36AA(!) melltartóm, vagyis inkább melltakaróm volt.

Nagyon lehetetlen a család vacsorázási szokásait magad javára (is) változtatni?

Akkor ugyanazt ennéd, mint ők. Hosszú távon mindenkinek jó lenne.

Nekem az eredeti ruháimhoz képest egy valamiben kell kisebb. Az pedig a melltartó:-((((

Hasam régen mutogattam, már nem mutogatom:-) Nem való egy két gyerekes anyának, hogy kint van a hasa. Alkatra sem, meg amúgy sem.

A karom világ életemben iszonyat vékony volt, most két gyerek cipelésétől megerősödött. Talán azzal a testrészemmel vagyok a legelégedettebb most:-) A többit meg ne nézze senki, max ruhában:-)

Most itt vigyorgok magamban. :D Nekem 27-es nadrágom talán sosem volt. Azért, mert amikor akkora kellett volna, szerintem nem voltak még márkás cuccaim, amik így voltak méretezve. 18-21 éves korom között hordtam 28-as farmert, ami lassan kúszott felfelé. Amikor épp a 30-as kell, akkor jól érzem magam, amikor a 31 sem volt rám jó, akkor húztam a számat rendesen. Most a 31 jó nagyjából, így nem is örülök, de elásni sem fogom magam. Azért nagyjából, mert megint elég idétlenül "formálódok". :D A fenekemen és a combomon tök lazán áll az, aminek a dereka fölött meg kibuggyan a fókazsír. :D :D :D Frenetikus látvány, na. :D Itt lötyög, ott meg bugyog. :D

Felül az életben nem volt rám jó az S méret, már csak azért sem, mert a kilóimtól függetlenül mindig 36D-s melltartót hordok, az szerencsére és sajnos nem változik. Szerencsére nagyobb nem kell, de sajnos kisebb sem. :D Szóval a mellbőség miatt vagy bazi nagy M-es kell, de átalában L-es, viszont ami olyan fazon vagy anyag, abból elkel az XL-es is. Nyilván ami olyan fazon, hogy feleekkora mellekre jó lenne, azt nem veszem meg, mert a hosszából annyit felvesz a mellméret, hogy akkor meg a hasam lóg ki, ami szintén nem egy nyerő ötlet. Mondjuk a hasam sosem volt nagy, de akkoriban sem szoktam mutogatni. Most a helyzethez képest nem tragikus, tehát nem lett lifegő-lobogó hasam, de messze nem olyan, mint korábban.

Most remélem, jól elképzeltetek. :D Vagy ha még nem sikerült, akkor hozzáteszem, hogy némelyik kötött holmiban olyan vagyok, mint egy barlangi medve. Kizárt, hogy megvegyek ilyen vastag kötésű pulcsikat!

A karomnak sem előnyös, az sem egy ropi, inkább egy jófajta tésztagyúró ténsasszonyé. :D A karom akkor sem volt vézna, amikor én magam nem voltam dagi. Még 55 kilósan is vastagnak éreztem magamhoz képest és hát a többi velem egy súlycsoportúhoz mérten pláne.

Remélem, sikerült kiröhögnötök engem és valahol vígasztaló a tudat, hogy más is küzd a szélmalmokkal. ;)

S-es méretre híztál???

Jujjj nehari, de annyira nem tudlak sajnálni ;-)

De most komolyan. Azt írtad régebben, hogy túl sovány vagy, és már az orvos is rádszólt, hogy híznod kéne. Szóval Te inkább örülj, hogy felszedtél egy kicsit.

Rajtam viszont már a terhességek előtt is volt pár kiló plussz, szóval ez nagyon nem hiányzott.

Na befejeztem a rinyát.

Hát köszi, igyekszem.

Most éppen babaülést keresek a biciklire, hogy tudjunk menni biciklizni. Csak zsáutcába kerültem, mert férfi montim van, amivel eddig nem volt bajom, de most elgondolkodtam rajta, hogy fel tudok-e ülni rá anélkül, hogy lerugnám Lilit ülésestül (mert ugyebár a fiú biciklire úgy szállok fel, hogy hátul átlendítem a lábam).

Ami meg az evést illeti, nap közben egész jól elvagyok, de nálunk egyedül vacsoránál van együtt a család, és elég nehéz úgy nem enni (vagy nem AZT enni amit a többiek), amikor velem szemben három ember eszi jóízűen a vajas-mézes kalácsot pl :-/

Nálunk is így van a beszéddel kapcsolatban, mint Pitypang és Benvik írta.

Nekem se áll(t) rá a szám az 'babaszavak' használatára.

