Esküvő - gyerek: igen vagy nem? (beszélgetés)

Ő olyan típus aki inkább nem folyik bele a vitákba...

Ott volt egyébként Ő is, rá is szólt az Apjára, hogy ezt nem így kellene "megbeszélni", de mondhat neki bárki bármit.

ezzel egyetértek.neki kellene azt mondani,ha még egyszer így beszélnek veled,akkor felejtsék el őt is.

ha tetszik nekik,ha nem,összeházasodtok,mert ő téged szeret és veled boldog.Miért nem elég nekik ennyi?:-/

Mindig azt mondom, hogy a család a legnagyobb konfliktusforrás:) és lám, megint beigazolódott. Nem is értem hogy miért kell beleszólni ilyen dolgokba, de bizony a hagyományokkal is nehéz szakítani és a szülők többsége még úgy gondolja, hogy a gyerekével kapcsolatos legfőbb eseményeket - és az esküvő pláne az - ő szeretné intézni a saját elképzelése szerint. Pedig ez tényleg hiba. Hiszen az a két ember, aki összeköti az életét, életének legfontosabb napját had rendezze már úgy, ahogy ők akarják. És ha ebbe nem fér bele az unokatesó meg a rokonság kiterjedt hada, akkor nem! Nehéz megegyezni a szülőkkel az biztos, mert régen ennek másféle hagyománya volt, hiszen a szülők fizették/rendezték/tartották az esküvőt. De manapság sok esetben már ez sincs. És tényleg az van, hogy adott esetben egy esküvői pár olyan emberekkel van körülvéve életük legszebb napján, akiket alig ismer, mert annyira távoli rokonok, csak épp illendő volt meghívni őket. Hát ne legyen így, én is azt mondom. Hívjuk meg azokat, akikkel tartjuk a kapcsolatot, akiket szívesen látunk ilyenkor magunk mellett.

A gyerek kérdés pedig... Egyre több nő látja így az életét, hogy nem "fér bele" egy gyerek, anyagi okok miatt is. Én ezt is el tudom fogadni és meg tudom érteni, teljesen! A gyerek valóban lemondás és áldozat, de egy csodálatos lemondás és áldozat! Cserébe olyasmit kapunk, amit szavakkal nehéz elmondani. Én fiatalon - 21 évesen szültem - a fiamat, így ma már 41 évesen 20 éves fiam van, és azt mondom, hogy ez nagyszerű dolog!!! De akiben nincs meg a késztetés a gyermekvállalásra, semmiképp ne erőltesse. Később még bármi változhat...

Sziasztok!

Nagyon köszönöm a hozzászólásaitokat, igyekszem mindenkinek válaszolni!

Csak előtte még megakartam írni Nektek, hogy hol tartunk most.

Mivel maga a cikk úgy 2 hónappal ezelőtt íródott és azóta történt egy és más. :)

Az esküvőnk május 18.-án lesz, pénteken délután így legalább megúsztuk azt is, hogy fizetni kelljen érte! :)

Anyósékkal óriási balhék voltak a cikk megíródás után is. Apósom már azt is megengedte magának, hogy ordibálta velem, hogy mégis mit képzelek én magamról, hogy nem engedem meg NEKI, hogy azt hívjon meg a saját fia esküvőjére akit akar.

Komolyan mondom nektek, hogy úgy ahogy ő akkor még soha senki nem beszélt velem...

Óriási erőt kellett vennem magamon ahhoz, hogy ne sírjam el magam előttük!

Elmondtuk még egyszer szépen, hogy ezt mindketten így szeretnénk (csak a szűk család és barátok - 16 fő) és nem csak én!

De bármit mondok én akkor sem mondok igazat és zsinóron rángatom a fiukat...

Ezek után kb. 1 hónapig nem mentem hozzájuk.

Majd elmentünk újra, hogy mivel béreltünk nekem ruhát és én nagyon szeretném ha a szüleim jelen lennénk amikor összeházasodunk ezért tegyék meg nekünk azt a szívességet, hogy eljönnek.

