Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
Sűrűbben hullnak a könnyek, romba dőlnek tegnapok.
Mit mondjak én, míg kezem elér?
Úgy, mint egy szörnyű álom, néha-néha feldereng hogy
az, ami mással történt, történhet velem. S veled.
...a mi utcánkba
Ide hallik csengő muzsikája
Hivatalos vagyok oda én is
De nem mennék, ha százszor üzennék is
Gerlemadár messze repült, fészkét is elhagyta.
Nem hallatszik reggelenként, bánatos, bús hangja.
Nem köszönt el ő senkitől, hisz elment a párja.
Vissza többé, hogy is jönne, nincs már senki aki haza várja.
Várj,míg sötét lesz,várj,míg sötét lesz,
Várj,míg sötét lesz,ne lássa senki meg!
Várj,míg sötét lesz,várj,míg sötét lesz,
Várj,míg sötét lesz,ne tudja senki meg!
Mondd mit tegyek hát,
Ha szívem egy vándorcigány?
Oly szabadon száll
És mindig új vágyak után!
Egy nyugtalan szív,
Nézz le rám, ó Istenem,
nézz le rám, segíts nekem
.....
Álltam a hídon és a te fényképed néztem,
lágy hullámok kergetőztek a Dunán.
Nem vagyok teljesen őrült, bár imádlak,
Nem megyek fejjel a falnak, csak utánad.
Nem eszem forrón a kályhát, s nem ülök rá,
Csak a te csalfa szerelmed tett bolonddá.
...kicsi házikó
Fehér fala ragyogó
Boldogságunk idején
Oda jártunk te meg én
Londonban hej, van számos utca és minden utcán van sarok
És minden sarkon vannak házak és minden házon ablakok.
Tiszán innen, Dunán túl
Túl a Tiszán van egy csikós nyájastul
Kispej lova ki van kötve, szűrkötéllel
Pokróc nélkül, gazdástul
Elindulsz, az ajtódon kilépsz.
Eldönteni nem volt túl nehéz.
Elég volt mindenből, ami eddig annyira fájt.
Arcodon érzed a nap sugarát.
Törvényedre sújt le kardom, ha ölnöm kell, hogy védjelek.
Mondd, mennyit ér az ember, ha bűntelen, de gyenge!
Mondd, mennyit ér, ha készül véres győzelemre...
Álmodj, királylány, ahogy a mesében, oly békén!
Álmodj, királylány, az is álom volt, hogy éltél!
Nekünk is álom vagy ma már!...
Hmm...Álmodj hát...Álmodj hát...
.... tőled is...
Pá, kis aranyom,
Pá, nem zavarom,
Pá, csak elhagyom,pá!
Kár, hogy kesereg,
Bárhogy pityereg,
Máshoz sietek, pá!
(most el kell mennem pááá! :))
A boldogságtól ordítani tudnék,
Ha nem lennék ma egy kicsit rekedt,
A boldogságtól ordítani tudnék,
Hisz csendben ünnepelni nem lehet,
...boldogság, gyere haza
késő van, gyere haza..
Ez majdnem szerelem volt, és majdnem igazi vágy,
Egy percig fölénk hajolt, már ment is tovább.
Egyszer véget ér a lázas ifjúság,
Egyszer nélkülünk megy a vonat tovább...
Sej, haj Rozika Te,
gyerünk a moziba be...
Rejtély, ez a szív egy nagy titok.
Talányos rejtély,
Néha furcsán izgatott, és fellobog,
De fáj is.
Tudom, ez banális,
..Na de történt már ilyen,
Szívem harag nélkül gondol Rád.
Gyere, gyere, gyere drága cimborám,
Gyorsan vigasztalj,
Látod, összeroppanok már....
Nem, nem, nem
Soha nem, nem, nem
Én nem leszek soha sem a játékszered
Elringattad a szívemet minden jóval
Csupa vágyteli színes szóval
Milyen könnyen hittem neked én
"Legyél!" a Horváth kertben Budán,
Szombaton este fél nyolc után ...
Tagadom, tagadom, tagadom, hogy valaha is jártam volna teutánad,
Tagadom, tagadom, tagadom, hogy a szívemet érted epeszti a bánat.
/:Tagadom, hogy csókot adtam, százat is egyvégből,
Letagadom még a Fiastyúkot is az égről:
Tagadom, tagadom, mindhalálig tagadom:
Egy szó sem igaz az egészből.:/
Mindig kell egy barát, mindig kell egy barát,
ki a mélyből felrepít.
Mindig kell egy barát, mindig kell egy barát,
ki a bajban megsegít.
Talán majd elfelejthetem,
Talán felnő a gyermekem.
Talán majd róla álmodom,
S hogy éjjel mégis sírok, azt majd letagadom.
Lelkünkből szól ez a dal.
Örökre velünk maradsz,
Őrizzük mosolyodat.
Kendőbe zárta ősz haját
Ahogy a régi nagymamák
S ha látta, apánk nem figyel
Esténként súgva kezdte el
Itt vagyunk, ki tudja, kit ki hívott, mégis itt vagyunk, sokáig itt leszünk,
Szárnyalunk, mint földre tévedt égben járó angyalok, és néha szenvedünk,
Álmodunk, a tények szürke tengerétől elfutunk, ezek vagyunk,
Hiszen van még időnk, azért se változunk.