Lélekrák

A világ kiürült. Nem tudod mikor rörtént, de üres lett. Nincs értelme felkelni, meg amúgy is nagyon fárasztóak a reggelek. Tudod,hogy tenni kell a dolgod, hát teszed. Mint egy gép. Valahol érzed, hogy ennek nem így kellene lennie. Örülni kéne. Csak valahogy nem érzed. Nem vagy szomorú sem...Olyan semilyen vagy. Üres. Tudod, hogy mikor mit kellene érezned és még el is tudod játszani, de valahogy belül nem érzed. Csak a nagy semmit. Kapálózol, néha próbálsz olyat tenni, amit régen szerettél, de nem köt le. Nem köt le semmi. Csak az üresség. Lassan mások is észreveszik, mert már nem érdeklődsz. Elkopnak mellőled. Unalmas vagy. Mert miröl tud beszélgetni az aki üres? Egy ideig még ment, hogy eljátszd, érzel valamit, de már ez sem érdekel. Szeretnél sírni, de az sem megy. Amúgy meg nincs is miért. Hiszen amúgy, minden rendben van. Nincs oka. Ha valaki kérdezi mi a baj, csak annyit tudsz válszolni, hogy semmi. Nem tudod megmagyarázni. Csak valahogy elkopottnak érzed magad. Pedig vágysz a nevetésre, sírásra, örömre, bánatra. Csak nem jön.Régen nem így volt. Képes voltál pihenten ébredni és még energiád is volt. Akár egész nap is. Szerettél nevetni, nevettetni. Ölelni, jönni, menni, tenni a dolgod. De már nem fontos. Megcsinalod a legszükségesebb dolgokat, ám ezek is egyre nehezebben mennek. Mostanában az is felmerült benned, hogy talán nem is hiányoznál. Mert már csak nyűg vagy. Tehetetlen, érzés nélküli héj a tested. Már neked is csak nyűg. Amikor erre gondolsz tudod, hogy ez nincs rendjén. Mégis bekúszik...Ez nem jó így. Talán orvoshoz kellene menni. Félsz elmenni, mert mit mondasz? Hogy semmi bajod, csak...? Meg ha elmész hülyének néznek? Dilisnek?

Nem vagy az. Ez a depresszió. Szépen lassan bekúszik a bensődbe és szétrág. Mint egy rosszindulatú daganat. Nehéz fölismerni. Még nehezebb tudatosítani, hogy segítséget kell kérni. Mert ez betegség, ami ma már egészen jól kezelhető. Nem szégyen, nem jellemhiba, betegség. Van segítség!

Kívülállók: Úgy érzed azt gondolják, hogy már megint savanyú képet vágsz. Biztos ez meg az a bajod van, gyártanak valami banálisat, hogy ne kelljen foglalkozni azzal, hogy bajban vagy. Van amikor így is van. Ez a saját védekezésük. Elkerülnek, mert lehúzod őket. Hiszen nem tudsz adni, ha nincs semmid ott belül. Ám azt ne hagyd, hogy elvegye az utat az élettől. Mert hidd el fontos vagy! Csak most nem látod. Mert a depresszió szemellenzőt rak eléd, eltakarja azokat előled akik szeretnek.

Kérj segítséget!

Merj segítséget kérni!

Bárki is vagy, Ölellek!