Erre újra kitört köztem és Apósom között a vita.

Egészen eddig sohasem emeltem föl a hangomat velük szemben, de itt már nem bírtam több, mivel ő egész idő alatt kiabálva kommunikált velem.

Akkor már én is fölemeltem a hangom és mondta, hogy ennek semmi értelme... Mi szeretnénk ha eljönnének, de ha nem akarnak nem kötelező de ez nekik lesz ciki és nem nekünk!

Tovább kiabált velem, mire mondtam, hogy fejezze be ezt a stílust velem szemben mert én elhiszem ugyan, hogy neki ezt jelenti a beszélgetés, de nekem nem.

Erre azt mondja nekem, hogy persze lehet, hogy az én családom szent életű és csak suttogva beszélnek velem + egy csúnya szó sem hagyja el a szájukat!

Ezentúl majd a fülembe fog suttogni!

Na ezen végképp kiakadtam. Nálam az az utolsó csepp bárkivel szemben is, amikor a szájára veszi a családomat. Mert ha valakinek, hát nekem igazán jó családom van és ami azt illeti nálunk tényleg nincsen soha kiabálás és csúnya beszéd sem...

Náluk viszont egy sima vasárnapi ebéd sem telhet el ezen kellékek nélkül! Erről viszont nem én tehetek. Meg kellett volna tanulniuk civilizált emberek módjára viselkedni.

Szóval elsírtam magam és eljöttem...

A Nagy Nap pedig egyre csak közeledik és már most azon rettegek, hogy amikor majd ott lesz mindenki mennyire gáz lesz...

A vacsora részt egyáltalán nem várom mert előre tudom, hogy borzalmas lesz!

Tapasztalataim szerint az emberek mindent túlbeszélnek, magyarázkodnak, kér(d)és nélkül megmagyarázzák, amit nem is kellene.

A gyerek témához is úgy állok, mint bármi máshoz. Az én (kettőnk) ügye, nem hangoztatom, hogy márepdig én nem akarom, hanem egyszerűen nem beszélek róla, mert amúgysem tartom központi témának. Anyósjelöltnek 5 gyereke van -mindegyik egy gyöngyszem :p- úgyhogy nagyon furcsak neki, hogy nem vágyok gyerekre. De megtanítottuk arra, hogy ne tegyen föl indiszkrét kérdéseket. :)

Amúgy szerintem a korai "beszoktatás" és néhány furcsa fordulat után már egyébkéntsme tudja követni az életünket. :D

Én azt furcsállom, hogy egyáltalán ekkora cirkusz kerekedhetett a saját esküvőtökből.

Ha ez nálunk esik meg, esélyt sem adnánk a hisztériára. Én és párom is olyan, hogy ha valaki tulok meg erőszakos, megpróbáljuk normálisan leállítani. Ha meg beakadt nála a lemez, hát megköszönve a hangulatot, elhúzunk, aztán folytassák nélkülünk a puffogást. Alapból bele sem szabad menni ilyen meddő veszekedésbe, főleg olyan témában, amihez semmi közük. Mert a TI esküvőtökhöz annyi közük van, mint bármely meghívott vendégnek. Enni-inni-viháncolni :)

És igen, a vőlegényednek kell erélyesen föllépni a szüleivel szemben. Téged nem kedvelnek -ahogy így kitűnik - szóval mondhatsz te akármit.

Gyerek téma: én sem óhajtok szülni, olykor jön a szöveg anyóstól -akinek most született az első unokája - hogy "dehát nem aranyos bla-bla". De, nagyon édibédi, csak otthonra nem kéne.

Gratulálok a bátorságodért! Jól tetted, hogy a sarkadra álltál a párod szüleivel szemben. Csak így tovább!

