Csajozási tanácsok pasiknak! (beszélgetés)
Jaaj,ismerős duma,az enyémek meg mindig azzal jöttek,hogy mit mondanak majd az emberek rólunk,hogy elmegyek buliba,meg stb...
...aztán egyszercsak suliból hazaérve (14voltam),anyám eltűnt,minden cuccával,és 3 hónapig nem tudtam róla semmit!Akkor nem gondolkodott azon,hogy mit mondanak?ennyi volt a szigorú nevelésük??!!mert biza szigorúan neveltek!
elköszönök, jó éjt nektek... sokadik napja nem alszom, és már húz mindenem...
majd holnap... szép éjszakát nektek... :D
én nem... ilyen voltam, amikor 10 év után egyedül maradtam a kislányommal... de már nem vagyok marakodós... inkább kérek, sokszor, mindig kicsit másként... s ha nem megy, akkor valamit változtatok... most az érik, hogy elválnak útjaink, mert nem hajlandó belátni, hogy gond van...
neki gondja van, amit így is kezel... szerettem volna segíteni, a "mi gondunk" lehetett volna... tudom, mi a baja, de nem tesz semmit, hogy változzon a helyzete... közben azt gondolja, nekem úgyis jó, ha interneten beszélünk...
Ha neki ennyi elég, akkor mit vergődjek hónapokig?!
De még érnie kell az elhatározásnak, mert erősen kötődöm... szeretem... ezért tart ez ilyen sokáig... és ezért vagyok türelmes, figyelmes, kérős... nem tudom, meddig...
Pontosan 10 év!Tudom!:D
nem vagy pszichiátriai eset!Nem vagyunk egyformák,és ez így jó,különben uncsi lenne!:)))
igen ez igen jo jatek.
nekem epp az ilyen macska eger jatektol hullik folyton az agyam. es eleg gaz hogy azert szivok. mert ot megszivatta elottem nehany pocs
nem beteges csak más mint én :)
De ha nem megy mi tart össze titeket (Bocs ha már írta valahol)
félre ne érts, nem arról van szó, hogy valamiért meg kell küzdeni. Harcolni, tenni tudok azért, ami kell, de mindig volt az életem minden szakaszában olyasmi, amiről le kellett mondanom, mert a sorsom úgy hozta... észérv, logika, pénz, sokszor beleszólt a dolgomba...
Én tudok tenni a kapcsolatomért, ha kell, de látnom kell, hogy megéri az ember... most egyre kevésbé látom, és egyre kevésbé küszködöm...
de utolsó pillanatig fontos nekem, hogy csak ő van az életemben...
most, hogy érzem, haldoklik az egész, most sem menekülök máshoz... pedig tehetném, de nem lenne tiszta a játszma... és nem is tudok így váltani... nekem kell idő, ha véget ér a kapcsolatom, hogy átgondoljam mit rontottam el, ő mit hibázott, és tudjak tisztelni, és nem haragudni azért, mert így alakult...
most mondhatjátok, hogy ez beteges, de ilyen vagyok...
pszichiátriai eset... :D
Oké,ott találkozunk,de hozzál cigit--tűz lesz!:DDD
Egyből úgy sem tudnál olyan lenni,én is szerény lányként kezdtem,csak elegem lett,hogy mindenki velem baszik ki!Tettem,teszek ellene,hogy éjjel kettőkor felhívjon,azért,hogy megkérdezze tőlem,miért mondtam egy hete amit mondtam!Hihetetlen jó érzés tölt el,hogy emiatt nem alszik!:PPPP
biztosan jó hely a mennyország, de a pokolban több az ismerős... :D
lehet, hogy változnom kellene?! :P
a szókimondás nálam is működik, de a tálalásra is figyelek... Nem szeretek veszekedni, utálom, ha ki kell találnom,hogy mi a baj, én elmondom, ha bajom van, de itt is úgy, hogy fogható legyen...
csak most toporgok egy helyben, mert hiába mondom, hogy mi a gond, nem látom, hogy odaát működne a vétel... :S
én nem voltam lázadó...
amit szerettem volna, kértem... ha nem lehetett, belenyugodtam, vagy dolgoztam érte, ha volt lehetőségem...
sokszor eszembe jut, hogy olyanokat, mint demoon, eleinte nagyon utáltam (főleg fiatalon, nem tudom, miért), ma már szeretem ezt a dögöt, kicsit ő az, aki nem voltam soha... :D
en tulzottan szokimondo vagyok. akaratlanul megbantom idonkent amit mondok.
de a tetteimben soha
nekem ez a kettő ugyan az!
Ha nem tudok a másik szemébe nézni, árulásnak érzem...
Mindig igyekeztem úgy élni, úgy viselkedni, hogy ne bántsam meg a párom, a tudta nélkül sem...
"sajnos" sokat nyom a latban a lelkiismeretem...
szerintem nem azon mulik hogy az ember hogy tud tukorbe nezni.
hanem a masik szemebe hogy tud nezni.
szerintem inkabb nagykepu
:DDDD
talán velem van a baj, hogy így gondolkodok...
Nekem mindig az volt az elképzelésem amit írtál...
Egy férfi+egy nő, egy életen át együtt...
az élet nem engem igazol...
semmivel nem rosszabb ember nálam, aki hetente váltogatta, vagy egyiktől a másikhoz ment...
önmagam előtt büszke vagyok, nekem számít, hogy tükörbe tudjak nézni.. ez nem azt jelenti, hogy másnak erre nincs jogalapja, csak annyit, hogy engem így neveltek, és én így érzem jól magam...