Érettségi, pontok, továbbtanulás - gimi után (beszélgetés)

Off. Nem kezdem el mesélni csavargásaimat, mert nagyon elvinné a topikot, arról nem is beszélve, hogy utána nem tudom eladni pénzért :D

Abban egyetértek veled, hogy az állandó aggodalomnak semmi értelme. Csak arra reflektáltam, hogy ha valaki aggódós típus, akkor a fiúkat is van miért/mitől félteni, nem kell ahhoz lánynak lenni, hogy szörnyűségek történhessenek valakivel.

Nyilván, egy fiúval is történhetnek rettenetes dolgok, ezt én is tudom.

Mivel nálunk a két nagyobb már volt huzamosabb ideig külföldön (a kisebbik szoros felnőtt felügyelet nélkül), így aztán sok értelme nem lenne, hogy aggódjam.

Belegondolok, hogy 18 évesen egyedül utaztam Spanyolországba, ismerősökhöz. Én szerveztem az utat. Pályaudvaron (is) éjszakáztam, akkor megismert fiatalokkal. Nem volt mobil, se másik telefon. Mikor odaértem, ismerőshöz tudtam telefonálni. Hazafelé már elmentem Rómáig, hogy inkább a vonaton aludjak. Szerencsésen alakult minden, így utólag végignézve különösen látom.

Ha anyukám ezt higgadtan végigcsinálta, szerintem nekem sincs nehezebb dolgom.

Enyémke tömeggel jött haza (az éjszakai busz a házunk előtt áll meg szinte) és volt egy kivételesen megbízható állandó kísérője. Mondjuk egyik se egy engedd el a hajam típus (koravének?).

Ja és a suli az after utáni hetfőt szabafnapnak adta meg a végzősöknek. :-)

Hát, vannak kissé túlbuzgó lányos szülők akik árnyéka is vetődnek.

Fiam sulijában a szalagavató afteren történt hogy egy fiút bedrogoztak. Hajnalban hazaindult, előtte hazatelefonált. Aztán a villamoson rosszul lett és kirabolták. De ebből semmire nem emlékezett. Délelőtt tért annyira magához hogy tudta értesíteni a szüleit. Na őket se irigylem.

Még nem tudom hogyan szervezzük le jövőre de tuti nem tömeggel jönnek haza.

Nézd, a csajszik se megerőszakolni, se teherbe ejteni nem fogják őket, szóval innen nézve Virgiliusszal kell egyetértenem.

Nem mintha nem kerülhetnének ők is szűrös helyzetekbe, szóval ha akarok aggódni, tudok. No de ki akar?

Ilyenkor azt gondolom, egyszerűbb fiús anyának lenni. Semmi csőre töltött puska meg álmatlanul forgolódás.

Egyelőre.

Á értem. :-)

Ilyenkor egy leinformált jó lovag klassz tud lenni. Sok aggódástól megkíméli az egyszeti anyai/apai szívet, így az öregek myugodtan alhatnak, a szemük fénye nem flangál egyedül hajnalban.

Hát a maximalista persze így gondolja, tudom én ;) De a többség azért nem.

Sajnos idén biztos nem marad el a szóbeli tavasszal sem, pedig akkor a memoriterek megtanulását pl kihagyhatnánk az életünkből (latin emelten van egy jó nagy kupac).

Ezt mi már nem tudjuk meg. Hála az égnek, az érettségi nem évül el. :-)

(Lány főleg a német miatt volt csalódott, mert írásban vetett pár bosszantó figyelmetlenségi hibát, amit kiköszörült volna. Az angolja hajszál hiján maxos lett)

Minden szóbeli könnyebbség, ha elmarad, villantás ide vagy oda, egy stresszfaktorral kevesebb. Lásd pl a latin, lányom is villanthat épp, de sokkal könnyebb dolga lenne, ha csak írásbeli lenne. Persze aki nagyon sikerorientált, annak ez veszteség, de az átlagnak nem.

Fiamnak asszem három tárgyból felfelé húzta végül a szóbeli a százalékait, kettőből meg le, de összességében így is nagyon örült volna, ha kimarad az életéből ez a "villantás". :)))

Bizony. Mint egy új világ kezdete.

A gyerekek voltak az elsők, akiket kifejezetten arra kértek, hogy ócskább ruhában érettségizzenek, aminek nem árt a fertőtlenítő. Akik 15 fokban nyitott ablaknál vizsgáztak kesztyűben, és a dolgozataikat 2 napig karanténban tartották javítás előtt.

Meg nekik jutott az ujjongás, hogy elmarad a rémisztőnek tűnő matek szóbeli érettségi és a sajnálkozás, hogy sajnos angolból meg németből sem lehet villantani...