Együtt élni az anyóssal (beszélgetős fórum)
Nekem sincs semmi bajom de se anyámmal se anyósommal nem élnék együtt.
mi tervezzük a párommal, hogy össze költözünk, igaz külön szinten leszünk, de az anyósom minden nap látni fogom, de nekem ez ellen nincs kifogásom, mert jól kijövünk egymással. Nincs rá egy rossz szavam sem.
Irígylem a menyedet,nekem a rosszabb fajtából jutott!Az idegenekkel jobb a kapcsolatunk,mint vele!!:(
Én is anyós vagyok, vejem és menyem is van. Külön élünk, hál istennek tudtak segítséggel a közelünkben építkezni a gyermekeim és ez így nagyon jó. Mivel közel vannak, tudunk nekik segíteni a férjemmel és természetesen ők is segítenek nekünk, ha szükségünk van rá. Mi az én anyukámmal éltük le az életünket. Nagyon nagyon szerettem, nagyon sokat segített, amig tudott. Később aztán én tettem meg érte mindent. Kiszolgáltam, szeretgettem. De ne higyjétek, hogy könnyü volt Vele az élet. Az édesanyám volt, nem az anyósom, de sokszor meg is keserítette az életünket. Sokat köszönhetek neki, de nagyon sokszor meg is bántott.
Én nagyon szeretem a kis menyemet, hiába, hogy lányom is van! Szereti a fiamat, jól meg vannak együtt, és úgy gondolom, hogy nem bántottam még meg, legalább is remélem. Igyekszek a kedvében járni, ahol tudom segítem, ugyanugy mint a lányomat. Hiszen mindannyian hozzám tartoznak. Szeretem a vejemet is, és tiszteletben tartom az elképzeléseiket, döntéseiket, ha kikérik a véleményünket, elmondjuk, néha még kérés nélkül is, de hozzá tesszük, hogy meg sem kell hallaniuk, ha olyat mondanánk, amit Ők nem tartanak jónak. Nálunk ez jól működik. Igyekszem egyben tartani Őket. Remélem hogy jó testvérként szeretik és segítik is egymást. Nem rivalizálnak egymással. Egyszerű, komoly gondolkodású, jó gyererekek. Remélem, hogy nem vagyok rossz anyós, nem érzem, hogy így gondolnám. El sem tudom képzelni azt, hogy egyiket jobban szeressem, mint a másikat, vagy valamelyiket megbántsam. Boldog vagyok, ha a közelemben vannak. Természetesen sokszor rövidek a találkozásaink, mivel meg vannak a saját problémáik és nem akarom az idejüket rabolni, elég, ha egy-két szót váltunk, és tudom, hogy jól vannak. Nem telepszek rájuk. Azt azért naponta megkérkezem legalább telefonon, hogy hogy vannak, nem-e betegek a kicsik, kell-e valamit segítenem. Nem fényezem magam, azért lehet, hogy én sem vagyok tökéletes, én ezt nem tudhatom.
nem egészséges,minket is a kényszer vitt rá,hogy hozzájuk kellett költöznünk.Ha lett volna más megoldás biztos,hogy nem teszünk ilyen őrültséget.
Egy ilyen remek anyós olyan, mint tű a szénakazalban. Gratulálok hogy Neked ilyen jutott. Gondolom nincsen lánya. Mert ha lenne, már teljesen más lenne a felállás.
Most már nem fenyeget ez a veszély hogy együtt élés sem hogy az anyósom lesz:))))))))))))))))))!Hurrrá!!!
Mi is együtt éltünk anyósékkal. Közösen beosztottuk a feladatot. Mindig az csinálta meg a háztartási munkát, aki ráért. Teljesen jól működött.
Ma is nagyon szeretem, jobban mint a saját anyámat. Sokat tanultam tőle.
Nem hiszem hogy túl egészséges lenne hosszú távon.
Ő is mindenképp el akar költözni,csak sajna nincs eladó lakás.Köszi hogy írtál!
Szia!Szerintem ez a lehető legjobb döntés.Csak sok kitartást és ne hagyjátok magatokat befolyásolni.Lehet az elején puffog majd vagy esetleg valamit kitalál,de idővel elfogadja és megbékéltek.Szerintem nem lesz egyszerű,de a legjobb megoldás.
Na aggódj,nem olvassa a párom.Na téma lezárva;)
Az én párom is tudja hogy mennyire szeretem az anyosom ,de azt azért nem szeretném hogy lássa milyen szépeket írok Anyukáról.Ha mondhatnám talán jobban gyűlöli azt mikor Anyuka hülyeségeket beszél.
