"Attól még, hogy ráütsz a fenekére, nem törik csontja!" Egyetértesz? (beszélgetős fórum)
Ma is sok gyerek tiszteli a szüleit. Az sem feltétlenül volt jó, hogy régen sok gyerek félt a szüleitől. Én nem szeretném, hogy a gyerekem féljen tőlem. Tekintélyünk úgy is lehet és tisztelhet a gyerek akkor is, ha nem megfélemlítéssel neveljük.
Kedves "egypt". Ismét leírom verés és verés között óriási különbség van. A lényeg amit ki akartam domborítani az, hogy következmények nélkül ne maradjon a "rossz" cselekedet. Ha egy családban, egy közösségben, egy társadalomban következmények nélkül marad a lopás, hazudozás, sikkasztás, trehányság, akkor az a közösség előbb utóbb elkorcsosodik, és teljesen lezüllik. Jó úton vagyunk ez irányban.
Én szerintem annyi a különbség a múlt és a jelen között,hogy rengeteget változott a felfogás.
Annak idején a felnőtteket tisztelték a gyerekek,nem mertek visszaszólni,volt tekintélyük a felnőttnek.Csókólommal köszönt még az anyjának is,sőt az én anyám az anyukáját magázta,nem tegezhette.
Ami sajnos a mai világban nincs már meg.Az is igaz,hogy akkoriban a nők otthon maradtak a gyerekkel,tudták nevelni.
Most viszont rengeteget dolgoznak,nem is csodálom,hogy nincs idő a gyerekkel foglalkozni.
Pl. volt az a hátrányos helyzetű fiú, aki gázpisztolyt szorította a tanárnő fejéhez, írtam is róla itt a fórumban. Nála aztán nem mondható el, hogy azért lett ilyen, mert nem kapott néha egyet-kettőt. Sőt...
Szerintem nem tudhatjuk, régen mennyi ember lett bűnöző és ma.
Mindenesetre nem azért van több bűnöző, mert manapság kevesebbet verik a gyerekeket otthon, sőt szerintem nem is verik kevesebbet. Akkor van baj, ha egyáltalán nem nevelik. A nádpálca is egyfajta nevelés, de helyette lehet humánusabb módszereket is alkalmazni.
Meg az erőszakos felnőtt filmek, internet, stb... És általában olyanokra vannak ezek hatással, akikkel keveset foglalkoznak a szüleik.
Persze, hogy lettek, csak már megint ezek a fránya arányok... Nem mindegy, hogy mennyien...
És az az érdekes, hogy ez a mai gyerekekben másként jön le. Mi megnéztük a Macskafogót, nem lettünk tőle különösebben zizik, nevettünk utána a vicceken. Ma megnézik a gyerekek (egyébként ez a legdurvább, amit lehet), és csak a rossz, meg a csúnyabeszéd marad meg bennük... Bizony, lehet utána kezelni, velem is fordult már ilyen elő...
Azért ez a "bemegyek az iskolába és lelövök mindenkit" az új kor szüleménye - viszont ez szerintem kifejezetten a rajzfilmek, filmek miatt van. A gyerek megnézi és senki nem teszi helyére a dolgokat a kis fejecskéjében. Sajnos azt valószínűleg én sem fogom tudni megakadályozni, hogy nézzen ilyet (is), ezért kénytelen leszek én is megnézni, hogy utána helyrerakjam :S
És akkor sem lettek különb emberek, mint ma. Ugyanúgy lettek akkor is bűnözők, tolvajok, buta, erőszakos felnőttek.
Azt elég nehéz megítélni, hogy a gyerekkori verés kiben milyen nyomot hagyott, milyen irányba változtatta a személyiségét, milyen torzulásokat okozott.
Nagyon durva a második. Veréssel rávenni valakit a tanulásra... A másik: beteg gyereket bántani. A betegség speciális helyzet, egy felnőtt is nehezen viseli, hát még egy gyerek.
