Anyósokról (beszélgetős fórum)
Szia Mandy! Nem biztos, hogy érdemi lesz a hozzászólásom. Nálunk még nincs gyerek, de egyik anyós sem olyan, hogy akár egy napra rájuk lehetne majd bízni az unokát, ha lesz. Az már jó rég volt, mikor az anyósod gyereket nevelt, s azóta lássuk be sokat változott a világ. Tehát én megértem, hogy egy nagymama manapság nem meri bevállalni az unokáját, próbáld Te is megérteni!
Nincs a közeletekben valami tábor? Nem tudjátok Magatokkal vinni a munkahelyre? Szabitok nincs már? Barátnő, valaki, akinek hasonló korú gyereke van? Nincs több ötletem. :(
Sziasztok,
jaj úgy el vagyok keseredve. Az anyósommal sosem volt felhőtlen a kapcsolat, de azért úgy-ahogy elvoltunk. Tartottuk a három lépés távolságot.
Ez az utolsó nehéz nyaram a hova-tegyem-a-nagylányomat ügyben, jövőre már otthon leszek a kisbabucimmal. De ez a nyár elég nehéz volt, hosszú az iskolai szünet. Szerencsémre anyu pedagógus, így kb 7 hetet nála volt a gyerek. Aug 21-től viszont már dolgozik. Anyósom egész augusztusban otthon van, ilyenkor bezár egy hónapra a munkahelye. Megkérdeztük, vállalna-e a gyerekkel egy kis időt. Előszőr úgy tünt, belemegy két napba! Utána kiderült hogy még ezt sem vállalja, ugyanis, fél hogy 'rossz' lesz a gyerek és akkor ő nem tudja kezelni!!! Hihetetlen. És ez a nő felnevelt két gyereket! Vajon hogyan? És ami még nagyobb kérdés: vajon mit csinálok én az aug 21-gyel kezdődő héten a gyerekemmel? :((
Nekem meg nincs anyosom csak anyos jeloltem:))
Mar most vannak nezetelteresek de ugy erzem ugyesen tudom oket kezelni:)
első anyós:mint egy falat kenyér. mindig az unokáért nyaggatott,hiába!abba az időben nem értettem az anyós vicceket
második anyós:igazi többfejü sákkány Brrrr.már hittem a viccekben
harmadik anyós:mielőtt megismert volna igazán engem,és megszülettek unokái meghalt
Megdöbbentő, hogy ilyen anyósok vannak.
Az én anyósom egy tündér. Az én anyukám meghalt még kislány koromban, az apukám nevelt fel, nekem ő és a mamám az egész családom. Ennek ellenére rossz a kapcsolatunk, (a férjem tudna mesélni a rossz apósról). Most tőle 400 km-re lakunk, az nyósommal. De hál istennek semmi problámánk nincs, nagyon szeretjük egymást, sokat segít nekünk (erején felül). Mondhatom, hogy anyukám hiányát pótolja (természetesen anya pótolhatatlan) De a férjem egész családja hihetetlen, úgy befogadtak és úgy bánnak velem mintha mindíg is ide tartoztam volna. A kislányunkat meg egyenesen imádják. Szóval én azt hiszem nagyon szerencsésnek mondhatom magam. Mindenkinek ilyen anyóst és családot kívánok.
Ha ezt nekem írtad, csak annyit tennék hozzá, hogy az én anyósom kereken 40 éves. Kicsit korán lett nagymama, de ahhoz soha nem lenne késő, hogy normális anya legyen.
Jelenlegi viszonyunk: tűzszünet. Rázúdítottam minden vele kapcsolatos bajomat, vitatkoztunk, veszekedtünk, de én már feladtam. Elegem lett a huzavonából. Már "csak" annyi vele a bajom, hogy mindenbe beleugat, meg mindenféle téren rám akar erőltetni dolgokat (pl.én szerettem volna egy turmixgépet, ő kiállt a botmixer mellett, és hozott is egyet, annak ellenére, hogy azt mondtam neki, hogy nem kell).
Azonkívül mindenáron magával akarja vinni a 7.5 hónapos kisfiamat hozzájuk, holott még magára se tud vigyázni. E kijelentésemet arra alapozom, hogy pár évvel ezelőtt volt egy balesete. Lefejelte a vonat kapaszkodóját, amikor a vonat befutott az állomásra... Ha felnőtt ember létére nem tudta, milyen a biztonságos távolság a vonattól, így adjam oda neki a gyereket?
Mostanában, mióta összevitáztunk, úgy nyalja a seggem, mintha mézzel lenne bekenve. Ezzel meg aztán tökéletesen elégedett vagyok. Ha már mással nem is...:)
Halika!
Elolvastam pá hozzászólást...
Sajna én nem tartozom a szerencsések közé.Akik olvasták a naplómat azok tudják,hogy miért.
Én is mindet kipróbáltam,hogy kedveljen, és én is kedvelhessem, de sajna nem jött össze.
Ahogy megszületett a kisfiam világoság vált számomra, hogy nem fogok tudni változtatni a kapcsolatunkon, és azóta nem is görcsölök rajta.
Semmiben nm érz6em magam hibásnak. Ahogy megtudtam,hogy mi az anyai érzés, onnantól kezdve rájöttem,hogy ebből az emberből ezek hiányoznak és csak a saját önző életét éli, és ha ehhez át kell gázolnia a aját gyerekein is,az sem akadály neki.
Semmi tiszteletet nem érzk iránta, csak annyit veszek tudomásul,hogy megszülte a páromat.
Mindegy, nem akarom tovább ragozni, nem is lehet.
Csak azt akartam mondani, hogy vannak olyan esetek is,amikor hiába feszülsz meg, és hiába vagy jóindultaú, segítőkész, vannak emberek akik szerint ezek elhanyagolható tulajdonságok, és nem is értékelik.
Mindenél jobban vágytam arra,hogy kerek család legyünk.Tartsunk össze, segítük egymást ha kell, és érezzük jól magunkat egymás társaságában.
Mindegy, hazudnék,ha azt mondanám,hogy nem fáj. De, fáj csak már nem annyira,és arra is rájöttem,hogy kár egy ilyen ember elismerésére vágynom,mert nála nincsenek morálok, emberi érékek, önzetlenség, tisztelet és még sorolhatnám..
Sziasztok
Az én anyósom is jó távol lakik tőlünk, több mint 100 km-re. Néha Ő látogat meg minket, néha pedig mi Őt. Az igazság az, hogy nagyon szereti a piát, túlságosan is, sokáig próbáltunk a férjemmel segíteni neki, de mindig vissza-vissza eset, aztán a vége az lett, hogy nem kért a segítségünkből egyáltalán:(. Hát ez van, ha neki ez jó akkor nincs mit tenni.
Jaj, tudom én hogy igazatok van!!!
De olyan nehéz...És mára a kapcsolatom is tönkrement, igaz, nem csak ez miatt.
Éppen ma határoztam el, hogy elhagyom a páromat.
Egyszerűen elegem lett belőle is, meg a családjából is. Azért köszi a jótanácsokat!
Csak a változatosság kedvéért!
Természetesen tudok viselkedni is, ha
a helyzet úgy kívánja...:D
Hja, ezt mérgemben tettem. Nem vagyok büszke rá.
Csak azt szerettem volna, ha egy kicsit közelebb kerül az olvasó :) a problémámhoz. Tehát, hogy "bagoly mondja verébnek". Én nem szégyellem amiket megtettem a múltamban, az is én vagyok és kész. Bármilyen helyzetbe kerülök az életben, ezt soha nem felejtem el. Ettől vagyok az, aki vagyok.
De legyek úgy primitív, hogy kiteregetem a dolgait, de sohase úgy, hogy szarrá verem a fiam, meg a szemébe köpködök, amikor "rossz". Már bocsi, ha vulgáris voltam (általában az vagyok)! :D
én megértelek mothertiger,de hidd el,ha belebolondulsz sem fog a fia másként érezni. Én személyes tapasztalat útján jöttem erre rá. ....
És ne haragudj meg,hogy ezt kell írnom,azt mondod primitív....olyan dolgokat árulsz el róla,amit az ember inkább magában tart. mérhetetlen tapintatlanság így beszélni róla,már csak azért is,mert ha ő nincs,akkor nincs a fia sem. tudom,ez egy ördögi kör....de legyél nála sokkal intelligensebb,és teregesd ki a szennyesét mások előtt.
és még valami. én sem jövök ki valami jól az anyósommal. viszont nem a páromat találtam meg szövetségesnek abban,hogy az anyósom áltakl ért sérelmeket kezeljem. van barátnőm,és vele megtárgyalom. a párom nagggggggyon nem tolerálja azt ,ha rosszat mondok az anyujára. így a béke kedvéért nem mondok. ....(viszont ha itt van anyós,azért szoktam vele őszinte lenni....csak keményen....)
Ez nagyon tetszik: <i>a tojokra tablettat" , haszanljam az "egyik fulemen be, masikon ki" modszert</i>
Ezt bármikor lehet használni :D, de nagyon jóóóóó. Hihi, nagyon mosolyogtam, mikor olvastam :D... bevetem ezeket biztos :) - bár az én leendő anyósom nem sárkány :D, így nincs bajom vele, de bárhol máshol tök jól jöhet :D.
Áh, sajnos már elhibáztam dolgokat a párommal kapcsolatban. Viszont szerencsére idejében észrevettem magam, ezért igyekeztem mielőbb javítani a hibáimat.
Nem tiltom el az anyjáéktól, menjen, ha akar. Én viszont igyekszem kerülni a találkozást, mert nincs szükségem megint hallgatni, hogy milyen rossz anya vagyok.
Már nagyon sokat tűrtem az életben mindenkitől, és túl sokszor tartottam oda a másik felét az arcomnak ahhoz, hogy egy ilyen közönséges és primitív nőnek is hagyjam magam fikázni. Nem illendő kibeszélni, de elmondom, hogy közelebb legyetek az álláspontomhoz:
gyereklányként szökdösött fiúkhoz, fiatal lányként esett teherbe, és miután megszülte a páromat, egyáltalán nem foglalkozott vele. Azt hiszem írtam is, hogy a mamájáék nevelték fel a páromat. Annyira azért néha ráért, hogy megbüntesse, leköpködje a fiát... Hát ettől az "embertől" én biztos, hogy nem fogok tűrni semmit a jövőben. Ennyi.