Elment! Mit lehet ilyenkor mondani vagy tenni? (beszélgetős fórum)

Tudom, hogy iszonyú nehezek a kérdések és szinte lehetetlen megválaszolni őket.

Ha bárki tud valami olyat mondani (írni), ami segíthet ebben a helyzetben vagyis megkönnyítheti a haláleset elfogadását, a felfoghatatlan gyász megélését, a fájdalmam enyhítését, akkor kérem tegye meg.

Hogyan kezeljem a legjobb barátom elvesztését? Mennyi ideig fog tartani még a fájdalom? Fog ez enyhülni? Vajon az alapbetegségei okozták tényleg okozhatta a COVID vagy az az elleni oltás a halálesetet?

Miként lehet felfogni egy 16 éves - lényegében még gyerek - halálát? Tényleg nem lehet semmiben segíteni a szülőket?

A részvétnyilvánítást újfent köszönöm! Előtte végigolvastam a hozzászólásokat és így azonosítottam be azokat a válaszokat, amelyeket nem én írtam. Aztán csak kíváncsiságból megnéztem, hogy melyek voltak azok a válaszok.

Mivel imádom a matematikát, a számokat, így ezt nem nevezném kényszer betegségnek.

Nagyon szépen köszönöm Boldogzokni (2 és 5), Sablonos (6, 14), Libikóka (7), MENŐ60 (11), Channa (15), Gibytta (18, 20), Agio8405 (19), Enissa (26), Elliana (27) és Voros.orhidea (28) részvét és véleménynyilvánítását.

Nagyon jól estek a szavak, még azok is, amelyekben aggályokat is felvetettek. Tudom, hogy vannak magánjellegű dolgok, amiket nem illik megosztani. Az elhunyt fiatalember és a családja viszont mindent megosztottak saját profiljaikon. Mivel az elhunyt ugyebár kiskorú (fiatalkorú) volt, így még inkább aggályos lehet a dolog, de a szülők lényegében beleegyeztek a megosztásba.

A kérdések csak gyűlnek és gyűlnek, a fájdalom nem csitul. Túl friss a dolog.

Az eddigi jókívánságokat és tanácsokat ugyanúgy köszönöm, ahogy a jövőbeni válaszokkal is megfogom tenni.

A gyászom mérhetetlenül nagy. De nem nagyobb, mint a szülőké, a nagyszülőké vagy éppen a testvéreké.

Mai napon elmondta az édesapa, hogy minden együtt érző szót, mondatot köszön mindenkinek.

Másfelől elmondta, hogy a gyerek egészen január 2-ig mindent megosztott a betegségeivel, a fertőzésével, az oltásokkal kapcsolatban. Annak ellenére, hogy ő maga is rosszul volt a második és a harmadik oltás felvétele után, mégis mindenkinek azt javasolta, hogy vegye fel az oltást. Ezt senki nem sulykolta a gyereknek. Sőt! A második oltás után a szülők kétkedve gondoltak a harmadik oltásra. Végül az orvosok javaslata és a gyermek védelme miatt döntöttek arról, hogy beadatják neki. A család január 3-a óta hetente tett közzé a gyerek állapotáról új információt a közösségi oldalon.

Harmadrészről pedig, amennyiben bármilyen információm van a fentiekkel kapcsolatban, akkor megoszthatom.

Akkor, amit jelenleg tudok az eseményekről, mégpedig vagy a szülők vagy éppen az idősebb testvérei által megosztott információk (mivel magam nem rendelkezek közösségi platformmal, így az öcsémén keresztül tudom)

- felhatalmazásom arra nem terjed ki, hogy linket adjak / kegyeleti okból nem is tenném meg;

- először szeptember közepén a kardiológus pedzette meg a harmadik oltást, aztán a hónap végén a pulmonológus, majd a diabetológus is a harmadik oltást ajánlotta. A háziorvos javaslatára csináltattak egy védettséget ellenőrző tesztet a család összes tagjánál. Sajnos éppen a srácnál volt a legalacsonyabb a védettségi szint;

- Január 3. napján szívmegállás után kórházba került. Még aznap több vizsgálaton átesett. Ezek között volt antigén gyors teszt és PCR teszt is. A gyors teszt negatív, a PCR pedig pozitív lett.

- Január 13-án újra tesztelték. A menet annyiban módosult, hogy már a gyors teszt pozitív lett, így PCR mintát nem vettek tőle.

- Január 20-án újra tesztelték, de akkor már negatív volt minden tesztje.

- Január 22-én teljesen összeomlott a légzése és kómába esett.

- Február 11-én elhunyt.

Az előzetes orvosi közlés szerint sem a COVID-nak, sem az oltásnak nem lehet köze ehhez.

Mi meg tanácstalanok vagyunk!

Őszinte részvétem apukáddal kapcsolatban. A legdrámaibb az, hogyha egy fiatal hal meg, főleg, hogyha semmi előzménye nincs. Persze lehet azt mondani, hogy a rokonomnál a kezelt alapbetegségek, a korábbi COVID-fertőzés, az oltások felvétele is közrejátszhat. Erre gondoltunk mi.

