Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Elvált nők klubja! fórum

Elvált nők klubja! (beszélgetős fórum)


1 2 3 4
104. rohangya7 (válaszként erre: 102. - Cicmic68)
2016. júl. 31. 13:37
jogsegélyt kérjen én is így tettem 3 órát adnak ügyvédnél ingyen felsorolt listából választhat ügyvédet .
2016. júl. 31. 13:35

Sziasztok frissen elvált vagyok 2 gyerekkel most szeptembertől 15 éves fiam megy az apjához nem birok vele .Kicsi 11 éves nagyon megviselte apa elment és hogy a bátyával állandó a vita .

Nagyon nehéz mert rokkant nyűgdiás vagyok .

Borzasztóan nem tudom mi lesz

2014. nov. 25. 11:22

Sziasztok!

Barátnőmnek keresek egy megbízható, olcsó de jó ügyvédet. Beadta a válópert és az elmúlt időszakban tapasztaltak alapján csúnya válásra szamíthat. 3 gyerekes, ápolónőről van szó. Tudnátok segíteni egy névvel, telefonszámmal esetleg a díjazás összegével? Sürgős lenne! Előre is köszönöm!

101. 3098064ae6 (válaszként erre: 99. - D6dabe37e1)
2014. júl. 3. 16:31

Nem..nem igazán

Gondolkodom..de az már intő jel..ha idegesít.

100. 3da8f53e4a (válaszként erre: 99. - D6dabe37e1)
2014. júl. 3. 16:11
...már sosem fogjuk megtudni...
2013. ápr. 9. 10:38

Sziasztok,


Nálatok mi inditotta el a kapcsolat romlását? Tudjátok egy egy dologhoz kötni?

Az hogy "kezdenek idegesiteni a dolgai" az egy idő után normális, vagy jelenthet valami?

2012. máj. 28. 16:24

Az, hogy a férjednek az a munkája ami, az még nem azt jelenti, hogy a hivatása is, és ez nagy különbség. Tudod, a gyümölcseiről ismerszik meg...:)

Nem véletlen talán, hogy itt tart a házasságod, gondolkodj el ezen. Küldök Neked privit. Sok erőt, ne nézz hátra, próbálj nem rágódni a múlton, csak előre nézz, és fel a fejjel, húzd ki magad, minden jóra fordul.:)

2012. máj. 28. 16:12

Akkora erőt kapok a Jóistentől, hogy nacsak. Igen s képzeld ez a pap, ma is úgy beszélt velem, hogy agyonüt, meg hogy nem válik el tőlem, mivel elmondtam, hogy beszéltem a volt jegyesével.

Már nem félek tőle: annyit fenyegetett, tudom a Jóistennek gondja van rám!:)

S igen a Jóisten pótolja ezeket az űröket, s nem ő adja nekünk a rosszat, az létezik..:(...s mégha valaki keresztény embernek is tartja magát, az még nem jelent mindent.

Nagyon örvendek, hogy te is keresztény vagy:)...úgy érzem, hogy aki nem az, nem érti meg, hogy miért Istenezünk annyit. Én nem is várom el, csak annyit, hogy elfogadja, hogy én így gondolkodom és kész

Áldott pünkösdöt kívánok neked:) és sok sok erőt:)

96. noncsika78 (válaszként erre: 95. - Micimaci87)
2012. máj. 28. 14:51

Szia!

"Papnéi" élet? Ezek szerint egy pap felesége voltál?

Ha jól értelmezem, keresztény vagy, és ilyen lelkületű emberre is vágysz. Ennek nagyon örülök, mert én is. :)

Igen, jó dolog, hogy itt vannak a gyerekek és van miért, kiért élni. Ugyanakkor ez már hátrány, ha azt nézem, hogy statisztikailag sokkal kisebb esélyem van arra, hogy valaha új társam legyen két gyerekkel, harmincon felül, és még keresztény is legyen az illető, és szeresse a gyermekeimet... Imádom a gyermekeimet, de ők nem pótolják azt nekem, amire te is vágysz: támasz, társ, szeretet, gyengédség. Sok fiatal a Te korodban különösen a fiúk (az öcsémből kiindulva) még nem is gondolkodnak azon, hogy elkötelezzék magukat valaki mellett, szóval nem vagy lemaradva semmiről. De úgy látom, Te érettebben gondolkodsz a kortársaidnál, ezért vágynál családra, de hidd el, még előtted van egy csomó szép dolog. Én próbálom úgy felfogni a jelen helyzetet, hogy igen, ennek valamiért meg kellett történnie, de talán azért, mert a Jóisten tartogat nekem valami jobbat. Ajánlom figyelmedbe Joice Meyer tanításait (youtube-on rákereshetsz) azokon belül is a "ne a múltad határozza meg"-címűt, szerintem sokat merítesz majd belőle. :)