Neked is elmondanám, hogy attól, hogy valaki nem veri a gyerekét, még nevelheti. Nem csak ez a két véglet létezik: verem vagy egyáltalán nem nevelem.
Megint általánosítunk. "Mai tanárok". Én is "mai tanár" vagyok, és tudom kezelni az ilyen dolgokat, és messze nem vagyok ezzel egyedül.
Nagymamám is elmesélte, hogy heten tesvérek hogyan ültek a "petról" fényénél, és hogyan tanultak. "Édes drága jó apám" ott állt egy pálcával, és aki nem tudta a leckét, az kapott egy körmöst... Mind a négy fiúnak szakmát adtak a kezébe, mind a három lány jól férjhezment, ír, olvas, nagyanyám még boltot is vezetett, amikor "jó Weissbácsiéknak" menni kellett.. (Ergo mindenki szerette őket, a "zsidó" is, meg ő is amazokat. Nem voltak lelki sérült emberek, egyik sem.)
És mindig "drága jó szüleim" voltak, meleg, sírós hangon emlegetve.. Anyám is szerető nagyszülőkre emlékszik vissza...
Szóval valahogy nagyon helyén voltak akkor még ezek a dolgok, annak ellenére, hogy ma már én se ütném meg soha a gyereket tanulmányi problémáért...
nagyon hibás = nagyobb hibás
Nem tudok írni, bocsi :))
Én is írtam korábban, hogy egyszer kamaszkoromban kaptam egy nagy pofont anyukámtól, mert csavarogtam, hazudtam arról, hogy hova megyek, ráadásul el is késtem. Halálra aggódták magukat miattam, és amikor beléptem a lakásba - nyilván indulatból - elcsattant a nagy pofon. Mivel tudtam, hogy a nagyon hibás még így is én vagyok, ezért eszembe se jutott duzzogni, viszont ezután nem mentem haza később a megállapodott időnél.
Köszönöm, hogy ezeket leírtad!
Úgy tűnik, nem lettél lelkibeteg felnőtt ember :)
Amiket olvastam, jól tükrözik azokat az elveket a "verésről", amiket magam is vallok.
Verés és verés között óriáai különbség van! Mondok példákat az életemből. A háború kellős közepén születtem. Baleset következtében szanatóriumba kerültem, ahol szerzetes nővérek ápoltak bennünket sérült gyerekeket. Az ajtófélfára ki volt akasztva a nádpálca. A nővérkék elmondták, aki rosszalkodik ezzel lesz megverve. Ez bizony erősen visszatartott bennünket a csínytevésektől. De legyen az egészséges vagy beteg gyerek mindegyik hajlamos a rendetlenségre.Egy alkalommal én is csináltam egy olyan "rosszat" ami után büntetés járt. Jött Mária nővér (az Isten áldja meg őt haló poraiban is), akit pedig nagyon szerettem, és leakasztotta a nádpálcát és mondta : most büntetést kapsz, öt tenyerest. Pityeregve kitartottam a tenyeremet, ő magasra felemelte a pálcát én becsuktam a szemeimet és lesújtott... nem éreztem semmi fájdalmat. Újra felemelte , újra sújtott és megint semmi fájdalom. Harmadjára kinyitottam a szememet és láttam, hogy a pálcát mielőtt elérte volna a tenyeremet teljesen lefékezte - mintha pillangó szált volna rám, csak annyit éreztem. CSodálatos évezredes tapasztalat: eleget tett a büntetésnek is ,de fájdalmat nem okozott. Ennek ellenére, hogy nem fájt, többet nem követtem el azt a csínytevést. Másik: tanultuk a szorzó táblát. Tanító néni egy hétig gyakoroltatta velünk, utána kijelentette: aki holnaptól kezdve nem tudja körmöst kap (vonalzóval). Én is kaptam egyet, fújtam a körmeimet rendesen, de az nap nagymamámmal egész délután gyakoroltam és a mai napig nem felejtettem el, ezért több körmöst nem kaptam. És igy mindenki megtanulta egész rövid idő alatt. Ha panaszkodni mertem volna apámnak a tanító nénire, akkor kaptam volna csak igazán. Apám kazánkovács volt, akkora tenyérrel mint egy palacsinta sütő. Nem mertem volna provokálni. Nem is volt nekem soha problémám sem a katonaságnál, sem a munkahelyemen, pedig nem voltam sem gyáva sem megalkuvó. Néha olyan rosszak tudnak lenni drága kis gyermekeink, hogy nem tudom elítélni azt a szülőt, aki odacsap egyet a puha részére.Sokkal jobban hibáztatom azt a szülőt aki hamis liberális elméletekkel menti fel magát a nevelés alól és nem a gyermeke a legfontosabb, hanem vagy a passziója, vagy a karrierje, vagy a hivatása. Odaülteti a gyereket a tévé elé, csakhogy ne kelljen vele foglalkozni.
