Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Egy 6 évesnek 'való' a temetés? fórum

Egy 6 évesnek 'való' a temetés? (tudásbázis kérdés)

1 2 3 4 5 6 7 8 9
2013. aug. 29. 20:37
Bizonyos élethelyzeteket a felnôttek tupíroznak inkább fel; a gyerekek könnyebben megértik, dolgozzák fel.
258. trapiti (válaszként erre: 255. - Alicewonderland)
2013. aug. 29. 20:21

Meg kell mondjam, a gyereket szerintem nagyon sok esetben nem maga a látvány, vagy az esemény sokkolja, hanem ahogyan a környezete az eseményhez viszonyul.

Sajnos mi is voltunk már tanúi balesetnek ahol a letakart holttestet (nem hullát) láttuk, mivel engem nem sokkolt (intenzíves orvos vagyok), így a gyerekemet sem. Sőt volt olyan eset, hogy elkerülhetetlen volt hogy bejöjjön hozzám a kórházba és előforsult, hogy látott altatott, lélegeztetett betegeket (nyilván nem közelről, de pl. átvittem az osztályon mert vittem a gégszetre megmutatni) és az sem sokkolta... kérdezte, mi hogyan van, elmondtam, ennyi... Sokminden viszonyulás kérdése és a gyerekek sokkal érzékenyebbek erre, mint magára a látványra.

257. trapiti
2013. aug. 29. 20:16

Nálaunk sajnos épp "aktuális" a téma, nagybátyámat holnap temetjük. Beszélgettem a 6 évesemmel...


Azt mondta, hogy ő már Karácsonykor elbúcsúzott G. bácsitól amikor megölelte, mert "látta rajta" hogy nemsokára meg fog halni. És hogy akkor most már neki semmi nem fáj. Kérdezte, hogy a "testével mi lesz?", elmondtam hogy eltemetjük a temetőben a szülei teste mellé. Azt mondta, ez így jó lesz. Végig úgy beszélt, hogy nagyon határozottan különválasztotta a személyt a testtől, hangsúlyozta, hogy a testét temetik el... hátborzongató, de mégis megnyugtató volt érezni ahogy viszonyul az egészhez. Kérte, hogy a sírcsokorra az ő nevét is írjuk fel. Kérdeztem, akar-e jönni esetleg (nem gondolnám hogy kell, de ha akart volna elvittem volna), de azt mondta szó szerint, hogy G. bácsi már úgyis az Istennél van, és a temetésen nem lehet találkozni vele...

2013. aug. 29. 19:52
A zombi-gyilkolós játétokat nem is látnak a kisgyermekek??
255. Alicewonderland (válaszként erre: 250. - Egypt)
2013. aug. 26. 19:03

Vágóhíd: én a disznóvágásokon rendszeresen ott sertepertéltem mindig, egészen kicsi gyerek koromtól.

Szülés: na erről már nekem is az a véleményem, hogy sokkoló lehet egy kisgyereknek, pláne, amikor az alternatív otthon szülő asszonyok esetében a saját anyjukat látják vajúdni.

De egy temetésen nem fröcsög a vér, és normál esetben zacskóval letakart hullák sincsenek.

Nem akarok provokálni, de hamarabb megesik hogy az ártatlan, óvott gyermek egy közlekedési balesetben lát vért, hullát, mintsem hogy egy temetésen essen meg ilyen.

Bennem a temetések nem okoztak maradandó szorongást, de tisztán emlékszem arra, amikor egyetemista koromban láttam egy elgázolt biciklis fekete fóliával letakart holttestét, és látom magam előtt a mai napig ahogy a vörös vértócsa terjeng a fólia alól.

254. andi6020 (válaszként erre: 253. - Egypt)
2013. aug. 25. 23:16
Bizony jaj, nagyon morbid volt. :(
253. egypt (válaszként erre: 251. - Andi6020)
2013. aug. 25. 23:14

Jaj...


Egyetértek, attól még a halálról, elmúlásról beszélni kell neki, ha a családban haláleset történik vagy ő kérdez róla, de egy szertartás ennyi idősnek nem való. Egy-két év múlva már talán igen.

252. f1e23b97ee (válaszként erre: 251. - Andi6020)
2013. aug. 25. 23:05
Akkor ott holtverseny volt.
251. andi6020 (válaszként erre: 247. - Alicewonderland)
2013. aug. 25. 22:56

Legutóbb, mikor temetésen voltunk, a széksorok előtt feküdt egy halott nő, hullazsákkal letakarva. Meghalt az előző temetésen.

Nem mondom, hogy ez szokványos, de engem is megrázott, nemhogy a 13 éves lányomat.


Tök felesleges egy 6 évest temetésre vinni.

250. egypt (válaszként erre: 247. - Alicewonderland)
2013. aug. 25. 22:52

Ez nem túlféltés, csak mindennek megvan a maga ideje. Attól, hogy egy hatévest nem viszünk temetésre, semmiféle illúzióba nem ringatjuk. Vágóhídra se vinném például és egy szülést sem nézetnék meg vele.

Engem sem vittek hatévesen temetésre, tízévesen már igen. Nem zuhantam össze sem tiniként, sem felnőttként. Nem ettől függ az összezuhanás és a túlféltésnek ehhez semmi köze.

2013. aug. 25. 22:23
nem
2013. aug. 25. 22:23
Egy szeretett hozzátartozó elvesztése fáj és nagy veszteség ha járt vki 6 évesen temetésekre ha nem . Attól hogy vki rutinos temetésre járó semmi se lesz jobb, könnyebb szerintem.
247. Alicewonderland (válaszként erre: 246. - Egypt)
2013. aug. 25. 22:14
Egy hatéves gyerek nem kisbaba már.Én hat évesen már első osztályos voltam,augusztus legvégén töltöttem a hatot,pár nap múlva indult az iskola.Igaz,ez majd harminc éve volt.Iszonyatosan túlféltik a mai gyerekeket,egyet értek azzal,aki azt írta,abban az illúzióban akarják ringatni őket,hogy a világban csupa szép és jó történik.Aztán ezek a gyerekek zuhannak majd össze tiniként,felnôttként az első komoly traumánál.Voltak osztálytársaim,akik tizenévesen voltak először temetésen,amikor elvesztették egy nagyszülőjüket.Ők sokkal nehezebben viselték a helyzetet,mint én,aki "beleszocializálódtam"ebbe.
246. egypt (válaszként erre: 243. - Bizsu67)
2013. aug. 25. 22:04
Szerintem az életkoron van a hangsúly. 6 évesnek való -e, szerintem nem. Nem attól lesz egészséges felnőtt valaki, hogy hatévesen temetésre hurcolják. Ez egy nagyon érzékeny kor, nagy váltás, változás zajlik, épp elég dolog van, ami felbolygatja a gyereket.
2013. aug. 25. 21:56

Engem vittek anno,mert egyszerűen nem volt kire bízni.Sajnos nagyon sok temetésen voltam:dédszülők,nagymamám,rokonok,volt tanár...14 évesen egy osztálytársunk temetésén volt ott az egész osztály.Paradox,de az élet része.Az öcsém a nagymamánk temetésén 4 éves volt.Szerintem kell ahhoz,hogy tudatosuljon egy gyerekben is: valami végleges történt.Arra is emlékszem,hogy olyan hat,hétéves körül voltam,épp a szomszéd nénivel borsòt fejtettünk,amikor belém hasított,hogy én is meg fogok halni egyszer.Vacak érzés volt,de mindenkinek jön egyszer ez a felismerés.

Egy rokonunk a mamám temetésén sérelmezte,hogy nem néztem meg a koporsóban a nagymamám."Pedig úgy szeretett téged"-mondta.Ez nagyon rosszul esett.Én is imádtam a nagymamám,igazi jótét lélek volt aki mindig megtalálta a kulcsot hozzám,de úgy akartam rá emlékezni,ahogy életében láttam.Én 13 éves voltam akkor.

244. 5bcf1b7c01 (válaszként erre: 241. - F1e23b97ee)
2013. aug. 25. 21:30
ez talalo :):)
243. bizsu67
2013. aug. 25. 20:11
Nem való de minden élményre , tapasztalatra szüksége van. És az a jó ha szüleivel élheti , tapasztalhatja az ő védelmük és biztonságukban. Így lehet egészséges felnött. Szerintem.
242. Éva82 (válaszként erre: 241. - F1e23b97ee)
2013. aug. 25. 20:06
De kár, hogy itt nincs "tetszik" gomb!
2013. aug. 25. 20:00
A temetés egy embernek való méghozzá a halottnak.
240. 25800e2d09 (válaszként erre: 236. - Érdekes73)
2013. aug. 25. 19:34

"Az számomra is rejtély hogy aki nem vallásos miért ragaszkodik templomi, egyházi szertartásokhoz ( esküvő, keresztelő, temetés)"



Azért mert úgy "illik". Olyanok számára akik aszerint élnek hogy mások mit gondolnak róluk...

239. selena78 (válaszként erre: 238. - 3b1a5ec920)
2013. aug. 25. 15:14

Nézd, én azért temettem el a halottamat egyházi szertartás szerint, mert tudtam, hogy az neki fontos volna. Nem arról szólt, hogy én mit hiszek, hanem arról, hogy ő mit.


Ezért várom el, hogyha engem temetnek, az én szempontjaimat vegyék figyelembe. És nem azt, hogy a hozzátartozom mit gondol, és azt sem, hogy mit gondol a "világ".

238. 3b1a5ec920 (válaszként erre: 236. - Érdekes73)
2013. aug. 25. 07:35

Ma mar eltemetik egyhai zertartas kereteben azt is, aki onkezevel vetett eletenek... azt mondjak, hogy isten irgalmara bizza... áz viszont jo kerdes, hogy miert ragaszkodnak az egyhazi temeteshez, miert nem inkabb polgari, aki eleteben max. kivulrol latott templomot... Erdekes, erre sokat azt mondjak, hogy a polgari temetes csak "elkaparja" a halottat...

De voltam olyan temetesen is, (amikor csak azt hallottuk fel oran keresztul. hogy a "varos legszebb lanya" ment el) ahol az elejen polgari bucsuztatas volt, utana pedig egyhazi temetes.

Mindez januari csikorgo hidegben.

A katolikus szertartas emlekeztet bunos mivoltunkra, de keri isten irgalmat; (a legtobben direkt nem kernek bucsuztatast, reszvetnylvanitast) reszben hasonlo a zsido liturgiahoz; a reformatus dicseri a halottat... Szoktak is mondani viccesen, hogy elj ugy, hogy a papnak ne kelljen majd sokat hazudnia a temedeseden...

237. Érdekes73 (válaszként erre: 223. - Loch ness)
2013. aug. 25. 00:38
Hát igen 80-90 éves embernél már elfogadhatóbb hogy meghal...
236. Érdekes73 (válaszként erre: 221. - 3b1a5ec920)
2013. aug. 25. 00:35
Ez speciális helyzet volt az öngyilkosság miatt.Nem is volt biztos hogy vállalja a pap.Ugye régen nem is kerülhettek temetőbe stb...Szerintem a legtöbb ember nem vallásos ezért sem tud mit kezdeni ezekkel a szertartásokkal.Az számomra is rejtély hogy aki nem vallásos miért ragaszkodik templomi, egyházi szertartásokhoz ( esküvő, keresztelő, temetés)
2013. aug. 24. 08:26
A szuleimet kiveve mar majdnem mindenkit eltemettem a kornyezetemben; rokonokat, gyermek- es ifjukorom ismeroseit, baratait, tobb osztalytarsamat; ma mar az en korosztalyom, illetve a tolem fiatalabbak mennek el egymas utan... Olyan korban, kornyezetben nottem fel, ahol termeszees volt, hogy a gyermeket elviszik a temetesre; tarsadalmi helyzetunk miatt ez pedig igen sokszor elofordult; igy nem kerdeses szamomra a hozzaallas... a gyermekem viszont ket osztalytarsa tragediajat elte at felsos-kozepiskolas koraban; szamara ez tabu... mintha hinne abban, hogy a szerettei soesm halnak meg :( Betegseg, szenvedes, halal - eletidegen kornyezetunkben az atlagember menekul tole. Pedig ezek is az elet reszei. Nem usszuk meg. Az eetet megismerni kell, nem pedig kicselezni, kulonben nem tudunk szembesulni a tenyekkel. A rozsain burok nem megoldas. Hamis megoldas.
234. csinoska2012 (válaszként erre: 232. - Éva82)
2013. aug. 23. 20:12
Nagyink nekünk sincs, anyu meghalt, anyósom a kicsi születése óta nem is kereste:(
233. loch ness (válaszként erre: 225. - Éva82)
2013. aug. 23. 16:18
Nem tudok mást mondani, csak azt, hogy nagyon megértelek és együttérzek veled. Én hála Istennek nem éltem ezt át, de átérzem, milyen lehet neked, ahogy leírtad. De tudod, akármennyire is fáj, azért fáj, mert szeretted őt, és azt biztosan nem sajnálod. És inkább ez... Egyik nagyapám a háborúban halt meg, nekem is fájt, hogy nem ismertem, de apukám se ismerte, nagyon kicsi volt még, mikor az édesapja meghalt. És egyszer, mikor kérdeztem tőle, milyen volt, hogy nem volt apukája, azt mondta, hogy nem tudja megmondani, mert nem tudja, milyen az, amikor van... Ez úgy szíven ütött! Kegyetlen fájdalom elveszteni azt, akit szeretünk, de még rosszabb, ha nem is fáj, mert nem ismerhettük és nem szerethettük.
232. Éva82 (válaszként erre: 231. - Selena78)
2013. aug. 23. 16:00
A nagymama. Az enyémnek konkrétan egy sincs, és nem is volt. Pontosabban az én anyukámat nem ismerhette, anyósom pedig akkor halt meg, mikor 3 hónapos volt a lányom. De kicsit lejjebb írtam is.
231. selena78 (válaszként erre: 230. - Éva82)
2013. aug. 23. 15:52

Nem igazán értem.


Mi maradt ki a gyerek életéből?

230. Éva82 (válaszként erre: 229. - Csinoska2012)
2013. aug. 23. 15:22
Sírva mondom, de üdv. a "klubban". Ennek a klubbnak senki nem akar a tagja lenni, de sokan azzá válunk. Én is a gyereket sajnálom a legjobban, neki hatalmas dolog marad ki az életéből, amit sehogy sem tudunk pótolni!
1 2 3 4 5 6 7 8 9

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook