Egy kis romantika.../szerelmes dalok, versek, regények/ (fórumjáték)
Nem ébredek fel szívesen
Már a részegség sem old fel, azt hiszem
Oldjon fel az ég önző vágyaim alól
Míg hiányzol...
A baj, hogy minden arról szól
Az idő mindent elrabol
Mert Ő hozott el hirtelen, és Ő sodort tovább
S még hiányzol…
Én szállok az idővel és a széllel szembe talán
Telve a reménnyel: aki elment vár még rám
Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám
Én nem hiszem, hogy sosem érsz hozzám
Nem büntethet az ég, ha így állok eléd
Lelkemben bűntelenül
Mert hiányzol…
Az utcán épp, hogy létezem
Csak egy arcot, csak egy színt keres szemem
De rólam bárki tudja, hisz a homlokomon áll
Még hiányzol…
Én szállok az idővel és a széllel szembe talán
Ma is telve a reménnyel: aki elment vár még rám
Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám…
Én nem hiszem, hogy sosem érsz hozzám
Nem büntethet az ég, ha így állok eléd
Lelkemben bűntelenül
Mert hiányzol…
Műszerek rajzolnak izgatott görbét,
De egyik sem mutatja meg,
Hogy mi lakik mélyen a szívemben.
Tudom, a szívben nem lakik érzés,
De valami ott mozdul meg,
Valahol mélyen a szívemben.
Talán jobb is ez így, hogy nincs elég szavam rá,
S annak, mit érzek, csak tört részét mondhatom el,
Mert egyszercsak ott állnék meztelen szívvel,
Azokkal szemben, kik álruhát öltöttek fel.
Mégis irigyen tisztelek költőt és festőt,
Ki helyettem mutatja meg,
Hogy mi lakik mélyen a szívemben.
Néha magam sem tudom, hogy dadogni könnyebb,
Vagy titkolni kényelmesebb
Hogy mi lakik mélyen a szívemben.
Mert ha ki tudnám mondani, és szavam is van rá,
Nem egyszer szürkén és okosan hallgatom el
Hiszen beszélni tanulva tanulunk csendet.
S azt is, hogy van, mikor hallgatni, hazudni kell.
Rövid kis hír, csak egy fotó, vagy semmi,
Már megszoktam, világok omlanak össze
A Földön az égen és itt,
Valahol mélyen a szívemben.
Véleményt mondok pár megszokott szóval,
De a hangszóró nem viszi át,
Hogy mi lakik mélyen a szívemben.
Megváltoztunk, nincs vissza út, csak álom volt
Felébredtem, mostmár tudom, nem rólunk szólt
Nem látom a tüzet a szádon, és a füstöt sem úgy fújod most rám mint rég
Vedd könnyen, ha lenne könnyem, én biztos hogy miattunk soha nem sírnék
Nem véletlen tévedtem egyszerű az egész
Mostmár tudom mi a szerepem és hogy ez a mese nem rólunk szól és kész
Nem rólunk szól...
Megváltoztunk nincs vissza út, hát ennyi volt
Felébredtél, te is tudod, nem rólunk szólt
És vége, vagy inkább végre kimondom én, ha te nem tudod:
Viszlát!
Nem véletlen tévedtem egyszerű az egész
Mostmár tudom mi a szerepem és hogy ez a mese nem rólunk szól és kész
Nincs semmi vész, nem véletlen, tévedtem, olyan egyszerű az egész
Mostmár tudom, amit kevesen, azt, hogy ez a mese nem rólunk szól és kész
Nem rólunk szól!
...
Unique: Angyal
Dalszöveg
A búcsúpercek könnyeimet isszák
Keserűen kristálytiszták
Ő az utolsó, kivel boldog lehetek
Nem mehet még el
Ennél több emlék kell
Szívem egy bezárt vár
Senki nem jut be már
Azt álmodom, hogy létezel
Azt álmodom, fogod a két kezem
Kérlek vigyél magaddal
Egyetlen Angyal
Ahogy megtalálom benne
Mindazt mit kerestem
Végleg elmúlik a szivárvány-ország
Mert ő is csak egy
A sok lélek közül
Mégis mindennél több
Mert mindenkinél több…
Azt álmodom, hogy létezel
Azt álmodom, fogod a két kezem
Kérlek vigyél magaddal
Egyetlen Angyal
Petőfi Sándor:
Boldogtalan voltam
Boldogtalan voltam
Teljes életemben;
Csak az vigasztal, hogy
Meg nem érdemeltem.
Boldogtalan leszek,
Koporsóm zártáig;
Csak az vigasztal, hogy
Nincs messze odáig.
Hiába biztattok
Hiába beszéltek -
Tudom azt az egyet,
Hogy nem soká élek.
Alkyoni Papadaki: A Hold színe
- Milyen színű a szomorúság?
- kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt.
- Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
- Az álmoknak is van színe?
- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.
- Milyen színű az öröm?
- Fényes, kis barátom.
- És a magány?
- A magány az ibolya színét viseli.
- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol.
A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott.
Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?
- Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.
- Na és a szerelem?
- A szerelem színe a telihold.
- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval!
- mondta a csillag.
Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett.
.....
BRÓDY JÁNOS: BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT
Ez a nap más mint a többi, ezt te is jól tudod
Másként kelt fel reggel a Nap és másként járt a Hold
Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk
S ajándékul fogadd el vidám kis dalunk
Boldog, boldog, boldog születésnapot
Kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod
Megint egy évvel öregebb lettél, s bölcsebb is talán
Őrizd meg az emlékeid, s légy nagyon vidám
Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk
S ajándékul fogadd el vidám kis dalunk
Boldog, boldog, boldog születésnapot
Kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod
Tavasz után eljön a nyár és ősz után a tél
De minden évben eljön a nap, amikor születtél
Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk
S ajándékul fogadd el vidám kis dalunk
Boldog, boldog, boldog születésnapot
Kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod.
köszi :)
"Szeretettel jöttem hozzád !
Nem volt több. Csak jött és elszaladt.
De valamit magával hozott a pillanat.
Sötétben jött, lopva és csendben
De örömfényt gyújtott két csillag-szememben.
Hozott magával egy tétova mosolyt
S letette nálam, itt lesz az otthonod.
A jövőt hozta - a múltat kergette
S a jelenben épp a magányt temette.
Fogta a kezedet, kezembe helyezte
Nyíló virágot ültetett szívembe
Pedig nem volt - csak pillanat csupán
S mégis más lett a világ ezután.
Mert szívemben örökre megmarad.
Mert téged egy jó barátot hozott: a pillanat"
Elmúlt minden feszültség és félelem,
mikor megfogtad szorosan remegő két kezem.
Elmúlt minden fájdalom,keserűség,kétség
ahogy mélyen a szemembe néztél.
Elmúlt minden szorongás,rossz álom
mikor azt suttogtad...a szerelmedre vágyom.
Remegő forró testünk egymáshoz simult,
becéző suttogásod az édes csókod mindent felülmúlt.
Kellemes érzés fog el mindig ha Rád gondolok,
azt hiszem én szerelmes vagyok!
Ha látsz tört virágot útközépre vetve,
Hervadó szeretőd jusson majd eszedbe.”
Elváltak egymástól, mint ágtól a levél;
Mindkettejök szive lett puszta, hideg tél."
"Arc! Arc! Ki kérdi, vajon olcsó-e vagy drága? Egyszeri-e vagy ezerszer ismétlődő? Kérdezhet, aki még nem esett foglyul - de aki már fogoly az semmit sem tud többé! A szerelem rabul ejt mindenkit, nem egyetlen ember, nem az, aki véletlenül éppen a nevét viseli. Ki tudna még ítélkezni a fantázia tűzfényétől elvakultan? A szerelem nem mérlegel, nem értékel."
E.M.R.
„Haza – ugyan hová mehetne haza az, aki sehová sem tartozik, ha ideig-óráig otthont nem találna egy másik lény viharzó szívében. Vajon nem azért van-e, hogy a hazátlanok szívét, ha mégis megérinti, annyira felbolygatja és mindenestül hatalmába keríti a szerelem – mert egyebük sincs? Nem ezért igyekezett-e mindig is kitérni az útjából? És lám, a nyomába szegődött, utolérte és legyőzte! Most azután sokkal nehezebb talpra állni az ismeretlen, sikamlós jégen, mint a megszokottság jól ismert talaján.„
E.M.R. A diadalív árnyékában
Hideg és sötét van nélküled
Kérdezik sokan arcom miért halovány?
Mert nem süt rám fényed soha tán.
Minden éjjel téged várlak
Nézek az éjboltra, ott kutatlak.
Láttalak ezerszer holdas éjszakán.
Minden fénysugárból te nézel rám.
Vártalak már sokszor! Kínoz a láz.
Lelkemet széttépi maró vágy.
Tükörképed mindenhol ott ragyog
De nem rám sugárzod mosolyod.
Vágyaim veled az égig érnének
Most neked mondom nem az égnek.
Kellesz nekem, mint tükörnek a kép
Holdnak a nap, csillagnak az éj
Mint tónak a folyó,
Mint télnek a hó
Mikor lesz, hogy csókodra ébredek fel?
Mikor hajolhat ívbe testem testeddel?
Mikor lesz, hogy mindig ott leszek veled?
Mikor simítja arcom bársonyos kezed?
Hideg és sötét van nélküled......
Igaz szerelem
Hogy mi az igaz szerelem?
Szívünkben egy végtelen érzelem
Nem lehet szavakkal elmondani
Nem lehet kézzel érinteni
Egyszerűen csak szívünkben érezni.
Ha leírhatnám, mennyire szeretlek
Ha elmondhatnám, irántad mit érzek
Talán soha nem hinnéd nekem
Mégis igaz, hiába hihetetlen.
Te vagy a remény a sötétségben
S minden mi jelent valamit az életben.
Rólad álmodom éjjel s nappal
S eljátszom sokszor a gondolattal
Abban a percben hol lehetsz éppen
Te gondolsz e rám az éj tükrében
Szeretsz e úgy, ahogyan én téged?
De mindezek csupán csak kérdések.
Mindörökké? Létezik-e olyan?
Szemedben a válasz ott van
Szívemben érzem, létezik valóban
Mert akár veled vagy nélküled élek
Ez a szerelem végigkísér minket
Ott lesz velünk, mikor lemegy a nap
Ha egyedül nézzük a csillagokat
S akkor sem leszünk magányosak
Mert szívünkben az emlék megmarad.
S bár nélküled nem tudom elképzelni életem
De félek, ha mégis meg kell, majd tennem
Nem tudom majd tovább, hogy legyen
Hisz hiába él tovább a szerelem,
Ha te már nem leszel mellettem
Semmit sem fog érni az életem
S tudom, téged sosem foglak feledni
Ezt a szerelmet nem lehet kitörölni.
Somló Tamás:
Gondolsz-e rám?
Dalszöveg
Néha rám talál a félelem,
velem vagy még, vagy csak képzelem.
Hisz tudom jól, hogy a szerelem elszáll,
csak a megszokás él tovább.
Csendben nézlek ahogy elalszol,
Tested kérdés nélkül válaszol.
Hisz tudod jól, hogy őrzöm az álmod,
bármi jön majd a hajnal után.
Gondolsz-e rám,
amikor nem mellettem alszol el.
Gondolsz-e rám,
amikor magányom nem érdekel.
Gondolsz-e rám,
amikor messze jársz már,
s valaki másra vársz talán.
Akkor is gondolsz-e majd rám?
Lassan vánszorog ma minden perc,
érzem belülről már mást ölelsz.
De tudom jól, ha a szerelem elszáll,
csak az emlékek élnek tovább.
Gondolsz-e rám,
amikor nem mellettem alszol el.
Gondolsz-e rám,
amikor magányom nem érdekel.
Gondolsz-e rám,
amikor messze jársz már,
s valaki másra vársz talán.
Akkor is gondolsz-e majd rám?
Gondolsz-e rám,
amikor nem mellettem alszol el.
Gondolsz-e rám,
amikor magányom nem érdekel.
Gondolsz-e rám,
amikor messze jársz már,
s valaki másra vársz talán.
Akkor is gondolsz-e majd rám?
Gondolsz-e rám?
Somló Tamás:
Olyan szépek voltunk
Dalszöveg
Olyan szépek voltunk
tiszta szívvel még
azt hittem hogy jó lesz
hogy neked így elég
valahogy össze omlott
minden és már nem tudom hogy mért
egyre hajtogattad sírva
nem számít hogy véget ér
pedig mindig azt hittem hogy neked ez jó!
A hajad mostanában
másként hordod már
de nekem ugyanúgy szép vagy
ugyanaz a lány
sokszor lopva nézlek
ahogy fáradtan állsz
nagyra nyílt szemekkel
talán egy jelre vársz
valahogy össze kéne jönnünk
mindent megbeszélhetnénk
egyszer szépek voltunk együtt
hátha újra kezdhetnénk
talán újra kezdhetnénk
mert nekem ez jó
valahogy össze kéne jönnünk
mindent megbeszélhetnénk
egyszer szépek voltunk együtt
hátha újra kezdhetnénk
talán újra kezdhetnénk
mert nekem ez jó