Egy kis romantika.../szerelmes dalok, versek, regények/ (fórumjáték)

Az együtt töltött perceinkből legyenek órák,

majd napok, a napjainkból hosszú hónapok,

s az örökkévalóság tartson addig, amíg Veled vagyok!

Ami vágyad van, csak akarni kell.

De a szerelemért sokat tenni, tenni kell!

Tedd a szívedre mindkét kezed,

Érzed azt, hogy van ki igazán szeret!

...

Adj erőt és adj időt nekem.,

ha senki nem jön, te maradj itt velem.

Segíts rajtam, hogy ne tévedjek el, emelj fel magadhoz.

Ha az estharang imára szól,

gondolj rám s aludj jól!

Bárhova vezet az, élet

Én mindig szeretni foglak téged!

Gyufát gyújtok és látom lobogó, hajad,

az élet én nekem ameddig tart Te vagy.

És Te vagy a jövő, s az öröklét nekem,

Te egyetlen szépség, édes egyetlenem!

...

Eltűnődöm mennyit vártam Rád,

Hosszú hetek több, mint gondolnád.

Eltűnődöm mennyit álmodoztam én,

S mi eddig álom volt most mind az enyém.

Szitál a hó és minden jégvirág

Csak egy dal vidít fel, amit te dúdolsz és nekem szól

A tűz, a szó, minden szép, ha jó...

Varázslat az égen, nincs hideg már, csak mosolygás

Régen, várt ünnep

Gyerünk varázsolj csodát

Olvadj fel kérlek,

Remény, varázsolj csodát

Szitál a hó és minden jégvirág

Csak egy dal vidít fel, amit te dúdolsz és nekem szól

Pehely a kézben, piciny jégvilág

Adnám át, de olvad, egy kis ajándék, csakhogy nevess még

Régen, várt ünnep

Gyerünk varázsolj csodát

Olvadj fel kérlek,

Remény, varázsolj csodát

Szeress!

Szeretnék megpihenni Nálad:

szeretve, s elfogadva lenni.

Felejts el mindent, mi fájhat!

Ne álljon kettőnk közé semmi!

Tudod, a múltad nem számít nekem.

Engem csak a most érdekel.

Ölelj, csókolj, szeress!

S ha szívből viszonzom - meg ne vess!

Félsz tőlem? Félsz a szerelemtől?

Ne félj, én az leszek, akinek akarsz.

Nem tapadok Rád puszta szeretetből,

hisz én is azt akarom: önmagad maradj.

Romantika a parti fák alatt

Húzz közelebb magadhoz,

csak a csend beszéljen tovább

és ne hagyd, hogy kitakarjanak

a lombos, parti fák.

Érezz, hűs szellőt

és forró vihart,

csókkal tombolva

lüktető, test-zivatart.

Szikrázó szemek

villámtüzén

forrjon a láng,

míg alszik a fény.

Éjjeli fátyol

csillagruhán,

nesz-sikolyokban

vad indián.

Tánc.

Szívedbe rejtve

Megfakult, bús hajlékába zárva

vágyódik dallamod szívhangjain.

Gyöngyház fényednek titkos hamvain

gyöngyvirágként bont illatos reményt.

Ma tüskéket növeszt rá ezüst Hold,

dacoló széllel vívnak szirmai.

De a holnapnak arany malmai

szelíddé őrölnek szenvedéllyel.

Engedj be, tárd ki ketreced kapuit!

Törd fel lelkednek sírköves tabuit

s én ott leszek Szerelmem, ha engeded.

Gyengéd harmattá ölelő karjaim

szivárványszínes, szárnyaló vágyain

csak szívedben lelhetnek menedéket.

Mondd, akarsz-e?

Mondd, akarsz-e játszótársam lenni

gyöngyvirágillatú tavasz hajnalán?

Színezüst vágyaink egy csokorba szedve

egót áldozni az egység ritmusán?

Akarsz-e pilleszárnyakon szállni

kéz a kézben együtt nyári délután?

Lellei lombos fák alatt megpihenve

némán elmerengni szemünk mosolyán?

Akarsz-e új világunkban bízni,

szívünk hűségében ősznek alkonyán?

Igaz értékeink soha nem feledve

álomba merülni lelkünk halk szaván?

Mondd, akarsz-e szivárványban élni,

szenvedélyben égni téli éjszakán?

Zord magányosságtól többé sose félni,

egymásba olvadni létünk színpadán?

Édes a tűz, a lelkünk lobog

S zuhognak rá az éjsötét záporok

És nem állunk meg, s a kezem fogod

Egy sóhajÉ - Hát mondd, mi baj?

S már nem vagy ott

Nézem, csak ál-csillagok

Érzem, a színpad forog

Ugye csak játék ez

Zene meg tánc is lesz

Nem szabad elhinni

Nem illik elmenni

Ugye csak játék ez

S ahogyan volt, úgy lesz

A ruhatár vár ott kint

S ott leszünk újra mind

Az idő sodor, ringat tovább

És ott feszülnek fönt a kék vitorlák

A fehér hajó megérkezik

Néhány értem nyújtott kéz még jól esik

Néznek az ál-csillagok

Érzem, a világ forog

Ugye csak játék ez

Aztán majd tánc is lesz

Nem szabad elhinni

Nem illik elmenni

Ugye csak játék volt

Mese, meg kéklő Hold

Valaki másról szólt

Ugye, csak játék volt

Más és más szempontok szerint cselekszik az, aki szeret, az, aki gyűlöl, az, aki közömbös. Más a reakciója férfinak és nőnek, a győztesnek és a veszteseknek.

Popper Péter

Ha a tragédiák elérnek, ne hagyd, hogy lerántsanak. A szerelem meggyógyíthat téged, szerencsés vagy, hogy itt vagyok. Engedd, hogy a szerelmem ajtót nyisson a szívedhez.

Dan és a szerelem c. film

Az élet egyszerre öröm és fájdalom. S amíg lélek van a testben, mindkettőt átéljük. A derűt és a bánatot. A találkozást és az elhagyatottságot. Azt, hogy "vele" - és azt, hogy "nélküle". Csak a holt nem érzi mindezeket, mert nem létező. Közönyös. Nincs. Csak az fáj, ami él.

Müller Péter

Fekete szíjak

feszülnek szívemen -

érted aggódom.

Hidd el, hogy értem, a szerelem sem mindenható

A hétköznap az ünnepre támad és összefolyik rossz meg a jó

Ha fáradt a lelkünk és szomjazik az igaz után

Az eső helyett konfetti hullik, csak álca, ami mosolyog ránk.

De hidd el, hogy itt van a valódi arc,

ha igazán látni akarsz.

Mert az aki voltam, itt van még

Hiába történt, ami történt

Az, aki voltam itt néz rád

és azt kéri, lépjünk tovább

Mert az, aki voltam nem lett más

Hagyta, hogy olykor másnak is lásd

Az, aki voltam nem tűnt el

Senki se rabolja el.

Színesen szállnak és imbolyogva pattannak szét

Álmai egy vonzó világnak, a szédülethez ez is elég

Csábítás harsog a tereken és éteren át

S a képzeleted csapdába ejti, mint koldusát egy színes kabát.

De lásd meg, hogy ott van a valódi arc

Ha igazán látni akarsz.

Mert az aki voltam, itt van még

Hiába történt, ami történt

Az, aki voltam itt néz rád

És azt kéri, lépjünk tovább

Mert az, aki voltam nem lett más

Hagyta, hogy olykor másnak is lásd

Az, aki voltam nem tűnt el

Senki se rabolja el.

Néha nagy a sodrás, nyújtsd a kezed, ne veszíts el

Kopogj az ajtón, a régi jelre tárul fel

Lent ragyog az égbolt, utcakövek rácsain át

Messzire jutnánk, ha kételyeid elhagynád

Csak lépjünk tovább...

Mert az, aki voltam nem lett más

Hagyta, hogy olykor másnak is lásd

Az, aki voltam nem tűnt el

Senki se rabolja el.

Senki se rabolja el.

William Blake:

DAL

Mosolyomat, selyem

Ruhám s vágyó dalom

Ellopta szerelem;

S a puszta Fájdalom

Ad síromra bükkfa-tetőt;

Így végezik hű szeretők.

Arca, akár a menny,

Ha gyantás rügy fakad.

Ó, mért épp ő ilyen

Szép, kinek szíve fagy?

Keble szent sír a vágyak

Minden zarándokának.

Ásót, kapát ide

S egy szemfedőt nekem,

S zúgjon vihar szele,

Ha kész a sírhelyem:

Ott fekszem én, akár a rög.

A hű szerelem elszökött!

WILLIAM SHAKESPEARE :XIV.

Nem fejtem a csillagok titkait,

De, úgy tetszik, asztrológus vagyok,

Bár nem tudom, mi sors következik,

Ragály, éhínség, s zord vagy szép napok;

S percre nem jóslok, kijelölve mindnek

A maga dühét, záporát, szelét,

Vagy hogy mi éri fejedelmeinket,

Noha gyakran elém tárja az Ég;

Nekem a te két szemed (ez a két

Állócsillag) adja tudásomat:

Együtt pompázik az igaz s a szép,

Mihelyt kész leszel őrizni magad;

Ha meg nem, a jóslatom végzetes:

Véged a szép s igaz múlása lesz.

egy kis erotika :)

Látom a fejedben minden gondolatod,

Azt hiszed ruhámat mindjárt ledobom.

Éhesé tesz a vágy,felkavarják a teret,

Lángoló szemeid parázsa, pásztáza testem.

Kívánni örző ösztönöd,hajt a kéj a vágy,

Ujjaiddal vágyat rajzolsz a bluzom allá.

Tested gyönyörbe hív kíméletlenül

Csókod tüzében a testem felhevül

Te érzed testem kéjes halk sóhaját,

S én is érzem a te vágyad izgalmát

Féktelenűl húzol magadhoz egyre közelebb

Egymás rabjaként nászunk hangja ébredez

Forró lélekké olvad minden érintés,

Csak szorítasz,örömmé táplálod kívánalmaim.

Hozzám simult tested birtokába vesz.

Testem ebbe egészen beleremeg

Lassú ritmusban ringatod testem,

Lábaim közé szorítom csípődet.

Tested feszül, keményebb,

Lüktető ágyékod erősebb.

Vonaglok hevessé vált ritmusodban

S Te élvezed minden pillanatomat

Ziháló lélegzeted, már mindent betölt.

Fenekem alatt a paplan már gyűrött

Felizgat a gondolat, ahogy bőröd hozzám ér,

Ajkaid izgatóan,fent is lent is nyitják a kéj kapuit

Kívánom a „merevséged”, mi a célhoz elvezet.

Hatolj belém forrósággal, Lágyan, vadul hevesen.

Testemben a gyönyör hullámait gerjeszted.

Kitárom magam neked, tiéd már mindenem.

Nem bírom tovább...

Megadom magam és vétkezem.

Gyengéd szavakkal, lüktető ritmussal,

Finom paplan alatt kezeim siklanak.

Tűzzé hevitem testedet, s Veled együtt vétkezem,

És remegő combjaim között szívem köszönöd meg.

Fokoznám az izgalmat a kéjtől édes perceket,

A sóhajom hallod hogy füledben hogyan cseng,

Szememben látod, gyönyörtől a csillogást

S mozdulatlan csendből érzem, mindent megkaptál.

Hazudj...

Hazudd, hogy vágysz rám, gyöngéden ölelj át,

Hazudj csillagokat vagy fénylő napsugárt.

Ó hazudd nekem, hogy szeretsz,engem vársz rég,

Hazudj nekem álmot,szép tündér mesét.

Csalj szívembe reményt és légy együtt velem,

Nem számít semmi csak hazudd ezt nekem.

Hazudd, hogy nem fáj, hogy csak álmodom,

S beletörödök majd én ezt hazudom.

Könnyekkel harcolok az éj' leple alatt,

a fájdalom letipor,és a szívem megszakad!

Nem hagyom,nem én!

Ne lássa senki,hogy mit érzek még!

Eloltom a tüzet,s elfújom a ködöt,

a szerelem üldöz,de én megszökök!

Te is megszöktél,csak valaki mással,

a csók,amit adtál a száddal......

a szó amit súgtál a fülembe......

s hogy azt hittem újra megszülettem....

Mind csak hazugság volt!

Nah még egyet ha már ilyen hangulatom van :D

A neved még ismerem,de inkább elfelejtem,

túl sokat hibáztál,és én túl sokat lenyeltem!

A szíved már nem érez,csak megszokásból dobog,

csak fájdalmat hagytál itt,de most mindent eldobok!

Az volt a baj hogy szemeidnek mindig hittem,

Gaz nőtt körém,de neked csak is rózsát vittem!

Százszor is elmondtad,hogy te mennyire szeretsz,

és ezt elvártad tőlem is,'mert ennélkül de szenvedsz'!

Én már akkor is tudtam a teteink is beszélnek,

most nézd meg mit tettél....csak mentél a szélnek!

Egyedül maradtam,vérző sebekkel élek,

erős acél szívvel is, a cél előtt még félek!

Igaz érzésekkel hatalmas vágyak tengerén,

várok csak egy "egyetlent" kit igazán szeretnék!

Sokszor azt hiszed minden rendben

Sokszor azt hiszed csak téged szeret

Sokszor azt hiszed tiéd az elet

Aztán rájösz hogy mindenben tévedsz!

Kicsim, szeretlek!

Életem percei, törékeny bársonykezedbe jól simulnak,

Minden rezzenő tagommal, porcikámmal csókolni akarlak,

Ölelve lenni és forrón ölelni, ahogy a csillagokat öleli az

ég,

S füledbe suttogni, kellesz, ölelj, még nem elég, még, még!

Izzó tested csókjaimmal hevítem bíborszínű alkonyon,

S őrizi szemem szép mosolyú álmod, tisztafényű hajnalon.

Sóhajtok, Te sóhajtasz, mi szellő szárnyán repül tova,

Szeretsz, szeretlek, nem hagyjuk el egymást soha!

Kéz a kézben esőben, felhők örömkönnyében,

Ölelkezve, csókolózva állunk esővíz köpenyében,

Szerelemtől, boldogságtól könnyező szemek,

Simítják megszépült, szerelmes arcunk égi kezek.

De mit érdekel a síró felhő, ha tested testemhez ér,

Mit érdekel kommentártevő, ha ölelésed véget nem ér!

Ha kell, hát őrült leszek, s táncolok veled az esőben,

Vagy beszaladok, kergetőzöm veled friss illatú erdőben!

Lehet hogy nem hullik a hó

Lehet hogy nem talál a szó

Lehet hogy nem látszik a hold

Lehet mindez igaz sem volt

Lehet eltelik mindaz ami szép

Lehet jövőre virágzik még a rét

Lehet esélyek sora következik

Lehet az őszi táj is levetkezik

Lehet csendes minden körbe

Lehet az egyenes is még görbe

Lehet az ősz hajak ellepnek

Egy biztos: SZERETLEK

Legyen ez a pár sor hosszú emlék néked,

Mert aki ezt írta nagyon szeret téged