Én is örülök!így vissza olvasva valóban kissé elragadtattam magam.Friss volt az élmény...
A párom előtt nem széllem magam,mert ő hallotta amikor anyukával beszéltünk és ő is csodálkozott,hogy miket mond anyuka teljes meggyőződéssel...itt a szülés dologra gondolok.Mi utánna ezt átbeszéltük és tudja,hogy mi a véleményem.
Ezt a fórumot meg azért szeretem,mert jól esik néha korlátok nélkül kiírni magunkból dolgokat,a rossz gondolatok ugyanúgy bennünk vannak mint a jók és ezt nem szabad szégyenli,mert az elfojtás csak még mérgezőbbé tesz.
Abba viszont igazat adok,hogy első blikkre elolvasva tényleg kissé hülyén fogalamztam...akkor ez jött ki.
Ezt kellett volna írnod elöbb is . A nagy akontraszt köztetek ezt teljesen úgy lehetett levenni mindha ezzel lenéznéd ,na mindegy.Én sem vagyok oda anyukáért de ha ilyent irnék le és véletlen a férjem elolvassná vagy a nagylányom akkor kicsit elszégyelném magam .Örülök hogy tisztáztuk a dolgot .szia.
Márti!Tényleg nem értjük egymást!Én azt írtam hogy mert nincs diplomája nem lehet kedves illetve normális???Mert te egyfolytában evvel vádolsz engem,és ezt bizonygatod.Én azt írtam hogy nagy a kontraszt köztünk....ha elolvasod az előző hozzászólásaimat megérted miért.
Nagyon kedves egyébként velem....csak vannak dolgok amikor nem bírom a butaságot elviselni és lehet pont ilyen állapotomba reagáltam akkor,és kicsit erősre sikerült.Soha nem tettem különbséget diplomás és nem diplomás között emberség tekintetében,márcsak azért sem mert az én szüleim sem diplomások,az felérne avval ha őket is elítélném.Csuppán a butaság tud bosszantani.
Szerintem te nem értesz engem ,de mindegy.Úgy irtad mindha nem tudom ki is lennél ,olvasd vissza erre a diplomás dologra, teljesen úgy irtad le mindha azért nem jönnél ki az anyosoddal ,mertő nem diplomás ,tanult ember.Azért irtam azt ,hogy tanulatlan ember is lehet okos ,illedelmes szerertetre méltó stb, mert lekezelted ezzel adiploma nélküli embereket.SZIA.EGYÉBKÉNT EGY DIPLOMÁVAL RENDELKEZEM MIELÖTT LESZÓLNÁL.
JAJ! a lényeget nem írtam.Azóta már kibőgtük magunkat együtt,tegnap néztünk lakást neki,de nagyon nem tetszett,jó lenne találni vmi kis lakást neki,hogy külön de annál jobb viszonyban éljünk.
Hát igen,Ő az én édes egyetlen Anyukám akivel nem tudunk együtt élni,nem gondoltam hogy ez is eljöhet még.Teljesen bele vagyok betegedve.
Ha az anyóssal laknánk,s ott lennének a gondok nem viselne meg érzelmileg.S könnyebb is lenne megoldást találni.
Nem hallottál ilyet,mert talán az újságba nem olvastad vagy mire gondolsz?Hát tőlem most hallottad és nem hülyeség...sajnos megtörtént eset,hogy egy pici kislánynak a szülei rendszeresen csontot adtak a kezébe és a második kórházi kezelés után ideiglenes hatállyal elhelyzték az átmeneti otthonba,ugyanis veszélyezetésnek minősül.Nem akarok ebbe bele menni...esetleg ha van ilyen irányú tapasztalatod.Az anyukát tisztelem,itt nem ez volt a lényeg és van nekem is tapasztalatom bőven.Ha igazán érteni szeretnél olvass vissza,ha nem akkor inkább lapozz.
Ilyenről még nem hallottam ,hogy valakit azért vettek el a szüleitől mert véletlen majdnem megfulladt. Ez hülyeség.Nem azt mondtam hogy odakell adni a gyxereknek a csontot aztán magára hagyni. akármit adok a gyerek kezébe odafigyelekrá. Nem azt mondtam ,hogy a tanult embernél tájékozottabb az akinek nincs diplomája, diplomával nem osztogatják az illedelmet a kedvességet ,és aszeretetet.Kiváncsi lennék a párodnak van e diplomája, és ő vajon milyen nevelést kapott Anyukától.
