Elment! Mit lehet ilyenkor mondani vagy tenni? (beszélgetős fórum)

Nem tudom, hogy melyik válaszával értesz egyet. Csak az egyikkel vagy mindkettővel.

Mindemellett köszönöm a válaszodat!

Sajnálom.

Nem csoda ha tehetetlennek érzed magad ,,,,az is vagy.

Itt nincs mit tenni.Akármi kérdéseid ,kételyeid vannak,a

gyász ideje ez.Csendben ,szeretettel emlékezve.

Csatlakozom Boldogzokni véleményéhez.

Bővebbet nem is szükséges mondanom, minden szavával egyetértek.

"Nem tartom korrektnek egy másik ember teljes kórtörténetét így megosztani az interneten."

Ebben lehet, hogy igazad van. Csak szerettem volna magamból kiírni sok mindent, de mindent még sem tudtam.

"Ha az a kérdésed, mit mondj, akkor erre nincs is szükség."

Talán igazad van!

"Amúgy meg azt mondd, hogy őszinte részvéted, nagyon sajnálod és kérdezd meg miben segíthetsz."

Ez már megtörtént, csak úgy érzem, hogy ez nem elég. Tehetetlennek érzem magam.

Nem tartom korrektnek egy másik ember teljes kórtörténetét így megosztani az interneten.

Ha az a kérdésed, mit mondj, akkor erre nincs is szükség.

Amúgy meg azt mondd, hogy őszinte részvéted, nagyon sajnálod és kérdezd meg miben segíthetsz.

Az édesapám unokanővérének a fia (szüleim keresztgyermeke, a legjobb "barátom") tegnap töltötte be a 16. életévét, de sajnos ma reggel elhunyt.

Sajnos az tudható volt, hogy veleszületett szívritmus zavara és veleszületett szívnagyobbodása, diabétesze, magas vérnyomása valamint asztmája volt.

A srác tavalyelőtt augusztus 21-én lett produkált pozitív PCR tesztet. Aztán augusztus 28 és október 15 között kórházba volt. Ebben az időben egészen szeptember 28-ig időszakosan lélegeztetésre szorult.

Ezt követően szakorvosi ajánlatra egy fővárosi gyermekkórházba tavaly április 11-én és május 15-én oltották be. A második oltás után 2 napig lázzal, ill. hőemelkedéssel és összességében nagyjából 1 hétig nagyon gyenge volt. Szintén orvosi javaslatra egy területileg illetékes kórházba november 21-én került sor a harmadik oltás felvételére.

Minden közvetlen előzmény nélkül idén január 3-án eszméletvesztéssel, szívleállással került kórházba. Akkor kiderült, hogy szívinfarktusa és kisebb stroke-ja is volt. (A stroke pontos idején nem tudták megmondani) A fiú azóta kórházban volt.

A kórházba kerüléskor COVID fertőzést is állapítottak meg nála, amit a gyors teszt után egy PCR teszt is megerősített. Az orvosok szerint a betegségei ellenére kizárt, hogy a teszt mostani fertőződést mutat, ezért január már 3 nappal később újratesztelték és akkor negatív lett minden tesztje.

Ma délután aztán jött a hír, hogy kora reggel elhunyt. Mindössze 16 éves volt.

Amellett, hogy vérségileg távoli rokonok voltunk, azon kívül a viszonylag nagy távolság ellenére is az egyik legjobb barátom is volt. Mindent megtudtunk vele beszélni. Olyanokat megosztottunk egymással, amit a szülőkkel nem mertünk soha.

Mit lehet ilyen tenni, mondani a szülőknek, nagyszülőknek, keresztszülőknek? Hogy kezeljem a bennem dúló fájdalmat?