Kutya-Macska a lakásban! Igen vagy nem? Ki mennyire bír-, vagy nem bír együtt élni az állatokkal? (beszélgetős fórum)

Én a kutyát kint tartom, mert szagos; westiek híresen büdösek, viszont padlófűtéses a kutyaháza úgy hogy elvan

viszont 5 cicám van bent a házban, egy madár és egy nyúl... utóbbi 2 szintén szagos, még úgy is hogy naponta almozom őket; a cicákat napi 2szer, ugye a létszám miatt muszáj. A macskáink nem szagosak, legalábbis még sosem mondta senki

én gazdi vagyok, de nem lettem immunis

Érdekes, h minden kutyatartó közi, h nála nincs kutyaszag... amit az idegen meg mégis érez mindig :)

A gazdik immunisak rá csak.

Igen, ez abszolút így van.

:)

Bár én próbálkozok azzal, hogy egy bizonyos hangszínen az ujjamat feltartva mondom nekik, hogy

NEM!

Az esetek többségében mintha megértenék....ki tudja talán majd a gyereknél is beválik.

;)

Nekünk otthon egy 12 éves tacskó és palotapincsi keverék kutyánk van, fiú.

Nos, a látványt szerintem el tudod képzelni... :) Ő soha egy kutyát sem akart megtámadni... Viszont elengedni sajnos nem lehet, ha más kutya van a közelben, mert közösülni akar mindegyikkel, még a saját neméből is, így volt, hogy őt támadták meg... :DDDDD

Szerintem nagyon is jól tudja egy macska, hogy mit akarunk tőle... Rafkós kis állatok, és nagyon okosak. :)

Az enyém legalábbis mindent tud és ért... Egy másik kérdés az, hogy alkalmanként tesz rá egy nagyot, sőt, ha nem lehet, akkor is csinálja... :D

Persze, hogy sok múlik a gazdin is. Lehet, hogy általánosítok, de én megmondom őszintén, még soha, egyetlen egy olyan kiskutyát nem láttam, aki ne akart volna mindjárt egy nagyobb torkának ugrani, ha meglátta... Én is nagyjából kisebbségi komplexusnak tudom be a dolgot főleg, de meglehetősen zavaró tud lenni. Ráadásul a kutyák is önálló lények, fajtán belül is vannak különbségek. Vérmérsékletben is.

Tunya jószágot én sem tudnék elképzelni. Attól vagyok rosszul, hogy járok munkába reggelente, és az utcában minden 2. kutyát simogatnak a kerítés másik oldaláról. Ők hogy őrzik így a házat? Az én megboldogult kutyusom (aki egyébként németjuhi volt), sosem ugatott indokolatlanul. Kerítésen át senkivel nem barátkozott. De ha mi beengedtük, akkor tudomásul vette, hogy ismerős, nem bántjuk, stb.

Szóval igazából az igazság valahol középen van. Ugasson és álljon ki magáért (és a gazdiért) egy kutty, de csak ha erre valóban szükség van. A szomszédunkban lakik egy kiskutya (a fajtáját nem tudom), de egyfolytában pofázik. Késő este meg hajnalban is... Kész "boldogság". :)))

Nálunk maximum barackot kapnak a fejükre, de nagyon ritkán rosszalkodnak annyira, hogy ezt kiérdemeljék.

Nálunk az étkező asztalra nem mehetnek fel, ezt úgy tanítottuk meg nekik, hogy ha felmentek melléjük csaptunk egy nagyot az asztalra. Pár hét alatt megtanulták.

A hálószobába éjjel csak úgy lehetnek, ha nem ugrálnak ránk, mikor ugráltak ki lettek dobva, ha lefekszünk aludni maximum 10 perces "késéssel" ők is lefekszenek. Reggel 7-kor mikor kelnünk kell pontban ébresztenek ők is, előtte soha. Ezzel csak annyi a baj, hogy ezt hétvégén is "betartják".

:)

Nevelhetőek a macskák, bár szerintem lényegesen nehezebb velük az ember dolga, mint a kutyákkal.

lehet nevelés miatt iszonyodsz tőle ennyire...

ja egyébként ez nem baj, csak kíváncsi voltam.

:)

Ezzel nem értek egyet, bár gondolom ezt felesleges mondanom :)

Ez puszta (durva) általánosítás. El sem hiszed milyen sokminden függ a gazdától. Nem a mérete határozza meg, hogy mennyire ugatós vagy méregzsák egy kutya. Pusztán nevelés meg idegrendszer kérdése:)) Az meg hogy temperamentumos meg élénk (nem összekeverendő az idegbeteggel) egy kutya az nem gond- magam mellé el sem tudnék képzelni egy tunya jószágot- akkor inkább bokrot ültetek:)-, viszont az már rajtam múlt, h megtanulja a határait a "padlócirkálóm" és mikor minek van ott a helye.

Nekem nagytestű kutyák közül is ez a típus jött be, mert sokkal inkább a természetétől lesz számomra kutya a KUTYA:)) Még jó, h annyiféle kutya van és mindenki megtalálja az igényeinek megfelelőt. Sz*r is lenne ha mindenki németjuhásszal vagy labradorokkal cirkálna:P Akkor biztosan nem lenne kutyám, ettől függetlenül nem bírálom őket, mert másnak meg az a KUTYA...

Pedig lehet:)

A férjem a kedvence a cicának őt csodálja, hozzá ragaszkodik legjobban. Az én simim nélkül simán meg van:)

Nem is vágyom arra, hogy egy ágyban aludjak egy kutyával.

Egy labradort is lehet viszont dédelgetni. Szinte nincs nap, hogy ne ölelgetném "agyon" vagy hogy ne vakargatnám a pocakját... Sőt, bele szokott feküdni az ölembe is. Ölbe is lehet kapni. :D

El is várja amúgy, hogy foglalkozzunk vele, már túlságosan is. :) Annyira hozzászokott a sorozatos szeretgetésekhez, hogy olykor már nagyon nehéz levakarni is... :D

Pedig hidd el! :)

Az én cicámnak nagyon nagyon puha a szőre, és olyan jellegzetes Puszedli illata van... Mert ez a neve... :)

Apukámnak van 2 macskája, ők sem büdösek, de nincsen olyan jó illatuk. :) Vagy csak a szeretet miatt érzem ezt?

Igen. Az. Sorry, nekem ezek hiába kutyák, nem kutyák. Nálam a kutya legalább egy beagle méretnél kezdődik, bár az is elég apró ahhoz képest, ami nekem a nagybetűs KUTYA. :)

Engem idegesítenek általában ezek a miniatűrök. Akkora egójuk van és nagy p*fájuk, hogy elképesztő. Párommal gyakran együtt sétáltatjuk a labradorját és mindig csak lesek, hogy ezek a pici kutyák milyen "agyvérzés közeli" állapotba kerülnek, ha elmegy előttük... A labradorunk meg le se sz*rja őket... :D Nagyon ritka, ha elvakkantja magát, ahhoz már igencsak ki kell őt hozni a sodrából... Van, hogy hónapokig nem halljuk a hangját. :))))

Jajj, nem nagyon izgat, ha megszólnak. :) Gondoljanak akármit. Rajtam nem vesz pockot a macska és nekem ez éppen elég.

A kölyök macskát az anyukája is megfenyíti ha arról van szó, és nem könyörög neki. Gyerekkoromban én is kaptam pár pofont, és túléltem, még lelki sérült sem lettem.

Az én macskám is túlélte, sőt, nem lett lelki sérült, oda van értünk, sokat van vele foglalkozva, játszva, és élvezi az életet. Csak tudja, hogy nem tehet meg akármit, és szót fogad.