Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
Rád gondolok és a sírás fojtogat.
Szeretném újra simogatni az arcodat.
Szeretném újra fogni a két kezed.
Mintha még mindig itt lennél, a rabod vagyok.
Az emlékek még mindig magukhoz láncolnak,
Fogva tartanak, s a múlthoz kötnek....
Minden asszony életében jön egy pillanat,
és úgy szeretne olyat tenni, amit nem szabad.
A férjében mindenáron csak hibát keres,
ha jön egy másik, aki szebben súgja, hogy szeress!
........
Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Múló örömök sivár létünk színpadán,
mikor egy szó hallatán dobban a szív.
Sajnos vége lesz, tudjuk már a kezdetén,
túl az álmaink ködén a semmi hív.
De addig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!
Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Most, most, most, most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Most, most, most, most félsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Gondolj majd rám és bújj hozzám
gyere és szeress még
ma újra várok rád
szív dobbanás
súgja hogy te is vársz
nem kell hogy félj
az ég vigyáz rám....
Elballagok a vasútról, nincs ott mit keresnem...
Megértettem:nem szabadna ily nagyon szeretnem!
/:De a szegény, megvert szívem mégis kitart végig:
Künn marad a legutolsó vonat érkezésig.:/
Odavagyok magáért, a fekete hajáért
egyetlenegy szaváért, mosolyáért.
Odavagyok egészen a szívembe bevésem.
Hallgassa meg, ha kérem a kérésem!
Szeretném ha szeretne, rám nevetne!
Nem kívánom sokáig, csak örökre!
Nem tudok hazudni vőlegénynek, papnak, hogy meghalok érted, vagy te hozzád adnak....
Nem kell nekünk pompás, cifra tornyos szánkó.
Karon fogva megyünk s jó lesz majd egy kunyhó.:/
Billentyűről billentyűre - fekete, fehér -
tétovázzunk, míg a hajnal fehér színben ideér.
Míg a hajnal feketéből fehéret csinál,
játssz nekem csak, senki másnak rossz, elhangolt zongorán
Sohase mondd, hogy túl vagy már mindenen.
Sohase mondd, hogy tovább már nincs nekem.
Mindig van új és még újabb, hát várd a csodát,
De sohase mondd, hogy nincs tovább.
Neonfényes Budapest,
Oly csodás, ha jön az est.
Fellobban ezernyi fény,
Szinte égi tünemény,
Minden csupa ragyogás.
Jaj de jó a habos sütemény
mogyoró van az ő tetején...
mellettem elaludni nem lehet,
Nem adom fel soha ezt az elvemet,
Énmellettem szeretni muszáj .
Lehet, hogy szép nem vagyok, és mégis, hódítok,
hogy miért, ez többé nem titok!
szerencse jár én velem, bár ifjú még szívem,
csak a régimódit kedvelem........
Mennyi el nem mondott szó, mi arra vár,
hogy kimondjam, már százszor kezdtem el talán.
Millió féltve őrzött érzés szomorú szivem legmélyén hever,
mert sosem mondtam el.
Túl szép, amit te mondsz,
Ahhoz, hogy így igaz legyen.
Túl szép, ahogy szeretsz,
Elhinni én alig merem.
Az ég azonnal kékebb,
Ha én rád gondolok,
A szép azért lett még szebb,
Mert már veled vagyok.
Túl szép, amit te adsz,
Ezer öröm és szerelem.
Nem száll vajon tovább,
Úgy ahogy jött,
Oly hirtelen.
De két szép szemedbe nézek
És boldogan megnyugszom én.
Túl szép, de mégis igaz,
Hogy szíved enyém!
Tegnapi bánat holnapig várhat,
Majd holnap reggel veszem elő.
Arcom nézem a tükörben:
Megváltoztam időközben,
Mégis, mégis talán győztem,
Tán legyőztem, ami bánt.
Talán, sok év után
Majd rájövök, hogy van még rajtad kívül más
Talán, sok év után
Az élet hoz majd gyógyulást
Mutass egy utat, mi kivezet innen,
Ha tiszta marad lelked, elveszik minden,
Menekülj magad elől, de soha ne feledd:
Te sem élheted túl az életet.
Lehoznám néked a csillagokat is az égről,
tündér vagy te a legtündéribb tündérmesékből.
Te vagy az álmom, te vagy a csókos éjszakám,
várom, hogy karomba dőlj,
majd egy forró csók után........
Künn az utcán annyi ember, szinte alig férnek el
Egyszer találkoznunk kéne, hát holnap gyertek el!
Magányos esti sétám véget ér.
Megyek, megyek, rád gondolok,
Emléked hívatlanul visszatér.
...sietnél hozzàm,
Boldog az a perc ha magadhoz ölelt drágám.
Száz út vár ránk, indulunk és érkezünk,
Nincs visszaút, ha tévedünk,
Száz út vár ránk, melyik a legjobb megoldás,
Hol lesz a végállomás?
Ahonnan nincs több utazás...
Szeretni kell, ennyi az egész
Terólad engem lebeszélni nehéz
Csak én érzem, hogy nekem mennyit érsz
Lángol még az érzés, amit bennem gyújtottál,
ugyanúgy lángol még bőröm, ha váratlanul hozzám érsz.
Jól tudom, nem sokat ér, de magamat csitítom én,
támad a láz, a hideg ráz, vágyom rád, ennyi az egész.
Titkos üzenet száll a széllel
Hozzád is elér majd az éjjel
Kicsit szomorkás a hangulatom máma
Kicsit belém szállt a boldogtalanság
Kicsit úgy érzem magam, mint a durcás kisgyerek
Kinek elvették a játékát
Mégis ritkán jársz el hozzám.
Ha én olyan szabad lennék,
minden este nálad volnék.