Nincsen bajom azzal, ha más használja, csak ne az én gyerekemnek gügyögjön.:)

Pitypang, Blanka azóta, amióta bölcsis lett, már érti:), és néha használja is ezeket a szavakat. pl: vauvau, csucsuka, stb. Olyat is használ, amire nem sikerült rájönnöm, hogy mi az.:O

Beszéd terén inkább visszafejlődik a bölcsiben..., de fél év után legalább van némi javulás a beilleszkedés tekintetében.

Mandy, kapd össze magad, mert ez nagyon nem tesz ám jót! Rossz felé visz el, ha hagyod, hogy ez a hangulat eluralkodjon rajtad. Tapasztalatból tudom. Nekem volt annál nagyobb sátram is, pont ezért. Onnan még nehezebb visszajönni. Már fél éve dolgozom rajta, de még így is van minimum 7 kiló, aminek búcsút szeretnék mondani.

Nincsen semmi baj, picit nagyobb ruhák mennek rád, mint szeretnéd. Alakíts az étrendeden, ha nincs edzésre időd. Úgyis az étrend a lényeg, mert hiábad edz valaki akármennyit, ha nem jól kajál. Az edzők 80% körülire teszik az étrend jelentőségét a fogyásnál!

Menni fog, csak ne akarj egyszerre sokat! Ne egy kampánydiétát válassz, hanem alakítsd át az étrendedet, legyél egy picit tudatosabb. Sokszor kis adagok lennének az ideális étrend alapja (5-6 evés egy nap) és persze nem mindegy, hogy mik. De a legfontosabb, hogy elszánt és következetes legyél. Már nyárra látszani fog a változás, csak kezd el!

Benvik, gondoltam tegnap rád!

Voltunk ruhát venni Klaudiával. És most nem NEKI vettünk,hanem nekem. Ő meg asszisztált :)

Nem volt vidám a dolog. Kimondottan szarul éreztem magam (már elnézést a szóhasználatért), hogy nem az M-es méretnél kellett nézelődnöm, hanem az L-XL táján. Vettem kettőt, szóval megvan hogy holnap mibe megyek......de ránézek, és nem azt az örömöt érzem, mint régen....hanem inkább sírhatnékom van. Akkorák, mint egy cirkuszi sátor, és ezek az én ruháim :((((

Ami viszont mókás, hogy elővettem 3 szinte új farmert a szekrényemből. Pár hónapppal azelőtt vetem őket, hogy Bálinttal terhes lettem. Aztán már sose lettem akkora - és már talán nem is leszek. Na szóval ezek nálunk nem az ágyneműtartóban pihennek mostantól, hanem Klau hordja őket. Hihetetlen, de képzeljétek, a 11 éves lányomra tökéletsen jók a négy évvel ezelőtti farmerjeim! És nem azért, mert olyan kövér....hanem mert én voltam nemtudomhány centivel vékonyabb.

Szóval tiszta depissé tett ez a ruhavásárlás, illetve ruhaméret-váltás :(

Atyala-patyala???

BRUHAHAHAHA

Nnnnna. Csak nem Te is ott dolgozol? :)

Bár kicsi a világ, már kiderült itt két ismerősömről, hogy pannonos.

Én nem vettem észre magamon extrém leépülést szókincs terén. Vagy tényleg nem romlott a helyzetem, vagy már annyira gáz vagyok, hogy észre sem veszem. :D

Viccen kívül, én nem szoktam a gyerekeknek ezeket a gyerekszavakat mondani. Tehát nálunk a seb nem bibi vagy mi, hanem SEB. A pisi az pisi, a kaki az kaki. Az innivaló sosem volt semmi innike meg ici meg egyebek, hanem víz, tea, gyülölcslé.

Imádom őket, szeretem őket, sokat vannak babusgatva, csak közben igazi szavakat használok. Kimondottan idegesít is, ha valaki úgy beszél hozzájuk, mintha neki magának kéne egy jó logopédus.

Amikor Lenikém mondott valami vicceset, azon mindig jókat nevettünk és ez így van ma is, de mi rendesen beszélünk velük. Ő pl. el nem bírta képzelni, mi a búbánat az a vauvau. Mondták neki, hogy ott a vauvau! Leni nézett és közölte, hogy az kutya. :D Nesze neked gyagyás felnőtt. :D

Persze mindenki úgy csinálja, ahogy gondolja és ahogy jön neki ösztönből. Én valamiért mindig kerek mondatokban és tőlem telhetően értelmesen beszéltem hozzá. A beszédkésszégével nem volt gond soha, de nem tudom hogy ennek örömére vagy alapban ehhez több gógyija van. :))

Munka a férjnek... Az én álmom az, hogy a tűzoltókat (is) fizessék meg rendesen. Akkor mondjuk nem az lenne, hogy minden 3. nap 24 órában vagyunk hármasban (gyerekek + én), meg a köztes napokban hajnaltól jó délutánig szintén. Kivétel a hétvége, de szolgálat ott is lehet simán, sőt, havonta talán 1x van, hogy nem kell mennie sem szombaton, sem vasárnap. Különben tök sok normális országban a tűzoltók normálisan is vannak fizetve, mert életeket mentenek minden áldott nap és veszélyes helyzetekbe mennek bele maguk is. Itthon is mentek és kockáztatnak, de esküszöm, a postás sem keres rosszabbul, aki a levelet hordja. Nem mintha a postással gondom lenne, csak a veszély részét ha nézzük...

