Átadni a helyet buszon? (tudásbázis kérdés)
Az esetek nagy többségében át szoktam adni e helyet,ha úgy látom hogy szükség van rá akkor különösebb más ok(gyerek,pock,időskor) stb nélkül is...mostanában ritkán teszem mert többnyire gyerekkel utazok,sokszor kettővel.Boltban,vagy váróteremben stb is engedtem már előre mást ha még idegileg birták a fiaim és én is a várakozást....váróteremtársak estek már nekem hogy nem én következek,mert nem álltam végig egyhelyben sorom...ugyanis bő kettő órahosszát álltam kisgyerekekkel,közben picit sétáltunk és elmentünk wcbe,üditőt venni mert elfogyott....Engedtem előre már szerintem ramatyul kinéző nénit amiért szintén nekemestek...a nénit nem sokkal később rohammentő vitte tvább a korházba a rendelőböl....
Viszont volt mikor igenis elvileg fiatal korom és ép gyerektelen mivoltom ellenére is ülve maradtam mert nagyon nem éreztem jol magam,holott ez nem látszott rajtam.....
Mindkét eset ,mindkét véglet előfordulhat...
Megfogadtam,hogy többet nem! Átadtam a helyem egy bottal közlekedő mamának. Mikor leszálltunk ő gyorsabban ment a bolt felé mint én. Leárazás volt.
Ennyi...
Sokszor már nem ülök le, ha felszállok a buszra. Ha mégis, akkor csak akkor adom át a helyet, ha valaki tényleg rászorul. Terhes, nem tud mozogni túl jól, nem érzi túl jól magát...
Egyébként volt egyszer egy olyan, hogy szállt fel a buszra egy bácsi. Alig tudott járni. Felálltam, hogy üljön le, erre egy pofátlan nő a gyerekével odahuppant. :-S
Attól függ. Ha valaki megkér, mert fáj a lába, rosszul van, akkor annak átadom. Vagy ha valaki bottal megy és látom, hogy tényleg nem bír.
De mikor a nem éppen idős nőktől hallom, hogy a kislány (mármint én) majd feláll, a falra tudnék mászni. Pont engem szúr ki. És ha szólnék, elkezdene rikácsolni. Inkább már le sem ülök.
ez nagyon rendes tőled:)))
de általában nem azzal szokott lenni a baj, ha valaki át akarja adni a helyét, hanem azzal, aki nem akarja:)
szerintem mindenkinek igaza van.
kívülről elég nehéz sokszor eldönteni, hogy vajon kinek lenne a legnagyobb szüksége az ülőhelyre.
persze, adódik, hogy a nehezen járó öregeknek, gyereket cipelő szülőnek, terhes anyáknak át kell adni a helyet.
de az, hogy ki beteg, ki van rosszul, kinek fáj mondjuk a lába/hasa/feje/gyomra kívülről nem látszik. pedig fiatalok is lehetnek betegek, esetleg szédülhetnek buszon.
szóval szerintem abszolut nem lehet eldönteni, és nagyon megértem azokat, akik inkább autóba ülnek (még szmogriadó esetén is).
Nekem nem szokásom átadni a helyet az időseknek. Valahogy nem bírnak meghatni. Azért ha nagyon elesett bácsit látok akin látszik, hogy tényleg nem bír állni akkor neki igen.
Persze nem volt ez mindig így. Nálam akkortól szakadt el a cérna, amikor a kislányommal utaztam sokat tömegközlekedési eszközön. Másfél éves korától. Nem egyszer előfordult, hogy a gyerek az ölembe volt, közbe még kapaszkodtam is, de senkinek nem jutott volna eszébe átadni a helyet, az öreg dámák pletyóztak, a többiek néztek ki az ablakon úgy tettek mint aki észre se veszi.
Szerencsére a lányom már nagy, de a fiammal kezdődött minden elölről. Persze én is azon vagyok, hogy le tudjak gyerekkel ülni, de amikor nem sikerül sajnos mostanság is van gyakran példa rá, hogy állnunk kell. A kicsi ( 3 éves ) alig tud kapaszkodni, általában akkor tudunk leülni, ha szabad lesz egy hely. Azért arra is van példa, hogy "megszán" minket valaki, főleg amikor még a nagy szatyor is ott van a kezembe és a gyereket alig bírom fogni.
Amúgy terhes nőknek és kisgyerekeseknek ha egyedül utazok minden esetben átadom a helyet.
Velem az történt, hogy amikor terhes voltam, kb. 2hetem volt még hátra. Mennem kellett a kórházba vizsgálatra. Tél volt. Nagykabát, a sofőr fűt, van vagy 40 fok, táska a hátamon. Nem adta volna senki át a helyet, csak kérdezték hogy jól vagyok-e, meg hogy mennyi van hátra. Meg lestek ki a fejükből!
A másik eset, hogy a nagyobbik fiammal voltunk kórházban vizsgálaton. Tele volt iskolásokkal a busz. Mindenki becsukta a szemét mintha aludna. Senki nem állt volna fel. A fiam meg leült a földre, két ülés közé ami háttal van egymásnak. Pedig hangosan kérdezgettem tőle hogy jól vagy e, mert fal fehér volt a kis arca. A fiamról meg tudni kell, hogy buszra nem szállhatok fel vele soha, ha nincs zacskó nálunk, vagy gyógyszert nem adok neki hányingerre. Mindig rosszul van.
Sziasztok!
Nekem egy jó tapasztalatom van a hely átadásával kapcsolatban. Vannak még azért jószándékú emberek! Tavaly ilyenkor gipszben volt a jobb kezem. Épp kontrollra mentem, a buszon nem volt ülőhely. Megálltam hát kapaszkodtam a másik kezemmel, amiben persze szatyor is volt. Előttem egy kettes ülésen ült egy olyan 25 év körüli srác a barátnőjével. Láttam, hogy valamit odasúg a csajnak aztán feláll és azt mondja: nehéz egy kézzel kapaszkodni... Elmosolyodtam, megköszöntem és leültem! Nagyon jól esett!
Amíg busszal jártam én is igyekeztem átadni a helyem kismamáknak, időseknek...
funky: ne is foglalkozz az ilyen emberrel, aki meg sem köszöni, hogy felállsz. A lelkiismereted tiszta, az hogy ő meg frusztrált az az ő baja. Remélem, többször nem kerülsz ilyen helyzetbe
Sajnálom a rossz tapasztalataidat......itt a két véglet. Egyszer előfordult velem, reggel 6:20kor, hogy nem vettem észre egy terhes kismamát a buszon (utolag sem láttam rajta sajnos:( ) de kisebb pánik tört ki a mellettem lévő öregasszonyból, hogy miért nem adom át a terhes nőnek. Én szívesen átadom a helyem bárkinek, de nem vehetem őket észre mindig. Pláne, az elején azt sem hallottam mit magyaráz, mert zenét hallgattam.
De azt kicsit túlzásnak tartom, ha egy nagy pocisnak állnia kell....én igyekszem segíteni..:)
Hát én mikor terhes voltam, egyszer sem fordult elő, hogy átadta volna valaki a helyet a buszon:( Remélem visszakapják.Tök jó érzés, hogy egy három kilós baba liftezik az ember hasában, és fáj is amikor leér:(
De hasonló tapasztalataim voltak az orvosi váróban, és a bevásárlóközpontokban is.Volt amikor egy "kedves " vevő a hasamnak tolta a kosarat, csakhogy beállhasson elém a péntárhoz a sorba.Egy férfi pedig bement elöttem az orvosi rendelőbe mikor engem szólítottak, mert felidegesítette a tudat, hogy nekem volt időpontom.( kértem, mert terhesen minél kevesebb időt szerettem volna betegek között eltölteni.Egy kisebbfajta lázadás tört ki a váróban, mert volt egy néni, akinek pl kezdődött a sorozata)Szóval sok tapló él a földön, de én hiszek abban, hogy ezt mind vissza fogják kapni.
Volt egy olyan, az orvosiban, hogy tolószékben hoztak egy öregasszonyt. Közben egy jólszituált, csinos, fiatalos hölgy mondta, hogy "én beengedem magam előtt a nénit." Erre beszól az öregcsaj, hogy "aranyoskám, maga is van annyira néni, mint én." És tényleg, a jól szituált 60-as hölgy kinézett 45-nek, az öregasszony is 60-as volt, de simán kinézett 75-nek.
Fura, én azt mondom, 40-ig nagyjából egyformán tartjuk magunkat, aztán jönnek a szakadéknyi különbségek:)
(bocs, hogy nem egészen a témához szóltam).
Amúgy, sajnálom, hogy így járt a kérdés feltevője, bunkó viselkedés volt a nyanyától:((
:)) Rám még nem sértődött meg senki, ha azt mondtam, kérem, hölgyem, itt szabad a hely, foglaljon helyet.
Nem lehet, hogy azt mondtad neki, hogy NÉNI?
hát ha jobban belegondolok, lehet, hogy engem is idegesítene ha napi rendszerességgel 10 évvel öregebbnek néznének, mint ami tényleg vagyok.
Rosszkor voltál rossz helyen, ezért rajtad csattant az ostor... ne vedd fel... :o)