Elvált nők klubja! (beszélgetős fórum)
Na nekem tavaly lett vége az eddigi leghosszabb, 11 éves kapcsolatomnak és erre most kellett idetévednem :-(
Jobban megértettem volna...
Nincs)
Van kártya,wudubaba:)
_Na na ne igyál előre Hanna.
Pici gondolkodik aztán húz haza mamához......
Mármint hozzád.
Sziasztok!
Én is új vagyok,8 évnyi kapcsolat,ebből 5év együttélés-2 év házasság után jövőhéten szerdán megyünk első alkalommal ügyvédhez.Mi történik ott?Milyen állapotban leszek utána?Mert már most is hetek óta sírok.Menjek el inkább valahová utána?Nagyon el vagyok keseredve,aki tud,nagyon kérem,adjon tanácsot.Közös megegyezés lenne.Nagyon köszönöm,lányok!Hanna
Én is elváltam. Én nem haragszom a volt férjemre.
Egyrészt jó mert független vagyok azt csinálok amit akarok, senki nem szól bele, másrészt viszont magányos vagyok.
Elvált nők klubja, az biztos, hogy rengetegen lennénk.
Sziasztok. Több, mint 10 éve váltam el, a fiam 12 éves volt. Nem egy kéjmámor az egyedüllét, de nem találtam olyan partnert, akivel összejött volna és nem erőltettem. Úgy gondolom, hogy rossz kapcsolatban éltem már, és ha egy másik olyannal váltom fel, akkor akár meg is maradhattam volna a fiam apja mellett is.
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján egyet tudok biztosan: hogy mit NEM AKAROK. És ha ilyet kiszagolok egy férfin, akkor máris lelécelek. A megalkuvással, amit a tizenötéves házasságom alatt magamra erőltettem, hogy menjen a szekér, a világon semmit nem értem el. És amikor elszakadz a cérna, mégis a válás lett a vége. Akkor?
Hellosztok!
Még új vagyok ezen a topikon így leírom az én sztorimat is.
7 éve házasodtam össze - szűk egy évnyi eggyütjárás után - egy 31 éves (én 27 voltam) informatikus fiúval. Ő csöndes, egyszerű embernek tünt. Egyke.
Szerencséje ill. szerencsém volt mivel nagymamája lakása már az ő nevén volt, s mikor összeházasodtunk a nagymama már nem élt.
Házasságunk 2 évében született meg kislányom. Tervezett gyermek volt és nem jött egyszerüen. Bő 5 év múlva született meg a kisfiam. Nála is hasonló volt a helyzet.
Anyósomékkal jó a kapcsolatom és nagyon segítőkészek.
Eleinte sokat dolgoztam és elég rugalmas voltam ahoz, hogy elkerüljem a konfliktus helyzeteket. Igyekeztem a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon elvet követni. A baj csak volt, hogy nem segített ebben azaz nem tartotta fontosnak megbeszélni, ha valami nem tetszett ill. tetszett. Nekem voltak elképzeléseim, de mivel nem kaptam visszajelzést ill. ha volt is inkább negatív hangvételű és tőmondatokban megfogalmazottak voltak amivel megint nem tudtam mit kezdeni, mert kifejteni sosem volt hajlandó így átalakultak. Nagyon kegyetlen volt mivel házastárssal, de igazi társ nélkül - jóban-rosszban - éreztem magam.
Amikor megszületett a kislányom teljesen felé fordultam és nem igazán izgatott ez a társtalanság a férjemmel. Anyósom sokszor kisegített a fia helyett is.
A férjemnek ez nyilván, ha nem is valotta be önmagának, de rosszul esett. Ellene viszont sosem tett.
Amikor a lányom 3 éves lett és már aktívabbá, érdeklődőbbé vált akkor - hosszú unszolás hatására - kezdett közös nyaralásban gondolkodni és jobban a kislányom felé fordulni. Amikor félidős terhes voltam a fiammal egyre ellenségesebbé vált a férjem velem szembe. Az anyósoméknak kitálaltam - mivel már nem tudtam mit kezdeni a helyzettel - ők készségesen helyre tették a fiúkat és egy ideig normalizálódni látszott a helyzet. De sajnos újra és újra hozzájuk kellett fordulnom, hogy segítsenek, mert terhesen a másik gyerekkel való kínlódásom közepette nem volt szükségem arra, hogy valaki unalmában fenyegessen, mind pszichológiailag, mind fizikailag. Sajnos a szülés után sem rendeződött megnyugtatóan a kapcsolatunk.
Most csend van. De az amúgy is gyenge szexuális életünk sincs már meg. Beszélni is csak röviden és tő mondatokban. Ha valamiről kicsit bővebben szólok akkor leint és az mondja, hogy nem érdekli. Se puszi, se csók, sem simogatás nincs már. Köszönni egymásnak nem szoktunk. Szerencsére azért változott annyit, hogy látszik a pozitív hatásom. A lányom határozott és kész diplomata.
Én már ott tartok, hogy jártam már ügyvédnél válás ügyben, de még nem indítottam el. Voltunk már közösen a terheségem alatt családterápián, de azóta nem.
Ha lépni akarok igazából most gyed alatt lenne "szerencsés".
Bocsi a hossza miatt, de valahol ki kell adnom.
Furcsák a pasik! Én 7 évig voltam férjnél az első 3 év jó volt,de jöttek a gondok és a hazúgságok.
Hűtlen lettem,aztán kibékülés újrakezdés,aztán kiderült az exemnek nem lehet gyereke....padlóra kerültem(Ő tudta ezt és nem mondta el)de együtt maradtunk...aztán újra hűtlen voltam és ekkor fogalmazodott meg bennem a válás gondolata!
Ő nem hagyta tehát újra együtt voltunk,1 év múlva jött a nagy szerelem és ekkor elváltam tőle!
A lakás az enyém volt és maradt is....ő albérletbe költözött...aztán kb:fél év után vett sportkocsit,majd rövid időn belül házat,a személyisége teljesen megváltozott és ezzel együtt a ruhatára is!
Úgy gondolom jót tett neki a válás hiszen fordult az élete és jobb lett,az én életemet azóta számítom mióta a mostani párom ismerem vagyis 4 éve....BOLDOG vagyok!:-)
Ez nagyon jó! ritkán hallani ilyenről sajnos.
Az exemmmel csak akkor van baj ha "bekattan". Nem tudni mitől, illetve sejtem ( a hátsó ráhatástól )Egy kis történet: A lányzó az apjáéknál volt négy napig. Amikor hazajött, hozott egy kulcstartót, amin az állt, hogy "a legjobb apa". Kérdeztem tőle, hogy ez kié? azt mondta: apáé. -akkor miért nem adtad oda neki? - Jaj anya! az István apáé!
Ugyhogy a lányomnak saját akaratából fogadott apja van :-). Csak apróság, de sokat elárul.
A gyerek most is az apjánál van nyári szüneten, de apuka "dolgozik" igy az élettársal van egész nap. Sajna nem tudom elhozni, mert nem tudom megoldani másképp... bár lehetne....
Azt írod, hogy utál az exed új párja, vajon miért? Erre nagyon egyszerű a válasz, ő egy BUTA nő. Ez van, valószínű így született, és nem lehet rajta segíteni.
A panaszkodó férfiak, na azoktól mentsen az ég. Ilyenekkel nem szabad kezdeni, aki belemegy egy ilyen csapdájába az meg is érdemli. Az ilyenből soha nem lesz harmónikus kapcsolat.
Ez egyébként nem ritka, hogy egy szétmenőben lévő kapcsolatból beleugrunk egy újba, nő és férfi egyaránt. Egy új kapcsolat izgalma enyhítheti ugyan a régi miatt érzett dühöt, bánatot, kinek mi van. Szerintem talán jobb úgy, ha először rendbe tesszük magunkat érzelmileg, és tiszta lappal próbálunk új társat találni. Persze ez csak az én gondolatom, az élet nem ilyen egyszerű, társat találni sem egyszerű.
Valóban a pasik szeretnek panaszkodni. Csak azt nem tucdjuk, hogy az igaz, avagy nem. Sokszor van úgy ,hogy tetszik nekik egy nő, és azt hiszik akkor becserkészhetik, ha arról áradoznak, nekik milyen rossz a sorsuk a "szeretett " nő mellett., vagy mit éltek át a volt feleség mellett. Tapasztaltam. Engem utál az exem új párja, még a nevem említésétől is a hideg rázza. Vajon miért? Nem én ártottam neki, hanem fordítva...
...Aztán vagy megkapja a nőt, vagy nem... vagy hosszú távra, vagy nem...
A lényeg, sokszor nem érzem igaznak, amit mondanak. Lehet, hogy csak az én tapasztalato ilyen! Férfiak! VÁLASZT KERESEK!!!!
SZia!
Miért sajnálod a volt férjedet? Nem igazán világos. Az én volt férjem meg tudja oldani, hogy sűrün lássa a lányát! HA egy férfi akarja, meg tudja rá teremteni az alkalmat. Szerintem! Annyira szereti a lányát és hiányzik neki, ha nem látja egy hétig már a betege. Nálunk minden héten több napot vannak együtt. Ez csak nekem rossz, de a gyereknek és az apjának nem. Mivel dolgozom, elválalta, hogy hétfőn ő viszi táncra, én megyek érte. Ez egy alkalom. Elkezdtem angolra járni, heti kétszer. Egyszer tudtam magammal vinni a lányt, de csütörtökön korábban kezdődőtt az óra, és még tánca is volt a lányzónak, igy a csütörtök is az apáé volt. Akkor még ott is aludt. Egyik héten csak vasárnap, vagy hétfőn találkoztam igy a gyerekkel, másik héten pénteken én mentem érte, és mi voltunk együtt. Tehát megoldottuk. Igaz én csökkenteném a dolgot, illetve, mivel nyár van ezt már megtettem. Sajnos az apjával töltött idő, nincs rá jó hatással, főleg az élettárs miatt...
Olyan dolgokat és hangnemet vesz fel, amitől falra mászok...
A párom azt mondta, nem tilthatom el az apjától, mert az nem lenne egészséges...
Hát majd meglátjuk. A lényeg, az apuka ha igazán akarja, akkor látja a lányát amikor akarja, és fgordítva, ha a lányzó menni akar bármikor megteheti.
Szia!
Én pont azt látom, hogy a férfiak nem szeretik egyedül megoldani, kivéve azokat, akik nem akarják elkötelezni magukat. :))
Sziasztok! Én is elváltam, és mondhatom nem egy jó állapot elvált asszonynak lenni, bár egy rossz házasságban sem jó élni. A válás után az én nyakamba szakadt a két gyerekem minden "nyűge", szerencsére, mert nélkülük nem tudnék élni.
A férjemet viszont nagyon sajnálom, mert ő sajnos nem láthatta olyan sűrűn őket, ahogy szerette volna, vagyis minden nap. Valamennyire eltávolodtak egymástól, hétvégi apuka lett, és ezt nagyon-nagyon sajnálom. Igazuk van a férfiaknak mindenki csak az anyukákkal foglalkozik, ők meg ott maradnak gyerek nélkül, család nélkül, lányok gondoljatok csak bele, mi talán túl se élnénk!
A másik oldal, én pl. ott maradtam pénz nélkül, a volt férjem vállalkozó, és mindig csak a legminimálisabb tartásdíjat fizette. Néha vesz egy-két ruhadarabot, sőt az utóbbi években kérdezi is mindig, hogy kell-e valami, de ilyenkor vagy nem fizet tartásdíjat, vagy kevesebbet. Hát ez se könnyű! Olyan jó lett volna normális házasságban élni, és együtt felnevelni a gyerekeket! Persze mostmár mindegy, az enyémek már majdnem felnőttek, hogy mennyire sérültek fogalmam sincs, de valamennyire biztosan!
Ezek szerint elváltál?!
A pasik is tudnak úgy szenvedni mint a nők, csak ők a neveltetésüknek, vagy a génjeiknek köszönhetően nem vállalják fel nyiltan az érzéseiket.
Miért? Miért kell egyedül megoldani túlélni?
Igazán kiváncsi lennék a férfi oldalára is!
Sok bajt, és viszályt lehetne megelőzni egy kapcsolatban az öszinteséggel és felvállalni a problémankat és a megoldást együtt meg kell keresni! akkor is ha jó a vége, akkor is ha rossz!
Kevésbé sérül mindkét fél!