El szeretném hagyni a gyermekem apját, de ő ezt nem hajlandó elfogadni (beszélgetős fórum)

1. Véleményem szerint egy 4 éves kisgyereket nem lehet egyik vagy másik oldalra állítani kamaszkoráig, egészen addig, ha szeretve van, istennő és isten a szülei.

2. Egy tolmács valóban nem tudja, hogy az igekötőt az igével egybe írjuk?

Vasárnapi matiné.

Nehéz lesz, ebben az országban kettős mérce van, a romák javára. Főleg, ha irod, már dolgozik, leszokott a drogról, akkor ő az atyaúristen.

Egy nagyon jó ügyvédet keress.

Az, hogy roma csak egy dolog. Kár is volt ezt ideîrni, mert most olyan tanácsokat fogsz kapni, ami ebből adódóan fog îródni. Magyarán hülyeségeket, de logikusat nem.

Szóval tegyük félre, mert a történet szempontjából mindegy milyen a származása. A viselkedése meg ráillik bármelyik nem romára is, ha olyan a személyisége.

Írtad rengeteg kapcsolatod van olyanokkal akik tudnak segíteni. Miért nem hasznâlod ki? Miért nem mész a dolgok után? Egyből írod, senkinêl nem jársz sikerrel. Mert meg se próbálod. Inkább olyan, mintha elengedted volna az egészet, és lesz ami lesz.

Ha valóban szereted a gyerekedet, felveszed a kesztyűt vele, és beleâllsz a harcba! Neked jó a háttered, minden téren. És anya is vagy! Hidd el, van esélyed, hogy nálad maradjon! Tesóm ennél kevesebbel állt oda, és neki îtêltêk! Csakhogy ő aztán nem hagyta a dolgokat annyiban!

A gyerek majd megbêkêl, idővel rájön, hogy jó helyen van, csak kicsit átmosták az agyát.

Nem kivételezett azért mert roma! Hagyjuk már ezt az előítéletes baromságot! Istenem! :@

Márpedig egy ügyvéd barátoddal kéne ezt megbeszélni. Milyen lehetőségeid vannak? Milyen sorrendben mit lépj?

Igen, tedd utcára! A gyermekelhelyezést és felügyeletet mindenképp bírságra kell majd vinni. Ha lehet, akkor minél hamarabb, míg kicsi a lány.

Sziasztok. Segítséget szeretnék kérni vagy pár jó tanácsot ,hogy mit tehetnék.8 éve élek egy mérgező kapcsolatban ahol született egy kislányunk aki most 4 éves.Én magyar lány vagyok a fiú roma...tudom tudom minek szültem neki kérdések vetődnek fel mindenkiben. Talán mert mindig is féltem tőle és mivel engem el dobtak a szüleim gyermekkoromban nem colt semmilyen kép arról ,hogy milyen egy boldog kiegyensúlyozott család. Nagyon hosszú lenne mindent le írni. Ezért próbálok lényegretörő lenni. Van egy lakásom ami az enyém én nevemen van.Nem vagyunk házasok. Kislány az apja nevén van...szereti nagyon is kötődik hozzá...mostanra úgy érzem teljesen ellenem neveli...csak vele hajlandó aludni..fürödni...oviba menni stb. Sajnos szegény túl kicsi még hogy meg értse azt, hogy anya az aki mindent meg tett érte...hisz mióta

Meg született dolgozok a gyes-t sem tudtam ki használni mellette. Ez az ember nem dolgozott évekig...csak drogozott szórakozott nőzött linkesedett. Mindent én teremtettem ki ami itt van...az utolsó zoknikig is ! Viszont már dolgozik és le szokott a kábítószerről...tényleg látom a változást de ettől függetlenül engem lelki terrorban tart. Ma is azt kiabálta rákos szajha mint mindig a kislányunk előtt. A kislányom ma olyanokat mondott hogy nem szeret csak apát és ha ő el költözik ő is megy vele. Nagyon fájt ez nekem azóta a könnyeimmel küszködök. Annyira szeretem annyi erőfeszítést tettem érte nem úgy mint az apja. Azt szeretném hogy el menjen innen az apja de nem hajlandó...azt mondta ha neki adom a gyermeket akkor el megy(de nincs hova menjen, max egy családtagjához). Fenyegetve érzem magam és rohadtul boldogtalanak. Nem hajlandó el hagyni a lakást...azt mondta adjam el és adjam oda a fele pénzt. De ő ide semmit nem tett !!!! Mit képzel nem is értem. A gyermek előtt nem igen szeretnék rendőrséget ide hívni meg amúgy sem tesznek nagyon semmit. Egyszer már túl voltunk ezen akkor is fogta és el vitte tőlem és be ment a gyámügyre hogy én nem tartom tisztán a gyereket és nem etetem. Ez nem igaz.. a kislány tiszta jól öltözött jól táplált ügyes kislány. Annyi szart kavart hogy szóltak ha ez nem marad annyiban védelembe veszik a gyereket. Meg ijedtem és inkább le nyeltem hogy így maradok életem végéig. De most már nem bírom tovább lépni akarok. De kavarodnak bennem az érzések...tegyem utcára ? Hurcoljam meg a gyerekem lelki világát ennél jobban ? Egy erőszakos személyiség úgy sem hagyna nyugalomban élni. Szakítsam el az apjától ? Mi van ha meg utál ezért? Menjek bíróságra hogy ott döntsenek minden felett ? És ha én jövök ki rosszul ennyi év szenvedés után? Tolmács vagyok jó munkával biztos anyagi háttérrel sok ügyvéd barátom van de nem igazán beszélek erről senkinek. Félek. Mit tegyek szerintetek vagyis hogy induljak el ? Köszönöm