Egy kis romantika.../szerelmes dalok, versek, regények/ (fórumjáték)
Lány: Most van a szívműtétem.
Fiú: (sóhajtotta) Tudom.
Lány: Szeretlek!(mondja szomorúan)
Fiú: (Ránéz könnyes szemekkel) Én téged jobban, Sokkal jobban!! (elsírja magát)
Nővér: (belépett a szobába) Itt az idő. ..............
Fiú: (szenvedélyesen megcsókolja)Szia!
Lány: Szia!
A műtét után, a lány megkérdezi, hol van a fiú.
Anyukája: Nem mondta neked? (és zokogva elsírja magát) Ő adta neked a szívét...
Kedves hiszed-e, nyílnak még virágok az ugaron,
Szomorú mosolyod akarom, múljon az ajkadról.
Szedett, tarka virágokból fonok neked koszorút,
Fejedre teszem szépen, hogy ne légy sose szomorú.
Szívem hölgye érted futok versenyt én a széllel,
Karjaim közt érezzem imádott lényed-tested.
Tudod te, mit szenved lelkem az egyedülléttel,
Vágyálmaimban kegyeidért hozzád esengtem.
A szeretet olyan, mint a tűzhely.
Lángja lehet takarékon vagy teljesen felvéve, ilyenkor meleg vagy forró,
ha kialszik a lángja jég hideg vagy fagyos.
A csodát meglátod, ha kinyitod a szemed,
a szeretetet megérzed, ha kinyitod a szíved!
Édesem, kicsiny kedvesem,
Gondolsz-e erre életem.
Azért nem találsz engemet,
Mert én is téged kereslek
Fáradt a szívem
Fáradt a szívem, és halkan ver nagyon,
Csak jó úgy hosszan ülni a napon,
Nézni a fákat, és nézni az eget,
A messziról kéklő nagy hegyeket,
És lesni a fájó csöndet itt belül,
Amint a könnyhúrokon hegedül.
Hallgatni: ver-e még dalt a szívem,
Meghalt talán, vagy alszik, pihen?
Vagy, mint a hernyót gubózza selyem,
Hogy föltámadjon szárnnyal ékesen?
Tud-e még sírni, könnye van-e még?
Sikoltni tud-e, ha kínok-kínja ég,
Tud-e lázongni, mint vulkános hegyek,
Ha zúg fölötte vészes förgeteg?
S altatónótát, zengőt, édeset,
Dalol-e majd, ha elterül az est,
S a kisfiú álommesére vár,
Mely aranykertből aranyszárnyon száll,
Át a nagy, fénylő mesetengeren,
A fáradt, csöndes szívemet lesem.
Ha tiszta szívvel
"Ha szíveddel nézed a világot,
A lelked majd adja a fényt,
A láthatatlant megláthatod
Ha tiszta szívvel élsz.
Sokáig éltem én is így,
Valami megmaradt bennem még,
Ha elveszi álmodat tőled a sors,
Belül nem maradsz más, csak jég.
De az élet szép és akar téged,
Bármilyen mély sebbel élsz,
A láthatatlant megláthatod
Ha tiszta szívvel élsz.
Ha életed ajtaja bezárul már,
Nyugodtan mész majd el,
Mert úgy élted az életed
Hogy a rossz nem érhet el.
De az élet szép és akar téged,
Bármilyen mély sebbel élsz,
A láthatatlant megláthatod,
Ha tiszta szívvel élsz. "
Érzés
Egy tiszta érzés
mi átjárja testem, lelkem,
mit elmondani kevés a szó,
tiszta, boldog világ, mit
megtaláltam, mit megleltem.
Megtartani, megbecsülni,
ez a célom az eljövőben,
olyan ez, mint mikor újabb
patak fakad a hegytetőben.
Olyan ez, mint mikor
kitárja szirmait a virág,
s először ízlelgeti véle
a levegő frissítő illatát.
Először érzi meg
a langy eső melegét,
először simogatja végig
szirmait a szél.
Először ingadozik,
ha zord vihar fakad,
s ha túléli, igazán virág marad.
Levelei zölden nevetnek
a kéklő ég felé,
a csillagok ha felragyognak,
síró boldogsággal fordul
a fénylő hold felé.
Köszönetet mond ő
a tápláló talajnak,
erősödő szára, zöldülő
levelei mind élni akarnak.
Míg szirmai szivárvány
színekben pompáznak,
apró sejtjei életére vigyáznak.
Kinyíltam, s élni akarok!
Élvezni, hogy szép,
törékeny virág vagyok.
Boldogan nevetni a világ felé,
míg el nem hervadok,
álmom véget nem ér.
Szeretni azért, hogy szeressenek, és,
hogy Téged szeresselek
nevetni, hogy mások is
velem nevessenek.
Fogadd el!
Fogadd el azt, ami Te vagy!
Szeresd magad mindig ilyennek!
Mert kell, hogy önmagad maradj,
s mások is majd, ezért szeretnek.
Békülj meg végre önmagaddal,
éld boldogan az életet!
Az élet - mint a torta habbal,
- csak akkor szép, ha élvezed.
A hétköznapok viharában,
a gondok mind feladatok.
Birkózz meg velük! Élj a mában!
Ne érezd, hogy feladhatod!
Ne ússz mindig szembe az árral!
Ne hidd: - Folyton harcolni kell!
Ne kerülj szembe a világgal,
a holnap magától jöjjön el.
Koncentrálj mindig a jelenre!
A múlt elszállt, nem létezik.
S hiába vársz folyton egy jelre.
A jövő e percben érkezik.
Szeretem csókolni a szád.
Testednek szívni illatát.
Szeretem látni szép szemed,
Ők is ölelnek engemet.
Szeretem hallani hangod,
Szeretem élvezni mosolyod.
Szeretem simogatni kezed.
Szeretném, - ölelj engemet.
Köszönöm, hogy ünnepnek tekintesz,
hogy szíved bíborborával vársz reám
és ó-ezüsttel terítesz miattam;
s hogy el ne fussak előled riadtan,
lelked titkos, százegyedik szobáját
virággal díszíted fel énnekem.
Tiéd minden ujjongó énekem,
tiéd lelkem szivárványos zománca,
tiéd a derű, mely rólam szerteárad,
nem hozok kínt, se sóvárgást, se vágyat,
örömnek jövök, sohase verlek láncra,
ünnep leszek, mert ünnepként fogadtál.
Kedveld velem a kéket, a kedélyt nyugtató szépet,
Szeresd ezt a földet, a rajta elterülő zöldet.
Kedveljük a fehéret, dicséri ő a lelkünket,
Szeretve szeretlek, boldogság töltse el a szívünket.
Nem hatnak rám rímek és szavak,
Nem kell, hogy rejtegesd,
inkább mutasd meg önmagad.
Látom szemedben a vágyat,
mellyes szeretnél szeretni,
az életet élvezni,
mosolyogva felkelni.
Fogadd el, hogy egyedül
ez nem nagyon menne,
Fogd meg a kezem, Fogd meg örökre.
Oly megnyugtató, hogy itt vagy nekem,
Hogy minden bajban fogod a kezem,
Hogy nem hagysz el soha, hogy viszont szeretsz,
Hogy velem együtt sírsz és nevetsz.
Kovács Ákos: Közömbös gyógyító ének
Kiírlak magamból, meggyógyulok.
Állok melletted, ahogyan máskor más mellett nem, és annyira szeretnélek szeretni, nem is tudod, nem is tudom, érzem, érzem.
Most úgy teszel, mintha, azután mégsem, és én nem nézek rád, közömbös leszek, mostantól az akarok lenni és nem akarok a szádhoz érni, mint régen, mint tegnap.
Mint egy perce még. Megérint, hogy itt vagy és úgy teszek, mintha másvalaki volnál és én se én,
hanem az a másik lennék, aki nincs itt, akit nem érdekelsz. Már nem akarom megsimogatni a fejed, megnyugtatón és forrón és kinevethetően és banálisan. Nem akarom a szemedet nézni, amíg könnybe lábadok, nem akarlak megcsókolni és nem akarom,
hogy megcsókolj. De mosolygok is rád, és nem kerüllek el, szóba elegyedünk, beszéljük ostobán a semmit. Hétköznapi leszek veled.
Nem vagyunk ünnep többé, kár, hogy egyetlen percre se voltunk. Nehéz a szívem, de majd ha akarom, nem fáj.
Nevetek magamon, új-kamaszként: mindegy, ugye mindegy.
Gondolsz-e bármire, ha látsz, ha látlak, mit gondolsz? Jó így? Így jó most? Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek. Nem kívánlak és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással. Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi. A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly. Így akartad, akarjuk akkor így. Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból.
Csak rám ne nézz…
Mikor szívünk előszőr összedobbant,
Mikor szemed rám nézve lángra lobbant.
Mikor az első csókod az ajkamra égett.
Én akkor úgy éreztem Meghalok Érted!
Olyan az élet akár egy álom,
Állandóan csak utánnad vágyom.
Álmodom rólad sokféle szépet,
És mindig az a vége: Szeretlek Téged!
Amikor én Téged megismertelek,
édes érzés fogta el szívemet.
Érzem, hogy a szívem egészen tied,
nem is tudnék létezni nélküled.
Ne hidd hogy eltudlak feledni,
Hogy rajtad kívül mást is tudok szeretni.
Hogyha a síron túl is van élet,
Ott se tudnék mást szeretni csak Téged!
Írok valakinek, aki nem is várja,
Ki könnyes szemem álmában sem látja.
Írok ha megtiltod, ha össze is téped,
De jusson eszedbe: Szeretlek Téged!
Egy szív, mely érted dobog.
Egy szív, mely sír és zokog.
Egy szív, mely érted ver.
Valaki szeret tudnod kell!
Szeretni úgy is lehet, hogy nem mutatod meg.
Szeretni úgy is lehet, hogy lábad megremeg.
Szeretni úgy is lehet, hogy csókolni sem mered.
Szeretni úgy is lehet, hogy könnyed megered.
Szeress, mert rövid az élet.
Szeress, mert múlnak az évek.
Szeress, mert annyira kívánlak.
Szeress, mert csak Téged Imádlak!
Azt adom mi legnagyobb, a szívemet
Mely útra kel és felkutatja tiedet.
Rejtsd el, őrizz, éltess engem kedvesem
Én veled leszek, te leszel a mindenem!
Nem tudom elmondani, amit irántad érzek.
Néha hiányzol, de még nem szeretlek.
De azért remélem mellettem maradsz,
Mert a szívem felé jó úton haladsz!