2012. máj. 28. 13:23

Igen..25 vagyok s szerencsére csak egy fél évet voltam a férjemmel, előtte egy év ismerkedés sem volt, szóval időre nézve nem soka, csak a nagy lagzi: 180 személy, eskütétel, egyiptomi nászút, hiányzik a papnéi élet, mert nagyon szerettem ott lenni és segíteni (jelen pillanatban gitározni tanulok).

Szerencsére mindenből van: barátnők, család, tesom.

De mégis hiányzik valaki, aki megsimogat, amikor mellébujok, akitől megkérdezzem, hogy mit főzzek, szívem? Annyira vágyom már egy kisbabára, nem egyre többre, egy családra:)...de csak majd...ha kerül egy normális keresztényember, akinek kelleni fog egy elvált lány. Most nem érdekel, nem is keresek pasit, meg akarok gyógyulni egészen lelkileg, s aztán majd, s mégegyszer ekkora hülyeséget sem fogok elkövetni, hogy ilyen hamar férjhez menjek, úgyhogy ha lesz is valakim 30 éves korom előtt nem hiszem, hogy lesz babám...:(...De nem akarok ráhajtani, mert akkor megint ez lesz a vége!

Kitartás noncsika! Neked ott vannak a gyerekek, tudod sokszor arra gondolok, hogyha nekem is lett volna, lehet jobb lett volna: most itt lenne mellettem:)

94. noncsika78 (válaszként erre: 93. - Micimaci87)
2012. máj. 28. 13:12

Én is tervezgetek, csak nekem is pénz kellene hozzá. Újra kellett gondolnom a fűtést, mert központi fűtésünk van: gázkazán kilőve, mert nem bírnám megfizetni. Vegyes tüzelésű is megeszik havi szinten 20 mázsa fát, amit össze is kell vágni (nem akarom a tavalyi évet mégegyszer így végigcsinálni), meg aztán azt ki is kell fizetni, ráadásul ha hazajövök este öt körül a gyerekekkel, nem is bírnám rendesen felfűteni vele a házat. Kitaláltam, hogy rakatok cserépkályhát, az viszont falbontással, meg kéményépítéssel jár, meg ki is kéne utána festetni, van egy kis pénzem, de kb a felére elég...:(

Igaz, hogy elmondom mindennap, hogy fogom én ezt bírni és majd szebb lesz a jövő, meg kialakul minden, de azért a hétköznapokba átültetni mindezt nagyon nehéz. A hétvége a legrosszabb, amikor jó lenne egy felnőtt ember, akihez tudok szólni, mégjobb lenne egy társ...:(

Olyan szempontból jobb a helyzeted, hogy Neked még nincs gyerek (ha jól olvastam?), gondolom még fiatal is vagy, úgyhogy előtted az élet, fel a fejjel! :)

Van társaságod? Barátok, barátnők?

2012. máj. 27. 18:55
Én a tegnap pakoltam haza...el sem mondom, hogy mennyire rossz volt: most mind tervezgetek jobbra , balra csak pénz is kellene hozzá....
2012. máj. 27. 18:54
Így kell ezt csinálni!!!!!
2012. máj. 27. 16:16

Sziasztok!

Ma volt itt a férjem, "gyereklátogatóba". Igaz, a gyerekekkel olyan sokat nem foglalkozott. Amikor együtt voltunk, akkor sem vitte túlzásba. Szerintem ő úgy van ezzel, hogy megtette a kötelezőt, ezt kis kipipálhatja a noteszében, és kész. Furcsáltam, hogy ennyire sürgős neki, hogy ügyvéddel beszéljünk, rá is kérdeztem, hogy mi a motiváció ebben a nagy igyekezetben, ilyenkor mindig visszakérdez, hogy "mert szerinted van más megoldás?" meg hogy "miért, mire kéne várni?". Szerintem lett volna más megoldás, csakhát ehhez két ember kell... Úgy gondolom, azért sürgeti a válást, mert így akarja legalizálni a kapcsolatát; legyen papírja róla, hogy ő már szabad ember.

Most úgy vagyok vele, hogy megpróbálok minden napot túlélni, tenni a dolgom, és lehetőleg nem túl sokat agyalni. Persze akarva-akaratlan mindig eszembe jut, hogy mit csinálhatnak ők ketten a nőjével... Meg aztán ott van a sok kérdés: lesz-e még valaha normális életem? Lesz- e még társam? Kinek kellhet még egy 34 éves kétgyerekes anyuka? Vagy már örökre magányos maradok? Tudom, hogy a házasságom sem volt jó az elmúlt időszakban, mert a férjemet már nem érdekelte az ég világon semmi, a fát télen én vágtam, szóval az, amiben éltem az is magányosság volt: társas magány. Mégis volt az ember lányának egy biztonságtudata, hogy vagyunk egy család. Most meg széthullot minden, maradt a bizonytalanság. De minden nap megfogadom: nem adom fel, helyreállok, felnevelem a gyerkeket, és megtalálom újra az életem értelmét. :)

2012. máj. 27. 12:17

Nehezebb az élet, mint gondoltam volna valaha... nekem is ezt mondta a férjem, hogy miattam tör ő így ki. Aztán utánanéztem és mindenik a nőt hibáztatja, pont mint a megcsalásnál, hogy miatta tettem, mert te üldöztél el, te nem figyelsz rám stb...de a gondokat meg kell oldani, nem hibáztatni kell, erre viszont fel kell nőni!!

Mindamellett, ami történt én megbocsátottam férjemnek, és nem is akarok a szívemben haraggal élni, viszont együtt vele sem, amit szerintem ő nem ért!

2012. máj. 26. 22:49

Sziasztok!

Szeretnék csatlakozni. Válás előtt állunk a férjemmel sajnos.:( Elhagyott, szerelmes lett egy másik nőbe. Én itt maradtam két gyerekkel. Nagyon hasonlít a történetem az előttem szólókhoz. Egy hónapja ment el férjem. Sürgeti a válást, intézkedik, keresett ügyvédet, közös megegyezéssel akar válni. (pedig a hivatalos ügyektől mindig igyekezett távol tartani magát, egyáltalán nem jellemző rá ez a nagy ügyintézés, valamiért nagyon sürgős neki.)Az egészben az volt a legszörnyűbb, hogy úgy akarta beállítani az egészet, mintha én üldözném el, úgy viselkedett, hogy szinte ki akarta provokálni, hogy elküldjem, neki így lett volna kényelmes, ebben a szerepben tetszelegni, végül az utolsó utáni pillanatban derült ki az igazság, hogy harmadik van. Ráadásul erre a nőre már úgy egy éve gyanakodtam, csak végig hagytam elhitetni, hogy én vagy a féltékeny, paranoiás, stb. Tudom min mentek keresztül, sajnos. Ez tényleg egy gyászmunka. :(

2012. máj. 25. 19:49

nincsen...szerencsére.

Beteg, szerintem elmebeteg, egy magának való egyke, akivel ha valamiben nem értettél egyet, akkor akadt ki: nekilökött a falnak, egyszer azt mondta, hogy széttöri a fejem, megdobott a papucsával..stb s utána mindig a sírással ígérgetésekkel járó bocsánatkérések ez így ment 7 hónapig, amiből egyet itthon töltöttem, s amikor visszamentem minden igérgetés után enyhébben de folytatodott!

87. Crowa
2012. máj. 24. 18:04
Neked van gyereked? Mi volt az oka a válásotoknak?
2012. máj. 24. 18:00

Nem, nem. A szüleimhez költözöm vissza, csak a hátsó felébe a háznak, hogy legyek önálló, mert kissé fárasztóa, mikor állandóan jön anyukám, hogy magyarázzon valamit:P...mégha nagyon szeretem őt, vagy éppen kérdi, hogy kivel beszéltem telefonon:P

60 km-re leszünk egymástól a volt férjemmel, én most navétázom még egy hónapig ezt a távot, nagyon fárasztó. De minden jó lesz, azt mondtam, hogy ami volt, annál már csak jobb lehet: amúgy mindenki ezt mondja!

85. Crowa (válaszként erre: 84. - Micimaci87)
2012. máj. 24. 16:15

Szia!