A gyász a szívemben nagyon erős, hisz még nagyon friss a dolog.

A fiú a szüleim és az öcsém után - természetesen az un. családon belül - a legközelebb állt hozzám. Mindenről, így a legkényesebb kérdésekről is tudtunk beszélgetni. Tudom, hogy a szüleiért és a testvéreiért mindent megtett volna és meg is tett. Még annál is többet, amit ők tapasztalhattak.

Köszönöm a hozzászólásodat.

Neked is őszinte részvétem a két kisgyerekkel kapcsolatban.

Köszönöm!

Tegnap arról írtam, hogy "Egyedül anyám, mint az elhunyt fiú keresztanyja beszélt az elhunyt fiú édesapjával."

"Éppen az lett volna a kérdésem másik célja, hogy vajon én mit és hogyan mondhatok, amikor felhívom a gyászoló szülőket?!" - Írtam azzal kapcsolatban, hogy magam beszéltem-e valakivel vagy sem.

Tegnap egyáltalán nem éreztem magam olyan erősnek, hogy a szülőkkel vagy a bátyjával/nővérével beszéljek. Ma viszont megtörtént az, hogy beszéltem a gyászoló apukával.

Nekem egy 3 éves és egy 8 éves unokatestvérem halt meg.

Őszintén, szerintem nincs a világon olyan szó ami elég lenne kifejezni azt a fájdalmat és hiányt, ami egy kicsit is tudná a szülőket megnyugtatni az időn kívűl.

Őszinte részvétem!

Kedves MTami01!

Nem kell magyarázkodnod senkinek!

A nyuszi és a sapka esete. Ha nem írod le a történetet ilyen alapossággal, akkor meg többeknek az lett volna a baja, hogy nincsenek részletek.

Írtad, már kívántál részvétet, lehet az esetedben ennyit sem tudtam volna kinyögni, hiszen a hiányának te is a részese vagy. Biztos nem annyira, mint a szülők és nagyszülőknek, de írtad erősen hat rád.

Azt kívánom, hogy tudd minél előbb feldolgozni a gyászt!!

Mindenkinek, aki eddig bármit jelzett, nagyon szépen köszönöm az együttérzést és a leírtakat.

Beismerem, hogy a Nyitó hozzászólásomban kicsit hosszúra nyúltam valamint túl sok dátumot és túl sok egyéb dolgot osztottam meg. Mivel a srác önmagáról és a szülők a gyermekükkel kapcsolatban a közösségi oldalon is megosztották ezeket, nem gondolkodtam és továbbosztottam.

Dúl bennem a fájdalom, a tehetetlenség. Legutóbbi személyes beszélgetésem a fiúval tavaly októberben volt, amikor kicsit összeszólalkoztunk és úgy váltunk el. Bár igaz, hogy utána is hetente legalább 1, de sokszor 2-3 alkalommal beszélgettünk telefonon, emailben, de sajnos személyesen nem tudtunk már találkozni. Egész éjjel csak forgolódtam. Nem túl sokat aludtam.

A szülők és nagyszülők gyásza mindenképpen erősebb. A szülők még igazán ki sem mutathatják a gyászukat, hisz a három kisebb gyerek miatt erőt kell mutassanak, mert ők vannak ott mellettük. Mi viszonylag messze (kb. 60-80 km) lakunk tőlük. Mi is telefonon kaptuk a hírt a fiú bátyjától. Egyedül anyám, mint az elhunyt fiú keresztanyja beszélt az elhunyt fiú édesapjával.

Éppen az lett volna a kérdésem másik célja, hogy vajon én mit és hogyan mondhatok, amikor felhívom a gyászoló szülőket?!

Nagyon szépen köszönöm az együttérzésedet.

Csak a kérdések és találgatások maradtak a családnak a gyász mellett.

Értem!

Sajnos, ha ennyi baja volt, akkor tényleg lehetetlen tudni, hogy mi okozta, és már tulajdonképpen nem is számít, hiszen nem változtat a történteken:(

Szomorú, hogy egy ilyen fiatal ember, ilyen súlyos betegségekkel élt.

Úgy gondolom, hogy felesleges azon gondolkodni, hogy mi okozta, mert te úgy sem találsz rá választ. Itt meg azt gondolom, hogy sokan azt fogják majd terjeszteni, hogy az oltástól halt meg, holott erre semmi bizonyíték sincs, ahogy arra sem, hogy nem emiatt.

Ne gyötörd magad!

Nem tudom, hogy mit mondhatsz te ilyen esetben a szülőknek. Szerintem semmit, maximum az együtt érzésedet fejezheted ki, de azzal sem lehet túlzásba esni, mert lehet, hogy azzal teszel rosszat. Van elég bajuk, így az sem szerencsés, ha látják rajtad, hogy nagyon megvisel. Az ő fájdalmuk sokkal nagyobb...

Szerintem ezzel nem sértetted meg senkinek sem a személyiségi jogát, hisz nem tudjuk kiről írtál, és megértem azt is ha több infót osztasz meg, mert ilyenkor keresi az ember az okokat, és olyan részletekbe is bele tud menni, aminek talán nincs is jelentősége.

A "mi lett volna ha..." dolgokat kutatja fájdalmában.

Lehet, hogyha nem lesz covidos, lehet, hogyha akkor nem oltatja be magát, csak később....????

Rengeteg kérdés!

A lényeg, hogy akkor a rendelkezésre álló infók szerint a legjobb döntést hoztátok. Sajnos utólag már csak találgatni lehet.

Nagyon sajnálom, nagy veszteség ért. Őszinte részvétem! <3

Nagyon szépen köszönöm!

Akiről korábban beszéltem az a volt osztálytársam volt. Ő azóta nagyon sokat javult.

Akiről most írtam, az pedig a másod-unokaöcsém, vagyis távoli rokon.

Nekem vannak orvos rokonaim ugyan, de még velük nem tudtunk beszélni erről.

A COVID-ot a kezelőorvosai lehetetlennek tartják, legalábbis annak lehetőségét, hogy november vége után vált pozitívvá. A PCR ugyanis - legalábbis elmondásuk szerint - akár 6 hónapig is mutathat pozitivitást. Sokkal inkább az alapbetegségeire hivatkoznak jelenleg.

Ezeket az információkat ő a saját közösségi oldalain megosztotta. Kivétel persze a január 3-i esetet, mert már erről kommunikálni nem tudott. A szülők viszont több bejegyzést tettek közzé. Ezért mertem leírni.

Egyébként alapvetően egyetértek veled! Én sem szívesen osztok meg személyiségi jogokat sértő adatokat.

Még egyszer köszönöm a válaszodat és a leírtakat.

A kételyeim erőssége és a fiatalember, majd pedig a szülők által megosztott dolgok tovább osztása általam tényleg nem volt ildomos. Ezt elismerem. Csak már visszavonni és lerövidíteni annyira, amit a 13. hozzászólásban leírtam (talán annyival kiegészülve, hogy voltak alapbetegségei és volt COVID-os is elegendő lett volna)

Sokszor későn okos az ember, főleg egy ilyen szituba, mint ez, amikor a kételyei, a kérdései és a fájdalmai irányítják fórumnyitáskor.

Nagyon sajnálom!

Együtt érzek veled!:(

Szerintem nincs azzal semmi gond, hogy leírtad, ha neked ez megkönnyebbülés!

Írtál már róla régebben is. Én azért reménykedtem abban, hogy nem ez lesz a vége...

Ha szeretnél róla beszélni, akkor nyugodtan. Úgy sem tudjuk sem a te nevedet, sem az unokaöcsédét.

Ha jól emlékszem több orvos rokonod is van?

Ők mit mondanak?

Kovid? Oltás? Vagy nem tudják?

A 2. hozzászólásban leírtakra (ez Boldogzokni 1. hozzászólása) gondoltam, hogy minden szavával egyetértek.

Nem bántani akarlak, de ilyen részletességgel szerintem illetlenség írni mások betegségéről, ami sajnálatos módon halálhoz is vezetett. A fájdalmat kiírni magadból (megint csak szerintem) elég lett volna a részletek közlése nélkül is kiírni.

Nem az észt akarom osztani, és ha nem kérdeztél volna rá, hogy mivel értek egyet, a korábbi véleményemmel le is zártam volna a témát.

Saját példát mondok: alapjáraton kevés információt osztok meg magamról itt, a Hoxán. Az viszont, hogy másokról ( legyen az családtag, rokon, barátnő, baráti házaspár, kolléga/kolléganő) bármiféle információt, amely valamilyen módon érinti a személyiségi jogait - teljességgel kizárt. Az általad említett esetben már nem beszélhetünk személyiségi jogokról, legyen inkább kegyeleti ok.

Ezzel arra szeretnék kilyukadni, hogy ha az ember közlékenyebb az átlagnál, nem gond, ha saját magáról oszt meg információkat, nyilván felvállalja. Mások dolgait szellőztetni viszont nem illik. Inkorrekt.

Mindennel együtt sajnálatos, hogy megtörtént ez a haláleset.

Megnyugvást neked, és minden érintettnek!

Még egyszer elnézést kérek, hogy annyi fölösleges adatokat közöltem a legelején, amiket nem kellett volna. Mindent leírtam, amit tudtam az eseményekről.

A kételyek gyötörnek, hogy egy ilyen fiatal gyerek, hogy halhat meg?

Mik a valós okok?

Tényleg COVID-s volt három oltás ellenére?

Hogy kaphatott stroke-t és/vagy szívinfarktust?

Valami felzaklathatta, amiről még nem beszélt senkivel?

Esetleg olyannal beszélt róla vagy róluk, amivel vagy akikkel nem kellett volna?

Nagyon nehéz az ilyen helyzetet kezelni. Ilyenkor fájdalmunkban teszünk olyan dolgokat, amiket az idő múlásával mi sem értünk igazán, mert már akkor nem szorít annyira a fájdalom.

Fogadd őszinte részvétemet!