Beszélgetés, ismerkedés (beszélgetés)
sziasztok
nekem is van 20 l akváriumom gupi,rozsaszin dánioval tele ,algázo,és 3 csiga
Az algázók olyan cukik! Főleg mikor rácuppanak az üvegre!
Itt meg a nagyon erős emberkék a nemrég felújított játszóteret tönkretették! Egyesek, ha isznak nagyon erősek tudnak lenni! Velük építettném újra, mármint az ő pénzükből.
Sajnálom.
Sajnos ez egy mocskos alattomos betegség.
Épp most kaptam egy érdekes emailt,egy édesitőről,ami természetesen forgalomban van nálunk is,rákkeltő hatású.
Semmi baj, tudok várni.
Mi egyszer fogadtunk be egy kölyök kutyát, akit egy zacskóba kötözve kidobtak az út szélére? Milyen ember az ilyen? Nem kötelező őket szeretni, de miért kell így bánni velük?
Igen,hálistennek már majdnem 20 éve.Azóta semmi baja,fél évente jár ellenőrzésre.
Nála is igy volt,hogy ő találta meg fürdésnél.
Sajnálom, hogy Anyukád is beteg volt. Meg szabad kérdezni, meggyógyult-e?
Köszönöm a biztatást!
Én is szivesen megnézném a halacskáitokat,régen nekünk is volt.
Olvastam a naplódat,gratulálok az erődhöz,minden tiszteletem a tiéd.Anyukám volt hasonló helyzetben.
Na,én ilyeneket el se olvasok!!!!!
Mi tavaly előtt hosszú vivódás után elajándékoztuk(jó helyre)a kutyánkat,mert szegény semmire nem volt jó.Játékos volt,aranyos,de nem fogadott szót,és nem őrizte a házat sem.Nagyon megviselt minket lelkileg.
Most másik kutyusunk van,ez is hülyécske,chau-chau keverék,de remek házőrző.
Sziasztok csajok!
Hűűű,de lehangoltak vagytok ma!
Fel a fejjel,jó időt mondanak az okosok 3 napra!
Ennek köszönhetően ma nem sokat leszek gépnél...meg aztán apa is itthon van...övé a gép,meg póóótlandó hátmosás,Edina figyelsz????Azt mondta a férjecském,megnézi mennyit fogytam máááár....
Szóval szép napot nektek,nekem ma sajna gyüminapom van,lehet hogy holnapra éhen halok...
Hú, ráz a hideg. Egyébként hihetetlen, hogy valaki ilyet csinál egy kutyussal. Szeretem őket, de csak módjával. De soha nem tudnék bántani egy állatot!
Igen, megkaptam az üzenetet, majd válaszolok, ígérem!
Itt egy történet, egyik ismerősöm küldte, én nagyon meghatódtam mikor elolvastam:
6 hetesen magatokhoz vettetek,sokat játszottam a gyerekekkel és nagyon boldog voltam Veletek. Ahogy nőttem,egyre nőtt a mozgásigényem és vele együtt az étvágyam is. A gyerekek nem akartak velem játszani,ha odamentem egy simiért,sokszor még belém is rúgtak. Aztán egy nap beültettetek a kocsiba.Én olyan boldog voltam,végre hónapok óta először látok mást is a kennelen kívül.Az autópálya szélén álltunk meg.Eldobtátok a labdámat.Futottam utána,de mire visszaértem Ti már sehol sem voltatok.Kétségbeesetten rohangáltam a kocsik között,labdával a számban.Az autósok dudáltak,de volt olyan is,aki még rá is gyorsított.Ki akartam futni az út szélére,mert nagyon féltem.Hirtelen egy hatalmas ütést éreztem az oldalamon és többet nem tudtam felállni.Nagynehezen kikúsztam az út mellé.Próbáltam utánatok menni,de nem sikerült.Körülöttem minden véres volt.Fáztam,sötét volt és féltem.A labdámat még mindig fogtam,biztos voltam benne,hogy visszajöttök értem.Hiába nyüszítettem,ugattam,senki nem állt meg segíteni.Több órás fekvés után megállt mellettem valaki,nem törődve a vérrel és a sárral,betett az autóba.Egy fehér köppenyes férfi szaladt a kocsihoz,amikor megálltunk.Már csak a fejét csóválta.Új gazdám,aki 15perce ismert,nagyon sírt és megölelt.Csak akkor engedtem el a labdámat,hogy megnyaljam a kezét,hogy azt tudjam neki mondani:"Köszönöm".Aztán elaludtam,az utolsó dolog,amit hallottam,gazdám kétségbeesett zokogása volt.Már nem félek,nem fázom és nem fáj semmim sem.
Meghaltam.Talán ha nem rágom szét a cipőket és nem eszem annyit,még mindig élhetnék...
Tedd ki Te is!