Együtt élni az anyóssal (beszélgetés)

Köszönöm!

Lassan én is oda kerülök :-) addig is megpróbálom úgy felfogni, hogy ezegy átmeneti állapot, vagy egy félresikerült kirándulás.

Ha minden igaz, max egy éven belül saját házunk lesz. Addig kibirom, a párom miatt is. Remélem megéri. Ő mellettem áll, de "ahogy mondja szegény: nem üthetem agyon" :-)

Ő van 2 tűz között, én megpróbálom könnyíteni a helyzetét. Alig vagyunk otthon, amennyi időt lehet, máshol töltünk. De hétvégén muszáj. Na, most jó' kipanaszkodtam magam Nektek.

Köszönöm a megértést, és kitartást az anyósbanyákhoz :-)!

Ma reggel az anyósom azzal fogadott, hogy nem találkoztam-e egérrel a szobában. Majdnem mondtam neki, hogy 'bocs, de te pakoltad át a szobánkat már kitudja hanyadszor a plafontól a padlóig, míg nem voltunk itthon, hát te biztos találkoztál volna vele :-)' de csak bámultam kómásan, és megkérdeztem, hogy miért gondolod, hogy lenne?

Azt mondja. 'A gyerek homokozós játékai benne voltak egy szatyorban, és az olyan furcsán ki van kopva'

(Aha, mindig mindent megnéz, kutakodik, vizsgálódik, jóhogy észrevette...)

Erre bejön a Kapitány, és azt mondja:

'Hát nem megmondtam neked anya, hogy azért olyan, mert a gyerek az aszfalton húzta, és azért olyan az alja? Kikopott a betonon!'

Erre majdnem felvisítottam a röhögéstől. Mire a párom hozzám fordul, és azt mondja:

'Mondjál neki inkább egeret, hátha megnyugszik! Ez már egy hetes ügy, és még nem nyugodott bele, nemigazzzz...'

Vigyorogtam, mit a vadalma. Ez tényleg nem igaz. Ez már sírvaröhögős.

Sziasztok, elég annyi, hogy a mosogatással állandóan b...szkurál, de a fia munkaruháit imádja mosogatni, és vasalgatni, összeszedi, összehajtja, az enyémet meg beledobálja a kosárba ahogy van. Együtt élni...

Nem akarom továáábbb!

Egyenlöre mi is egy fedél alatt élünk, igaz nekünk két szintes a ház, de így is vannak konfliktusok..

Én arra gondolok, hogy jövő ilyenkor már a SAJÁT lakásomba fogok lakni, és ez a tudat erőt ad a mindennapok átvészeléséhez. Tavasszal megvesszük életünk első lakását ha minden jól megy! :))))

Nem hiszem hogy nálunk ez lenne a gond, hiszen a saját fiát is utálja!

Szegény párom hiába probálkozott bármivel, a kedves anyukájának ő soha nem felelt meg.

Szerinted milyen anya az, akinek a házát felújítja a gyereke ( új konyha, új fürdőszoba, padlófűtés, stb), milliókat költ a házra és utána azt kapja hogy tönkre tette az ő élete munkáját!!!

Itt szerintem csak gonoszságról beszélhetünk és nem féltékenységről!

Nekem tündéri anyósom van!:)

Külön laktunk anno lakásban, és onnan költöztünk hozzájuk, jobbak mint a saját szüleim:)

Nekem nincsenek nagy problémáim anyósommal. 3kmre lakik tőlünk,-ez egészségesnek tűnik.

Persze vannak idegesítő dolgai,de felejthetőek, és ha kibosszankodtan magam, gőz ki,....-felejtés...,és megy minden tovább. Szóval ő a jobb anyósok közé tartozik. segítőkész.

Ami nehéz, hogy teljesen más szokások uralkodnak abban a családban.

Hidd el, van olyan, akinek nem tudsz a kedvere tenni, akarhogy probalkozol. Sot minel jobban probalkozol, annal jobban verszemet kap... mi anno 20ezer km-re koltoztunk tole, megis allandoan megprobalt beledumalni az eletunkbe. Az volt a szerencse, hogy akkoriban nem johetett ide meghivolevel nelkul :)))

Ma is csak ugy van nyugtom, hogy nem tudja a telefonszamom...