Amúgy tényleg nem ciki, ha csak a templomba/polgárira hívnátok meg a maradék rokonságot, igenis szokás ez is, nálunk is voltak páran (szomszédok, haverok, szüleim kollégái), akik ismertek minket, de nem szoros a kapcsolatunk, mégis gratulálni akartak, és látni szerették volna, hogy pl. milyen vagyok menyasszonyi ruhában :D

A gyerek dologhoz pedig tényleg fiatal vagy még, ha pedig egyáltalán nem szeretnél, az a te dolgod. De azért azzal legyél tisztában te is és a többiek is, hogy a hormonok sokmindenre képesek :) Az ember igenis képes reggeltől estig kakis pelust cserélni, sőt néha még örülsz is neki :) Arról nem is beszélve, hogy mennyi, de mennyi örömet okoz egy kis csöppség :)) De ne izgulj, szíved joga eldönteni ezt is, mint minden mást a SAJÁT életedben, hiszem úgy éled, ahogy akarod, szerencsére nem olyan társadalomban élünk, ahol a nők nem dönthetnek saját sorsukról. Lám, én is 30 évesen szültem. Kolléganőm 42. És boldogok vagyunk. Kívánom, hogy olyan életed legyen, amilyet szeretnél, és legyél boldog!

Szia! Gratulálok az esküvöhöz és sok boldogságot kívánok Nektek!

Én is 25 voltam, mikor férjhez mentem, és abszolút nem akartam gyereket. A hozzáállásom hasonló volt, mint a tiéd: hova?! Meg mondjak le sok dologról a gyerek miatt? Nanemár...Aztán teltek az évek (ez most úgy hangzik, hogy eltelt 20 év :-DDD), 28 éves lettem (leszek az idén) és egyre inkább erösödik bennem a vágy, hogy legyen egy kis ember mellettünk. Jó, az hozzátatozik, én azért se akartam gyereket, mert külföldre házasodtam, ahol gyakorlatilag újra kellett az egész életemet építeni...De mostmár lassan de egyre határozottabban jön az érzés, hogy csak jó volna már. Szerintem Neked is el fog jönni idövel, föleg, ha nem cseszegetnek vele úton-útfélen. Gondolom, akkor már a "csakazértse" reakció is erösödne. Viszont készülj rá, hogy innentöl mindenki azt fogja kérdezgetni: baba? Mikor jön? Mikorra tervezitek? blablabla...mi azt szoktuk mondani, hogy tökéleteset akarunk, így még gyakorlunk. A jó munkához idö kell :-)

Az esküvö: az valóban igaz, hogy egyátalán nem ciki, ha csak az esküvöre hívjátok meg az embert, sehol nincs elöírva, hogy utána ennie is kell. Nekünk is elég sokan voltak, akik csak az esküvöre kaptak meghívót. Ez annyiból állt csak, hogy 2 féle meghívó volt: az egyikben benne volt a vacsi, a másikban nem. Sértödés se volt egyik részröl se

Máskülönben nálunk is mentek a harcok, szerintem ez kötelezö kör. Nálunk ott volt fennakadás, hogy én azt szerettem volna, ha szabadtéri esküvö lesz, a polgári is, a templomi is. Szülök kikeltek magukból, hogy dehát a templomi hogy nézne ki egy teraszon és milyen dolog ez, stb. Nem hagytam magam, a lelkésznek csak annyi hozzáfüznivalója volt, hogy "Na, ilyet se csináltam még". Persze a vezetö lelkész cinikusan, már-már gúnyosan állt a dolgokhoz, de nem ö adott össze minket, szíve-joga, mit gondol. Szóval fel a fejjel, elö a Metaxát, az piszok jól elpárologtatja a hülyeséget :-DDD

Kedves Crystaln, én totálisan egyetértek veled a dologban, hasonlóan érzek a gyerekkel kapcsolatban.

"Egy nő azért nő, hogy gyereket szüljön"

Pfff....persze, mert a világ vagy fekete, vagy fehér, tehát vagy akarsz gyereket, vagy nem. Bárcsak ilyen egyszerű lenne...

Szerintem ne szülj soha azért, mert valaki elvárja tőled, vagy mert "úgy illik", mert nem leszel boldog. Legalábbis engem sose tudna senki rávenni ilyenre.

Jó látni amúgy, hogy van téma, amiben egyetértünk :)))))

Szia :)

Először is: gratulálok, hogy megvalósítottátok az elképzeléseteket a szülői durva reakció ellenére is :)

Másodszor: csak így tovább! A ti életetek, tehát ha akartok majd gyereket, a ti dolgotok, de ha nem, az is csak rátok tartozik.

Mint írtad, ez a ti életetek. Beszéld meg a pároddal, h mondjátok meg a szüleinek: ti ilyenek vagytok, ha elfogadják, jó, ha nem , majd ritkábban találkoztok.

Elfogadhatnák, h nem vagyunk egyformák.

Nekem 4 gyerekem van, most várom az ötödiket. Ez se tetszik sok embernek(a saját anyámnak sem)

Nem győzködök senkit se arra, h szüljön, se arra, h ne.

Én így vagyok boldog,de másnak valszeg inkább teher lenne.

Az a lényeg: legyetek boldogok és elégedettek. Úgy éljetek, ahogy nektek jó, ne úgy, ahogy mások elvárják!

Igazán, szívből sok boldogságot kívánok nektek!!! :)

Bocs a "regényért" :D

Aki a gyerek mellett dönt, az is önzőségből teszi, mert ő kar gyereket, erről ennyit.

Kedves kérdező!

Még most, az elején tisztázzátok le, hogy elég felnőttek vagyok-e? Ha igen, akkor senki és semmi nem szólhat bele a házaséletetekbe. Ezt lehet közölni is, korrektül és nem meghallgatni semmit, ami erre vonatkozik.

Tudod, ha nincs közönség, műsor sincs. És nem, nem ti vagytok a bunkók, amiért nem mászhat bele a fél város a magánéletetekbe.

Nézd, ha elég felnőttek vagytok házasodni, akkor ehhez is. Őszintén nem is értem ezeket a problémákat teljesen. 1 házasélet 2 azaz két ember dolga. Nem a fél rokonságé és pont.

Nálunk is hasonló volt a helyzet.

10 év jegyesség után, úgy döntöttünk, hogy jöhet a baba és az esküvő. A baba hamarabb jött. :-) Mikor anyósék megtudták, teljesen padlót fogtak... Nem tudom, mit vártak 10 év után, min kellett meglepődniük. Nem fogadták nagy örömmel a babát. Aztán bejelentettük, hogy esküvő lesz. Nah, a fogadtatás hasonló volt, mint nálatok, síri csend pár percig, majd anyós közölte, hogy el kell szívnia egy cigit. :-) Nyélbe ütöttük az esküvőt. Ezzel nem is volt gond, nem szóltak bele, nem is tehették. Eljöttek, de írtó kellemetlenül viselkedtek. Após "elázott", anyós meg mindenre pofákat vágott, nem tetszését fejezte ki mindenre. Nálunk ott kezdődtek a gondok, amikor bejelentettük, hogy babát várok. Megszületett a gyerek. Ha visszük oda, örülnek neki, de két lépést nem tesznek érte. (nem is kell, mert nem bíznám rájuk)

Szóval, mi mindent úgy csináltunk, ahogy nekünk jó volt, nem törődtünk velük és a véleményükkel.

Valószínű engem nem fogadnak el egyébként, ezt a férjemmel már többször megvitattuk és erre jutottunk.

Baba kérdés: ha te úgy érzed, hogy nem szeretnél - még - gyereket, szíved joga. Ti dolgotok, ezt nektek kell eldöntenetek, akár tetszik nekik, akár nem!!!

Sok sikert és sok boldogságot!

Én is azt javasolnám, hogy ne hangoztasd azt hogy nem akartok gyereket, mert így mindenki támadni fog.

Ha kérdezik akkor csak annyit mondj hogy még nincs tervben, ezt pedig mindenki megértheti.

