Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Anyósokról fórum

Anyósokról (beszélgetős fórum)


181. mothertiger (válaszként erre: 180. - Dfe310ea97)
2007. febr. 27. 15:15

Némely hasonlóságokat véltem felfedezni az anyósaink között.

A mi viszonyunk mostanra némileg rendeződött, bár az, hogy mindenbe beleszól, az megmaradt.


A gyereket ne engedd, hogy rossz irányba terelje!!!

De hát mit is lehet konkrétan csinálni egy ilyen emberrel???:(((

2007. febr. 26. 23:25

Anyós???? senkinek nem kívánok olyat, mint az enyém volt..katasztrófa az a nő!

Nála..vagyis náluk a szeretetet ki kell érdemelni, arra rá kell szolgálni...

Midenkit ő akar irányítani, annak kell történnie amit ő eltervez, állítása szerint ő jobban tudja mi a jó nekem...Ezt olvassátok el végig:

A saját fiát 3 hónaposan lepasszolta, mert neki a diplomája volt a fontos, az én gyerekemen akarta behozni, azt amit a saját fiánál kihagyott.

A fia meghalt ( aki a férjem volt) máris a legnagyobb gondja az volt, hogy szerezzen egy újabb diplomát..most éppen 3 van neki, de akkora egy bunkó, a faltörő kos jelenthet neki!De nem dolgozik sehol, otthon ül, könyvelő, és volt neki ügye a rendőrségen is ebben a témában.

Köszönni nem köszön, az nála luxus, a fiamat hazudozásra tanítja, ő ugyanis ebben profi, mintha könyvből olvasná..azt sem lehet neki elhinni amit kérdez! A nagyszülői szeretetnek egy szikráját sem lehet benne megtalálni benne és a férjében sem! A gyerekem jár oda láthatásra hozzájuk, 2 hetenként, semmit nem adnak oda neki, hiába kéri sírva a gyerek akkor sem, ha nem adom oda a gyerekemet, rohan a gyámhivatalba követelőzni.Ja, és a jóvoltjából, a fiam 10 hónaposan alperes volt a bíróságon, az apai örökségére fájt a foguk a ganajoknak, de nem kapták meg! A hagyatéki ingóságokat végrehajtással kaptuk meg, 2 évvel a végzés után!

Ehhez mit szóltok? Egy bukott anya, anyós, nagyszülő, és ember! Legalábbis szerintem.

179. babi83 (válaszként erre: 168. - 5ba9b2e282)
2007. febr. 23. 12:59
Hát, mivel az én anyósom azon a véleményen van hogy EGGYET SE A VILÁGRA HOZNI, MERT NEM ÉRDEMLIK MEG, hát akkor tényleg hálás lehetek neki, hogy eljutott szegény párom a 26. életévéhez:)
2007. jan. 20. 23:48
Bocsi, hogy csak most reagálok, de sajnos közben apósom is beteg lett. Ezért csak kevés időm volt szét nézni a lapon. Köszi a megértéseteket.
177. eee466847e (válaszként erre: 174. - E28ddc7c9b)
2006. nov. 25. 23:02
Ez rendes dolog tőled.
176. Bubbaboo (válaszként erre: 174. - E28ddc7c9b)
2006. nov. 25. 21:32

Hát igen, ez mindig így van, aki nem túl intelligens, azt könnyű puncsolással, ál-szeretettel levenni a lábáról!

Aztán mikor ott a baj, hova tünnek? Gondolom a sógornőd nem tolongott a Mama ágyánál, hogy ápolhassa!


Ha nehéz időszak is volt, büszke lehetsz magadra, mert nagyon emberséges és jó voltál! Nem tudom, hiszed-e, hogy ezt jóváírják majd neked a mennyországban, de a lelkiismereted tiszta lehet, Te kitettél magadért!

175. Bubbaboo (válaszként erre: 168. - 5ba9b2e282)
2006. nov. 25. 21:25

Kösz a tippet, Zizi, bevallom ez eddig nem mindig jutott eszembe, ha pipa voltam. Azt hiszem az a legjobb,ha nem berzenkedem a helyzet ellen és próbálok vele jóba lenni. Végülis egy jószándékú nő, még ha vannak "meredek" dolgai is, és mániái, amit sosem fogok megszokni...De mindenki más, és az azért mindenáron a javára írandó, hogy bár majomszeretettel csüng a fián, engem sosem akart elmarni mellőle!