Mégis, hogyan kezelje? Ötlet?
Azért hozzátenném, hogy a tanárnak sem adják meg az eszközöket a mai túlságosan liberális világban.
Pont ez a mai tanárokkal a probléma, hogy egy gyerek megakasztja az óráját és ezt nem tudja kezelni!! Igenis ott abban a pillanatban az ő gondja, neki kell megoldani. A szülő épp nincs ott nem tud mit kezdeni a beírással "Pistike fetrengett szünetben a folyosón, vagy órán köpöcsövezett" Lehet hogy Pistike otthon egy áldott jó gyerek .
Igen és ráadásul nem is tisztelik a felnőtteket.Nincs megtanítva nekik,hogy hogy illik viselkedni.Elég szomorú,de ez a szülők hibája:-(
Hát nem sajnálatos.Ne azt gondoljátok már,hogy ő a bölcsiben ezt alkalmazza!Egyébként meg egy nagyon aranyos bölcsödés néni,akit a fiam nagyon imád,és imádta a bölcsit.
"úgy érzem, a fórumindítónak egyetlen célja volt, hogy önigazolást találjon..."hát nem igaz!Akkor amikor feltettem a kérdést,nem tudtam jó vagy nem jó egy fenékre csapás.De most,hogy annyi hsz-t elolvastam,rájöttem,hogy attól még nem törik csontja.És ha olvastad volna a hsz-eimet,tudnád,hogy csak egyszer vertem a seggére!
Ezzel is egyetértek teljesen, és vannak hasonló élményeim is, csak középiskolás korosztályból...
na, ez már nagyon OFF, csak nosztalgiáztam :)
egyébként érdekes, mert annyi titka volt, hogy szeretni kellett őket...
én meg azt, ha kicsit durván ugrottam valamire :)
Az igazság szerintem kettőtök között van, bizony, a fiatal pedagógusok nagy része azért megy tanárképzőre, majd onnan tanítani, mert máshova nem veszik fel. A szülők nagy része meg meg van győződve arról, hogy az ő gyereke tökéletes, és bármi gond van, kizárólag a tanár hibája lehet. Plusz csak a jogaikra tanítják a gyerekeket, a kötelességeikre nem.
Mindemellett én is fel leszek háborodva, ha a gyermekem néhány ilyen neveletlen gyerek miatt nem tud majd élni a tanuláshoz való jogával - mert a tanár a tanórán ugye a fegyelmezéssel lesz elfoglalva.
Harmadrészt, aki szerint a tanár eszöztelensége kizárólag az ő szégyene, annak javaslom megtekintésre (és tanításra) kedvenc volt osztályomat, 16 fő, 13 halmozottan hátrányos helyzetű 11 éves gyermek. Nem sokan maradtunk bent tanárként óra végéig.
Egyetértek, erről is esett szó.
További ajánlott fórumok: