Egy 6 évesnek 'való' a temetés? (tudásbázis kérdés)

Rendben.

Akkor én a burkos nevelés híve vagyok, és a 10 év körüli gyerek elől is eltüntettem a kertben a kisállatok tetemét nélküle, pedig kényelmesebb lett volna egy ásóval együtt a kezébe nyomni, hogy oldja meg ezt ő, hiszen ez a természet rendje :P

Kérlek szépen!!

Dr. Ranschburg Jenő!

"A következő kérdés általában a temetésel kapcsolatos. Részt vegyen-e rajta vagy sem? Sokan azt gondolják, a temetés nem gyereknek való, sőt beszéltem már olyan huszonévessel is, aki életében nem volt még. A pszichológia álláspontja szerint az egészséges gyász része a temetésen való részvétel. Ha jobban belegondol, nem véletlenül alakultak ki rituálék az élet fontos eseményei körül. Ezek segítenek megérteni, feldolgozni a történteket. Persze azt nem gondolom, hogy egy kisgyereknek a nyitott koporsó mellett kell állni, de magán a szertartáson jobb ha jelen van."

"Régebben a halál természetes volt a gyerek számára, „belenőtt” egy olyan világba, ahol otthon halottak, temetések, gyászok voltak. Ma a legtöbb gyerek halálélményei a filmekből, híradókból táplálkoznak, a halál távoli és erőszakos. A halál tabu, nem beszélünk róla még meghitt családi körben sem. Így a halál természetessége nehezen épül be a gyerek tudatába.

Amit leginkább tehetünk, az, hogy a halált, mint az élet természetes részét tekintjük és fogadtatjuk el a gyerekkel és felkészítjük a veszteségekre. Ha például egy kedves háziállat pusztul el, ahelyett, hogy eltitkolnánk a halálát, és megpróbálnánk villámgyorsan egy nagyon hasonlót becsempészni helyette, mondjuk el a gyereknek, hogy mi történt. Simogassuk meg, temessük el együtt, emlékezzünk meg róla, hagyjuk, hogy a gyerek gondozza a sírját. Az „igazi” temetésektől sem kell feltétlenül óvni a gyereket. Vigyük el távoli ismerős, barát temetésére. Rendeljünk együtt koszorút, vagy csináljunk magunk csokrot. Ezzel egy kicsit felvértezzük a gyereket, felkészítjük arra, hogyan szokás gyászolni, megemlékezni. (A nemzeti gyászünnepek is jó alkalmat kínálnak erre.) Magyarázzuk el a temetést, a szertartás értelmét, a viselkedés módját. Vigyük ki a gyereket a temetőbe, ha a sírt gondozzuk, vagy ha halottak napján gyertyát gyújtunk. Beszéljünk azokról, akik, már meghaltak, hogyan éltek, milyenek voltak, hogyan gondolkoztak, mit tettek. Az emlékek ápolása a folyamatosság érzését adja és a gyerek megéli általuk, hogy akik elmentek, szimbolikusan most is jelen vannak, hiszen bennünk élnek, tudatunkban, emlékeinkben."

( [link]

Csak nem mindegy az életkor. Felnőtteknél igen, de itt egy hatévesről van szó.

A pszichológus kolléga olvasgasson egy kis Vekerdyt... :)

Attól még nem kíméled meg a gyereket a veszteség érzésétől, hogy nem viszed el a temetésre. A veszteséget anélkül is érzi.

Egyébként mindenki döntse el maga,mindenki maga ismeri a gyerekét h mennyire lelkis és mennyire közel állt a halott hozzá.

Ha közeli akkor én nem örülnék ha amellett h sírok és próbálom magam összeszedni,ne ijesszem meg a gyereket.

Ha távoli hozzátartozó akkor meg azért.

Szerintem ha nem közeli hozzátartozó, nem kellene elvinni ilyen kicsit, úgysem tud ráhangolódni, csak elvonja a szülő figyelmét is. Ha nagyon közeli családtagról van szó, és nem akarod elvinni, akkor szerintem az a minimum, hogy otthon vagy akár a temetőben vagy akár az elhunyt kedvelt helyén egy kis házi szertartás keretében búcsúzzatok el tőle, akár kettesben. Hogy ő is el tudjon köszönni és ki is tudja ezt mutatni.

Én gyerekkoromban rengeteg temetésen voltam (bár 6 évesen biztosan nem), számomra vadidegenekén is, mert pl. nyaraltam a nagymamámnál, amikor épp meghalt valaki a faluban és úgy gondolom, nem volt baj, hogy hozzáedződtem ezekhez. 19 évesen temettük apukámat, nem tudom, hogy bírtam volna ki, ha akkor látok először ilyet.

Amióta az eszemet tudom, rettegek a haláltól és ezen minden temetés tompított egy kicsit, valahogy közelibbé, felfoghatóbbá került általa a dolog.

:DDDD

rád, még a szót is kár vesztegetni :) Maradj meg a szemellenződ mögött, és tartsd meg a butaságod magadnak :))))) Remélhetőleg a gyerekeidnek nem ezt adod át :)

Hisztizz csak, engem nem zavar :)))