"Attól még, hogy ráütsz a fenekére, nem törik csontja!" Egyetértesz? (beszélgetés)

Hozzám hasonló??

Sajnálom, hogy nem értetted meg, amit írtam.

Egyrészt nincs "személyes bosszúm", másrészt, éppen a kislány érdekében nem szabadna írogatnia ész nélkül.

Csak a fenékre verést próbáltam a megalázással szembeállítani.

Azzal egyetértek, kedves fórumnyitó, hogy egy fenékre veréstől nem törik csontja a gyereknek.

Azzal viszont nem, hogy ezt meg is kell tenni. Ha ijedtségből, dühből, méregből csapsz a fenekére, az a te idegeidnek a gyengesége. Ha viszont higgadtan, következetesen, elvonatkoztatva az érzelmeidtől alkalmazol testi fenyítést, akkor meg milyen ember vagy... ezt kell átgondolni.

Sokan takaróznak azzal, hogy "egy jó időben adott pofon (fenékre csapás esetünkben)" hasznos a gyereknek. Bocsánat, de én ezt nem tudom elhinni.

Ez aranyos. :)

Engem sosem vert az apukám, elég volt csak csúnyán rám néznie és máris tudtam, hogy miben vagyok bűnös... úgyhogy igazat adok Neked. Felnőttem nagyobb bonyodalmak és verés nélkül is valahogy. :)

Nekem spec két feltűnően szép lányom van, már huszonévesek. Imádják az apukájukat, vagyis engem. Az általuk kiválasztott férfiemberek is mindig férfiemberek-aláhózbva és nem köcsögök.

Soha nem bántottam őket, a szidalom is ritka volt. Ha xcsúnyán néztem valamelyikre, sírva kereste az okát és a megbocsátás módját, pedig lelki szadista sem vagyok, így a lelki terror híve sem. Utálom az ilyesmit és mélyen megvetem. Sosem voltak büntiben sem, mégsem volt soha semilyen probléma. Vagy ha volt valami kibontakozóban, az abból fakadt, hogy a tantónéni ellenséget talált bennük a nőiességükből kifolyólag:)) (At egyik tantónénije azóta is rendszeresen ki akar velem kezdeni, valahányszor találkozunk a boltban.)

Nekem az apám mindig azt mondta:

"Tanuld meg lányom, nem mindig az a kéz szeret, amelyik simogat..."

És egyet értek vele...

De én nem is piszkálok senkit. Régen névvel, arccal voltam itt, de néhány hozzád hasonló tag miatt minden személyes dolgot töröltem.

A kislányát felhasználni a személyes kis bosszúdhoz nagyon visszataszító. Azt meg hadd döntse el ő, mennyit oszt meg a családjáról nyilvánosan.

Neked sincs több neved, vagy arcod ezen a fórumon, mint nekem. Egyébként se aljas, se rosszindulatú nem vagyok, megnézheted nyugodtan a kommentjeimet, nem szokásom szemétkedni.

Más fórumokon láttam, mennyire "leosztotta" az embereket, és valóban feltűnt, hogy a gyerekéről többet elmond, mint amennyi idegenekre tartozik, és eszembe jutott, hogy ez a nő hadakozott annyira az elfenekelés ellen... Ezért írtam, és nem akartam személyeskedni. Nem is látom be, hogy az lett volna.

Minden tiszteletem azoknak a szulöknek kik testi es lelki fegyelmezes nelkul nevelik a gyerekeket.

Igene igy helyes az eröszaknak egy harmonikusan muködö csaladban nincs helye.

Vannak hala egnek orszagok hol ezt törvenyileg buntetik , nincs rossz gyek xsak rossz szulö - nevelö.

En egy falka gyerköcöt neveltem igy fel ( ami akkor egy nagy feltunest keltett mivel majdnem eliteltek amiatt hogy a gyerköceim soha nem voltak buntetve testileg sem lelkileg )

Ma itt a eredmeny ; gyerekim soha nem bantjak az unokaim , mindent meglehet beszelni . Fiam egyedul nevel harom gyereket , egy kislany mar gymnazista.

Senkinek soha az eszebenemjutna hogy bantalmazna a gyereket.

Egyrészt nem vagyok doktornő, és ilyet soha nem is állítottam sehol.

Te elég élesen bírálsz mindenkit, aki nem úgy gondolkodik, ahogy te, így azt gondolom, másnak is joga van elmondani a véleményét rólad.

Verés nélkül is meg lehet alázni egy gyereket, és az én szememben az, hogy teljesen intim, magánjellegű dolgokat leírsz róla, az a megalázás kategóriába tartozik.

Nem mondtam, hogy vedd le a lányod képét, nem az én dolgom. de ha belegondolsz, nem hiszem, hogy 10 év múlva meg fogja köszönni neked, hogy idegen embereknek "kiadtad" őt.

Annyira magabiztos vagy, hogy eszedbe sem jut, hogy valaki nem rosszindulatból mond valamit. Esetleg te vagy rosszindulatú és magadból indulsz ki?

Sok más embernek szintén példaértékű a kapcsolata a gyerekével, amit trapiti több ízben megkérdőjelezett, akár ebben a fórumban is.

Egyébként, amint látod, nem szorul a segítségedre, elég jól meg tudja magát védeni.

"Kedves" doktornő!

Ad 1. semmi köze a dolognak a témához, feltételezem a bejegyzésed merő jóindulatból íródott. Mindenesetre így már én is látom, mennyivel jobb, tökéletesebb vagy mint én.

Ad 2. nyilvános fórumon csak és kizárólag olyan dolgokat írok-írtam le, amivel a környezetünk is tisztában van, beleértve a gyermekemet is. Nincs mivel bántani, hiszen amiről nyíltan és őszintén lehet beszélni azzal nem lehet megbántani senkit.

Ad 3. bármennyire is bizonygatod ennek helytelenségét, vagyunk itt néhányan akik meg tudják oldani az életüket anélkül, hogy megütnék a gyereküket. Ha jól értem, inkább vegyem le a lányom képeit, mint akit titkolni kell. Inkább ne írja arról, hogy hogyan élünk, de nyugodtan üssem meg ha az agyamra megy... tényleg sokkal jobb. Gratulálok a hozzászóláshoz.

Kedves trapiti, ha még olvasod a fórumot, egy gondolatot írnék Neked!

Nem hiszem, hogy egy gyermek szívesen venné, hogy az anyukája vadidegen embereknek kitárgyalja az Ő kis életét, az örökbefogadásának körülményeit, betegségeit stb. Ráadásul még fényképet is mellékelsz hozzá internetes fórumon/fórumokon, jó alapot szolgáltatva ezzel néhány rosszindulatú emberkének arra, hogy alkalomadtán bántsák őt, kicsúfolják. Ennél jobban megalázni akkor sem tudnád, ha mindennap megvernéd.

Te azt írod, nem lennél képes ráütni a fenekére - látod, én meg erre nem lennék képes. Soha nem tudnék ilyet tenni a gyerekemmel.

Ne haragudj, ez még kikívánkozott belőlem.

Nekem a második lányom ilyen,mint amit leírtál,nagyon sokat segít nekem,mindig feladatot kér,tereget,felmos söpröget,virágot locsol,...aztán belé bújik a kisördög,és borzasztó rosszan tud viselkedni,felesel,flegmáskodik,ami a kezében van földhöz vágja,olyat csinál,amit tudja,hogy nem lehet...és igen,nálunk is ő kérdezi meg mindig ,hogy"jó kislány voltam ma anya? ".

Sajnos a játékmegvonás nem nagyon működik nála,ugyanis nincs kedvenc játéka,sőt a játékaival nem is nagyon játszik,inkább alkot,mindenfélét a háztartásban talált dolgokból,vagy éppen betűket ír,szavakat másol egy füzetbe újságokból...szóval nagyon ügyes,okos kislány,de nagyon rossz tud lenni :(

Uhh, hát az nagyon durva, hogy téged rugdos a kisfiú... komolyan mondom, nem tudom, mit csinálnék, mi volna a jó ilyenkor.

Láttam már ilyet villamoson, szerintem az utasok valamennyien arra vártak, hogy mikor húz már le az anya a gyereknek egy nyaklevest... hát ott nem tette meg.

(OFF: megnéztem a képeidet, gyönyörű szépek a gyermekeid!!)

Ebben is van igazság... én a 80-90-es években voltam iskolás, a gyaerekek többsége már akkor is olyan családból jött ahol nem különösebben foglalkoztak velük. Viszont kevesebb "lehetőség" volt az elkallódásra... kevesebb veszély leselkedett a gyíerekekre.

Úgy gondolom manapság többszörös energiát kell a gyereknevelésbe fektetni ahhoz, hogy a gyerekeinkből normális felnőttek legyenek. Mindezt amellett hogy az életünk sokkal jobban pörög és a felnőtteket is sokkal több hatás éri, ami eltávolíthatja őket a saját gyerekeiktől. És sajnos nem csak, vagy nagyon sokszor nem a munka ez...

Azzal viszont nagyon egyetértek, hogy a "rosszaságnak" kell legyen következménye. Nálunk nagyon jól működik... elöször, másodszor megkérem hogy ne csinálja. Harmadszor elmondom, mi lesz a következménye, ha nem hagyja abba (vannak érzékeny pontjai, pl. kedvenc játékok, mesenézés, ezek megvonása több-kevesebb időre). Negyedszere beváltom az ígéretem. Nincs mérgelődés, nincs kiabálás, nincs fenékrecsapás, de tudja mihez tartsa magát.

Ha komolyabb dolgot csinál, amiről tudom hogy akarattal van és a határokat feszegeti, lehet kombinálni a "büntetést" valamiféle jutalmazással is. Pl. volt már rá példa, hogy az összes pónija elbújdosott a szekrényembe egy olyan dolgo miatt amit szinte naponta megcsinált velem akkoriban, és más nem nagyon hatott. Utána minden nap, amikor nem tette meg azt a bizonyos dolgot, visszakapott egy pónit. Ha ismétlődött az eset, újra elvettem (illetve már magától adta vissza) mindet. Nem kellett sok idő hozzá, hogy a probléma megszűnjön, nem volt emiatt rossza hangulat otthon és a végén még sikerélménye is volt, hogy sikerült visszaszereznie a játékait, böszke volt magára. És az "eredmény" is tartósabb, mintha a fenekére csaptam volna napi szinten...

Nem értek egyet!

Sok-sok türelem!!!

Ha már büntetni kell egy gyereket, találj ki más büntit, de ne testi fenyítés legyen.

Én úgy vagyok vele,hogy valamelyikünktől tartania kell.Hát az nem én vagyok,az apja.Tőle tart,nem azért mert megütötte volna valaha is,hanem nem is tudom...

A lényeg,hogy ő neki elég egyszer rászólni.