Vannak azért sokkal horrorabb anyósok is...


Tök jó kedvem lett, tulajdonképpen szép az élet!

2006. nov. 25. 18:39
Az én anyosomtól kaptam hideg-meleget csak jót nem. A fiamat elfogadta unokájának. Amikor a lányom született megkaptam, hogy "egy ceruzával csak egy féleképpen lehet írni" (ja az egészben az volt a legszebb, hogy a lányom az őrá hasonlított). Mikor beteg lett nem volt más aki segített neki, én fürdetem, mosdattam, stb...; A férjemnek van testvére, akit betegsége előt istenítet, ő volt a jó, a szép, az okos stb..., nála nem számított, hogy fia is és lánya is van. Mikor szegénykém már haldoklott bocsánatott kért mindenért, de az elrontott éveket nem tudta visszaani. Megpróbáltam megbocsájtani, de a tüske ott van a szívemben. El kellett fogadnom, hogy a férjem anyja, most is vittem a sírjára virágot. (Mivel a férjemet műtötték és nem tudott kijönni a temetőbe.)
173. eee466847e (válaszként erre: 170. - Nayloon)
2006. nov. 25. 16:42
Köszi te kis iparművész:)))
2006. nov. 25. 16:14

Még egy adalék: Ha összeveszek az anyukámmal előfordul, hogy a háta mögött mondok rá ezt azt...De azt nem viselem el, ha más tesz rá megjegyzést!!

Valószínű így van ezzel a párunk is...akkor is, ha tényleg hibás a mama....Próbáljunk csendben maradni!

171. tinendo (válaszként erre: 168. - 5ba9b2e282)
2006. nov. 25. 16:05
Osztom a véleményedet, nekem is sokszor ez jut eszembe, ha a falra tudnák mászni tőle... :))
170. nayloon (válaszként erre: 167. - Eee466847e)
2006. nov. 25. 15:47

mamácska te csak jó anyós lehetsz!!!!!

Az biztos!!!

169. eee466847e (válaszként erre: 168. - 5ba9b2e282)
2006. nov. 25. 15:45
Ez is egy nagyon szép gondolat:))))
2006. nov. 25. 15:42

Akármilyen is az anyósotok, gondoljatok arra, hogy a szerelmeteket neki köszönhetitek!!!!

Ha Ő nincs, akkor az Ő kicsi fia sincs!!!

Legyetek nekik hálásak, én mindíg erre gondolok, mikor épp a falnak mennék a mamától!:)

167. eee466847e (válaszként erre: 165. - Bubbaboo)
2006. nov. 25. 15:37
Nem tartom magam csoda mamának, szerintem normális anya és nagymama vagyok. Mindenki élje a saját életét. Felneveltem becsületesen a fiaimat (nagyon klassz srácok). Imádom őket , segítek amiben tudok, de én is szeretném élni a saját életemet. Természetesen úgy, hogy részese legyel a mindennapjaiknak, de bizonyos határokon belül. Hálásak, ha segítek, ha szükség van rám ott vagyok (férjem is), de sikerült megőriznünk a magánéletünket. Ez így egészséges! Aranyos vagy, nem vagy szörnyű csak írjál!!
2006. nov. 25. 15:20

Sziasztok!Bubbabo,te aztán jól kifogtad..de olvastam itt jónéhány hasonló hozzászólást is.Nem értem miért nem lehet az anyósoknak normálisan hhozzáálni a menyükhöz?Én csak a nagymamámat látom magam előtt,aki egy csodálatos ember.Mindenki szereti,az összes menyével jó kapcsolata van,szerintem még életében nem csinált semmi olyat,aki bárki haragudhatna rá.Azt hiszem egy anyósnak ilyennek kellene lenni.Szerencsére nekem is normális a párom anyukája,bár most jó 2000km-re lakunk egymástól,így persze könnyű.Amikor még együtt laktunk sem volt gond,bár ez nem nem rajta múlott.Tegnap beszéltünk telefonon.Teljesen odavannak,hogy jön az első unoka,meg is pendítették,hogy majd kiköltöznek ide hozzánk már szülés előtt egy jó hónappal,mert úgyis kell a segítség..na,ekkor azért nagyon bepánikoltam.Remélem nem gondolják komolyan..

Csibe:)

165. Bubbaboo (válaszként erre: 155. - Eee466847e)
2006. nov. 25. 00:39

Mamácska!


Még azt szeretném mondani, hogy nagyon jó fej vagy, és biztos imádnak a fiaid, menyeid!!!


Egy feleség nem veszi el a fiát az anyjától, igaz? (jó esetben, mert tudok ellenpéldát is, ahol a feleség pocskondiázza ordenáré módon az anyósát, akinek pedig még a lába nyomát sem csókolhatná meg!) Szóval egész más a két szeretet, nem egy katagória, de lehet ugyanolyan erős!


Én imádom a férjemet, és az egész életem vele szeretném leélni! Önzetlenül szeretem, sokszor háttérbe helyezem magam az érdekében. De anyóskám szemében az a szó, hogy "feleség", nem sokat jelent.

Talán most majd azért leesik neki előbb-utóbb, hogy gyerekünk is lesz, hogy mi komolyan összetartozunk és nem csak "házasságosdit" játszunk!?


Már megint belemerültem, sorry, szörnyű vagyok, TE MEG EGY CSODA-MAMA! :-))

2006. nov. 25. 00:25

Köszi, hogy írtatok véleményt!


Az a helyzet, hogy Ő az éjszakában dolgozik és nappal pihen, max. minket tud elviselni maga körül.

Plusz az egész felnőttkora arról szólt, hogy a totál nincstelenségből indulva neki kellett - kell eltartania az egész családját (beteg testvér, anya, a fia akit egyedül nevelt),tény, hogy nem lehet könnyű. Éppen ezért ellentmondást nem tűrő, erős egyéniség, aki mellett bizony nehéz labdába rúgni.

Egy csomó pasi kihasználta, de nagyon büszke arra, amit egyedül ért el az életben, (kicsit el is van szállva emiatt magától, hogy Ő milyen kemény csaj!)


Mindezek tetejébe képzeljetek egy nagy adag mártíromságot és önsajnálatot.


Azért észrevehetné, hogy jó dolgok is vannak az életben, itt vagyunk mi neki,zokszó nélkül tűrjük a dilijeit és azt, hogy irányítsa az életünket."Mert szegénynek csak mi vagyunk!"


Szóba sem jöhet, hogy valaha külön életet éljünk, ez sajnos már mindig így marad - meg kell próbálni jó képet vágni hozzá...


Az átlagnál jobb anyagi körülmények között élünk, de neki ez sem okoz már örömet, inkább teher, hogy fent tudja-e tartani...


Szóval tudom, hogy mitől olyan-amilyen és Isten a tanúm, még meg is értem, csak nem tudom, miért kell ezt az egész nyomort ránk lőcsölni, miért nem hagyja, hogy felnőttként élhessünk!


Jólesik, hogy kiírhatom magamból.

163. eee466847e (válaszként erre: 161. - Bubbaboo)
2006. nov. 24. 20:27
Szervezzetek neki programokat. Szerintem nincs magáhozvaló társasága. Azért van benne az életetekben ilyen intenzíven. Egy társat, barátnőt, társaságot kellene neki találni. Természetesen korabelieket. Most lehet, hogy unatkozna, ha ti nem lennétek.
162. 4b6a2525df (válaszként erre: 161. - Bubbaboo)
2006. nov. 24. 11:58
Talán mielőtt a sarkadra állnál el kellene beszélgetni vele. Az irtad magadról, hogy vidám vagy szereted az életet, Akkor még a baba születése előtt tisztázd a helyzetet. Ha kell most te köss szerződést. Gyermeknevelési szerződést. Ha te betartod a házzasságit, a mama tartsa be a gyermeknevelésit.Egy próbát megér.
161. Bubbaboo (válaszként erre: 49. - Zazuka)
2006. nov. 23. 23:03

Az én anyósom is alattunk lakik, mi a tetőtérben (amit ő építtetett be nekünk - szóba sem került, hogy élhetnénk külön is,ezt Ő szépen eldöntötte.)


Ő egyedül él, és az egyszem fiacskáját nem képes kiengedni a hatalmából. Nem direkt rémes, inkább jószándékú, csak nem bírom, hogy a mindennapjaink része, egyszerűen túl sok!


Hullik tőle a hajam, hogy napi szinten megy a programegyeztetés, és elvárja, hogy lefekvés előtt minden este felhívjuk! Így zárul a napunk. Tudni akarja, hogy a férjem mikor, kivel, hova, miért megy és mikor ér haza. Én direkt nem nyaggatom az uramat, nem akarok házisárkány lenni!

A legnagyobb szívás az, hogy anyagilag erősen függünk tőle sajnos, patthelyzet. Az esküvőnkkor betette nálam a kaput azzal, hogy házassági szerződést iratott velünk, na, ehhez mit szóltok?


Ezt már megemésztettem, amúgy sem vagyok az a válás esetén kisemmiző fajta..


De most jön a baba! Nem lesz könnyű dolgom, az biztos, de megpróbálok majd a sarkamra állni.

Ma megkérdezte a fiát, hogy bent lesz-e a szülésnél? -Igen, szólt a válasz. Erre: -És én??!!! Finoman közöltem, hogy NEM.

Ez a kis család hármunkból áll és kész, Ő "csak" a második vonalban van!

Nagyon nagy parám, hogy el akarja venni a gyerekemet! Ezért nem akarom, hogy úgy hívják majd, mint a férjemet - még a végén azt hiszi, az Ő gyereke!!!


Na jól kinyafogtam magam, bocsi mindenkitől!!!

Olvastam, hogy vannak ennél sokkal durvább anyósok - esetek is.

KITARTÁS CSAJOK! Mi tovább élünk! (jó esetben...)

:-))

160. eee466847e (válaszként erre: 159. - Flamingó2)
2006. nov. 22. 16:02

Köszi, aranyos vagy, hogy így látod. Az élet tud szép meséket is írni.

Azért én is tudnék mesélni az anyósomról. Oly régen volt és már nem él, tehát nem lenne tisztességes tőlem és kegyeletsértés lenne most bármit is mondani róla. Nehéz volt, de az elveimet soha nem adtam fel.

159. Flamingó2 (válaszként erre: 155. - Eee466847e)
2006. nov. 22. 12:21
Hogy miket írsz? Először azt hittem egy mese, hát ujra elolvastam. Ha lenne kalapom megemelném előtted. Kívánom neked hogy még nagyon sokáig ilyen békében és szeretetben éljetek!
158. eee466847e (válaszként erre: 157. - Gyöngyi)
2006. nov. 21. 20:31
Annak idején én is megfogadtam! Okosan gondolod.
2006. nov. 21. 17:50
Csak annyit üzennék mindenkinek:Jó esélyünk van rá, hogy mi is anyósok leszünk...csináljuk jobban, ha tudjuk!Én megfogadtam!!!
156. eee466847e (válaszként erre: 153. - 4b6a2525df)
2006. nov. 21. 15:39
Kedvesen írsz a családról és meghatódtam. Nem egyedül lógok ki a sorból, min jó anyós. Nálunk hasonló a helyzet. A menyemnek korán meghalt az édesanyja. Mi nem is ismertük. Az unokáim mindíg azt mondják, hogy mamácskának két fia és egy lánya van. Nagyon oda kell figyelni, hogy az ember mindíg igazságos legyen, de eddig nekem is mindíg sikerült. Nálunk a férjem duplán veszi meg a parfümöt, bizsut st. Egyik mindíg a menyemé.
155. eee466847e (válaszként erre: 146. - Mothertiger)
2006. nov. 21. 15:34
Fiús anya, anyós vagyok. Egyszer már leírtam valahol, hogy a menyemet és a jövendőbeli menyemet kellene megkérdezni. Ők ezek szerint nagyon szerencsések velem. Én jó anyós vagyok, ezt örömmel mondom. Imádom a fiaimat és akik őket szeretik azokat is. Legyen az barát, barátnő, családtag stb. Felnőttek, klassz emberek, normális életet élnek. Miért kellene beszólnom, mikor dolgoznak, gyerekeket nevelnek, tisztelnek bennünket. Mindez a kölcsönös szereteten és bizalmon alapul. Én sem engedtem, hogy bárki irányítson. A jó tanácsokat mindíg elfogadtam és adok is, de csak, ha kérik. Az unokáim csak szeretetet látnak, mert ugye az a gyerekeknek is nagyon rossz lenne, ha a mama bármi miatt is rosszat szólna. Nem is értem, hogy sok anyósnak miért jó megmérgezni a gyermeki életét. Talán nem is szeretik igazán a gyermekeiket!!!
2006. nov. 21. 15:08

Egészen kétségbeestem, hogy elrontottam az anyós szidalmazó topikotokat, mert 2 hete nem írt senki. De úgy látom nem vagyok egyedül az anyós kérdéssel.

Juniperus: hétvégén megyünk a mamához, mert Erzsébet, és megpuszilgatom a nevedben is :)

2006. nov. 8. 11:17

Hát nagyon sajnálom, hogy vannak olyanok, vagy inkább csak olyanok vannak, akik nem jönnek ki az anyósukkal. Az én anyósom egy nagyon jó asszony, 30 éve vagyunk házasok a fiával, de még soha nem bántott meg. Igaz ő egy béketűrő természet. Én biztos megbántotam már, de soha nem éreztette. Amikor a családba kerültem, akkor úgy döntött lett még egy lánya. Van egy velem egyidős sógornőm. De a szó szóros értelmében értendő a döntése, ugyanis attól a perctől, hogy a fia bemutatott, a sógornőmmel egy elbírálás alá estünk, ha ő kapott egy harisnyanadrágot, akkor én is. Pedig mi nem laktunk a közelbe, tehát nyugodtan kedvezhetett volna a lányának úgy, hogy én nem tudok róla, de nem tette.Az évek során a lányánál egy fiú, nálunk egy lányunokája született. Nyáron az ovi szünetben két és fél hónapra ott volt a lányom nála, ekkor a sógornőm kisfia is.Soha a két gyerek között különbséget nem tett. Mivel a sógornőmék pár km-re laktak tőle, igy gyakran hazajártak és a fiú unoka gyakrabban kapott csokit. Viszont mikor mi mentünk haza, darabra annyi csokit vett a lányomnak, mint amennyit a másik unoka már megkapott.Ahogy teltek az évek a közös otthonlátünk alatt a sógornőmmel átvettük a hatalmat a konyhába. Soha nem szólt bele, hogy mit hogyan főzzünk. Ha kérdeztük válaszolt, ha nem, nem szólt, de nem is pocskondiázta, ha valamit elrontottuk. És ez a mai napig igy van.

Amikor férjhez mentem, már nem élt az anyukám. Igaz soha nem lett az anyukám, ő lett a MAMA, de olyan is mint egy mesebeli tündér nagymama.

Mikor (28 évvel ezelőtt) a lányom megszültem, Ő összepakolt és hozzánk költözött 1 hónapra, azért, hogy én kifeküdjem az un:gyermekágyat. Ez még az ő idejébe volt divat. Persze nem feküdtem, de nem engedett semmit csinálni, csak a gyerekkel foglalkozni. Még a pelenkát is a férjemmel együtt mosták ki (akkor még ilyen volt). Nem engedett hajladozni, emelgetni, pedig ő sem volt valami egészséges. Soha ezelőtt, de a mai napig sem szól bele semmibe. Szóval vannak jó anyósok.

152. mothertiger (válaszként erre: 151. - Sitecom)
2006. okt. 27. 17:19

Csak nem fogod tán!!!???

Nekem eszembe fog jutni, hogy Kálmi anyja hogy viselkedett velem/velünk...

És nem akarok olyan lenni, mint ő!!!

Nem is fogok!!!!!!


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook