Egy kis romantika.../szerelmes dalok, versek, regények/ (fórumjáték)
Hányszor mondtam már magamnak
nézd ezt nem szabad,
Hagyd a nőket abba már
mért vagy oly szamár!
Mit törődsz te azzal,
hogy száz lány szív megszakad,
megvígasztalődnak ők,
nem hallnak bele!
Hogy mit szólnak majd a nők,
Mit törődsz vele?
S újra jöttek csak ezért,
Szívem még mindig ég mert
Jaj, Cica eszem azt a csöpp kis szád,
Nélküled még a mennyország is vár
Nem megyek egyedül oda, nem hagylak el, nem én soha!
Jaj, Cica eszem azt a csöpp kis szád,
Nélküled még a mennyország is más,
ha ülök is a mennybe, te Cica csak üzenj be, érted kiugrom Cicám!
Hasztalan van olvasásom,
Nyugtot nem lelek;
Munkátlan toll áll előttem
S puszta levelek.
Minden szónak kezdetében
Szép neved ragyog;
Ott van minden kis vonásnál
S rám felmosolyog.
Zaj, tolongás nem segíthet:
Képed benne van;
A magány sem: képed ott is
Üldöz úntalan.
Ah nem tudlak elkerűlni,
Mert szivemben vagy;
S szép, mint hajnal szép világa,
De - kegyetlen vagy.
Ady Endre
Játszd el hogy a mindened vagyok,
S én eljátszom hogy érted meghalok
Játszd el hogy minden percben széjjel tép a vágy,
S én megsúgom hogy nincsenek csodák
Játszd el hogy a szívedből csókolsz,
S én eljátszom hogy forró a csókod
Játtszuk el hogy felébredünk egy forró éjszakán,
Ez nem komoly csak játék lesz csupán
Játsszuk el hogy Te vagy a végzetem,
S az álmaimat neked köszönhetem
Te csak játsz...te csak játssz...te csak játszd el nekem, hogy én vagyok az igaz szerelem...
(de Oscar-díjat nem kaphatsz sosem...)
Ha el akarsz hagyni, hagyj el azonnal,
ne ha már végzett ezer törpe bánat;
de rohamozva jöjj: kóstoljam, ó jaj,
a legkeserűbb ízt, mely éri számat;
és semmi lesz a gond, ha rám pereg,
ahhoz képest, hogy elveszítelek.
William Shakespeare
Miért hogy láthatatlanok
Az ördögök s az angyalok?
Ismerni szeretném őket
Avégett,
Hogy tudja, amit nem tudok:
Mi van ebben és mi van abban?
S az ember melyikhez hasonlít jobban?
Petőfi Sándor
Így szebb. :)
Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?
Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszanibeküldte: szerelmes.eudátum: 2009. november 30.Kosztolányi DezsőA játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?
Álomba ringatom magam,
Mikor magányom úgy kívánja,
Nélküled minden nap ezer év,
S nem alszom éjszakánként.
Volt mikor nem voltál,
S nem is fájt, hogy nem voltál,
De most csendesen-fájón éget,
Hogy nem érinthetlek téged. ♥♥♥
Egy nyári éjjel megláttalak
Csendben álltam, nem kérdeztem, ki vagy
Tudtam, rád vártam, álmom volt e nap
Vágyom rád, oly messze vagy
Ha szavad hallom, megvédelek
Egy szót se szólsz, én értelek
Szállj velem, feledve bűnös napokat
Vágyom rád, oly messze vagy
A hangod hallom, ha zúg a szél
Mondd, hol maradsz, ha a csend kísér
Elsuttognám minden titkomat
Vágyom rád, oly messze vagy
Vágyom rád, oly messze vagy!
Kevésnek érzem minden sóhajom
Üressé vált minden mondatom
Még egyszer láthatnám az arcodat
Vágyom rád, oly messze vagy
Kérlek, ne sírj, ha valami bánt,
Hívj, egy szó, s dalom érted kiált
Rám találsz majd, tudom, eljön az a nap
Vágyom rád, oly messze vagy...
Amikor a szív a tét, ott nem az ész beszél,
Mondhatják bár, ne álmokban élj!
Ha követed a halk szavát, ami most hajt felém,
Számíthatsz rám, nem kell, hogy félj!
Ahogyan egy lepke száll, repül a fényben éjszakákon át,
Én úgy kísérlek bárhová tovább.
Nem fáj rég, hogy annyi mindent nem láttam még,
Vár, mi álmomban él.
Egy hang, egy kéz a végtelen nagy úton tart, nézd,
Hív, mi gyönyörű szép.
Te vagy aki fogva tart és érzem, nélküled ma már
Az életem nem élhetem talán.
Nem fáj rég, hogy annyi mindent nem láttam még,
Most jön felém.
Veled ez az új varázs- jöhet a száz tanács-,
Éget, mint a tűz, csak hozzád fűz.
Belehalok néha majd, ha jön a kétkedés,
Ha csókod túl kevés, meg kell, hogy érts!
Mért is él, ki nem remél, s a fényre hogy talál?
Mert elnyel így, az éj sötétje már.
Nem fáj rég, hogy annyi mindent nem láttam még,
Vár, mi álmomban él.
Egy hang, egy kéz a végtelen nagy úton tart, nézd,
Hív, mi gyönyörű szép.
Nem fáj rég, hogy annyi mindent nem láttam még,
Vár, mi álmomban él.
Egy hang, egy kéz a végtelen nagy úton tart, nézd,
Így gyönyörű, gyönyörű szép.
Gyönyörű szép,
Szebb, mint a képzelet,
Neked most elhiszem.
Gyönyörű szép,
Veled az életem, (olyan gyönyörű)
Fogom a két kezed.
Gyönyörű szép…
(Olyan régen várlak, hisz csak veled a jó!
Szórd a fényed, a szívem veled ébred,
Nem engedlek már el, érzem, sohasem.
Éget idebenn, ó, ez most a szerelem,
És érzem, érzem, te vagy a végzetem.
Eltűnt, ami fájt,
Csak tőled élek igazán,
Nincs jobb, nincs szebb, nincs más!)
Megírlak majd, hangjaid
mind mind versbe nőnek:
Ajándékul hagylak itt
a tűnődő időnek.
Dal vagy, ritmus, lüktetés
s mint ujjongás a nyárban
úgy kacaghatsz verseim
mindegyik sorában.
Megírlak majd, meglátod,
én versbe írlak Téged,
olvassák, hogy általad
volt szép nekem az élet. . . ♥♥♥
Szívverés
Égszínkék szemeid színét,
mint szép emlék, úgy őrzöm még.
Egy lány így él, ugyanúgy, mint én,
csak vár, csak hív, és bármit kibír.
Gyere lépj elő a semmiből,
úgysem érhet baj,
mert a tiszta érzést védi majd egy láthatatlan pajzs.
Hosszú éjszakán, lépteidre várok még,
halvány gyertyaláng, forró könnyét szórja.
Szívverés ébreszti a csendet fel,
cinkos fénysugár iderajzol mellém már.
Őrangyal idelép halkan,
és súg egy szót, egy vigasztalót.
Az élet néha elszakít,
de túl erős a vágy,
édes gondolattal játszom el, mintha mindig itt volnál.
Hosszú éjszakán, lépteidre várok még,
halvány gyertyaláng, forró könnyét szórja.
Szívverés ébreszti a csendet fel,
cinkos fénysugár iderajzol mellém már.
Mond miért van így?
Nézd mit művel a vágy!
Az életem Vele úgy megosztanám!
Hát Istenem, most légy velem!
Küld el hozzám Őt!
Nem számít mennyi még, olyan jó Rá várni!
Hosszú éjszakán, lépteidre várok még,
halvány gyertyaláng, forró könnyét szórja.
Szívverés ébreszti a csendet fel,
cinkos fénysugár iderajzol mellém már.
Remény az, mit akkor érzünk,
hogyha teljes szívből vérzünk.
Miért lehet ez az érzés?
Miért hat úgy, mint a nagykés,
mikor az ember húsába vágják
és még el is várják,
hogy szenvedni lássanak.
Azt hiszik az emberek,
olyan könnyű! Meglehet,
el se’ tudják képzelni,
milyen lehet érezni,
amikor nincs más neked,
csak a Remény van Veled.
Egyedül vagy utadon,
ezer év már nyakadon,
hordod azt a nehéz súlyt,
ami Téged földre sújt,
és habár küzdesz ellene
összetörsz, úgy halsz bele,
mint kinek a világon nincs senkije…
Mire vársz?Miért nem mersz szólni?
Mit akarsz még eltitkolni?
Megint eltelt észrevétlen néhány hét.
Visz az ár,és nem tudsz lépni
Nem akarnám végignézni,
Körülöttünk megszűnt minden,s tévedtél!
Távoli már ez a part,
És lassan olvad a jég.
Fárasztó ez a harc,
Végtelen ez a tél!
Félteném,
De többet én már nem veszthetnék
Érteném:
A kör bezárult,nincs már mentség.
Menj,ha menni muszáj!
Jobb lesz így ezután.
A néma csend ölel át,
Túl hosszú volt ez a tánc.
Mire jó most szitkot szórni?
Egyedül sem könnyebb élni.
Ez a játék véget ért,már nem kérdés.
Vártam amikor jöttél
Sírtam amikor mentél
Így volt Neked elmondjam
Te vagy az akit a legjobban...
Fáj,hogy ezt tetted,
Hogy szerelmem neked semmit sem jelentett.
Fáj,hogy megcsaltál,
Majd szemrendülés nélkül szemembe hazudtál!
Fáj,hogy őt szereted,
De elfogadom,mert boldog vagy vele.
Gyengéden érintetted arcom, és tudtam.
Most jött el a perc, hogy temessem a múltam.
Az Élet oly rövid, muszáj boldognak lenni,
és életem egyedül csak én tudom jobbá tenni.
Én és Te. E két szó összetartozik örökre.
Ha Te nem lennél, nem támaszkodhatnék arra az erőre,
amit adsz nekem újra és újra mikor kell,
s amit soha nem tudnék pótolni semmivel.
Itt élsz bennem és csodálatos érzés ez.
Tudni, hogy velem vagy a bajban és védesz.
Érezni a szeretetet, amit magadból adsz nekem,
amiért életem végéig hálás leszek neked......
Emlékké olvadsz tudatomban
mely néha-néha feléled
érzem még tisztán, első csókunk
amelyet sosem feledem..
Az évek múlnak, az idő farag
farag, és farag fáradhatatlanul
de az a csók, szívembe marad
emléke élénk, soha nem fakul.
Akkor, amikor ajkamra égetted
nem tudtam, de nem is sejthettem
hogy minden csókot majd ahhoz az egyhez mérem
de egy sem fog majd felérni vele…
És hiába árnyékká szédülsz tudatomban
mely néha-néha feléled
érzem még tisztán, első csókunk
amelyet sosem feledem..
"Mindentől távol, lehetsz bárhol,
Mindig őrizlek majd!
És nem választ szét,
És nem választ szét sem víz, sem part!":)