És ki tudja, lehet hogy 5-10 év múlva neked is meg fog változni a véleményed. :)

Szia!

először is, egyáltalán nem ciki a rokonságot csak a szertartásokra meghívni és a vacsi csak szűk családi körben van! Ezt nagyon sokan csinálják így. Én is nem egyszer voltam így esküvőn és bizony megjegyeztem volna, ha még csak a polgárira sem hívnak meg! Hidd el, az emberek megértik,ha anyagi okokból nagy lagzira nem futja, de a esküvő részre meghívni őket nektek nem kerül semmibe! Gondold el, van egy nagyon jó barátnőd/unokatesód, aki még csak a polgárira sem hív el, nem is láthatod milyen menyasszony...Pedig mibe kerül neki, ha elmész a hivatalba? semmibe... És ha csak ketten tartjátok az esküvőt, na abból lesz nagy családi balhé. és tök jogosan! Ne legyetek annyira önzőek, hoyg kizárjátok a másik családot belőle, ami láthatóan nagyon fontos nekik. Kompromisszum kell. Ők már ajánlottak egy kompromisszumos lehetőséget.

Ami a gyereket illeti... Kicsit ehhez is önzően állsz hozzá. Te ezt láttad a szüleidnél? Hogy állandóan lemondtak mindenről miattad? Olyan rossz volt nekik? Biztosan nem. Tény, hogy egy darabig nem tudsz oda menni és azt csinálni amit akarsz, úgy 7-8 hónapig a születése után. De aztán már megtalálod azokat az utakat, hogy neked is és a babának is jó legyen. És amúgy meg tök jó együtt lenni a gyerekkel és tök jó együtt, hármasban elmenni valahová és látni, hogy a kicsi mennyire élvezi mindezt. :) Bár nem rábeszélni akarlak, mert szíved joga, ha most úgy gondolod nem akarsz, én is voltam így vele 20as éveim elején, de aztán megváltozott.

És a párod is valószínű sose akar majd gyereket? Vagy csak még most nem akar, még 1-2 évig? Mert ha így van, akkor ne csapd be.

Sajnálom,h így alakult az esküvő.Szerintem Párod szüleinek konkrétan veled van bajuk,csak porhintés a többi és nyilván nem tetszik nekik,h a fiuk az akaratuk ellenére is téged vesz el.Sajnálni valóak...:-/

A baba téma.Ha most így érzed,akkor így a jó.:-) De ne lepődj meg,ha pár év múlva elkezdesz vágyódni a baba iránt!Ebben nincs semmi meglepő.24 évesen,sőt,26évesen sem gondoltam babára,de a nászúton valami megváltozott bennem.Biztosan akkor éreztem azt,h igazi család lettünk.

Az tény,h nem mindenkinek való a baba,de soha ne mondd,h soha!:-)))

Sok sikert az esküvőhöz és kívánom,h legyetek nagyon boldogok,babával,vagy baba nélkül!:-)

Jó a cikk, kísértetiesen hasonlít, csak nekem a saját szüleimmel volt egy (sokkal kisebb) nézeteltérésem. Vidék kis lagzi kontra nagy lagzi. Azt mikor kitaláltuk, hogy mégis kicsi (végül 15 fő), akkor azért volt egy pár hevesebb vita, de végül ők tudomásul vették és nem hagytak elszökni minket és csodálatosan sikerült. Persze ehhez kellett az, hogy ketten a férjemmel egy egységként szembe menjünk mindennel és mindenkivel. A mi esküvőnk volt a mi pénzünkből, úgy lett, ahogy mi akartuk. Végül a szülők is belátták, hogy sokkal kevesebb ideget ettek meg így.

A gyerek téma pedig. Ha elfogadsz egy tanácsot, mint gyereket nem akaró nő. Ne beszélj róla. Ne hangoztasd, hogy nem akarsz. Nagyon kevesen fogadják ezt el. Éljétek az életet és kész. A vőlegény pedig álljon a sarkára és ne hagyja, hogy elrontsák a legszebb napotokat!