Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
Találkozás egy régi szerelemmel,
Rossz randevú,
De megbocsájtható.
Egy torz mosollyal búcsút int az ember,
Miközben érzi, sírni volna jó.
Okosabban kéne ezt is, azt is tenni még.
Ha örül az ember, meg nem árthat semmiképp.
Kell a szerelem, de kell még más is.
Tavaszi virág és napsugár is.
Okosabbá kéne tenni egymás életét.
kihallatszik belőle
a szép muzsika szó ...
(Semmi baj "Böbe mama" daloljunk tovább!!:))))
Tiszta fehér oltár felettünk az ég, a nap lemenőben vissza-visszanéz.
Elszállt ifjúságunk mint egy kismadár, szívünkben az emlék boldog ünnep már.
Őszi lombhullásban csendben lépkedünk, gyermekeink nőnek s mi megöregedünk.
/: Boldog mindig lelkünk, ha őket várjuk, jövőnk reménységét szívünkbe zárjuk.:/
Bocs csak 1. versszakig néztem:)
Rózsafa bólogat a kert közepén, illata hozzám száll…
Mért várjak hű szerelmet már tőled én, hogyha te megcsaltál?
||: Menj szépen az utadon, mért tetted, nem kutatom, nem kérdem!
Érzem, hogy majd valaki értem sír a tavaszi estéken. :||
... még egy szó ...
Kell még egy szó, mielőtt mennél,
Kell még egy ölelés, ami végig elkísér,
Az úton majd néha, gondolj reám,
Ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár.
Nézz rám, és lásd, csillagokra lépsz,
Nézz rám, tovatűnt a régi szenvedés.
Hol a fák az égig érnek, ott megérint a fény,
Tudod jól, hova mész, de végül hazatérsz.
Szállj, szállj, sólyom szárnyán,
Három hegyen túl!
Száll, szállj, ott várok rád,
Ahol véget ér az út!
Te vagy nékem az az asszony akitől a boldogságot kaptam
Mégis te vagy az az asszony akinek én oly' keveset adtam
Te vagy az a fénylő csillag aki mindig fent ragyog az égen,
Aki hogyha eltévedek megmutatja a jó utat nékem
Nótás kedvű volt az apám,
Átmulatott sok éjszakát.
Nem sajnálta rá a napot,
Kettőt-hármat összetoldott.
De még azt is megduplázta,
Ha az anyám megdorgálta,
Ha a cigány rosszul játszott,
A hegedűbe belevágott.
Túl az Óperencián,
túl a tengeren...
Kék nefelejcs, kék nefelejcs
virágzik a virágzik a tópartján.
Csokrot kötök, csokrot kötök,
néked abból édes kedves jó anyám.
Mert szeretlek, mint szereted, te, e kedves virágot.
Édesanyám, egy csókodért odaadnám a Világot.
Azt hiszitek, hogy jó kedvem van,
Pedig a szívem gyászba van,
Pedig a szívem gyászban van,(jaj)
Hulljon eső a szép kis házra,
Aranyeső a jó anyámra,
Jaj, ha meghalok.
Az én jó apámnál, nincs jobb a világon,
Hiába keresném, párját nem találom.
Mikor rá gondolok, mintha róla szólna,
Szívemben egy szép dal, egy gyönyörű nóta.
kiültek a vénasszonyok
a padra, a padra
...rózsák beszélgetnek
Bólintgatnak úgy felelnek egymásnak
Találgatják hová jutnak,
Mely sarkába ennek a nagy világnak
Szép asszonynak hókeblére
Vagy egy gyászos temetésre koszorúba fonják
Vagy talán az éjszakába' valahol egy kiskocsmába'
Egy szép lányra szórják
.... idegen jár az éjszakában,
Csatangol,bolyong az utat járva,
Fűszeres az éj,szerelmes lázt ígér.
Messze van a kicsi falum, de a tornya mégis ide látszik.
Kis falumnak utcáiban az akácfa éppen most virágzik.
De szeretnék haza menni akáclomb közt megpihenni,várni,
De szeretnék harangszónál, valakire szívdobogva várni.
Sohase mondd, hogy túl vagy már mindenen
Sohase mondd, hogy tovább már nincs nekem
Loca-loca szívem neked súgja
szeretlek mindhalálig csak a tiéd leszek
Loca-loca szívem csak azt súgja
legyél az én kis párom mindig engem szeress
Tegnep sem ragyogott több csillag az égen,
Nem járkáltak többen lenn a faluszélen.
Ma sem hullt több virág a vén akácfákról,
Mégis más a világ... Hiányzik valaki ebből az utcából.
Ismertem egy lányt
Kedves volt és szép
Szemében mindig
Különös fény élt
Arca halvány volt
Sose tudtam, miért
Mint a sápadt hold
Messzi útra tért
De szeretnék úgy mint régen újra gyermek lenni,
Édesanyám karjaiban csendben megpihenni.
Semmit sem tudni arról ,hogy milyen is az élet,
Estelenként meghallgatni a gyönyörű meséket.
De jó lenne úgy mint régen vígan játszadozni,
Anyámnak a tarka rétről vadvirágot hozni.
Elmondani azt hogy mi bánt,egyedül csak néki,
Ha énnekem bánatom van ,más azt meg sem érti.
Line that's drawn between good and bad
See the blind man shooting at the world...
Távolból jön a felhő,
meglátod, utolér,
fehérre festi a zöld mezőt,
hóval a téli szél.
Túl a tél falakon.
Issza a szemem az út,
Te-te-te, tengerbe fut...
Tudom, a Nap az másutt szebben ragyog,
Sok itt a füst, a korom és a köd,
De itthon mégis Angyalföldön vagyok,
A Váci út és Lehel út között.
Mikor a bátorság még járt az utakon.
Olyat még nem faragott a világ,
Olyat még nem temetett sírba a láng!...
mamám, nem hordott bubi frizurát,
Nem hordott párizsi ruhát
És mégis szép volt.
..léptem kopog esős éjszakán,
Az ütött-kopott utcák nevét tudom,
Mert én itt születtem, ez a hazám.
Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár
tátongó szívében szögesdrót
csőrében szalmaszál
Magamat ringatom,
míg ő landol egy almafán
az Isten kertjében
almabort inhalál
Leléptem a vonattal.
Ződ hajnalba' ma vigasztal
Egy pohár víz, de konyakkal!...