Az ideális testsúly tanulható (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Az ideális testsúly tanulható
lehet, de ma már nem!
mivel más az idol!
az igazgató urak sportolnak, és vékonyak.
ma már nem növesztik magukat a tiszteletre méltóság jegyében.
sőt! megfordult.
ha valaki olyan pozícióba kerül, lefogy, mert az úgy passzol. attól modern, attól energikus, attól munkabíró, így demonstrálja.
egyébként régen valóban így volt, főleg férfiaknál. ma meg pont fordíva.
szóval szegény nagyevők, egyre kevesebb dolog mögé lehet bújni, legalább is ha velem beszélget!
magamat beleértve! nem tudom kimagyarázni magamnak, ha bekajálok! és felszedek pár kilót!
de nem kajálok be, és nem szedek fel, hanem leadom, amit kell! amen
tetszik ez a hozzászólásod!
egyetértek, kellenek ezek az oldalak!
a lelki, a pszichés, de még a spirituális is.
egy-egy odatartozó gondolat vagy (jel)mondat időben történő eszembe jutása nekem pl. segít egy-egy téthelyzetben jól reagálni, jót válaszolni, vagy éppen jót cselekedni, nem a jóság jegyében értettem, hanem jó=hasznos, passzoló, ügyes reakció, célra vezető, előre mutató
pl. munkában konfliktus, nehéz helyzet (egy jó jelmondat, és már tudom is hogy reagálom le)
nem tudom érthető-e, de kellenek a jól megfogalmazott gondolatok
és sokat segítenek bármikor, akár induláskor, akár kritikus pillanatokban.
én ezt nem is vitatom.
csak azt, ha megmagyarázzuk a dolgokat, és akkor a végén mindentől van a kövérség, csak éppen a mértéktelen evést felejtjük ki.
helló krisz!
nagyon illenének ide a gondolataid, a maguk gyakorlatias formáikban!
amit írtál tökéletesen igaz, minden szó!
enni jó! mértéktelenül enni néha lelki szükséglet!
máskor testi gyötrés kompenzálása!
de akiben megvan a változás vágya, és ilyen jókat gondol ki, az meg fog változni! vegye magára, akinek inge!
ne is fogadd el magad így! akarj változni!
de azt fogadd el, hogy most ilyen vagy, csak éppen megváltozol!
ha elégedett lennél a mostani éneddel, nem is tudnál változni, azt vágyni kell!
:-D
és olyan célokat és utakat kell kitűzni, ami elérhető és járható!!
ennyi.
azt meg fogod csinálni :-D
félreértettél!!!
én azt a magyarázatot nem szeretem, hogy valaki azért eszik, mert meg akarja tagadni a nőiességét, nagyra akar nőni!!
nem hiszem el!!
azt elhiszem, hogy az evés öröméért, azaz pl. csokiból fakadó jóérzés miatt!
ez oké.
de amikor a tudat alatti hízásra vágyik az ember című magyarázat kerül kifejtésre= nem hiszem el!
az evés örömét igen!
az ízek érzésének örömét is!
a nyugtató hatást is!
az örömérzést is!
amit az evés maga okoz!
ezek igazak! szerintem is!
csak azt gondolom jobb, ha más is tud örömet okozni az evésen kívül!
*bólogat*
:DDD
Na, de most én is bezárok, jó éjt mindenkinek!
Húh, de meglódult a kezem itt a billentyűkön!
Szóval, le se tagadhatnám, hogy van mondanivalóm a témában. :D
No, de talán elég is lesz belőlem ennyi mára! :)
És még azt is hozzátenném, hogy nehezen éltem meg mindig, ha a túlsúlyos emberről azt gondolják, hogy gyengébb jellem, mint a normál súlyú. Mert ez egyáltalán nincs így. Meg az sem igaz, hogy több baja lenne egy túlsúlyosnak, mint másnak. Mindenkinek van baja, csak más-más tünetekkel rendelkeznek az emberek. Akinek a teste túlsúllyal (és nem mással) reagál bizonyos problémákra, abban a szerencsétlen helyzetben van, hogy az ő bajának tünete feltűnőbb, mint másé. (Ráadásul a kor ízlése is elítéli.)
Csak van, aki a bajára többet eszik, mint amennyit a szervezete felhasznál, de azt is mondhatnám, hogy egyes emberek szervezete hihetetlenül hatékonyan hasznosítja a táplálékot (mert ez is igaz ám!) Mások meg dohányoznak, vagy a vásárlásba, játékba, a másik emberbe kapaszkodnak, isznak, drogoznak, bambulják a képernyőt. Lehet több is egyszerre. De van, aki megbetegszik, meg nyakló nélkül nyeli a gyógyszert, meg a munkába menekül stb. stb. De ezek közül nem mind feltűnő, sőt van még hősies is.
Arról, is mondanék néhány szót, hogy nagy testet „növesztünk” valamilyen céllal.
Nos, ezt még véletlenül se úgy értsük, hogy ezt tudatosan tesszük!!! Ez teljesen tudattalan, sőt a tudatos elképzeléseinkkel homlokegyenest ellenkező dolog. Ez még az ősember bennünk. Évtízezredeken át sokkal hasonlóbban működtünk az állatokhoz. És ezt az utolsó kétszáz év racionalizmusra törekvése sem tudta minden esetben felülírni. Még a galambok is felfújják magukat, ha harcolnak. Nagyobb test, nagyobb hatalom.
Főként férfiakon figyeltem meg, hogy ha olyan beosztásba kerülnek, ahol „nagy rájuk a kabát”, nagyon gyorsan meghíznak. És nem egyszer bólogattak erre a hallgatóságomból, amikor ezt többek előtt mondtam. És ez csak egy példa.
Miért híznak el a nők az anyasággal? Csak nem azért, mert a biztonságot adó anya tartalékokkal rendelkezik? (Igen, ősemberi, ősasszonyi szint.) Az európain kívüli civilizációkban még ma is nagyon sok helyen a hatalom, a gazdagság jelképe a nagy test.
Az NLP - amit már annyit emlegettem - egy alkalmazott pszichológiai módszer (neuro lingvisztikus programozás). Azért tanultam, mert kerestem egy hasznos módszert a változás segítésre. És ezt nagyon jónak tartom. Mint a módszer neve is mutatja (lingvisztikus) , nagy hangsúlyt helyez a nyelvi mintákra, metaforákra. Szívesen írnék erről is, de félek, hogy túl elvont téma lenne egy fórumra.
Azt azonban fontosnak tartom elmondani, hogy tapasztalataim szerint a pszichés tényezőknek sokkal nagyobb szerepük van az életünkben, mint azt általában gondoljuk. Lehet, hogy ez túlbonyolításnak tűnik, és valóban sokszor elég is az embernek egy-két gyakorlati tanács. De azért ha valakinek kedve van hozzá, megteheti, hogy egy kicsit elvontabb vizekre is evezzen. (Hasznos lehet.)
Igyekszem olyanokat mondani, hogy a gyakorlatias is legyen. De a pszichológiai vonulatot nem tudom mellőzni. Hiszen az a módszerem „harmadik lába.” (A megfelelő táplálkozás és a mozgás szükséges, de nem elégséges feltétele a sikernek.) Viszont , amiket mondok, az még nem spirituális szint, csak pszichés. Spirituális területre én nem kalandoznék el. A psziché világa is elég elvontnak tűnhet mindannak, aki nem járatos ezen a terepen.
Nos, írok ilyent is, olyant is, hiszen az ember a testével és a pszichéjével együtt működik. A kettő kölcsönhatásban áll egymással.
Az NLP témájában most hamarosan kerül a boltokba egy nagyon jó könyv. A naplómban biztos írok majd róla. (Most nem tudnám megmondani, hogy végül mi lett a magyar címe. )
Én sem értek egyett ezzel a látható akarok lenni azért híztam el megállapítással. Szerintem ez már nagyon túldramatizált pszichológiai megközelítés, és erőltetett indokkreálás.
Abban viszont látok valamit, vagy nekem legalábbis ésszerűbb, hogy amig a lelked "nem elégül ki", addig a tuti módszer a táplálék bevitele, mert az legalább tuti fincsiség a szervezetnek. És talán avval is, hogy ennek mértéke pont amennyi, amennyi a "lelkedből hiányzik".
Ez is lehet erőltettnek hangzik, de pont olyasmi elv, mint a festék azokon a nőkön akik sminkelnek.
Mindig pont annyi, amennyit belül kompenzálni akar és most nem a szép és ápolt siminkelése gonoltam.
Én például elhiszem :) Enni jó. Nagyon jó. Megnyugtat, a cukor pedig a boldogsághormonokat szabadítja fel. Üzemanyagot ad, erőt ad, a túlsúly pedig semmi más, mint ennek a mellékhatása. Nem ok, hanem okozat.
Szerintem.
És próbálom, próbálom szeretni magam. És lehet, hogy a feladat nem volt korrekt, de én is hibás vagyok, ha más nem, abban, hogy nem fogadom el magamat olyannak, amilyen vagyok.
Érdekes, hogy az NLP-t említed, két könyvem is van a témában, de még csak nagyon keveset olvastam belőlük. (egyik talán tanulást segít, a másik meg spirituális NLP, vagy mi). Tudsz esetleg ajánlani valamilyen alapkönyvet? Egyre inkább érdekel érdekel a téma.
„A test a színpad, ahol a lélek eljátssza a maga drámáját.” - tetszik!! Alkalmas könyvcím lenne :P
A könnyűvérűséget továbbra sem értem, de ha te látsz valamit a szavaim mögött, akkor tovább gondolkodom rajta :)
Metafórák... "hatalmas személyiség", "nagyszerű ember", "súlyos mondanivaló", "nyom a latban", "van súlya a szavának", és ezek kombinációi, amik eszembe jutottak.
Úgy gondolom, nincs az az ember, aki ne szeretné, hogy igazak legyenek rá ezek a tulajdonságok. Kérdés, ki hogy próbálja őket "megszerezni".
evéssel vigasztalódás= nem azárt van, hogy megnövessze magát valaki, hanem az evés öröméért, pl.az édesség ízéért, ez oké, de nem a kövérség állapotáért!
az ilyen magyarázatokat ki hiszi el??????????
az evés jó, az ízek jók, levezetik a feszültséget, örömet adnak, nyugtatnak! az evés maga! ez igaz!!
katthy= kell, hogy szeresd magad! ha hibázol, az nem a te gyengeséged, hanem valami szükségszerű dolog, pl. a fogyókúrában: nem te voltál a gyenge, hanem nem volt korrekt a feladat, amit adtál magadnak!
a legfontosabb gyakorlati tanács!!
nekem ez új volt, annyiban új, hogy nem értettem meg, nem tettem magamévá.
én, hosszútávon bírhatatlan fogyókúrákkal próbálkoztam, mindjuk eredményesen...de nem stabilan! jojosan.
szóval nem rapid, nem erőszakos fogyókúrákkal, de nem életen át tartható, nem feltöltő, nem hosszú távon, életformaszerűen tartható, erőt adó étkezéssel = nekem ez a gyakorlati tanács volt a "non plus ultra". főleg az, hogy hajlandó voltam végre ezt a mondatot felfogni!
Nekem is nagyon tetszett a válasz,
ha már muszáj elméletben a súlyfelesleget az átvitt értelemben "nagy súlya van" dologgal összehozni, mert szerintem nincs köze egymáshoz!
nincs olyan ember, aki így akar láthatóvá vagy fontosabbá válni= ez kreált pszichológiai húzás, nekem nem jön be!
az igen, hogy egy gyerek többet beteg, ha csak betegen szeretgetik, annak van alapja, de a súlyfelesleg-fontosság páros nem így kapcsolódik.
a válasz tetszett!
az ember sikerfüggő, legyen az szakmai, magánéleti, észbeli, lélekbeli, testi...mindenfajta siker kell, mint egy üzemanyag! kész! katthy válaszában benne van minden!
ahogy mondtam: ha bonyolítást érzek- egyszerűsítek!
ha túlságosan leegyszerűsítenek- tartalmat adok=bonyolítok!
de a jegyzetek jók, a gondolkodás jó, és biztosan előrevisz!
éppen olvasok vissza...
azonnali reagálás:
"nem a cél fontos, hanem az út"
nem 100%-osan értek egyet, de az biztos, hogy nemcsak a cél a fontos, az út legalább annyira
(itt: módszer) és ebben te nagyot alkottál!
Nos, annyi mindent írtál, hogy is reagáljak?
Mondtam már: a jó válaszok ott vannak benned. Némelyikre már rá is sandítottál fél szemmel. Csak vedd a bátorságot… ! Épp tegnap írtam le a az mclub pont blogolos naplóba azt a hamarosan klasszikussá váló gondolatomat :) , hogy „nem az a bátor, aki nem fél, hanem, aki a félelme ellenére is megteszi, amit kell.” (kell=hasznos)
A továbbiakban nézzük párbeszédes formában:
K: „a kudarc pedig különösen megvisel.”
Gy. Az általam gyakran emlegetett NLP egyik „előfeltevése” szerint „Nincs kudarc, csak visszajelzés”. Azaz találtunk egy olyan utat, mely nem a célunkhoz vezet.
K: „Vajon más is így van ezzel? Vagy minden erre vezethető vissza - csak azért tömjük magunkat, hogy fizikailag demonstráljuk azt, amit lelkileg nem tudunk?
Gy: IGEN! Azt tapasztalom, hogy tudattalan szinten nem válik ez olyan élesen ketté. „A test a színpad, ahol a lélek eljátssza a maga drámáját.” (Már nem emlékszem, honnan idézem)
K: „Én kiegészíteném ezt azzal, hogy a nagyok nem félnek hibázni sem, és legfőképpen nem félnek tanulni a saját hibáikból. És ha nem félnek a kudarctól, nem fognak félni a sikertől sem.”
Gy. Megszavazom a kiegészítést! :)
K: „Amúgy a könnyű vérű nőcske szindróma engem nem hiszem, hogy fenyegetne. Igaz, nem tudom elképzelni, hogy leállok valakivel, akit csak a külsőm érdekel, de kizártnak tartom, hogy a miatt szedtem ennyi védőpárnát magamra, hogy ezzel kiszűrjem a felszínes próbálkozásokat. Nem félek az egyedülléttől, ami elve sokkal vonzóbb állapot számomra, mint egy sekélyes kapcsolat. Brrr.”
Gy. „Én a te helyedben elolvasnám még párszor a fenti soraidat, s gondolkodnék rajta egy kicsit. Érdemes lenne úgy olvasnod, mintha valaki más írta volna. Mit gondolnál úgy arról, aki írta?
K: „A fogyókúra pedig tényleg nagyon rossz szó,”
Gy. És nagyon rossz gyakorlat is. Semmi értelme. Hiszen, ha egy idő után véget ér, akkor ugyanúgy élünk majd, mint előtte. S ugyanazon az úton ugyanoda jutunk… stb. stb. Erről beszélek állandóan.
Ja, és várom a metaforákat! :)
Szép reggelt! :)
Hát igen, nem hiába imádom a magyar nyelvet - kész kincsesbánya :D
Hogy milyen súllyal kapcsolatos metaforák vannak, és ezek hogy hatnak rám... hmmm.
Ezen még el kell gondolkodnom, korán van :D
Azt viszont egyre inkább látom, hogy ez lesz a valódi oka a saját elhízásomnak. Érzékeny (valószínűleg túlságosan is érzékeny) ember vagyok, a kudarc pedig különösen megvisel.
Sokszor számláltattam és mérettettem meg, és találtattam könnyűnek, de nem hiszem, hogy többször, mint bárki más a világon.
És csak én képzelem azt, hogy ezzel vége a világnak, ide nekem a szegénységi bizonyítványt, és különben is, aki hibázik, az haljon meg.
Nem tanultam meg tanulni a kudarcaimból, pedig azokból szinte többet lehet, mint a sikerekből. Nem tudom szeretni a gyarlóságomat - pedig nap, mint nap kapom a visszajelzéseket, akár a naplóm kapcsán is, hogy az "esendőségem" az egyik legvonzóbb tulajdonságom (az éles nyelvemen kívül :P).
És mivel nem vagyok hajlandó "lelkileg" nőni, hát fizikailag próbálok.
Vajon más is így van ezzel? Vagy minden erre vezethető vissza - csak azért tömjük magunkat, hogy fizikailag demonstráljuk azt, amit lelkileg nem tudunk?
Nálam, úgy tűnik, ez a helyzet, de nem tudom, levonható-e általános következtetés. Amennyiben igen, feltaláluk a spanyol viaszt, hölgyeim és uraim :D
Emlékszem egy idézetedre, Gyöngyi (érdemes volt kijegyzetelnő őket :P), miszerint "az a különbség a nagyok és a kicsik között, hogy a "nagyok" merték megtalálni önmagukat, és merik élni a saját személyes történetüket"
Én kiegészíteném ezt azzal, hogy a nagyok nem félnek hibázni sem, és legfőképpen nem félnek tanulni a saját hibáikból. És ha nem félnek a kudarctól, nem fognak félni a sikertől sem.
Hmmmm... érdemes két napig szinte semmit sem aludni, kitör az emberből a Buddha - hol a fügefám...?! :D
Amúgy a könnyű vérű nőcske szindróma engem nem hiszem, hogy fenyegetne. Igaz, nem tudom elképzelni, hogy leállok valakivel, akit csak a külsőm érdekel, de kizártnak tartom, hogy a miatt szedtem ennyi védőpárnát magamra, hogy ezzel kiszűrjem a felszínes próbálkozásokat. Nem félek az egyedülléttől, ami elve sokkal vonzóbb állapot számomra, mint egy sekélyes kapcsolat. Brrr.
A fogyókúra pedig tényleg nagyon rossz szó, én is gondolkodom egy új fogalom bevezetésén, no meg a naplóm címe is megérett a megváltoztatásra :)
Kellemes további vasárnapot!
A fogyókúra a legjobb módszere az elhízásnak.
Valahol olvastam ezt a gondolatot, de nagyon egyetértek vele! Szeretném ezt minél többek tudomására hozni.
Katthy, zseniális vagy! Ez jutott eszembe, ahogy olvastalak! S le is kellett írnom ezt így hirtelen felindulásból! :D Élményt jelentettek a mondataid pl. azért is, mert érted(! :) !), amit mondok! Tudod, milyen ritka öröm ez számomra? :D
Szuper! "Nyomok annyit a latban!" Igen, kimondjuk, mindig kimondjuk a lényeget, csak éppen magunkra sem figyelünk. A magyar nyelv meg szenzációs! Hihetetlen információkat hozunk felszínre azzal magunkból, ahogy a fogalmazunk, ahogy a nyelv metaforáit használjuk. Ahogy a konkrét és az elvont között közlekedünk. Ha megtanulnánk magunkra ezen a szinten is figyelni... !
És ezzel a megjegyzéseddel máris lehet, hogy rátaláltál az önszabotázs egyik okára. Indulj ezen a nyomon! Talán ez volt (az egyik?) tudattalan reakciója a testnek? "Nyomni > annyit< a latban." Ha megméretsz és könnyűnek találtatsz", akkor baj van? Ezt el kell kerülni? Meg talán könnyű nőcske sem akarsz lenni? Benne lennél abban, hogy ezen az úton bóklászgass kicsit? Milyen metaforák - nevezzük őket ennek az egyszerűség kedvéért- vannak a nyelvünkben a súllyal kapcsolatban? Hogyan hatnak ezek rád?
Kész szerencse, hogy a tévében semmi normális nem megy, könyvet olvasni meg most nincs kedvem :D
49,5 - az elmélettel sose volt gond, ha egy téma érdekel, általában annyi anyagot halmozok fel belőle, hogy egy élet se lenne elég átrágni rajta magamat - aztán utána hagyom porosodni a merevlemezen :P
De most kivételese tényleg átrágtam magam azon, amit innen és Gyöngyi naplójából kimásoltam, aztán kiemeltem, szortíroztam és jegyzeteltem egy kicsit.
Esküszöm, még a szakdogámba se fektettem ennyi energiát, ebből is látszik, hogy úgy el vagyok szánva, hogy hjajjj :D
Hogy mi történt február óta? Hát, először is az SBD-vel lefogytam 93 kilóról kb 83-ra nagyjából másfél hónap alatt, és azóta jojózok 83 és 78 között - elkezdek diétázni és abbahagyok, elkezdek és abbahagyok, hinta-palinta...
Ezért is örültem ennek a fórumnak, mert ha egyszer képes voltam több, mint 10 kilót leadni, akkor valami komolyabb oknak kell lennie, hogy ezt nem tudom tovább folytatni.
Gyöngyi - megpróbálok válaszolni a kérdésre, bár a jegyzetelésben itt még nem tartok, szóval lehet, hogy ez még módosul a későbbiekben:
Miért akarok lefogyni?
Az első, ami az eszembe jutott, az a magától értetődő tény, hogy nem érzem jól magam a bőrömben.
Miért?
Mert nem azokat a reakciókat kapom a külvilágtól, amiket szeretnék.
Miért?
Mert az elismerő pillantásokat nem a 80 kilós lányok zsebelik be.
Miért?
Mert a jelenlegi szépségideál kábé 25-30 kilóval lejjebb van. (De mivel én sem vagyok elégedett magammal, nyilván ezt közvetítem kifelé is.)
Miért?
Mert a média most épp ezt kapta fel.
Ha ebből indulok ki, akkor világos, hogy részben én is azért akarok lefogyni, hogy jobban megfeleljek a külvilág által diktált feltételeknek. Sajnos van egy olyan fura tulajdonságom, hogy vagy tojok az emberek véleményére, vagy teljesen függővé teszem magam tőlük. Külalak kérdésében határozottan az utóbbi eset áll fenn :S És tudom, hogy a külső még nem minden, elkeserítően gyakran találkozom olyan helyzetekkel, amikor igenis számít, hogy nézel ki (hogy a tévéből és újságokból ömlő szennyről ne is beszéljünk).
Ezen folyamatosan dolgozom, már elértem kisebb sikereket, de azért még bőven van mit fejlődnöm :D
Amúgy meg, ha tükörbe nézek, egyszerűen NEM tetszik, amit látok, külvilág ide vagy oda. Nem esztétikus, nem vonzó és kész.
De szerencsére még van egy válaszom ezen a fenti szánalmas indokon kívül:
Miért akarok lefogyni?
Mert nincs szükségem arra, hogy a kilóimmal hívjam fel magamra a figyelmet, és azzal bizonyítsam, hogy "nyomok annyit a latban", mint mások.
Miért?
Mert e nélkül is egy értékes ember vagyok. És megérdemlem, hogy olyan ember legyek kívül és belül, amilyennek én látom magam. Meg-ér-dem-lem.
Nno, ez már jobb? :)
Amúgy nevessetek csak ki, de most lettem kész a jegyzeteléssel (ismét ég áldja a ratyi szombat esti tévéműsorokat), és lassan nekilátok az Akciótervnek is (úgy érzem magam, mint valami dandártábornok... :D)
És nem sajnálom rá az időt, mert tudom, hogy ezerszeresen fogom visszakapni.
Ami meg azt illeti, hogy általában a saját álmainkat szabotáljuk, ezzel tökéletesen egyetértek - sokan, köztük én is, néha el sem tudom dönteni, hogy vajon a kudarctól, vagy a sikertől rettegek-e jobban.
Miért?
Na, ehhez most már tényleg nincs lelki erőm, majd talán később :D
Jó éjszakát mindenkinek!
Most nem is tudom, melyik konkrét itteni megjegyzésre jut eszembe a következő, de valahogy a témába illik:
Csak akkor tudok tenni bármit is, így az ideális testsúlyért is csak akkor tudok áldozatot vállalni, ha tudom, hogy MIÉRT. Nem az, hogy miért (mi okból) vagyok itt, hanem az, hogy miért (milyen célért) indulnék innen, hogy hova akarok eljutni.
Viszont ha elég erős választ találok arra, hogy mi célból (miért) is vállalnám a kényelmetlenségeket, akkor van elég motivációm ahhoz, hogy hatékonyan cselekedjek. A miért a hajtóanyag. Ez nem fölösleges lelkizés. Ha megtalálod az elég erős választ, biztos lehetsz a sikerben. Ennek hiányban viszont csak tévutak, bolyongás, csalódás.
Van azonban ebben is komplikáció. Mert általában kevés olyan dologba kezdünk, amit „minden részünk” egyértelműen akar. A legtöbb célunk az életben olyan, hogy vannak mellette ellenható céljaink is. A legtöbb célunkat mi magunk szabotáljuk. Vajon miért? :D
Beszéljünk ilyesmiről? Vagy ez már túl lila köd?
hát, 49! most akár örülhetnék is. De végül is mégis csak az a legjobb, ha örülök. Ha másnak nem, hát annak, hogy lesz rám vásárlói igény. :D
Mert így legalább azoknak elmondhatom, akik hozzám fordulnak, hogy a szépség és a kívánatosság nem testtömegből fakad. A testtömeg csak következmény. A szépség (és kívánatosság is) belülről sugárzik, a szemben és a tartásban látszik. Csak ezt kevesen tudják. De ha engem kérdeznek majd elmondom nekik. :D
(Majdnem olyan ez, hogy mi volt előbb, a tyúk v. a tojás, de azért mégsem egészen. Éppen azért mert megvan a szabad akaratunk, hogy változtassunk, és a változásnak vannak megismerhető technikái. )
Katthy!! a cikked!!
:D :D :D :D :D :D
nr.1.
és mi történt azóta, nézegettem a naplód, de most mégsem tudom a választ4
mi történt február-március óta??
jojo? fogyás?
mi???
igen, gyöngyi,a megfogalmazott kérdések és válaszok (naplód) igazak, ez a helyzet,
annyit változott a legutóbbi időkben, hogy már nemcsak a nők, hanem a férfiak részéről is meglett az igény arra, hogy testük kívánatos szexuális tárgy legyen mindenhol
(én nem hús a piacon -nak hívom, de ugyanazt jelenti) egyébként erről hallottam és olvastam, és semmi kétség, 100%-osan igaz, úgy értem 10 nőből 10, 100-ból 100, 1000-ből 1000, sajnálom, ha valakit megbántok, nem akarattal, csak tényeket írok, és a fiúk, férfiak is ugyanezzel versenyeznek, az ő testüket a nő zsűrizik.
a test független élete! ami önbizalmat ad, még egy az eszéből élő igazgatónak is :-D
nem baj gyöngyi, emiatt mindig lesz munkád, a tökéletes szexuális tárgy eléréséhez először le kell fogyni, utána lehet újra felépíteni, ezzel meg is van a munkádra az igény :-D
ez a kor terméke,
mint ahogy az étkezési zavarok is...
hú de tudatos vagy katthy, ebből lesz valami, attól félek több is, mint fogyás, elméleti szakember leszel... gyöngyinek is így lett új hivatása
olvasom a naplóitokat...
most nagyon befogadó hangulatban vagyok, nyugodt, ráérős...ilyenkor jó..
mindkettőtöket és gólyahírt is nagyon élvezet olvasni, új, okos, használható gondolatok, gyöngyit már körbeírtam:-D
Szia Gyöngyi!
Köszönöm szépen a bókot - komolytalan lett mind a kettő, de hát azt ugye mindenki tudja, hogy a vicc az egy igen komoly dolog.. :))
Én épp most végeztem ezzel a fórummal, kimásolgattam az összes tanácsot meg (számomra)elgondolkodtató kérdést, és most mazsolázom össze, mi az, amit át tudok ültetni belőle a gyakorlatban, meg nem ártana felfogni is őket (és még ott vannak a saját gyűjtögetéseim is...).
Ahogy a cikkedben is írtad, az embert annyi jó tanáccsal meg módszerrel bombázzák, hogy sok bába közt elvész a gyerek.
Ha van még kérdésed felém, csak hajrá, szívesen ások tovább :D