Hát őszínte részvétem,ez valóban csöppet sem könnyű helyzet.Azt hiszem,ha az anyukámról lenne szó huuu hát bele se merek gondolni.Azt meg végképp nem értem,hogy egy 3 éves gyerek miről tehet,erre nem gondolom hogy bármilyen indok van.Sajnálom:(
Igaz csak ezt a hozzászólásomat reagáltad,de ha többet is elolvasnál amiket írtam képbe lennél:))
Bocs,de ez nem tanács volt!Én meg olyan helyen dolgozom,hogy a csonttól majdnem megfuladt gyereket emelték ki a családból,ugyanis anyuka oda adta a csontot valóban "csak" rágcsálni.Én ezt felelőtlenségnek gondolom.Régen....régen voltak hóhérok ma nincsenek.Én nem gondolnám hogy különbb lennék bárkinél mert tanultam,de azt ne magyarázza be nekem senki hogy egy ember aki az életébe nem vett egy könyvet sem a kezébe az tájékozottabb annál aki rendszeresen olvas,tanul.
A kedvességet,nem a diplomával osztogatják ,ha valaki egyszerű és nem tanult ember attól még lehet normális okos ember, az idősebb emberek között nagyon sok bölcs ésokos embert ismerek.Ami a csontot illeti régen igenis adtak a gyerekek kezébe csontot ,és nem haltak meg tőlük, a múltkor a védőnőnk is azt mondta hogy nyugodtan adjak neki csirke csontot hogy leszopogassa róla a húst .semmi baja nem lett tőle .Azért mert 2 diplomád van attól még tanácsot elfogadhatsz ha okos az illető.
Nálunk elöször minden jó volt,elöször csak kis jótanácsok,majd megjegyzések,lakásfelújítási ötletek,gyereknevelési tanácsok,kritizálás,elvárások,beszólások,leszólások,ami a csúcs :nem áll szóba a 3éves imádott unokájával!
Férjem toleráns,-ami jó vagy nem?-lehet ha nem lenne az, már külön mentünk volna és nem veszekednénk,örülnénk ha látnánk egymást(anyu+mi).
Én meg két tűz között vagyok!Nem tudom mit csináljak,de így igen sz*r!Számomra azért is sz*r mert Anyuval mi régebben összevoltunk nőve,most meg itt ez a csúf helyzet hogy mindenki menekülne.Tehát érzelmileg igen megvisel engem,mivel Ő nem az anyósom.
Most én igen elvagyok keseredve,ezért is bocs a kusza fogalmazásért!
Miért egyre nehezebb milyen gondok jönnek elő?Csak azért,hogy tudjak érvelni a páromnak miért nem egészséges,ugyanis ő szegény feje el tudná anyukával képzelni együtt...olyan naív!!De azért hallgat rám és külön megyünk ez már tuti.
Jaj szörnyű,dehát a fiát meg szeretem.Pedig még csak 9 hónapja vagyunk együtt és ritkán látom anyukát,de van tapasztalatom...és messziről megismerem ezt a típust:(Őszíntén szólva sokszor gondolkodom erősen,hgy még mi vár rám,ha együtt maradunk a párommal.A minap azt mondta hogy tök normális az ha egy 9 hónapos baba kezébe csontot adsz had rágja.Mondom neki és mi van ha ledugja a torkára vagy lecsúszik...erre ő "semmi"!Le kell a torkára nyúlni.....hmmmmmm.Falun nevelkedett és az értékei meg a világ felfogása,hát mit nem mondjak soha életembe nem néztem le valakit mert nem volt tanult ember,de én a két diplomámmal és ő a maga egyszerűségével... elég ütős a kontraszt:((
Elég butuska Anyósod lehet neked is,engem is császároztak , el sem tudják képzelni milyen lehet valami ami nem történik meg velük,csak mondják a hülyeségeiket. Én már oda sem figyelek rá ha mond valami okosat. ha jön akkor foglalkozzzon a Fiával ,és kész.
Sziasztok! Nálunk egy hajszálon múlt, hogy összeköltözzünk anyósommal...szerencsére, még időben kiderült, hogy mennyire nem csíp engem (eleinte nekem nem volt bajom igazán vele), s most így, 1,5 órányira egymástól is elég sok a balhénk...Szegény férjem próbálja leállítani a drága anyukáját, tényleg mellettem áll minden helyzetben, de az a nő kezelhetetlen!!! Féltékeny, irigy, olyan néha, mint egy katonai kiképző tiszt! Már megbeszéltük Párommal, hogy havi 1 látogatásra szűkítjük a találkozásaink számát vele, máskülönben... :(
További ajánlott fórumok: