Az egyik ember, akire az életben mindig számíthatok, a volt férjem… (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Az egyik ember, akire az életben mindig számíthatok, a volt férjem…
54. Sly7105 (válaszként erre: 53. - Andelina)
2012. febr. 6. 12:17
Sokszor az is elég..., hogy normális hangon tudtok beszélni egymással.
53. andelina
2012. febr. 6. 12:15
Jó olvasni, hogy sok ilyen kapcsolat van, de azért egy válásnak sok oka lehet. Gondolok itt a megcsalásra, a sok hazugságra. Azokon nagyon nehéz túllépni, megemészteni, elfogadni. Csak az idő segít, meg persze egy új kapcsolat. A legbékésebben váltunk el a lehetőségekhez képest, de főleg azért, mert a gyerekeimet meg akartam kímélni a veszekedésektől. Tudunk normálisan beszélni egymással, de ennyi.
52. Sly7105 (válaszként erre: 51. - Orsibigyu)
2012. jan. 24. 21:43
:) köszi szépen. Neked is minden jót kívánok!
51. orsibigyu
2012. jan. 24. 20:00
Sajnos az ember annyi rosszhoz szokik hozzá, hogy már szinte nem is vár el jót. Sokszor csodálkozom, hogy emberek leírnak valamit, majd ha valaki nem ért velük egyet akkor elküldik a fenébe. Sajnos szinte már ez a gyakoribb, ezért örültem, hogy normálisan lehetett veled beszélni, hogy vetted a fáradságot, hogy elmagyarázd, amit nem értettem.
Na mind1!
Én is kívánok neked és családodnak továbbra is békét és egyetértést!
50. Sly7105 (válaszként erre: 49. - Orsibigyu)
2012. jan. 24. 17:14
Azért, mert más a véleménye valakinek én nemigazán akarnám "leharapni a fejét" senkinek, vagy lehurrogni. Más kérdés, hogy sokan itt elég alpári stílusban adják elő az ellenkező véleményüket. Ezt szintén nem értem, hogy miért jó? Ha az ember érvel a saját véleménye mellett és azzal nem tudod meggyőzni a másikat, de sok esetben nem is kell meggyőzni, akkor felesleges vitába szállni, hiszen olyankor van az, hogy mindenki csak hajtogatja a magáét és egyre csak durvul a helyzet. Annak semmi értelme. Én úgy gondolom, hogy meghallgatok bárkit, amíg normálisan adja elő, emberi "hangon", itt jelen esetben, emberi szavakkal. Ha olyasmivel találkozom, ami durva, vagy sértő, akkor azt egyszerűen figyelmen kívül hagyom... Az életben is így próbálom kikerülni azokat az embereket, akik méltatlanok arra, hogy egyáltalán meghallgassam őket... Ha ezt nevezed Te diplomatikusnak - vagyis engem- , akkor tényleg az vagyok. :)
49. orsibigyu (válaszként erre: 46. - Sly7105)
2012. jan. 24. 15:55
Azt látom, hogy diplomatikus nő vagy. Néha az embernek itt a fórumon leharapják a fejét ha elmondja a véleményét, meglepődtem, hogy nem ezt kaptam.
48. orsibigyu (válaszként erre: 44. - Sly7105)
2012. jan. 24. 15:53
Engem azért bánt a lelkiismeret. Lehet, hogy elgondolkodtattam volna és nem csinál ilyen örültséget. Persze késő bánat.
47. Sly7105
2012. jan. 24. 15:19
*volna
46. Sly7105
2012. jan. 24. 15:18
Igazából házasok voltunk és 6 évet életünk együtt. Mikor megismertem elég sok időt töltöttünk együtt, itthon. Esküvő előtt én is kint voltam vele, aztán két hónap után hazajöttünk és esküvő után egy ideig megint itthon dolgozott, talán 1-2 évet, amikor újra kiment. Az igaz, hogy az ingázás, az, hogy időszakonként találkoztunk csak, az nem olyan, mint egy átlagos házasság, ahol a házastárak nap, mint nap együtt élnek. És nem is volt külön otthonunk, hiszen az én szüleimnél laktunk végig. De voltak olyan nyarak, amit végig itthon töltött. Valahogy úgy képzeld el, hogy időnként együtt voltunk, időnként nem, ezért is alakult át a kapcsolatunk barátsággá, ahogy a cikkben is írtam. De ha együtt éltünk volt nap, mint nap, és válásra kerül a sor, akkor is így oldottuk volna meg, normálisan, mert ilyenek vagyunk...
45. martin3 (válaszként erre: 1. - Sly7105)
2012. jan. 24. 15:05
bocs, de "így" könnyű szépen válni...valójában ti sohasem voltatok házasok, úgy igazából, hiszen alig éltetek együtt...ez egy teljesen más kapcsolat
44. Sly7105 (válaszként erre: 43. - Orsibigyu)
2012. jan. 24. 14:47
Én nem vettem okoskodásnak. És azt mondom, jól tetted, hogy nem szóltál bele anno...
