Egy 6 évesnek 'való' a temetés? (tudásbázis kérdés)
Pl. amit Agostina leírt a katolikus szertartásról, na meg a gyászolók egy része nem is gyászol, csak elmegy udvariasságból, és pusmognak, zörögnek, látszik, hogy az egész nem érdekli őket, közben mások mélyen gyászolnak. Engem ez felnőttként is baromira tud idegesíteni, a gyerekek meg nagyon fogékonyak az ilyesmikre.
A burokban nevelés kicsit más szerintem. A ravatalozóba is odavinnéd a gyereket halottnézőbe, csak hogy ne neveld burokban?
a halál az élet része. Egy 6 éves is tisztában van az elmúlással, a halállal. Miért ne lenne neki is való? Miért ne búcsúzhatna el ő is a szerettétől? Nyilván másképpen nyilvánul meg a gyásza, de nem hülye, csak gyerek. Ha nme hozzátartozó temetéséről van szó (bocs, de nem olvastam vissza), akkor felesleges elvinni, de amúgy....
Én mai napig nme tudtam azt feldolgozni, h nagyapám temetésén 6 évesen nme vehettem részt, nme búcsúzhattam el tőle, mert nálunk is úgy gondolták a szülők, h nme az unokáknak való dolog az.....
Képmutató temetés? Az meg milyen?
Elolvastam, amiket írtál, értettem, és nem forgattam ki. Igen, burokban nevelés szerintem, mint ahogy már írtam is.
... Hát én 36 évesen nem nőttem fel a feladathoz, nemhogy egy 6 éves... :(((
Szerintem egy ekkora gyermeknek nem a legmefelelőbb módja a gyász feldolgozásában egy temetés látványa. Ezt sokkal nyugodtabb körülmények között meg lehet beszélni vele, mintsem hogy lássa, az, akit mélyen szeretett a föld alá kerül. Még ha tudja is, ne lássa... Szerintem.
Odacibálni persze, hogy nem kell. De 6 évesen már érti, tudja, hogy a dédi, nagyi, akárki beteg volt, és meghalt, és ha azt mondja, hogy el akar menni a temetésre, akkor miért ne mehetne? Joga van elgyászolni, ha szerette az elhunytat. Hiszen a felnőtt is hogy működik?... tudjuk, hogy elment, nem találkozunk vele többé, mégis a temetésen bőgjük ki magunkat, akkor tudatosul igazán a halál ténye. Ez így van rendjén.
Egy barátnőm kisfia - igaz, nem 6 éves volt, hanem 8 - ott volt a nagypapája temetésén, sírt is nagyon szegénykém... Ha azok a könnyek nem jöttek volna ki belőle akkor, állítom neked, hogy megrekedt volna benne valahol... Teljesen egészséges lelkületű, normális gyerek, ilyennek nevelik.
A halál természetes, de az embereknek kis százaléka vallásos, mégis szinte mindenkit pap temet. Ez a képmutatás, a hazugság és a pap összezagyvál egy csomó mindent, amiben a cslád általábna nem hisz, és a büdős életben nem esik máskor szó róla.
A 6 éves gyereket meg lehet kérdezni, de gőze nincs róla, hogy mire vállalkozik, és ebben a korban még igen nagy valószínűséggel foglalkoztatja az a félelmetes gondolat, hogy mi van, ha elveszíti a szüleit.
teljesen egyetértek.....
Én először 10 éves kor körül voltam...érdekes azóta is rettegek a haláltól..láttam ahogy a halotton lévő nylonban zünnyögnek a legyek,nyári meleg volt..áááá
Pedig orvosként végigjártam anatómiát,patológiát ,nem is undorodok ilyentől de nagyon mély nyomot hagyott ez bennem.
Sokan engem is nyúztak(óvónők pl) h miért nem vittem el a kisfiamat apukám temetésére pedig napi szinten benne volt az életünkben és látta ahogy leépült,de nem tartom ebben az életkorban normálisnak .Sokat beszéltünk azóta is a maga szintjén róla,sokszor voltunk a temetőben is de nem örültem volna ha ott lett volna a temetésen noha hamvasztásos volt.Nyilván gyereke válogatja de én ezt tartom normálisnak.
Olvasd el még egyszer, amiket írtam. Vagy nem értetted, vagy szándékosan forgatod ki.
Az szerinted burokban nevelés, ha valaki egy hatéves gyereket nem visz el egy temetésre? Ki beszélt itt ilyesmiről? Meg tagadásról és hasonlókról?
Szerintem egy képmutató temetés a nem egészséges, ha már itt tartunk.
Vannak gyerekek, akik burokban nevelkednek, és egészen sokáig azt hiszik, hogy a világon nekik csak a szép és jó dolgokhoz lehet közük. Őket csak pozitív inger érheti, rossz dolgok csak más emberekkel történnek. Nem hinném, hogy egészséges ilyesmit plántálni egy gyerekbe, később egy "kicsi pofon" is óriásinak fog tűnni a számára.
A halál is az élet "része", ennek tagadása, titkolása, túlmisztifikálása hazugság.
Én is pont így csináltam a 4 éves kisfiammal:(
Így is sokszor kérdezi h tényleg nem jön nagyapa többet vissza a mennyekből?Szerintem nem szabad elvinni.
A kisebbik fiam 7 éves volt,amikor az apukám meghalt.A 3 gyerekes lelkésztől kértem tanácsot.Azt mondta vigyem el,mert így el tud ő is búcsúzni.
Végül nem vittük el,mert nem akart eljönni.
Attól, hogy nem visszük a temetésre, az nem azt jelenti, hogy tabuként kezeljük. Ha a gyerek kérdez róla, válaszolni kell az ő szintjének megfelelően, mindig csak annyit, amennyit kérdez. De a temetés ekkora gyereknek nem való! Ha közeli a hozzátartozó, akkor sem, sőt.
Én Dr. Vekerdy Tamást nagyra becsülöm, ő is azt mondja, hogy ne.
6 éves voltam, mikor nagypapám meghalt. Ott voltam a temetésén, az égvilágon semmi bajom nem lett, és azóta sincs. 30 év telt el.
Sajnos modern kori társadalmunk egyik nagy hibája (szerintem), hogy kerüljük a halál minden gondolatát.
Pedig, mint valaki már korábban írta, mindenkivel megtörténik. Mindenki veszít el valakit, és mindenki meghal.
Én beszélek a gyerekeimnek a halálról, járunk temetőbe egészen kicsi koruk óta.