Óvodás korú gyermeked mivel büntette az óvónő, amikor nem úgy viselkedett ahogy kellett volna? Egyetértesz a kapott büntetéssel? (beszélgetős fórum)

A férjem már készül erre.

De jó lenne békésebb eszközökkel megoldani.

Én nem engednék olyant bölcsödésekhez, (de egyáltalán semmilyen gondozói,pedagógiai pályára) aki még életében nem látott gyereket, elvégzett pár hónap alatt egy névtelen tanfolyamot, majd papírját lobogtatva a gyerekek között derül ki, hogy milyen személyisége van....

Félreértés ne essék, nem a tanfolyamok ellen beszélek, én is végeztem már el nem is egyet, a tudás, amit ott kaptam, annyit is ér, de van róla papírom....:(

senkit nem ismerek a szülőkből nálunk inkább apuka aki többet van oviba Ő viszi Ő hozza én reggel és este látom csak a kicsiket itthon.Igy nem tudom másnak van-e panasza.A másik fiam is ugyanabba az oviba van de Ő másik csoportba más ovonénikkel igy Őt se tudom kikérdezni mi van az Öccsével:( Az ovonéni kicsit szeleburdi olyan tipus mint aki némileg elvarázsolt világba lenne a többi ovonénihez viszonyitva egy kicsit zavaros.Tipikus lelkecskéim bogárkáim, ezért is nem tudom kinézni belőlle hogy akár szóval vagy fizikálisan bántsa a gyereket viszont az se hagy nyugodni hogy a fiam nem megy szivesen oviba és lelkileg nagyon érzékeny lett és valamiért az imádott ovonénit már nem szereti.A nagyobb imádja az ovit szereti az ovonénijeit s ha büntetve van azt is megmondja ki miért büntette.Tehát elmondja hogy azért volt sarokba állitva mert verekedett vagy szófogadatlan volt.Mig a kicsi csak azt mondja hogy bántva van mert azt mondta az ovonénije hogy rosz de azt hogy mibe rosz vagy mi is az a rosz nem tudja elmondani.

Tavaly volt egy fura eset amikor az ovonéni félrehívott és elkérte a gyereket az ő családi ünnepségére mondván hogy huszonéves lánya születésnapjára vinné mert Ő és a lánya is nagyon szeretik a kicsit.Ez engem megdöbbentett,más gyereket nem hivtak csak az enyémet a kicsit illetve megjegyezte hogy természetesen a nagyfiam is mehet.Ez a kérése alól kibujtam nem azért mert bármi rosszat feltételeznék de azért egy "idegen"ne vigye a gyerekemet a saját lakására még ha az ovonénije is mert számomra akkor is egy idegen az ovodán kivül.Ha én megyek a gyerekekért akkor szépen kedvesen beszél a kicsivel.

Nálunk a dajkával van gond (lásd 27.hsz.).

Pedagógusként tehetetlenül állok a tények előtt.Szomorú,de sem a ti,sem a mi esetünk nem egyedülálló :( Az óvoda az,ahol a gyerek először találkozik a közösséggel,el kell válni anyától,és az ilyen "pedagógusok" ezt megnehezítik.Mert ezek a kicsik védtelenek,nem is tudják még úgy elmondani,vagy nem merik,hogy mit csináltak velük.Iskolában már többet tehet a szülő,a gyerek elmondja mi történt.Sajnos szakmabeliként azt is elmondhatom,hogyha szólni mersz,van olyan kolléga,aki utána a gyereken áll bosszút.De nagyon jó az,amit előttem írtak,próbáld meg szépen elmondani,hogy ezt tapasztalod a gyereknél,ne támadj!Ha JÓ pedagógus,akkor elgondolkodik és változtat.Ha nem,akkor viszont lépj fel erélyesebben,mert a gyermeked ne szenvedjen lelki sérülést.

Másnak nincs panasza az óvónénire?Összefogással könnyebb normálisabb viselkedésre bírni,illetve a vezetőség is jobban lép,ha többen szóltok.

Szerintem fontos hogy beszélj az óvónénivel. Úgy értem, ne letámadd. Hanem meséld el neki, hogy kicsit aggódsz, mert a fiad eléggé zaklatott, esetleg van vmelyik csoporttársával valami gond...vagy tudna-e az óvónéni segíteni neked abban, hogy jobb kedvvel jöjjön oviba, mert eddig imádott oda járni.

Esetleg említsd meg a párnát, hogy most ebben a zűrösebb időszakban, amíg ilyen kis feszült a fiad, hadd vihesse be. Elvileg ennek az óvónéninek is valamikor kellett tanulnia Winnicottról és az átmeneti tárgyról. Ok, középsősen lehet hogy már nem erről van szó. De tényleg sok gyerek igényli hogy egy pamutakármit, rongyot szorongasson, azzal aludjon, azt ki sem szabad mosni.

Mindenesetre abból induljunk azért ki, hogy az óvónéni nem rossz, és ő is jót akar a gyereknek. De próbálj meg vele nyugodtan beszélni. Teljesen normális, hogy egy édesanya aggódik a csöpp gyerekéért, és bizony rábízza a pedagógusra a szeme fényét. Ezt egy igazi óvónéni nem fogja rossz néven venni.

Én oviban kaptam egy tockost (kb 3ujjal, és alig ért hozzám) viszont úgy megijedtem, hogy azóta nem teszem fel viccből a lábam sehova... valakit utánozni akartunk, és én azt a részét utánoztam valakinek, hogy feltette az asztalra a lábát és valamit mondott.. hát sztem megérdemeltem, de imsétlem, nem ütött, én rémültem meg.

szék nálunk is volt.. én is pedagógus vagyok, és ha az én gyerekemnek nekimegy valamelyik edagógus társam, én is neki megyek

Nálunk egyre több gond van a dajkával.Bántja a gyerkeket,a fiam ma örömmel ment az óvónénihez,majd megjelent a dadus,és rémülten sírni kezdett,hogy haza akar menni.Betudhatnám a beszoktatásnak is,de kint már több szülő erről beszélt,hogy valamit tenni kell,mert a gyerekek félnek tőle,sírnak,többen voltak szemtanúi annak,hogy rángatja valamelyik gyereket,lehülyézi őket,kigúnyolja stb.A fiam azt játszotta itthon,hogy fakanállal ütötte a lábát,s mondta,hogy nem szabad.Kérdeztem,miért.A válasz:Az oviban a rossz gyerekeket veri E.néni.De én nem vagyok rossz.

Már voltak,akik a vezetőnőnél panaszkodtak,nem tett semmit.

Van valami ötletetek?

Igen, a bűn velejárója a bűntudat. Ez egy természetesen beépített fék az emberbe. Egy egészséges lelkű ember, aki már fel tudja mérni, hogy hibázik, (mint ahogy nagyon világosan láttad, hogy erőszakos voltál, elvetted a fülbevalót), az fel tudja dolgozni az azért járó büntetést, mégha az némileg kellemetlen is. Azért kaptad, hogy kicsit kellemetlen legyen.

A mai "mindent lehet" célja pont az, hogy ebbe a természetes rendbe belepiszkítsunk, és sajnos előbb védjük a hibát különféle mondvacsinált okokkal, minthogy ki mernénk mondani, hogy igen, hibáztunk.

Mondom mindezt annak ellenére, hogy nevelek egy autista gyereket is, ahol azért sokminden másként van, és nem lehet dühből, meg csapkodásokkal semmit elérni...

De az alapvéleményem akkor sem változott..

Én imádott, de eleven kislány voltam. Néha a fejemre lett koppintva, ami akkor kellemetlen volt, de bizony már akkor is tudtam, hogy megérdemeltem. Azért érezném magam kellemetlenül, ha még ma is ezért nyavajognék, vagy nem látnám át a jogosságát a dolgoknak..

Engem még az se zavarna, ha jó okkal a gyerekem fenekére csapnának, persze ma ez már teljesen lehetetelen, legalábbis felénk..

lvásidőben=alvásidőben

Hogy ezt miért titkoltam?!Nem tudom.Talán azt hittem,valóban ennyire rossz voltam,hogy ezt érdemeltem.

Szüleid nem mentek be egy kalapáccsal, hogy melyik kezét törjék el??

:)

Velem nem volt ilyen. Pedig eleven a fiam, olykor nyafog, és makacs, nem akar szótfogadni stb... De azon kívül, hogy egyszer hallottam, hogy a büntiasztalnál volt, semmi komolyabb. Úgy látom, hogy a kis eszére próbálnak hatni, ami olykor sikerül, olykor meg nem. Ez a büntiasztal amúgy egy teljesen ugyanolyan kisasztal, mint a többi, csak épp így hívják. Ha valami nagyon nem stimmel - pl. nálunk az fordul elő, hogy nem alszik és nem hagyja a többit sem -, akkor nekünk szólnak és akkor mi beszélünk a fejével.

Viszont ami nekem már nagyon nem fér bele...

Másik csoportban történt ez (akkor nagycsoportosak voltak), hogy az óvónő (sőt: vezető óvónő) berakta a gyereket a sarokba, ahol is lábujjhegyen kellett állnia. És mivel sarokban volt, enni sem kapott. Na ezen jól felháborodott mindenki, beleértve a többi pedagógust is. Viszont hála az égnek ez a nő már nem dolgozik ott.

Hétfőn kezdtük az ovit.Tegnap kicsit később értünk be,kopogtam,benyitottunk,a dajka durván rángatta az egyik kisfiút,aki üvöltött,nem akart enni.Meg is lepődött,és hirtelen abbahagyta,ahogy benyitottunk.

Pedagógusként írom,valóban nincs semmilyen eszköz a kezünkben :( De a verés,megszégyenítés nekem sem fér bele.Ilyen durva rángatás történne egy iskolában,már a szülő az ombudsmannál lenne.

Így van! :(

Ezért kérdezlek titeket, hogy mi az ami még elfogadható és mi az ami már nem fér bele.