Átadni a helyet buszon? (tudásbázis kérdés)
Nem keverem. De akkor sem köteles a férfi átadni a helyét. Pláne a mai vibunkó lány/nő világban, ahol annyi bunkó lány/nő van.
Tegnap éppen mentem a nagyimhoz a kórházba. A buszra csak az első ajtón lehetett felszállni, bérlet felmutatásával. Ehhez képest volt ott egy hülye liba (aki a jeges, havas úton tűsarokban tipegett előttünk, no comment), aki úgy gondolta, "nem ér rá", ezért mobiltelefonálás közben rögtön a középső ajtón szállt fel, nem törődve azzal, hogy bottal közlekedő idős néni, hatalmas, megrakott szatyorral nehezen mozgó idős bácsi szeretett volna leszállni... Nagy kényelmesen, szép lassan feltipegett a buszra, sz*rva az öregekre magasról. Egy ilyennek adja át a helyét egy férfi? Na inkább ne...
Amúgy persze nem minden lány/nő ilyen, de ha egy pasi tényleg fáradt, meg alig áll a lábán, mert tudom is én, egy gyárban dolgozott a futószalag mellett, és 8 órán át állt, nem tudott leülni, miért lenne köteles átadni pl egy tűsarkúban tipegő csajnak a helyet? Aki nem bír állni, vegyen fel lapossarkút, vagy valami...
Elolvastam, és nagyon igazad van!!!:):):)Végre van aki kimeri mondani mi a zörgés!
Amikor iskolás voltam, üvöltöztek velem a buszon, mert minek van rajtam a táska. Oké, utánna levettem a táskát, és a buszon a kezembe fogtam, de mivel tömegnyomor volt,alig tudtam kapaszkodni. Ekkor, meg azt mondták, álljak arréb, mert útban vagyok. Csakhogy nem figyelték, akkor hol kapaszkodom, ha így is úgy nyújtózom azért az ujjnyi helyért, hogy kiszakad a karom, a másikban, meg a 8 kilós sulitáska?
Még általános iskolás voltam, mikor szintén tömegnyomor a buszon, tudni kell, én nagyobb darabocsak emberek volnék, mióta az eszemet tudom. Volt egy hölgy, akinek be volt gipszelve a karja, és mellete meg egy öreg nyanya. Úgy gondoltam, akármekkora nyomor van, megpróbálom magam olyan helyre paszírozni, hogy a gipszelt karu hölgy, tudjon kapaszkodni, ne legyen baja, és az idős hölgy is meg tudjon állni.Megpróbáltam minél beljebb menni,mire a gipszes karú nő beszólt, és üvöltözött velem, hogy "Menj már alrébb, te dagadt kölyök, miattad nem lehet elférni a buszon!" Elkezedett velem veszekedni, és az öreg nyanya is, miközben nem tudtam már benetbb menni, mert engem is nyomtak.Úgy elfajult a dolog, hogy a gipszes karú nő, olyanokat mondott, hogy bliccelek, és szólt a sofőrnek, hogy szállítsanak le a buszról.Amúgymeg volt diákbérletem,csak ez a két elmebeteg hárpia találta mki, hogy bliccelek. Nem szállítotttak le a buszról, mert nem mentem sokáig, ők is ott szálltak ahol én, és egész úton rikácsoltak velem a buszon, hogy nem lehet tőlem elférni, mert egy bliccelő, dagadt, iskolás gyerek vagyok.
Így legyen az ember jó indulattal, szándékkal mások felé! Pedig tényleg figyelmes voltam!
Írtam már erre a fórumra lentebb, kaptam is érte hideget-meleget.
Sajna lehetne általánosítani ezeket a problémákat az orvosi rendelőre, a boltra, a gyógyszertárra, stb.
Úgy látom nem csak én tapasztalom azt, hogy - kevés kivételtől eltekintve - mindenhol az idősek tolakodnak előre.
Egyik nap sikerült zéró órát aludnom éjjel (a párom fáradtsága úgy jött ki, hogy egész éjjel lökdösött álmában), majd 1/26kor szólt is az óra. Lehúztam a napot megállás nélkül, vagyis 17h-ig. Aztán még 2órát utaztam, mert dolgom volt. A kezem tele nehéz csomagokkal. Épp kegyetlen hideg volt, a sálam sem volt nálam, de beálltam (elsőként) a buszmegállóba az első ajtóhoz. A többiek a bódéban várakoztak, szélvédetten. Mire szétfagytam, meg is jött a busz, és addigra a megálló is megtelt. Felszálltam, de elémvágott egy 60év körüli férfi, és bevágódott elém az ülőhelyre, lelkiismeret-furdalás nélkül! Borzasztóan mérges voltam! A lábaim majdnem leszakadtak, a hátam baromira sajogott, ő meg látszólag fitt volt, na és este még csavargott. Hogy a fene vigye el az ilyet! És még nézegetett engem!! Hozzá kell tennem, hogy 15évvel fiatalabbnak néznek általában, így mindenki azt gondolja, hogy nekem aztán semmi bajom, nincs szükségem ülőhelyre.
A másik: ugyancsak hullán, csomagokkal leültem a végállomáson. Megtelt a busz és köv. megállónál felszállt egy kicsit elhanyagoltabb külsejű anyuka a kicsijével. Meg sem moccant senki! Erre én átadtam, felállva az ezer csomagommal.
Borzalmas a helyzet!
De a sóvárgó, gonosz, unatkozó öregeknek már én sem adom át! Kizárólag az arra érdemesnek!
Szia!
HÚÚÚÚÚ!!! Én is keményen fogalmaztam, de Te rajtam is túl teszel! :)
Látom Te is gyarapítod a "nem adom át a helyem" tábort.
Átadom a helyet a rászorulóknak. Értem ez alatt a kismamákat, és az öregeket. DE!Nem vagyok hajlandó semmi szín alatt átadni a helyem egy idős embernek csak azért, mert szegényke ezt elvárja tőlem, miközben azért mert én fiatal vagyok,én is lehetek dög fáradt, nekem is leszakadhat a lábam, vagy lehetek beteg. 10 éves voltam, 40fokos lázzal volt tüdőgyulladásom, anyával az orvostól mentünk haza a villamoson, majdnem összeestem, és egy dagadt nyanya, levágja magát az ülésre előttem, úgy hogy félre lökött, és teszem hozá, úgy fájt a lába, hogy még rohant is az üléshez.Anyám megkérte áljon fel, mert én akartam volna leülni, és azonnal összeesek, nem bírtam megállni a lábamon.Nem adta át, fel volt háborodva, hogy mit képzelünk, neki fáj a lába, és üvöltözött, meg ellökött.Én azt mondom, az ilyen ott ahol van dögöljön meg!!!
Én azóta senkinek nem vagyok hajlandó átadni a helyemet, max. aki nagyon-nagyon rászorul, és beteg, vagy állapotos.
Amúgy eszem ágába sincs!Az ilyen szemét nyanyák meg forduljanak fel!A legtöbb csak megjátsza hogy valami baja van! Ó, hogy dögölne meg mind a férgesse! Én aztán át nem adom az ilyeneknek a helyem! Nincs azaz isten!!!!
Szia!
Teljesen egyet értek azzal amit leírtál!
Az a baj, hogy az az 1-1 pozitív tapasztalat el is veszik a sok rossz között.
Szia!
"Kirohanásomat" (sajnálom ha annak érezted), a következő hozzászólásodra írtam , idézem:
"Öregeknek nem is??? :O
Az csodás. . .
Én pedig csak nekik adom át, senki másnak."
Figyelmesen elolvastam.
Én is átadom a helyet időseknek is. Azoknak akik tényleg idősek és betegnek látszanak! Leírtam kiknek nem vagyok hajlandó átadni helyet, nem ismétlem önmagam.
Elmondom Neked, hogy nem ilyen felfogással állok minden idős emberhez. A szomszédaimban idős emberek is laknak /nénik, bácsik: vegyesen/. (Társasházban lakom) Amióta itt lakom (közel 20 éve) majdnem minden nap amikor megyek a boltba sorban megkérdezem mindegyiket, hogy kér-e valamit? Ne kelljen azért az 1-2 dologért lemenniük a lift nélküli, 4. emeleti lakásukból!
Nagyon szívesen megteszem!
Ha teli szatyorral küszködnek felfelé a lépcsőkön, én is és a férjem is elvesszük tőlük, segítünk a cipekedésben. Meg van bennem a jóindulat!
De elmondom azt is, hogy szomszédaimtól a figyelmességet visszakapom: ők is bekopognak, hogy kérek-e valamit lentről (ne kelljen a kicsi lányomat cipelnem ha csak ketten vagyunk itthon.)
Ez a kölcsönös tisztelet. Ja! Egyik szomszéd néni így szokta nekem mondani: Úgy szeretlek benneteket mintha a saját gyerekeim lennétek! Akkor olyan rossz ember tán csak nem vagyok?
Szerencséd volt, ha "nagyon negatívakat nem is tudnál mondani". Nekem és ahogy látom sok hozzászólónak mások a tapasztalatai sajnos.
Az a szomorú, hogy ez a "nem adom át a helyem" magatartás valahol, valamikor elkezdődött...
A busz alá lökős történet: Már állt be a busz a megállóba, mindenki helyezkedett. A megállóban - többek között - rengeteg gyerek (iskola).
Én a nagy tolakodásban arrébb kerültem két lépéssel a lányomtól. Látom, hogy a busz lassít, egy nénike pedig (hogy pont az orra előtt nyíljon ki az ajtó és Ő lehessen az első felszálló) megfogta a lányom táskáját és lökött rajta egy jó nagyot! Aztán az arcán diadalittas mosollyal Ő volt az első felszálló az üres buszra. Így tuti, hogy lett helye!!! Biztosan nem direkt lökött rajta, csak rohama volt...vagy bármi más.
Egyetértek azzal a hozzászólóval aki megkérdőjelezi, hogy a férfiaknak át kell-e kötelezően adni a helyet? Igen, Ők is lehetnek fáradtak! Lehetnek betegek, vagy "bármi más".
Sajnos az idősekkel - tisztelet a kivételnek - nagyon sok rossz tapasztalatom van.
Sorolhatnám (bár ez már egy másik fórum témája lehetne):
- amikor a rendelőben előretolakodnak, aztán még 1 óra múlva is a bejáratnál beszélgetnek az ismerősükkel.
- amikor a gyógyszertár ajtajában megvártam és előre engedtem (mert tisztelem az időseket). És amikor látta, hogy az én sorom jobban haladt, átállt elém azzal a felkiáltással: Ő volt itt hamarabb!
- amikor a nagyon lázas lányomat vérvételre vittem (volt vagy 3 éves) és minket behívtak hamar, Ők méltatlankodtak nem a fiatalok!
Azok ellenére amit leírtam elégedett és boldog életem van.
Bevallom volt, hogy lustaságból én is hátramentem hátra hogy ne kelljen felállnom ha tele lesz a busz munkából hazafelé igyekvő emberekkel. Mert aki azt gondolja a diáknak fenékig tejfel az iskola és csak ő cipel "több tonnát" a kis tatyójában hát nagyon téved. Nekem is sokszor fájt a lábam a 20 kg-s táskám miatt és nem éppen kellemes igy átadni a helyet plusz a táskám letenni a mocsokba mert fél órán át a vállamon a tömegben nem vállalnám be.
Sok idős néni lökdöste odébb a diákokat amikor azok táskája véletlenül hozzáért a vállához. "MInek kell ezeknek itt lenni, mennének másik busszal" Csak azt felejtette el, hogy diákbuszon ül...
Őszintén nagyon meglepődtem. Nem tudok mit kezdeni a kirohanásoddal. Ha figyelmesen olvastad volna amit leírtam szerintem rájönnél, hogy voltaképp hogy egy oldalon állunk.
"De hidd el az olyanok nem követelőznek, hanem csak állnak beletörődve az emberi lelketlenségbe./
"
Igen. POntosan Nekik adom át a helyemet. Akik beletörődve, fáradtan, szenvedve tűrnek. Az ő életüket próbálom legalább ezzel megkönnyíteni, mert nekem nem kerül semmibe csak egy kis odafigyelés és segíteni akarás kell. Na meg egy kis jóindulat.
Nagy hiba ha minden idős emberhez így állsz hozzá mert hidd el nem mindenki ilyen és sajnos nem tudhatod. De nekem jobban esne a "volt köztük egy érdemtelen akinek átadtam" mint a "sok jó ember volt de senkinek sem adtam át."
Engem úgy tanítottak tiszteljem az időseket. És szerencsére nagyon negatívat nem is tudnék mondani. Ki így ki úgy próbál boldogulni és meglehet nem is rossz szándékból tette amit tett. Pl nem hiszem, hogy bárki direkt lökné a lányodat a busz alá. Meg lehet észre sem vette, cukorbeteg rohama volt vagy bármi más... annyi minden lehet de ha ilyen könnyen leírjuk az embereket sosem leszünk elégedettek és boldogok semmivel!
Miért, ma már egyenlőség van férfi és nő között. Ha a nő különösebben nem szorul arra, hogy leüljön (nem beteg, nem terhes, nem sérült, stb.), akkor miért kéne felállni a pasinak? És ha éppen a pasi fáradt meg nyúzott, mert tudom is én, húzza az igát 2-3 ember helyett is, hogy megéljen a család? Neki miért nem jár az ülőhely?
Amúgy szerencsére nekem voltak már pozitív tapasztalataim is, léteznek udvarias férfiak is, akik átadják a helyet a nőknek, holott nem volna muszáj.
Az öregek sokkal, de sokkal jobban pofátlanok... (Tisztelet a kivételnek.) Meg hát a fiatalabb korosztályban is (általános iskola, gimi, de felsőoktatásbeliekkel is találkoztam nem is kevéssel), akik nem adják át a helyet annak, aki rászorulna.
Én át szoktam adni, de előtte mindig megnézem, kinek állok fel. Egyébként igaz az, hogy az szokott reklamálni, aki tud futni a busz után is. Aki meg alig tud járni a kis botjával, egy szót nem szól...
A fiatalok hátul ültek, és esélyem sem volt hátra menni, annyian voltunk a buszon.
Amúgy a fiatalok a mai napig átadják a helyüket, amikor két pici gyerekkel nagy ritkán buszra szállok.
Ja és volt olyan is, hogy a FIATALOK hátulról előre kiabáltak, hogy menjek hátra mert van egy hely a buszon.
Egyet kell értenem sajnos!
Nem vagyok lelketlen és nekem is azt tanították, hogy adjam át a helyem és át is adom, mert nem esik nehezemre, sőt sokszor alapból le sem ülök, de számtalanszor látom, hogy az időseknek a "pofaszerkezet" megvan ha nem adod át a helyed, de nincs az ég világon semmi bajuk, ellenben ha látják, hogy fel vagy cuccolva és kis gyerekkel/gyerekekkel vagy, akkor arra tesznek.
Az anyukám már nagy pocakkal velem terhesen cuccokkal vonult be a kórházba a tömött busszal, de mindenki elnézett mellette. Mire a sofőr félreállt és hátraordított, hogy addig ez a busz nem megy sehová, amíg ez a terhes asszony le nem ül.