Volt "szerencsém" együtt élni az anyósommal és azzal mindent elmondok hogy soha többet egy napot nem töltenék vele, inkább mennék hajléktalan szállóra!!!

Senkit és semmit nem tud elviselni, most a párom öccsének a barátnője van toppon mert 3 hete hozzájuk költözött. Arra vagyok kiváncsi, ő meddig bírja!!!

már jó megoldás nem létezik = más jó megoldás nem létezik.

Bocs

És azokhoz mit szóltok, akik még férjnél sincsenek, és máris olyanok, mint egy anyós?

Albérletben lakom, két másik lánnyal együtt. Az egyikkel egész jól kijövünk, de a másik pokollá teszi az életünket, főleg az enyémet, mert engem utál. Tisztasági mániás, akkor áll neki a házimunkának, amikor ő akar, és ha pl. vacsoraidőben mosta fel a konyhát, akkor kitilt onnan, amíg fel nem szárad a kő, tőle éhen is pusztulhatok. Amit ő tart helyesnek, az a helyes, már jó megoldás nem létezik. Ha elmondom, én hogy gondolom (másképp), gúnyos és cinikus mosoly vagy beszólás a válasz. Közben ő mintaszerű embernek tartja magát. Annyi összeütközés volt a hülye tisztasági mániája kapcsán (pedig nekem is igényem van rendre, de normális mértékben, és nem úgy, hogy a másiknak megkeserítsem az életét), hogy feladtam, és ha otthon van, ki se nagyon dugom az orrom a szobámból. Tudom, hogy ez nem jó megoldás, de nem tudok mást. Viszont ennek kapcsán meg tudom érteni kicsit azokat, akiknek rossz anyósuk van. Nekünk semmi közünk egymáshoz ezzel a lánnyal, egyidősek is vagyunk, és mégis megrémít az erőszakosságával, és azzal a megvetéssel, amivel felém fordul. Mi lehet akkor egy idősebb nő kapcsán, aki a családhoz tartozik, és a párom anyja… Hű! Ott még elbújni se nagyon lehet, de akkor mit? Nem is nagyon kapok kedvet a házassághoz, amikor az anyóstörténeteket olvasom a fórumon, pláne, hogy látom, hogy a férfiak legtöbb esetben nem állnak a párjuk mellé. Pedig nem véletlenül írja a Biblia sem, hogy "a férfi elhagyja apját, anyját, és feleségéhez csatlakozik." Valamit tudtak már jó pár ezer évvel ezelőtt is. Úgy látszik, mindigis a férfiak szakadtak le nehezebben az anyjukról. Nade akkor miért nem tudnak igazi férfi módjára a feleségük mellé állni? Rengeteget töröm a fejem ezen.

uh,,, csodijó :(((( az redeti kérdésre válaszolva (nálunk ráadásul nagyanyós, 81 éves, kétgenerációs korkülönbséggel)

bunkóság, ha azt mondom, hogy legalább látom a végét? .... :(

Mindenképpen határt kell szabni annak, hogy mennyire mászik bele az életetekbe. Lehet, hogy először megsértődik, de az akkor sem járja, hogy mint valami átjáróház jön-megy, és ténykedik a ti szobáitokban.

Tudatni kell vele, hogy ti külön család vagytok, szeretnétek amennyire lehetséges eszerint élni. Szeretitek őt, de inkább várja meg hogy szótok neki, mit segítsen, a ti dolgaitoknál ne önállósítsa magát. Gondolom, ti vagytok a hobbija, bennetek leli örömét. Akármilyen jó szándékkal teszi is, le kell állítani.

Kérdezd meg, az ő idejében hogy volt ez. Hátha ő is külön intézte a dolgait és ezt felelevenítve kapcsol.

én éltam anyóssal,pontosan ő élt velünk.Most exuram vitte magával,velük él szintúőgy,az újasszony nekem szokott panaszkodni....lehet gonosz vagyok,de néha élvezem...:-)

Én is azt mondanám,hogy albérlet lenne a legjobb ha el tudnátok menni...