Nem akarok versenyezni, de félek, hogy a fizetési negatív rekordban nyernének simán.

Én is rábíznám a Norbira a gyerekeket és már volt rá példa. Pl. a Simi kerek 1 hetes volt, alig voltunk itthon 2-3 napja, mentem bébiőrt venni. Akkora hős voltam, hogy ihajj. :D Persze a jó kis sebemmel alig tudtam kiszállni az autóból. :)

Nekem nem az a bajom, hogy nem merek rábízni őket, hanem nincs nagyon mikor. Most, hogy a mamája kórházban van már 1 hónapja, az a program,hogy amikor nem szolgálatban van hanem a másik helyen dolgozik, az ottani munka után megy be a kórházba hozzá. Ez is egy necces téma, nem részletezem tovább, mert vannak sérelmeim és nem akarom most azt ideírni. :) Nem is tudom, kinek van amúgy igaza.

Nekem sem épült le, bár én úgy beszélek a gyerekekkel, mintha felnőttekkel beszélnék. Nekem nem áll rá a szám a bababeszédre valahogy. Múltkor Kriszti mondta is az apjának, hogy te egy Homo Sapiens Sapiens vagy:-) Az Apja jön, hogy mit mond a gyerek? Pedig érthetően mondta:-)))) Megkérdezte, hogy ha a cica egy állat, akkor az ember miért nem állat. Logikus kérdés:-))))

Az angolt én igyekszem néha felhozni. Jók erre nagyon a dvd-k. Ha vasalok stb, akkor mindig beteszem.

Kicsi üngyürbüngyürke???? Ez nagyon jó :))))

Magamon nem vettem észre, hogy leépült volna a szókincsem - mondjuk Klaudiával frissítem az agyamat minden nap (ma pl tanultunk törtek közös nevezőre hozását, aztán egy kis Nyugatrómai Birodalmat, és még hátra van a Mo. tavai és folyóvizei) :)

Nekem az angol nyelv az ami totálisan leépült. Kár érte :-/

Hali mindenkinek!

Mandy még Lilla figyelembeveszi, hogy Levi kisebb, de inkább nálunk Levi lesz a kis buldózer, már most nekimegy a nővérének, ha valami nem tetszik. Pl. este olyan édin játszottak, néztük apával, egyszercsak Levi kinézett valamit Lilla kezében, persze Lilla nem akarta odaadni, odamászott Levi négykézláb gyorsan és elkezdte csapkodni, szegény Lillám elmenekült volna, de Levi megfogta a kezével és elkezdte harapdálni, hát nemkicsit harapott bele. Még jóhogy Lillám játéknak fogta fel, visítva kacagott, de mi lesz egy fél év múlva nálunk, te jó ég, még jó hogy Lilla oviba megy. Szerencsére sokmindent elnéz neki Lilla, nem visít minden egyes hajhúzásért, na az a fiam másik kedvence, a hajtépés.

Csajok nekem is volt egy idő amikor magamnak szedtem a szemöldököm, aztán azt vettem észre, hogy enyhén felemás lett az egész, aztán meglátott a kozmetikus mondta, te jó ég, szóval észbekaptam, nemrégibe velünk szembe nyílt egy szalon, a kozmetikuslány ott lakik a házban, csak átszaladok, addig apáé a két gyerek. Mostmár egyre többet hagyom rá őket, elvégre ő a apjuk, lehet velük ő is, egy héten egy du. az enyém, csak be kell osztani, hogy mit csináltatok meg, egyszerre nem megy minden, ezt apuci is belátta, hogy nekem is kell egy kis idő, nyugodtabb vagyok így és nem csavarodok be.

Csajok a múltkor a fodrásznál észrevettem mennyire visszafejlődöm. Egyszerűen nem jött a számra az hogy közepes göndör hajat akarok, valami olyasmit mondtam hírtelen, hogy olyan "kicsit üngyürübüngyüsre". Kapcsolt a csaj, mosolygott, hogy tudom több éve itthon vagyok a gyerekekkel-mondta, a szókincsem rendesen leredukálódott a gyereknyelvre. Utána már anyukám is megjegyezte. Szóval többször kéne társaságba mennem, mert félek mire visszamegyek tanítani csak azok a szavak fognak eszembejutni hogy pupu, pipi, üngyürübüngyü és a dalok és mondókák.

Ti rajtatok nem jelentkezett ez? vagy lehet nekem kéne egy kicsit több vitamint ennem:)