Nagyon örülök,hogy segítesz nekem már azzal is, hogy válaszoltál az írásomra. Tényleg ilyenkor jó kibeszélni magamból.

Most jól értem,hogy ti egy portán maradtok,vagy egy másik házba költözöl?

2012. máj. 24. 16:04

Most nem mondom azt, hogy Isten hozott, de annak örvendek, hogy a bajok közepette van erőd beszélgetni. Nekem a pszichológus azt mondta, hogy jó volt itt irdogálni, kimondani magamból, tanácsot kérni. Persze az érzések az enyémek, azt hallgatok meg, akit akarok, de jó kibeszélni.

Nagyon sajnálom a helyzeted. El tudom képzelni: te hagysz és mégis te vagy a rossz. Én is így voltam, nálunk a férjem alkalmakként be is látta, hogy annyit mint én senki nem fog tűrni neki. Persze most másként beszél, mert egy nagy okos, önfejű vagyok, aki mert lépni. Mi már beadtuk a papírokat, rávettem úgy, hogy azt mondtam neki, ha nem lesz közös akarattal, akkor adom törvényszékre, és akkor jajj lesz neki!

Mi szombaton megyünk a bútorok után, s költözöm be egy kis szobába+konyha a hátsó felébe a háznak.

Annyira örvendek, hogy eljöttem, volt erőm rá és nem döltem be a sírásának...

Neked sok erőt kívánok! Gyere beszélgetni! Én itt vagyok:)

83. Crowa
2012. máj. 24. 10:36

Sziasztok!

Nos én is csatlakoznék hozzátok. Még én előtte vagyok a válásnak, azt sem tudom, mi merre hány méter, de már most érzem, hogy jobb lesz így, nyugodtabb lehetek én is és a gyerekek sem a veszekedéseket fogják hallani. Eddig is egyedül csináltam mindent (még a gyerekek szobáját is egyedül gipsz kartonoztam,festettem,rendeztem be),most legalább nem is lesz senki,aki megkérdőjelezné a dolgokat.

Türkizkék írásához hasonlókat tudnék én is írni. Manapság a pasik úgy működnek, hogy kaparnak a megszerzendő csajért, amíg meg nem kapják és ki nem élik magukat rajta,majd átváltanak a "családfő" titulusra és az imádott nőt már csak egy háztartási robotgépként és gyereknevelő kisiparosként használják.

Nálunk így működik. Legalább 9-10 évig egy nagyon jó, baráti kapcsolat volt köztünk, elköltözött, nem találkoztunk 3 évig, majd újra találkoztunk és már másként néztünk egymásra. Tényleg azt gondoltam, hogy ha vele nem fog össze jönni,akkor senkivel sem. Haza költözött, rá 4 hónapra össze is házasodtunk, akkor utána már érződött valami ,mert nyeregben volt, pláne miután kiderült, hogy sikerült összehoznunk az első kis lánykánkat, nem ő volt az első. Mostanra pedig eljutottunk odáig,hogy az előbb leírt helyzetben vagyok, nőnek még csak véletlenül sem vagyok kezelve, egy utolsó,koszos felmosórongynak érzem magam. Ja és az újítása az, hogy még szerelmes is lett a drágám! Verseket ír egy saját blogoldalon, kiteszi az érzéseit a facebook-on, szóval a valaha imádottját ott alázza meg,ahol csak tudja. Ezt érdemeltem mindazok után, hogy miatta el kellett adnom a lakásomat, a nyaralómat, már kocsi sincs, csak a tartozások maradtak utána. Még azt is a fejemhez vágta, hogy ő tart el engem, minket. Hát kérem, én megdolgoztam tisztességesen azért, hogy itthon lehessek a gyerekekkel, és természetesen kapok pénzt is, ráadásul majdnem annyit, mint amennyit ő keres. Akkor? Próbáltam megbeszélni vele a dolgokat, adva esélyt a javulásra, de természetesen minden rossz okozója én vagyok, ő pedig a szerencsétlen semmibe nézett güriző férj. Így tehát sok sikert kívánva neki,közöltem, hogy váljunk el, mert nehogy már a boldogsága útjába álljak.

Nem vagyok becsokizva az egyedül léttől, bár két pici gyerekkel nem lesz egyszerű, de mindennél fontosabb a nyugalmunk, mert a gyerekek nem hülyék, mindent megéreznek. Aztán egyszer talán rám talál egy olyan pasi,aki értékeli mindazt, amit teszek és néha leszakít nekem egy szál virágot alkalom nélkül is.

2012. máj. 5. 07:58
Az lenne jó, ha műkődne egy fórum legalább, ahol elvált nők bátorítanák azokat, akik éppen válófélben vannak. Hogy lelkesítsék őket...vagy megosszák tapasztalataikat.
2012. máj. 5. 07:57

A gyász minden fázisán át kell lépni. Nem szabad egyiket sem kihagyni. Idő kell mindenre.

Nekem olyan szempontból könnyebb, hogy 6 hónapja vagyunk házasok, s nincs gyerek. De el sem tudnám képzelni milyen lehet tizenévek után válni gyerekekkel:(...hát nem kis feladat.

Most jobb nekem is. Nem is hiányzik annyira (mivel nagyon rossz időszak volt, kevés jóval) csak irigy vagyok másokra, akiknek jó kapcspolatuk van:(...kívánom én is azt és ilyenkor csüggedek el:(

Na de ahogy mondta egy évfolyamtársam: lesz még szőlő s lágykenyér...csak már látná sokszor az ember a Napot:(...találni egy normális férfit...nagy dolog...

2012. máj. 4. 20:49

Sziasztok! Nekem egyedül az segített, amikor a barátnőm megkérdezte tőlem, létezem-e egyáltalán én is, vagy csak a férjem és a vele kapcsolatos dolgok éltetnek. És ugyan hogy volt azelőtt, mikor még nem ismertem? Mert az, hogy elment, megcsalt, ezt csinálta, azt csinálta velem, ezek mind csak események. De hol vagyok én? És akkor rájöttem, hogy mellette is épp ilyen magányos voltam, mert sosem kérdezte meg, hogy mit szeretnék karácsonyra. És mivel ez pont a szülinapom környékén volt, elmentem, és vettem magamnak egy mesés virágcsokrot, lepkét is tetettem rá, meg egy felsőt, amit már rég kinéztem, csak sosem volt rá a közös kasszából pénz. És annyira örültem az ajándékoknak, mint 10 év óta sosem. És tényleg így van: ha filmet néztem, egyedül néztem, még ha ott ült mellettem, akkor is, nem vele. Pláne, hogy utálta az én csöpögős filmjeimet. Ha olvastam, egyedül tettem. Ha meséltem a gyereknek, ahhoz se kellett a jelenléte. A házimunkáról már nem is beszélve. Úgyhogy szép lassan rájöttem, hogy sokkal könnyebb tényleg egyedül lenni, mert egy csomó idegesítő dologtól is megszabadultam, meg rendezhettem úgy a dolgokat, ahogy én akartam, nem szólt bele, nem vágott hozzá képeket. És igazából csak akkor jöttem rá, milyen furi kapcsolat is volt. És mennyire nagyon keveset kaptam tőle, végeredményben mennyire kevesett jelentett nekem.

Szóval fel a fejjel, egy csomó klassz dologra is ráébredhet az ember, ha végre abbahagyja a sírást, és megpróbálja összeszedni az előnyöket. :-)

79. 86a3fa430b (válaszként erre: 78. - Kriszti198307)
2011. nov. 29. 19:29

hat jot nem tudok tanacsolni mert valahol en is elszurtam es itt vagyok egyedul 2 gyerekkel

szoval tedd amit a szived diktal

lehet jobb nem lesz mint most

2011. nov. 29. 14:40

Nem tudom,mit hoz még a jövő,de egyre elszántabb vagyok a válóperre.Nem akarom úgy leélni az életem,hogy nincs mellettem senki és nem kapok tőlle semmi szeretetet!

Nem hittem hogy lehet egy férfi ilyen is!Aki semmit nem törődik a családjával csak az Anyával.Ha az Anya mond valamit arra rögtön ugrik,de ha a felesége mond valamit azt elengedi a füle mellett!

Az a rossz ha vissza megyek dolgozni ez még rosszabb lesz majd!

77. 86a3fa430b (válaszként erre: 76. - Kriszti198307)
2011. nov. 29. 13:14

17 es fel eve nem gondoltam volna,de ma azt mondom,

bizony

2011. nov. 29. 12:58
Én nem tudom minden férfi ilyen lenne?
75. 86a3fa430b (válaszként erre: 74. - Kriszti198307)
2011. nov. 29. 11:43

nagyon sajnalom

neked sem jobb mint nekem

1 2 3 4

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook