Anyósokról (beszélgetős fórum)

Megnéztem a képet rólatok az adtlapodon.Látszik hogy nagyon szeretitek egymást,legyen a Ti jelszavatok is ugyanez...jöhet bármi, ti ketten egyek vagytok,nehogy már egy féltékenységétől gutaütött anyós beleszóljon az életetekbe!!!

Nagyon sok boldogságot kívánok NEKTEK !!! :O)

Szeretnék tanácsot kérni Tőletek: Párommal 3 éve vagyunk együtt, ebből 2 évig gyakorlatilag távkapcsolatban éltünk, én más városban dolgoztam, csak a hétvégéket töltöttük együtt, persze náluk, otthon, anyukájával és öccsével egy házban. Kb. fél évig nem is volt semmi gond, majd egyszer, hétközben, mikor nem voltam ott, egyik este anyósom leült a fiával beszélgetni, s elmondott rólam egy csomó feltételezett rossz tulajdonságot...szóval kb. innen indult minden baj kettőnk között! Hamar rájöttem, hogy féltékenység lehet a dolgok mögött , mert elszedem a fiacskáját, s már nem Ő az "egyeduralkodó" a fiánál...tudni kell, hogy egyedül nevelte fel a 2 fiát, elég katonás, harcias, nagyhangú teremtés! Sokszor felháborodva kérdezte a fiától hétközben, hogy miért töltünk olyan sok időt kettesben hétvégente, miért nem megyünk le hozzá/juk inkább beszélgetni, stb... Aug. óta fent vagyok a fővárosban, együtt élünk Párommal, és júliusban lesz az esküvőnk! Nagyon szeretjük egymást, s már nagyon várjuk a nagy napot!

Mikor összeköltöztünk, azt hittem, mostantól nyugi lesz, de sajnos anyósom mindig kitalál valamit, amin összeveszhetünk...legutóbb például az esküvői nyakkendő típusa, illetve színe volt a téma...én persze mindig próbálok normális maradni vele, mondtam neki, hogy ez a mi dolgunk eldönteni, de Ő elkezdett kiabálni, a nyílt utcán velem, és játszotta a sértődöttet...nos, közeledik az esküvőnk, s én már arra is gondolok, hogy mi lesz, ha születik egy gyerkőcünk! Igazából, ha nem javul a helyzet, és a páromat továbbra is próbálja ellenem uszítani, akkor talán az unokáját sem kéne odaengedni túl gyakran hozzá...mondjuk csak majd úgy havonta egyszer. De megtehetem én ezt egyáltalán? Hiszen a fia lesz az apja a gyermekünknek! Félek a jövőnktől egy kicsit, hiszen ki tudja, mi mindent próbál majd még meg ellenem az anyósom! Sok mindent átvészeltünk már a Kedvesemmel, Ő mellettem áll, de nem tudom, meddig bírom még idegekkel... s attól is tartok, hogy az esküvőnkön is jelenetet rendez majd... Köszönöm, hogy elolvastátok soraimat! :)

Senkit nem bántottál meg és nem kell bocsánatot kérned tőlem pl.

Utólagos engedelmeddel megnéztem az adatlapod és nagyon szimpatikus vagy.

Lehet,hogy a fiatalok általánosítanak mert az anyós-meny viszony már közhiedelemmé vált manapság,de én nem általánosítottam.

Nekem ez a második anyósom de az előző egy angyal volt.Voltak hibái de engem is ugyanúgy szeretett mint a fiát.

De ez már egy másik történet.

Nem akartam én senkit megbántani, csak a véleményemet írtam le, mert nagyon sok szeretetre méltó anyós is van.

Mosst, hogy olvastam a válaszotokat igazat adok nektek. Én se vagyok tökéletes anyós és anó meny se voltam az, de mindig minden problémát meg tudok beszélni a menxeimmel akiket úgy szeretek mint a fiaimat. Az unokáimért meg minden áldozatra képes vagyok. 16 évesen mentem férjhez a párom 19 éves volt immár 42 éve élünk boldog házasságban.

anyosom nekem a nagymamám lehetet volna mert akkor volt 58 éves mikor én oda kerültem.

Az ilyen anyákat és anyósokat én is elitélem és azok nem is érdemelnek mást, engem csak az bánt , hogy általánositanak és sok fiatal azt hiszi minden anyós gonosz.

Amennyiben megbántottalak benneteket bocsánatot kérek. üdvözlettel Tika.

Nem mondtam,hogy minden anyós rossz.

De Ő azt kapja amit megérdemel.

Most nagyon rosszul van mert egyedül rakta fel a függönyt.Hagytam állni a párkányon.Remélem feldobja a pacskert.

Közbe megérkezett morthinger válasza is és erről van szó amit ő is leírt.Mondjuk engem nem illet ilyen szavakkal mert ÉN biztos szájon ölelném,de megtehetné például,hogy segít nekünk,hogy eltudjunk költözni innen de nem akar segíteni mert akkor elviszem a fiát.Nem mondta ki de tudom,hogy erről is van szó.Egyedül maradna,mert az ura is elhafgyta meg a sógorom is korán elment itthonról.Nem véletlen!Az a lényeg,hogy neki jó legyen a többi meg levansz....va.Már gondoltam arra isű,hogy szerelmes a fiába.Elmondta,hogy 42 éves kora óta nincs szexuális kapcsolata/most64/de amúgy sem volt neki sose "jó".Nem tudja,hogy a férfiaki mit szeretnek a szexbe.Érted te ezt?Olyan sötét ez a nő.Csak a lábát rakta szét de azt se jól.mortingert is bántja az anyósa aztán lehet,hogy az is kitudja milyen volt fiatalon.Ez már nem fog kiderülni.Ezek azt mondanak amit akarnak.Én nem láttam.Azt viszont tudom,hogy a férjemnek intézetbe kellett felnőnie azért,hogy ő élhesse az életét.

Ezek után nem tudom mit kéne csinálnom vele.Körbecsókoljam?Amit ő elb...ott én hozom helyre.

Könnyű azt mondani, hogy "kijár a tisztelet". Neked, akit tényleg tisztelnek. Téged sem azért tisztelnek, mert felnevelted számukra a parnert, hanem mert rendes és megértő vagy.

Lehet, hogy makacs vagyok, de azt adok, amit kapok. Nem tudok tisztelni egy embert, aki lekurváz, meg törvénytelen szexuális aktusra szólít fel édesanyámmal...

Tiszteletért tiszteletet, szeretetért szeretetet ad az ember. Anyámat senkinek sem engedem bántani. Ha én vagyok a köcsög valamiért, akkor szidjanak engem, de anyámat senki se veheti a szájára! Ok nélkül meg főleg nem.

Azért nem minden anyós rossz, én például szerettem az anyósomat és a párom is az én szüleimewt.

Ma már én 3x anyós vagyok és nagyon jó a kapcsolatunk a kismenyeimmel, sőt mind a hét unokám érkezéséről nekem szóltak először és nem a saját anyjuknak, mai napig is inkább hozzánk jönnek az unokák, nem a másik mamához. Soha nem szólok bele az életükben, mert tudom anó én sem engedtem beleszólni, de igen is akármilyen egy anyós kijár a tisztelet mert felnevelte számodra a fiát, és gondolj bele, ha nem is mondja a férjed fáj neki ahogy visszonyulsz az édesanyjához.

Mi megtanultuk még, hogy a fiatalnak illik alkalmazkodni, és az unokáknak nagy szüksége van a szerető nagyszülőre.

Te is leszel anyós, juson eszedbe azt kapod vissza amit kaptál.

Én se.:(

Ráadásul ha akar tőlem valamit, telefonál, és ha nem veszem fel, kb. 2 percenként hívogat. Nem mondta ki, de nekem muszáj úgy rendezni az életünket, hogy ő bármikor jöhessen a gyerekhez és/vagy elvihesse hozzájuk őt. Ezt kimondta: én mehetek akárhová, de a kisfiamat ő bizony "elrabolja"... Ebből is lehet levágtam egyből, hogy számukra én innentől egy senki vagyok... Erőszakos, nagypofájú, tapintatlan ember. Ezzel én nem tudok mit kezdeni. Szeretném kiiktatni az életünkből, vagy legalábbis csökkenteni, leszabályozni a látogatásait, mert ebbe beleőrülök.

A hétvégén egyébként párom rokonai mennek anyósomékhoz, és babucinak "jelenése" van. Apa elviszi, én itthon maradok dolgozni. A rokonokat kedvelem, mert látszik, hogy nem itteniek. Kultúráltak, kedvesek, rendesen, ember módjára beszélnek velem. De anyósomékhoz még miattuk se vagyok hajlandó elmenni. Gyűlölöm, ahogy az öregasszony néz rám. Legszívesebben ráordítanék, hogy nézze így a kedves lányát, és jusson eszébe közben az, hogy hajdanán bizony ő sem volt piskóta! Remélem egyszer ennek is eljön majd az ideje!

Nem anyósom szólta az említett kedvességet, hanem anyósom anyja... A legszarabb az, hogy annyira tekintettel vagyok a páromra, hogy nem mentem el ezért a beszólásért seggberúgni az öreglányt! És ez a legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, hogy tapintatosan elhallgatunk rengeteg dolgot, mert a párunk viselné a következményeket, de ők meg így szarnak az ember fejére...

Grétus: anyósom most azt hiszem 40-41 éves körül van. Valamelyik a kettő közül. Nem tudom pontosan, de nem is érdekel. Párom se tudja megérteni, akárhányszor mondom is el neki, hogy kisfiunk egyetlen drága szemem fénye, és iszonyúan féltem mindentől. Anyósom meg tisztára meg van őrülve, ha a gyerek nála van, mert mindent ki akar vele próbáltatni, ami szerinte egy gyereket érdekelhet! Utálom neki odaadni a gyereket, mert idétlen és hebrencs nőszemély, még a kutyámat se bíznám rá szívesen, de a párom nem tesz semmit annak érdekében, hogy az anyja ne másszon így bele az életünkbe. Én meg mit ugassam le állandóan az ő anyját? Nem tudom a megoldást.

De tényleg arra lennék a legkíváncsibb, hogy mi a fenét tehettem, amiért megint szar vagyok?

Nekem még csak anyús-jelölt van, de neki is vannak dolgai, bár szerencsére nem iylen durvák, mint amiket itt olvasgatok. Azért örülök, hogy külön élünk, nem kell egész nap a "kedves mamét" lesnem, mert attól megőrülnék. Párom szerencsére kimondatlanul is felismerte a helyzetet, úgyhogy ezért így van.

Viszont első barátom anyja az maga volt a megtestesült gonosz anyós. A fő oka volt, amiért szakítottunk. Emlékszem egyszer náluk voltam, feküdtem az ágyban 40 fokkal tüszős mandulagyulladással. Erre elkezdett ba..ogatni miért nem segítek neki a konyhában?...

A kaput az tette be, hogy én helyettem az exbarátom az anyukájával ment nyaralgatni 3 hétre Spanyolba. Akkor 3 hét után azzal vártam, hogy ADIOS!

Azért örülök is, hogy megszabadultam attól az anyja majmától.

Rotavírus: hányás, hasmenés.

Azóta megint változott a képlet...:(

Észrevettem, hogy anyósom anyja undorral méreget. Már többször rajtakaptam ezen a nézésen. Nemtom mi lehet velem a baja. Egy mélyenszántó beszélgetés után úgy tette le a telefont, hogy "baszd meg anyád"... Azt hitte, hogy nem hallom, vagy már letettem a telefont. Visszahívtam, hogy tisztázzam vele ezt a beszólást, de tagadta, hogy ilyet mondott volna. Némi gondolkodási idő után kitalálta, hogy a kutyának mondta, még több gondolkodási idő után meg hozzátette, hogy a darazsaknak mondta, amik be akartak szállni az ablakon... Azóta nem vagyok hajlandó menni hozzájuk.

Anyósom meg erőlteti a gyereket, minden olyan játék kipróbálására akarja rábírni, ami nem a korának megfelelő. Időrendben: még járni se tudott babuci, akkor kompot vett neki, lehetett vagy négy hónapos. Most két éves kortól ajánlott kis műanyag, lábbal hajthatós motort kapott. Most lesz másfél éves a gyerek... Jöttek tegnapelőtt a tesója négy-ötévesforma lányával, az ő bicajára tette fel ez a haddnemondjam mi. Ma el akarta vinni a fiamat, de nem adtam oda bizonyos körülmények miatt, mire erőszakoskodott, hogy ő akkor is el szeretné vinni, adjam oda a gyereket. Miután érthetően elmondtam neki, hogy nem mehet el a gyerek. Abszolút nem értem ezt a nőt, meg a családját se. Legszívesebben jól beolvasnék nekik, csak hogy tudják a frankót. De a párom miatt nem teszem meg. Legalább lenne pofájuk megmondani, hogy mi a picsa bajuk van velem. A képembe meg nyalnak... Úgy utálom az ilyet!

Most szerencsére több ezer kilométer választ el tőlük.De ők is közrejátszottak abban, hogy így döntöttünk.Párom kijön a szüleimmel (az ő anyósáékkal) de az én anyósom és apósom maga a valóra vált rémálom.A látszat:jaj de szeretünk,jaj de segitőkészek vagyunk,meg ő maga hangoztatja mindenkinek, hogy ő a legjobb anyós a világon.Az már más kérdés, hogy mindenki magában röhög a háta mögött,mert aki már egyszer is látott minket együtt,tudja, hogy ez baromira nincs igy.

Ott kavar,fúr ahol csak tud,össze vissza hazudik a szüleimnek,férjemnek..szóval szörnyű.Pedig én mig nem volt anyósom ugy gondoltam, hogy nem szeretnék majd rossz kapcsolatot,de ez sajnos nem igy működik.Szóval a jelenlegi helyzet a jó,minél messzebb-annál jobb!