Egy kis romantika.../szerelmes dalok, versek, regények/ (fórumjáték)

Mezei Marianna - Lehettem volna...

Lehettem volna

ház, meghitt, meleg otthonod

függöny mögül kitekintő ablakod

fal, mely rejtene s nem árulna

ajtó, mely előtted kitárulna

ágy hol megleled nyughelyed

párna mire lehajtod fejed,

testedből kinyúló két kezed

örömtől sugárzó szép szemed.

Lehettem volna

szó, mely hozzád szólna

száj mi érted s rólad dalolna

szív, vágyaid nyugtatója

lepel, lelkednek takarója

víz, szomjadnak eloltója

tűz, vérednek felgyújtója

szél, reménye is suttogója

bölcső, álmaid ringatója.

Lehettem volna

fa, hűsítő árnyék adója

ág, eséseid megtartója

levél, mely miattad lehullna

madár, ki fészkében hozzád bújna,

fű, könnyeid felfogója

kert illatozó virághajója,

föld, léted hordozója

sorsod irányító mindenhatója.

Lehettem volna

üde, színpompás hajnalod,

rád mosolygó őrző angyalod,

Napod, Holdad, csillagod

lehettem volna az Univerzumod,

adhattam volna mindezt neked,

lehettem volna a mindened.

Marie Marel - Szuszogó szonett

Fejét karjára hajtja, alszik csendesen.

Lehunyt pillái mögött tán álom-film pereg:

kacagva játszik a téren sok-sok kisgyerek.

Őrzöm kicsiny testét, nézem ahogy pihen.

Mily édes arc, földöntúli, csodás mosoly.

Oly jó látni bájos lényét. De csitt...: megmozdul,

pillája rebben, fordul, az ágy megcsikordul.

Vonásain már újra békesség honol.

Átölelném, de szent nyugalma - nem teszem.

Nézem meghatottan, óvón, szerelmesen.

Ágya mellett álomféltőn elrévedek:

- Kis szívem, ha tudnád, mennyire féltelek!

Én Veled alszom el és veled ébredek,

légy nagyon sokáig szuszogó kisgyerek! -

Radnóti Miklós - Tétova óda

Mióta készülök, hogy elmondjam neked

szerelmem rejtett csillagrendszerét;

egy képben csak talán, s csupán a lényeget.

De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,

és néha meg olyan, oly biztos és örök,

mint kőben a megkövesült csigaház.

A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött

s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.

S még mindig nem tudom elmondani neked,

mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom,

óvó tekinteted érzem kezem felett.

Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.

És holnap az egészet újra kezdem,

mert annyit érek én, amennyit ér a szó

versemben s mert ez addig izgat engem,

míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.

Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap,

Mit mondjak még? a tárgyak összenéznek

s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab

az asztalon és csöppje hull a méznek

s mint színarany golyó ragyog a teritőn,

s magától csendül egy üres vizespohár.

Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,

hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.

Az álom hullongó sötétje meg-megérint,

elszáll, majd visszatér a homlokodra,

álmos szemed búcsúzva még felémint,

hajad kibomlik, szétterül lobogva,

s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.

Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,

de benned alszom én is, nem vagyok más világ.

S idáig hallom én, hogy változik a sok

rejtelmes, vékony, bölcs vonal hűs tenyeredben.

Baranyi Ferenc - Előled is hozzád...

Szeretni foglak tegnapig.

Jövőd múltamba érkezik

s múltadból érkezik jövőm.

Csak tegnapig szeress, de hőn.

Mielőtt megismertelek,

már szakítottam rég veled,

nem is tudtad, hogy létezem,

és szakítottál rég velem,

elváltunk végleg, mielőtt

megjelentünk egymás előtt,

én jobbra el - te balra át.

S most jobb a ballal egybevág.

Kiadtad utamat s utad

kiadtam én is. Menj. Maradj.

te érted ezt? A távozó

nem el, de feltűnik. Hahó,

hahó! Csak erre! Jöjj! Eredj!

Isten hozott! Isten veled!

Isten veled! Isten hozott!

Futok tőled s hozzád futok,

s te tőlem énhozzám szaladsz,

előlem is hozzám szaladsz -

ki érti ezt? Ki érti azt?

Megfoghatatlan. Képtelen. Szerelem ez?

Alighanem.

Ne mondd..

Ne mondd, hogy szeretsz, csak mosolyogj rám.

Ne mondd, hogy kívánsz, csak ölelj át

ne mondd, hogy örökre, csak pihenj meg

ne mondd, hogy maradsz, csak légy őszinte

ne mondd, hogy mindent, hisz csak perceket kérek.

Igazán szeretni...

Számomra nincs másik,

még ha a szív bele is szakad,

forró vassal megbélyegeztél,

a szívem közepébe égtél,

nem doboghat már nélküled,

az a seb, örökre - a Te jeled.

A rózsa csak egyszer nyílik

és elhervad azután

Szeretni csak egyet lehet,

tiszta szívből, igazán!

Valakit nagyon szerettem,

elfelejteni nem fogom,

helyébe más jött, de őt úgy

szeretni soha nem tudom.

Csak egyszer az életben

"Egy ilyen szép szerelem csak,

Egyszer adódik az életben,

Ha elfordulsz, megtagadsz,

Akkor is az egyetlen maradsz.

Nem kérek túl sokat csak,

Perceket és az édes mosolyodat.

Várlak...

Nem bánom mi volt, s van,

Csak bújnék hozzád,

Némán boldogan!"

Nincs menekvés

"Az ember szaladhat a szerelem elől

bármilyen messzire,

még a haláláig is elmehet,

de a szerelem elől

nincs menekvés,

Mert a szerelem

mindenben tovább él.

Ha egyszer megszületett.

A szerelmes lélek.

Mindenhol ott van,

a csillagokban,

a fűszálban,

a gondolatban.

Az életben,

A halálban.

E világon, és a túlvilágon.

Éltet, andalít, boldogít,

És boldogtalanná tesz.

Szinte már megfogható.

Mint a zene.

Az ember mehet

bármilyen messzire,

de az általa életre lehelt szerelem

megmarad."

Az első pillanattől kezdve

"Magunk ellen való vétek lenne elengedni egymás kezét.

Életünk szeretetét már semmi sem tépheti szét,

igaz, egymástól sokszor elsodor a könyörtelen cél,

de ha rád gondolok, szívembe a melegség mindég visszatér.

Nem számít már hol vagyok, merre, hol ébredek,

emlékeim közt, ha felbukkansz, azonnal rád ismerek,

Úgy, hogy az első pillanat összevillantotta a szemünket,

ahogy az első ölelésben összeforrasztotta a vágy a testünket...

Annyira együtt élünk. Szerelmünk még ma is úgy von egymásba,

ahogy az első édes találkozásban, énünk a csúcsot megtalálta.

Sokszor zavar, hogy nem tudom úgy elmondani neked,

mennyire szeretlek, mennyire együtt érzek veled,

Amikor a távolban eltöltött éjszakákban

szívet tépő csönd, vagy magányos harsogás van..

De bármilyen messze is vagy tőlem, ott vagyok veled-

szívemet érezze a szíved, mert a tiéd, mert szeret.

Szeret, mert szeretlek az első pillanattól kezdve,

amióta helyet készítettél szívemnek a szívedben,

amióta a szemem a szemedben csillagot látott,

azóta hordozom, védem veled.., ezt az édes boldogságot..."

Kellesz nekem

"Mint virágnak a napsugár úgy kellesz nekem,

tudom: ez egy el nem múló szerelem.

Éget a vágy, amikor hozzád érek,

minden porcikámmal csak téged érezlek.

Nem érdekel semmi, csak hogy veled lehessek,

s forró szívemmel téged szeresselek!

S ha néha össze is veszünk, én akkor is nagyon szeretlek,

örökké veled maradok, s nem lesznek már könnyek.

Éjszakákon veled töltöm minden percem,

mert csak az enyém vagy egyetlen szerelmem!"

Labirintus, amiben élünk

Mért találjak valaki mást?

Meghatároz, ahova lépünk,

Keresed a megoldást.

Fogd a kezem, nézz az égre,

Körülvesz a sok szokás,

Jobb, ha közös útra lépve,

Keresünk egy látomást.

Átlépünk majd százezer akadályt,

Szerelem ébred, nekem az élet : Te vagy

Átúszunk majd a világ vad folyamán

A szerelem éltet, nekem az élet : Te vagy.

Valahol a világűrben

Szünet nélkül lobog a láz,

Veled vagyok apró a térben

Ez minden vágyat megmagyaráz.

Átlépünk majd százezer akadályt,

Szerelem ébred, nekem az élet : Te vagy

Átúszunk majd a világ vad folyamán

A szerelem éltet, nekem az élet : Te vagy.

Én várlak ott, a vágyak hűs taván,

Szép, ringató remények lágy szaván.

Így álmodunk át minden éjszakát,

Nem halljuk a valóság zaját.

Átlépünk majd százezer akadályt,

Szerelem ébred, nekem az élet : Te vagy

Átúszunk majd a világ vad folyamán

A szerelem éltet, nekem az élet : Te vagy.

Mindenem

Rád gondolok,

ezen az álmatlan, magányos éjszakán

Ha helytelen az, hogy szeretlek,

akkor a szívem nem engedi, hogy helyesen cselekedjek

mert beléd estem,

és nem bírom ki, ha nem vagy mellettem

Mindenem odaadnám,

ha csak egyetlen éjszakát is veled tölthetnék

Feláldoznám az életem,

ha érezhetném a tested az enyém mellett,

mert nem tudlak elengedni s élni a dalod emlékével

Mindenem odaadnám a szerelmedért ma éjjel

Érzel engem?

Elképzelem, ahogy a szemedbe nézek

Tisztán látlak magam előtt

És mégis olyan távol vagy

akár egy messzi csillag melyhez ma éjjel imádkozom

A tavaszt hoztad télnek idején,

Oly fájó szívvel búsan éltem én,

Csak jártam az utcákat,

És elkisért a bánat,

A havas télben, te jöttél felém.

A csók varázsa újra eljött már,

Ezer színében újra élt a nyár,

Úgy éreztem hogy véled,

Szép lesz megint az élet,

És minden ismét értelmet talál.

A vágy amit szemedben láttam én,

Elszállt, elmentél könnyedén,

Ne félj nem ér el hozzád már a vád,

Ne félj nem zavarlak tovább.

Hogy enyém voltál megköszönöm én,

S ha nem is vagy már többé az enyém,

Még kísért az emléked,

Még néha fel-fel éled,

Hisz nem volt oly rég,

Jól emlékszem én,

Hogy tavaszt hoztál télnek idején.

A vágy amit szemedben láttam én,

Elszállt, elmentél könnyedén,

Ne félj nem ér el hozzád már a vád,

Ne félj nem zavarlak tovább.

Hogy enyém voltál megköszönöm én,

S ha nem is vagy már többé az enyém,

Még kísért az emléked,

Még néha fel-fel éled,

Hisz nem volt oly rég,

Jól emlékszem én,

Hogy tavaszt hoztál télnek idején.

Bucsúzom.

Ha majd nem lesz jó a szó,és hiányzom majd neked,soha ne feledd,hogy volt egy asszony,ki igazán szeretet.

De elmúllik majd a fájdalom,s jönnek majd új remények egy napon.

Tudom,bárkivel is fogsz beszélni,én hiányzom majd neked.

Az én szavaim,melengették a szívedet,és senkivel nem érezted jól magad,csak egyedűl velem.

Nem ismerem az érzéseidet,de jó volt veled,s a hónapok elteltek.

De már tudom hogy nem szeretsz,és lehet hogy soha nem is szerettél,ezt azt hiszem,már soha nem tudom meg.

Köszönöm neked a boldog órákat,s a boldog berceket,most elmegyek,hogy magányba fordítsam a szívemet.

Szerettelek édesem!de ugy látom tovább már,nem engeded.

Fájj a bucsúzás,de már nem kellek neked.

Nem vagyok erőszakos,igy hát tovább lépek.

Fájj a szívem,mert összetörted nekem,nem tudom hogy valaha is kiheverem.

De látom már,nincs értelme folytatni,te már nem szeretel,

Valami megváltozott ebben a hónapban!!megváltozott neked a szívedben.

Igaz szerelem!azt hiszem ez csak a mesében létezik nekem.

Miért is engedtem hogy igy legyen!!

Elbúcsúzom szép csendesen,,adjon az isten szebb jövőt neked,és édes szerelmeket.

Szerettelek s hittem neked,de ez már csak egy emlék marad nekem.

Nagyon fogol nekem hiányozni,de el kell hogy engedjelek.

Örökké szívembe foglak hordani,soha nem felejtlek.

Bocsás meg ha így búcsúzom el,de jobb lesz mindkettőnknek,

Nem adtál szerelmet,s már nem adol sohasem,

És csak végezetül annyit kívánok neked,találd meg az igaz szerelmedet,egy olyan lányt,ki téged is igazán szeret.

László Ilona: Érezni a szád

"Ujjaim közt illatos,

Bársony rózsaszirmot,

Fehértornyú templomból,

Távoli harangot,

Számban szétpattanó,

Édes szőlőszemeket,

Testemre zúduló,

Langyos esőcseppeket,

Lábamban a tánc,

Tüzes ritmusát,

Magamhoz ölelni,

Csillagdíszes éjszakát,

Hinni, hogy az álmom

Valóra vált,

Szeretném még egyszer

Érezni a szád."

Szóljon a zene érezd, hogy neked szól

Hunyd be a szemed érezd magad jól

Ölelj engem át adj egy éjszakát

Szóljon a zene élvezd a ritmusát

Szóljon a zene és meséld majd el nekem

Miért van, hogy mindig téged vár a szívem

Ölelj engem át adj egy éjszakát

Szóljon a zene élvezd a ritmusát

Szóljon a zene hallgasd a Rock and Rollt

Ha táncolni akarsz kapaszkodj belém jól

Ölelj engem át adj egy éjszakát

Szóljon a zene élvezd a ritmusát

Szóljon a zene a szívedet add nekem

A zene és te E kettő kell nekem

Ölelj engem át adj egy éjszakát

Szóljon a zene élvezd a ritmusát...

És azzal újra két keze közé fogta az arcomat. Elakadt a lélegzetem. Habozott - de nem a szokásos értelemben, emberi módon. Nem úgy, ahogy egy férfi hezitál, mielőtt megcsókol egy nőt, de szeretné előbb kipuhatolni, miként fog a nő reagálni. És nem úgy, amikor azért habozik, hogy meghosszabbítsa a pillanatot, a várakozás eszményi pillanatát, amely néha jobb, mint maga a csók. Edward azért habozott, hogy kipróbálja magát, hogy lássa, biztonságos-e a dolog, hogy megbizonyosodjék róla, még mindig ura önmagának.

Stephenie Meyer

Szeretnélek ........

"Szeretnélek kibontani,

s vigyázva összerakni újra,

aztán,

ha van,

lelkedbe bújva álmodni,

mint még sohasem."

Szabó Lőrinc

Mintha egy csöpp vér kiserked,

jöttem és távoztam én,

Kedvesem szép arca mécslángjában

ellobbantam én,

Szerelemben nemtudóvá

és tudóvá váltam én.

Faríd-ad-Dín Attár

Hatalmasnak, Szerelmesnek folyton-folyvást SORSA VAN.

Mosolyt csak közöny terem - a szenvedély humortalan.

Fodor Ákos

Keze, szája, bőre elmossa az időhatárokat, hogy egyetlen órára éreztesse velünk a végtelent, még mélyebbre marja belénk a változó hangulatú szenvedélyt, még szorosabbra szője közöttünk az elválás lehetetlenségét.

Vavyan Fable

Mi sem érdekesebb a szenvedélynél; minden váratlan benne, s a hős egyben áldozat is. Mi sem sivárabb a kedvtelés-szerelemnél, itt minden számítás, mint az élet összes prózai ügyében.

Stendhal

Amikor egy férfi s egy nő szenvedélyesen szeretik egymást, bármilyen akadály - férj, feleség, szülő - választja el őket egymástól, a természet akaratából, isteni jogon összetartoznak.

Nicolas Chamfort

Érzés

Az érzés, mi éget legbelül,

Az érzés, mi hajt kegyetlenül,

Az érzés, mi örökre fogva tart,

Az érzés, mi folyton hozzád hajt.

Az érzés, mi nem hagy nyugodni,

Az érzés, mi csak néha hagy aludni,

Az érzés, mi téged hozzám fűz,

Az érzés, mi engem hozzád űz.

Az érzés, mi belül szétszakít,

Az érzés, mi tombol, s elvakít,

Az érzés, mit szívem már oly rég akart,

Szeretlek, ez az érzés, mi életben tart!