Depresszió, vágy az öngyilkosságra (beszélgetés)

Ha spirituálisan nézzük, akkor mindennek meg van az oka, semmi sem megmagyarázhatatlan.

Talán, hogy "dolgunk" van még itt ...

Viszont egy általam nagyon nagyra becsült pszichiáter főorvosnő szerint a cry for help működik, aki pedig biztosra megy, annak sikerül is, de az már az elmebaj egy formája (szerinte).

A családtagokkal való nem megfelelő kommunikáció, amiről írsz, a róka fogta csuka esete, mert bizony, mindenki arra vágyna a legjobban, de nem csak hogy minden rosszabb lesz, ha nem működik, hanem a rossz állapot legfőbb kiváltója lehet.

Jó lenne, ha mindenkinek akadhatna egy "vadidegen" ... :)

Tudjátok, mi az érdekes a számomra? Hogy mi klasszul megbeszéljük itt a témát pro és kontra, de Berbooo "eltűnt"...

?

Az emberek többsége azért nem ilyen, két kivétellel mindenki akart hazamenni látogatóba, vagy hétvégére, ezt néhány fejlődést mutató hét után megengedik.

Azonban azt hiszem, nagyon elgondolkozom a hozzászólásodon...

Jaj, nagyon megértelek!

Pontosan ugyanígy vagyok én is, azzal a különbséggel, hogy a másodikat nem akartam, nem terveztem, nem tudom hogy' történt, egyszerűen megtettem. Bekattantam, vagy mi...

Vigyázz!

Tudod, épp ez a bibi..ez a legjobb szoba...azok az emberek tuti egytől egyig mind visszavágynak a pszichiátriára.

Holott ott a mélységeket kellene megélni, azt, hogy nem jó ott, hogy értékelhessék a való életet, még, ha szar, akkor is.

Anyámnak a segge ki volt nyalva, szó szerint is veheted..üzlet kell, üzletet kapott..új autó, újat kapott...mégis depis lett. Egyre mélyebbre süllyedt, a pszichiátrián imádott lenni..2 éven át, volt, hogy fél évet is bent volt, két hetente hétvégén járt haza..hogy miért? Hogy összeverhesse a kishugomat, aki urambocsá 10 évesen nem teregetett ki tökéletesen.

És neki csak ott volt jó, mert ott nem kellett semmit csinálni, meg mert ott mindig jókedvűek voltak. Aztán itthon feküdt vagy 10 évig, hogy ne legyen már az a gond, hogy mosni kell...a többi nem tartozik a nyilvánosságra..a lényeg, hogy az anyukája a szobalánya, a tesómat sem nevelheti már.

A pszichiátrián többet nem fogadják, mert nem hajlandó együttműködni..csak jó volt bent lenni..mikor megmondták, hogy többet nem..azt mondta, akkor majd hozzák, és öngyi kísérlete volt, csakhogy mehessen..

Szóval nem..nem szabadna, hogy jó hely legyen...sőt, aki jó helyet csinál a pszichiátriából, az nem tudja hány családot tesz tönkre esetleg.

2000 - ben 47 éves voltál, fiatal, életed delén, és most sem vagy öreg.

Mégsem választottál JÓL, hiába hangsúlyoztad, mert a kísérlet nem lett sikeres.

Te is tudod, hogy "kiáltás a segítségért" volt, ahogy mindenki másnál is.

Kár, hogy ezután sem törődtek Veled jobban a környezetedben!

Szívesen segítek bármiben, ha budapesti vagy, és ha szükséged van rá.

Kerekes székes rokkant vagyok, 60 éves, nagyon erős fájdalmaim vannak állandóan, 2000.-ben 650 JÓL megválasztott tablettával csaknem sikeresen öngyilkos lettem, utána még pokolabb lett az élet.

rengeteg gyógyszert kell szednem sok betegségre, de a pszichiátriai orvosságoktól 120 kilóra híztam, pedig állandóan éhezem, viszont mozogni a gerincemtől nem tudok. Minden féle rosszulléteim vannak, egyedül semmire nem vagyok képes.

Nem azt írta, hogy mindig lesz valahogy.

Szerintem inkább azt írta, hogy van az a helyzet, amikor már nincs sehogy, mert vannak megoldhatatlan és kezelhetetlen helyzetek is.

Nem rád gondoltam.

Van olyan állapot, amikor a "beteg" elmegy a szakorvoshoz és azt mondja, segítsen, mert nem akarok meghalni, pedig nagyon szeretnék.

Még nem veszítettem el az önkontrollt, de ott állok a szélén!

Megkapja a "mankót"... és aztán egyszer arra jön rá, hogy nincs szüksége már segítségre.

Berbooo veled beszélgetek, ha akarod.

De ismétlem: első a pszichiáter! Én nem tudlak meggyógyítani, csak segíteni tudok. libelle789@mailbox.hu

Nagyon szépen köszönöm, de van saját orvosom, pszichiáterem is, pszichológusom is. Most éppen 9-én fogok menni a doktornőhöz.

Egyszer régen volt egy film egy kisfiúról, aki egész életében küzdött az öngyilkossággal, a család kamerázta az életét, beszéltek róla a barátai is, és végül mégis (ha jól emlékszem, még kamaszként) sikerült meghalnia.

Ha valakinek már "kifejlődött" halálvágya van, azzal a jóisten sem tud mit kezdeni...

Illetve talán pont ez az az eset, hogy érthetetlen módon mégsem sikerül a dolog, pedig komoly bebiztosítottság mellett követik el. Ezt én sem értem...

Látod, látod... az utolsó mondatod az, amit abszolút nem kellett volna mondani!

Minden ember más, minden ember másképpen éli meg a történéseket, minden embernek más az életérzése. Hogy én most kifejtsem neked, hogy engem mi motivált ezekben az érzésekben, túl hosszú és túl felesleges lenne neked/nektek elmondanom.

Én itt befejeztem!

Megismétlem: aki nincs benne, nem tud róla semmit. Sokszor még a pszichiáter sem segíthet, hiszen akkor nem lenne ennyi visszaeső.