43. orsibigyu
2012. jan. 24. 14:40
Elhiszem! Nekem az egyik barátnőm volt ilyen helyzetben, és volt egy közös barátnőnk aki már elvált és sokkal idősebb is volt nálam. Elég jól beleláttunk mind2en a helyzetébe, de talán én tapasztalatlanságból többet hallgattam, és az idős barátnőm többet beszélt, és végül bánom, mert én úgy látom, hogy megmenthette volna a kapcsolatot, akkor is úgy láttam, de nem mertem szólni-beleszólni. Na de ez az én esetem. Nem is terhellek titeket tovább. Bocs, hogy okoskodtam.
42. Sly7105 (válaszként erre: 38. - Orsibigyu)
2012. jan. 24. 14:11
Ja és csak a félreértések elkerülése végett: nem vagyok váláspárti egyáltalán. Hiszen boldog házasságban élek 13 éve és ha ez a kapcsolat veszélybe kerülne, bizony megtennék érte sok mindent...
41. Sly7105 (válaszként erre: 39. - Orsibigyu)
2012. jan. 24. 14:03
Ez tényleg szomorú, de ha meg sem próbálták, nyilván nem azért, mert nem hallottak még arról, hogy valamit át lehet gondolni, meg lehet beszélni, meg lehet próbálni másként...
Bármilyen elválás, akár egy búcsú az állomáson, vagy amikor először otthagyjuk a gyermekünket az óviban, mindig fájdalmas..., viszont attól még lehet célszerű is.
40. Sly7105 (válaszként erre: 38. - Orsibigyu)
2012. jan. 24. 14:00
Ha valaki hozzám fordulna ilyesmivel, én biztosan nem mondanék neki semmilyen véleményt, tanácsot meg végképp nem. Senki nem tud kívülről - még az elmondott dolgok alapján sem - olyan tanácsot adni, ami hasznos lehet. Ezt mindenkinek saját magának kell mérlegelnie, más életébe véletlenül sem szólnék bele. Mint ahogy én sem kértem tanácsot soha az én életemről... De természetesen, ha muszáj lenne tanácsot adnom, először azt mondanám, hogy nagyon gondolja át az illető. Ettől függetlenül, nem gondolom azt, hogy a házasság szentírás, és azt sem, hogy életbiztosítás. Viszont ha úgy állunk hozzá, hogy az, akkor talán megmarad annak, aminek szeretnénk...
39. orsibigyu
2012. jan. 24. 12:44
És ismertem olyanokat, akik szerették egymást és sokat szenvedtek mégsem próbálták megmenteni, és ez olyan szomorú.
38. orsibigyu
2012. jan. 24. 12:37
Ezt értem, csak remélem ha majd egy nálad tapasztalatlanabb hozzád fordul tanácsért, akkor nem azt fogod neki tanácsolni, hogy váljon el szépen békében, mert azt is lehet-te vagy a példa rá- hanem előbb végigveszed vele a lehetőségeket, hogy megmentse a házasságát. Ezt csak azért írtam, mert mi emberek hajlamosak vagyunk a saját életünkből kiindulni. És szeretném, ha az emberek odafigyelnének arra, hogy van más lehetőség is. Meg is lehet menteni egy házasságot. Veletek talán nem ez volt a helyzet, de vannak esetek mikor lehetne menteni a menthetőt.
37. Sly7105 (válaszként erre: 36. - Orsibigyu)
2012. jan. 24. 11:45
Szerintem a hozzászóló a követendő példát nem arra értette, hogy a válás maga, egy követendő példa, hanem arra gondolt, hogy ha már elkerülhetetlen akkor sokkal inkább legyen az békés és normális, mint az általad említett öldöklés...
A szakadék széléről meg az a véleményem, hogy mindenkinél más és más út vezet odáig, és van aki nem akarja visszaállítani már és van, akinek nem is kell ahhoz szakadék..., elég csak annyi, hogy visszafordul a közösen elkezdett útról...
36. orsibigyu (válaszként erre: 34. - Namama)
2012. jan. 24. 11:08
Engem csak az ilyen hozzászólások bántanak kicsit. Aki válás előtt áll, annak az a követendő példa, aki akár a szakadék széléről is visszahozta a házasságát, és nem az aki békében elvált. Amugy megértem a helyzetet, és tényleg jobb megoldás, mint az egymás öldöklése.
35. Sly7105 (válaszként erre: 34. - Namama)
2012. jan. 24. 08:19
Köszönöm, hogy olvastad és mi így élünk, tényleg.., már 13 éve. Amióta elváltam és amióta újra férjhez mentem. És így nőtt fel a fiam, aki idén 20 éves, hogy kapott egy nagyon rendes nevelőapát, miközben ugyanúgy családtag maradt az édesapja is.
34. namama
2012. jan. 24. 08:12
Jó reggelt mindenkinek. Gratulálok a cikkedhez. Nagyon megható,és követendő példa kell,hogy legyen minden válás előtt álló pár számára. Kívánom,hogy minden "család tag" boldogan, egymást tisztelve, szeretetben éljen továbbra is ,ilyen harmóniában!
33. Sly7105 (válaszként erre: 32. - Timmy1984)
2012. jan. 24. 07:27
:) valahogy úgy...
Köszi, hogy olvastad!
32. timmy1984 (válaszként erre: 22. - Sly7105)
2012. jan. 23. 23:25
Köszönjük szépen..
Nagyon tetszik a cikk.. Egy békében élő, harmonikus család..
31. Sly7105 (válaszként erre: 30. - Orsibigyu)
2012. jan. 23. 18:03
Én egy ilyen otthon és hazaszerető fajta vagyok:) egyrészt. Másrészt nem is tudok németül, csak nagyon keveset, harmadrészt eszembe sem jutott, mivel a házasságunk előtt voltam kint két hónapot - esküvőnk előtt még - és nem igazán voltam meggyőződve arról, hogy nekem ott kellene élni, dolgozni, nekem nagyon honvágyam volt. Persze a mai ésszel azt kellett volna tenni, hiszen akkor már biztosan perfekt beszélném a nyelvet és valószínűleg kicsit jobb anyagi helyzetben élnék... De nem bántam meg, mert mint nő és férfi nem vagyunk nagyon egymáshoz valók, és ez a korkülönbség miatt is adódhat, meg amúgy is a házasságunk után derült ki. És ha nem így történt volna, akkor nem ismertem volna meg a jelenlegi férjemet, akitől van egy 12 éves kislányom, aki 6 éves kora óta neveli a fiamat és akivel nagyon egymásra találtunk mindenféle téren... A cikkben tényleg csak azt akartam kihangsúlyozni, hogy el lehet válni békében is, akár úgy is, hogy utána még jó kapcsolatot ápol az ember a gyerekének az apjával. És a fiam ezt nagyra értékeli mind a mai napig, pedig már 20 éves. Nagyjából ennyi.
30. orsibigyu (válaszként erre: 23. - Sly7105)
2012. jan. 23. 17:07
Te miért nem mentél utána?
29. Sly7105 (válaszként erre: 28. - Ananászok)
2012. jan. 23. 11:32
:) a mostani férjem, akivel élek, nem "csak úgy lett"...:) de a cikk valóban nem róla szól...
28. ananászok (válaszként erre: 27. - Sly7105)
2012. jan. 23. 11:13
elolvastam újra, igen félre értettem valoban, ami viszont nem félreérthető az-az hogy az első szerelmedről és a volt férjedről pozitivan irsz. a mostaniról akivel éled a mindennapokat számomra olyan hogy ő csak úgy lett.az is igaz,hogy maga a cikk is a volt férj feldicséréséről szól.
27. Sly7105 (válaszként erre: 26. - Ananászok)
2012. jan. 23. 10:50
Valamit nagyon félreértettél. Én ma nem a szakáccsal élek házasságban, ő a volt férjem, aki szakács és jelenleg is külföldön dolgozik.
Amúgy, amikor anyukám úgymond "hazasírt minket" akkor nem egyedül, hanem mindketten hazajöttünk és utána volt még csak az esküvőnk...
26. ananászok (válaszként erre: 1. - Sly7105)
2012. jan. 23. 10:31
Normálisnak tűnik,ahogy az eddigi életedet megélted.Van egy hozzáfűzni valóm,ami persze csak egy vélemény.Nevezetesen azt gondolom,amikorTe úgy döntöttél,akármilyen belső-hangtól vezérelve,hogy hallgatva a szüleidre ,ott hagyod a férjed ausztriában és siránkozásukra hazatérsz,ott elis dőlt a házasságod.az én anyám, most 75 éves, kint él amerikába,de eszébe sem tartaná,hogy siránkozzon és nyomást gyakorolna rám,hogy kimenjek hozzá.azt gondolom,te akkor amikor hazajöttél a férjedtől,te még nem váltál le a szülőktől,ezt persze lehet elfogadni, kritizálni a tény attól még tény marad. számodra ezt az utat kellet bejárnod,hogy a szakáccsal ma házasságban élhess.valóban sok boldogságot új életszakaszodhoz is.
25. Sly7105 (válaszként erre: 20. - 1c66320de8)
2012. jan. 23. 07:41
:) ne fájjon, jó ez így ! :)
További ajánlott fórumok:
- Császármetszéses szülés után, mire számíthatok?
- Rendszeresen kiderül, hogy nem számíthatok a páromra
- Szerintetek milyen ítéletre számíthatok, segítsetek légyszi
- Barátnőmet megütötte a férje, miközben babát vár. Mire számíthat a férj?
- Felvilágosítást szeretnék rokkantnyugdíj ügyben. Mire számíthatok, ha nem következik be állapotromlás fél év múlva?
- Ikrekkel terhes anya abortusza után előfordulhat-e, hogy az egyik magzat életben marad, és egészségesen születik meg?