Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Az élet nem mindig fenékig tejfel... fórum

Az élet nem mindig fenékig tejfel... (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Az élet nem mindig fenékig tejfel...

1 2
2014. dec. 29. 04:56

az élet car!! Ez van

Ki kell lépni belőle

2014. dec. 29. 04:55
sőt...szinte soha!
2008. dec. 3. 16:48
Nekem most sok erőt adnak a soraid, mert borzasztóan magam alatt vagyok és remélem eljutok oda, amikor végre fog valami jó is történni velem.Köszi, hogy leírtad!
2008. dec. 3. 16:38
Csodálatos történet,és sok ember számára tanulságos lehetne.Eröt egészséget kivánok.
2008. nov. 9. 12:09

Szívfájdító történet,de hidd el,hogy hasonlóban sokunknak volt már része!

Boldoggá tesz a kitartásod,erőd!

Kívánok nektek egészséget,boldogságot,és minden jót!

2008. nov. 9. 00:08

Gyönyörű történet, a maga fényében.

Ha nagy a baj körülöttem, mindig egyre gondolok:

(példának nem rossz, és nem feltétlenül hit kérdésén alapul, pusztán hasonlat, talán...)

Anno, Jézus sem kapott olyan keresztet, amit ne tudott volna elcipelni, a saját haláltusájának a helyszínére...

Vérben úszva, fájdalom ittasan, talán kétségbeesve, gyengén, de megcsinálta.

Szerintem az emberek is igy kapják a feladataikat...

A saját életemre vissza gondolva, én is rendszeresen kérdezem meg, hogy hol ronthattam el? Mi az, ami miatt azt kapom, amit?

Sok a rossz...Sok volt...De a sok rossz mellé, ha mást nem is, kaptam dacot, és erös akaratot..

Ami mint tudjuk, sokszor éltet.

Remélem az Életed további része szebben alakul...

És..Talán nem jelent sokat egy alig 21 éves emberke szájából, de minden elismerésem a Tiéd.

Tiéd? Tiétek.


Csoda szép estét:)

2008. okt. 30. 22:30
Hát nekem biztos hogy nem az...
28. o.andi
2008. szept. 14. 17:17
hidd el senkinek sem az...optimistának kell lenned!!
2008. szept. 9. 23:39

Kedves Siti!

Az én nagymamám mindig ezt mondta: "Ha az emberek egy batyuba tudnák kötni a gondjaikat, bajaikat és kivinnék a piacra, hogy elcseréljék azt másokéval - este mindig a saját batyujukat fognák meg, és azzal mennének haza. Mert a saját bajaikat már ismerik, azzal élnek együtt."

Úgy gondolom, hogy rengeteget szenvedtél, de Te sem cseréltél volna másokkal. Hiszen akkor nem ismerted volna meg a szerető családodat! A sok szenvedés mellett örülj annak, hogy ismerhetted és szerethetted őket! Örülj annak, hogy Téged is szerettek!

Én is sírtam az életed történetén, mint itt mások is. Velem is megtörtént 1-2 dolog. Fivérem 5 éve öngyilkos lett, onnantól édesanyám ápolásra szorult. 2 éve őt is eltemettük. De erőt ad nekem 4 gyermekem és szerető párom. Te is velük törődj most már! Hagyd nyugodni a múltat, az élőkkel törődj, az elhúnyt szeretteid pedig életük teljében, egészségesen maradjanak meg az emlékezetedben! Hidd el: könnyebb lesz így! Boldogságot kívánok Neked az elkövetkezendő életedben!

2008. aug. 26. 16:18

Példaértékű......a többiek már leírták mindazt, amit érzek most. Igaz, mindenki maga érzi a problémája nagyságát, de kevés az ilyen ember, aki ezt végig tudja és akarja csinálni.

Remélem, életed hátralévő része csupa szép, jó, és boldog időszakból fog állni. Minden jót nektek!

2008. aug. 23. 22:39

Elképesztő egy életed volt/van. Én ezt sose tudtam volna végigcsinálni. Nagyon garutálok neked h ilyen erős maradtál.


Minden jót,

Csilla

2008. aug. 10. 13:35
Könnyű és szép életet kívánok nektek, és köszönöm a hozzászólásokat, bíztató szavakat! Most végtelenül boldog vagyok, hiszem, hogy már így is marad...
2008. aug. 9. 20:56
erős nő vagy...én meg sírok most...
2008. aug. 9. 15:05
nagyon sok boldogságot kivánok én is neked,mert nagyon mgérdemled a sok szenvedés után!nem vagyok hivő,de szerintem az isten nagyon szerethet téged a sok tragédia melett,hogy ilyen szerető családot,és utána férjet kaptál.remélem ez után csak jó dolgok fognak veled történi!
2008. aug. 9. 11:37

huhh...még mindig szipogok...:S nagyon erős nő lehetsz h ezeket kibírtad...

És gratulálok a Fiadhoz és a Férjedhez:)

2008. aug. 9. 10:42

hát mit mondjak nem lehetett konnyu életed,a torténeted nagyon meghato és egyben megrázo,ez szoljon azoknak akik még nem tudják mi a szenvedés és a legnagyobb gondjuk is csak egy kis aproság.

Kívánom neked,hogy boldog légy és ne legyen tobb keseruség az életedben!!!

2008. aug. 9. 10:21
NAgyon köszönöm nektek!
2008. aug. 9. 07:48

Nagyon meghatott a történeted. Elgondolkoztató, hogyan mérlegeljük a saját életünk megpróbáltatásait. Igaz, mindenki a saját baját érzi a legsúlyosabbnak, de ha ilyen sorsokról olvasok, rádöbbenek, hogy tulajdonképpen burokban élek.

Kívánok nagyon sok boldogságot, egészséget a további életetekben.

2008. aug. 9. 02:36

Szia kedves Siti!

Köszönöm! Nem igazán tudom szavakban megfogalmazni amit most érzek. Nagyon erős vagy, és a sok megpróbáltatás után most boldogság a jutalmad, és a két csodálatos ember aki körülvesz téged.


Kivánom, hogy a sok nehézség ellenére, most végre igazi boldogságban legyen részed neked és családodnak.


A Jó Isten segitse minden léptedet.

Puszi. Imola.

2008. aug. 8. 19:56

Szia!


Én is köszönöm, hogy elmesélted az életed... az biztos hogy sokan nem tudták volna igy mindezt átélni és ennyire kitartóan hordozni, mint ahogy te! Kivánok én is neked sok boldogságot együtt a férjeddel és a fiaddal!


Isten áldjon!


Szeretettel


Boróka

15. 8e38f5ea70 (válaszként erre: 14. - Ea9bff1b44)
2008. aug. 8. 19:42

Szia!


Reflektálnék. Nekem nem jutott se annyi jó, mint neked, de annyi rossz sem. Furcsa volt olvasni, hogy emberek piti problémáikat felnyagyítját, te pedig valóban szenvedtél. kicsit olyan érzésem volt, mikor olvastam történeted, hogy valakinek megszaladt a tolla forgatókönyv írás közben. Csak sajnos, ez az élet. Ennyi negatív és pozitív érzelmet még nem tapasztaltam. Azt hiszem, azt kaptad, amit kibírsz. Nem futamodtál meg. Neked van Szíved, van lelked, nem is kicsi. És van igazi párod, aki ezt végig csinálta Veled. A sors azt hitte, hűűű, jól elbuksz majd....de nem. Én csak annyit tudok mondani Neked, hogy szerintem te boldog vagy. Gratulálok, nem sok ilyen önzetlen ember van. Mások már kiugrottak volna az ablakon. Szerintem, amin eddig keresztül mentél...nem volt véletlen. Szerintem a történtek ellenére is teljesebb és tartalmasabb életet éltél, mint sokan mások. És remélem, hogy a nagy szenvedések eltünnek a boldogságod mellől. Van a mondás. Segíts magadon, Isten is megsegít! Megtetted. Remélem ez után már felhőtlenül boldog leszel és szeretteid boldog emlékét magaddal viszed tovább. Kicsit sajnállak, de inkább nagyon felnézek Rád. Jó, hogy megosztottad ezt a történetet, remélem, mindenki tanul belőle. Én megtettem. Köszönöm Neked.

14. ea9bff1b44 (válaszként erre: 13. - Anuszika@freemail.hu)
2008. aug. 8. 18:44
Köszönöm!Pedig sokkal könnyebb, ha el tudod mondani, vagy esetleg leírod. Bár szerintem az írás "foglalkozási ártalom"
2008. aug. 8. 18:29
Le a kalappal előtted, hasonló a sorsunk, csak én nem tudom szavakba önteni.Belől mar és mar immár több mint 40 éve...........
2008. aug. 8. 18:20

huu.. nem is tudok mt irni..le a kalappal elotted Orulok, hogy van melletted egy ember aki igazan szeret..es persze a kicsifiu..

remelem tobb rossz mar nem fog teged erni..

2008. aug. 8. 16:00
Köszönöm nektek a hozzászólásokat!
2008. aug. 8. 15:32
Ja, van amikor tejszín!:D
2008. aug. 8. 15:19
Szép ez a cikk csak kár, hogy ilyen szomoru, ügyes vagy, hogy kibirtad ezt a sorsot! sok szerencsét neked!
2008. aug. 8. 14:20

Köszönöm Neked ezt a cikket.Egyenlőre szóhoz sem jutok,csak törölgetem a könnyeimet.

Nagyon sok boldogságot kívánok Neked és családodnak!

2008. aug. 8. 14:16

Nagyon jó cikket írtál, köszi a példamutatást.

Minden jót kívánok neked!:)

2008. aug. 8. 14:12
Minden elismerésem a tied a kitartásodért, sok szenvedésbe volt részed. Kívánom hogy ezentúl csak csupa szép és jó dolog érjen!
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook